Népünk ősidőktől kezdve hitt Isten igazságában, s a jót jóval viszonozó emberi magatartásban. Ez volt örököletes egységeibe építve a teremtés hajnalától kezdve. Ezt a hitet, ezt a kincset hordozza önmagában napjainkig is népünk, ezt adja át utolsó lehelletével utódjainak, hogy legyen a jóságnak hangadója, képviselője ebben a megveszett, veszni készülő világban.
Kolozsvári Grandpierre Endre említette egy írásában, hogy mint félelmes fekete lepel borul hazánk fölé a világ pusztító szándéka, s ugyanazon erők játszották ugyanazt a szerepet ezredéveken át: a magyarok pusztítását. Kétségbeesve kerestük ennek okát, önvádolón, önmagunk felelősségre vonásával: "Turáni átok..." volt a leggyakoribb magyarázat egy időben. "Idegen jöttmentek vagyunk, barbárok egy művelt Nyugat kebelében, nem csoda, ha nem fogadnak be minket" hangzott az ítélet másutt, s máig.
Tárgyilagosan nézve nemzeti összeomlások idején egyé forrott magyarságban turáni átoknak nyoma sem volt, ennek napjaink eseménye, 1956 a legragyogóbb tanúja. S hogy barbárokként érkeztünk volna? Csekély körültekintéssel is láthatjuk, hogy az utolsó ezer évben bekövetkezett nemzeti összeomlásunk az önző, működésképtelen nyugateurópai társadalmi rendszer átvételének következménye.
Európa műveltségi szintjét vizsgálva: minden magyar írástudó volt, amíg rá nem kényszerítették a pogány latin írást, mely őseink rovásírásának hiányosan átvett változata, mely semmi képpen nem tudta hiányos volta miatt nyelvünk szükségleteit szolgálni. Nyugaton a IX. században rovásunk még "rébusznak" számított a nyugaton, a királyok sem tudtak írni ebben az időben, s később is még sokáig. Példa erre a hazánkban nevelkedett Erzsébet skót királynő esete, kit írástudatlan királyi férje oly nagyon tisztelt, hogy az olvasni való könyvet sajátkezüleg vitte mindig felesége után.
Tőlünk tanultak meg földet művelni, főzni, öltözködni, fürdeni: Szent Erzsébet Tűringiai rokonai nem ismerték a fürdőkádat, s az angol társadalom évente egyszer fürdött: innen a júniusi esküvők szokása. A székelyek ősei már tornácos házakban laktak[1], mikor a mai nyugati népek még nem érkeztek Európába.
Boszorkányokat égettek - itt Amerikában még a XVII. században is, mikor Könyves Kálmán (1095-1116) királyunk már a XI. század fordulóján törvénybe foglalta, hogy boszorkányok nincsenek, s ilyen okon senkit sem háborgattak.
A franciák Szent Bertalan éji szörnyű mészárlását állítják a szabadság eszméjének példájaként, mikor az ősmagyar társadalom teljes egyenlőségnek örvendett ezredeken át, a "Minden székely nemes" törvénycikkbe foglaltak őshagyományai mintájára.
Teljes vallásszabadság uralkodott, a Tordai Országgyűlés 1557-ben a vallásszabadság elvét hivatalosan is megfogalmazta, de gyakorlati szinten ősidők ilyen hagyományait követték. 1568-ban törvénybe is iktatták, ezzel megelőzve minden nyugati társadalmat.[2]
Ezer éves gondolkodás után talán felfedezzük, miért nem tudtak megtűrni bennünket az u.n. európai népek, de még egyházuk sem: Nem mi magyarok, de ők az európaidegenek! A magyarság őseurópai nép, ősi műveltségével segítette a bejövőket, kik később Nyugateurópában telepedtek le. S ezt a tudatot, történelmünk halovány emlékét is ki kellett irtani a magyarságból. Hogy miért gyűlölnek bennünket? - Mindig az gyűlöl, akinek a legtöbb veszteni valója van.
Addig, amíg őstársadalmunk nem vetélkedésre épült, hanem a jó diadalát egyengette a kezdet kezdetétől, a nyugati társadalmak éltető eleme az önzés és vetélkedés. Ennek ékes példája, hogy világpusztító fegyverek gyártásában is az elsőséget keresik nem a világ békés jövőjét. Ősmúlttal, s a vele járó gazdagabb műveltségi értékekkel nem tudnak versenyre szállni, ezek átvételének beismerése szemükben gyengeség, így legegyszerűbb megszabadulni azon társadalom embereitől, akik ezt képviselik: a magyarságtól.
Minderre leggyönyörűbb példa IV. Béla királyunk levelezése: mongol-dúlás[3] előestéjén irt levelében elmondja, hogy Isten kegyelméből mindenünk megvan, másét soha nem kívántuk. Ugyanakkor a művelt nyugat egymással versenyezve hajtotta szolgaságba a nálánál gyengébb, jóhiszeműbb népeket: az angolok Indiát, Délafrikát, Írország egy darabját, mely napjainkban érlelte keserű gyümölcsét, Kanadát, Ausztráliát is befolyásuk alatt szeretnék tartani, a németek nyugat és kelet Afrikát, a franciák Afrika nagy részét, még a kicsi hollandok is gyarmatosítottak, sőt a Habsburgok is nagy fába vágták fejszéjüket akkor, amikor Mexico felé kacsintgattak. A legnagyobb csúfolódás az Egyesült Nemzetek megalkotásánál az volt, hogy a történelmileg hadakozó népeket emelték a "béke őreiként" vezető szerepre, s a nem gyarmatosító népeket mellőzték e téren. Még a milliókat kiirtó szovjetek is alkalmasnak látszottak e szerepre rövid gondolkodás után.
Az indiánok kiirtásánál elkövetett rémtettek egyik képviselőjének szavaiból - itt Cotton Mather[4]-re gondolok - közvetetten azt is megtudjuk, hogy a nyugat hogyan gondolkodik népünkről. E nemes boszorkány és indián üldöző hittérítő kijelentette, hogy az indiánok pusztítása, emberszámba nem vevése megengedett, mivel azok szittyák. Ha egy egyszerű hittérítő előtt tisztán kirajzolódott a pusztítandó népek képe, akkor a népünket pusztító indulat nemcsak a kárpátmedencei gyönyörű hon megszerzésére irányult, de népünk, rokonnépeink jót képviselő lelkülete ellen, s ez alól a szittyák sem kivételek.
Kinek mi veszíteni valója volt?
A nyugati társadalmak elsőbbsége volt veszélyben, s ezt a hibát minden körülmények között ki kellett küszöbölniük. Amit nem vettek figyelembe az az, hogy az elsőbbséget nem anyagi javak tömege, hanem ezek bölcs, az emberiséget szolgáló használata biztosíthatja csak.
Még nagyobb veszélyt jelentett népünk jelenéte a Római Katolikus egyház és ótestamentumi társa számára. Ez utóbbinak - meg akarván vetni lábát az emberiség művelődéstörténetében - el kellett tüntetni azokat a nyomokat, melyek bizonyítják, hogy hirdetett egyistenhitük ősnépeink ősvallásából vett kép torz mása, az első pedig ősvallásunk pusztuló romjaiból épített magának világot máig nyomorító hatalmat. Egyik sem fogta fel a teremtő szeretet képviselte hit lényegét, s így a megkaparintott hatalomhoz egy ősnép kipusztítása árán is ragaszkodnak.
Ez a két erőszak feszült népünk ellen mindenkoron: a világi, országnyi hatalom, s az egyházinak álcázott, de ugyancsak világi, egyetemességet követelő hatalomrendszer. A római egyház ellenünk elkövetett bűnei - melyek a mában is folytatódnak - köteteket töltenének meg, így néhány jellegzetes példát hozok csak fel:
Vallásos erényekben bővelkedő István királyunk a pápa szellemi vezetésének alávetve magát népünk műveltségét képviselő rovásírásunkat a történelem szemétdombjára igyekezett küldeni pápai sugallatra, ezzel ősmúltunk nagy része pusztult el. Idegen hittérítőket hívott hazánkba, s idegen inkvizítorok működését pártolta, noha ezen jegyzőkönyvek szerint a perbe fogott Táltosaink ellen hitbéli kifogást nem tudtak emelni. Ugyanakkor II. András királyunkat, fiait, az ország főnemeseit és az egész országot is IX. Gergely interdictum alá helyezte 1234. tavaszán[5] .
Félelmes korkép rajzolódik ki IV. Béla (1235-1270) levelei nyomán:
"Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobb részében pusztasággá változtatta és mint a juhaklot a kerítés, úgy veszik körül a hitetlen népek, mármint a rutének, brodnikok keletről, a bolgár és bosnyák eretnekek délről, akik ellen jelenleg is harcolunk seregünkkel, egyedül nyugatról és északról a németektől, mint azonos hitet vallóktól kellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie, de innen is nem gyümölcsöt, hanem a villongás töviseit kell éreznünk, mikor az ország javait váratlan rablótámadásokkal ragadozzák el.
Főleg két dolog miatt írunk, hogy ne vádoltassunk se lustasággal, se hanyagsággal.... De hanyagsággal nem vádolhatnak, mert mikor a tatárok országunkban harcoltak ellenünk, a szóban forgó ügyben megkerestük az egész kereszténység három legfőbb udvarát, tudniillik a Tieteket, mint amelyet a keresztények minden udvar urának és mesterének hisznek és vallanak, a császárét, amelynek szándékunkban volt magunkat is alávetni, ha az említett pestis idején nekünk hathatós segítséget és támogatást nyújt; megkerestük a franciák udvarát is, de mindezektől semmiféle vigaszt, vagy segítséget nem kaptunk, csak szavakat."[6]
Gondoljunk itt csak Trianonra, s látnunk kell, hogy ugyanezen erők feszültek ellenünk ott is. Mindezek az ismeretek az u.n. egyházi vonal követése nyomán tárulnak elénk. Egy-két szó a nyugatiak politikai rendszeréről, mely számunkra Trianonban csúcsosodott ki:
Árpád honszervező harcával kapcsolatban a következőkre kell döbbennünk:
"A pozsonyi csata emléke még nagyon újkeletű volt, és jól tudták, hogy a nemzet jövője függ a német egység megbontásának sikerétől. A német cél világos és félremagyarázhatatlan volt. A németek elfogadták a Gyermek Lajos király jelmondatát: "a magyarokat ki kell irtani." ("Ugros boiariae regno eliminades esse.")[7] Ugyanezt imádkozták a templomaikban is" mondja Botos László Hazatérés című művében, s amint láttuk ugyanez visszhangzik a XVII. században, egy fél világgal odébb egy anglikán hittérítő szavaiban.
Ugyanezen ármánynak és indulatnak esett áldozatául korábban Atilla Nagykirályunk. Ezen magyarirtó tevékenység felkent harcosai emlékezetünk határain belül a Habsburgok voltak. Addig, amíg ma a gyönyörű bécsi palotákat csodálgatja a világ nem szabad elfelednünk, hogy "Az osztrák császár mindenkor hadat viselt a magyar király ellen." A bécsi paloták magyar vérrel és izzadtsággal épültek, s palotáikba magyar életet vakoltak. Mielőtt a szép bécsi keringők dallamára elandalodnánk, erre is gondolnunk kell. Itt is csak néhány példát hozok fel. A török háborúk és uralom idején elpusztult várak száma meg sem közelíti a Habsburg magyarnak csúfolt királyok erőszakos, békében történő várpusztítását. Szülővárosom Dombóvár várát is Habsburg rendeletre robbantották fel, csak egy árva fala állt még, melyet a dombóvári gólya tüntetett ki fészkével jelezve, hogy él még a magyar élet. Tinódi Lantos Sebestyén itt irta 1537-ben Jáson és Medea cimű művét. "1702-ben I. Lipót (1664-1705) uralkodása alatt történt a legtöbb (várrombolás), miután a török kivonult (a Temesség kivételével; Karlócai Béke 1699). A probléma összetett, már előtte is voltak, s a Rákóczi felkelés után is..." Majd: "A béke oka egyszerűen az volt, hogy I. Lipót galád jelszavát teljesítendő: "Magyarországot rabbá és koldussá tenni", hátunk mögött megegyezett a törökkel, hogy ők ketten békésen osztozkodnak az országon. Minek harcolnának egymással tovább? Mikor a zsákmány úgyis Magyarország! Az osztrák ház halálos döfése volt ez, hogy így rémuralomba kergessék az országot, leigázzák, koldussá tegyék és amidőn teljesen elpusztult, kedvező szerencsével, alkalmas pillanatban bekebelezzék az osztrák birodalomba! (A török remélhetőleg úgyse marad itt örökké.)"[8] A törökkel Velence és a pápaság is egyezkedett haláltusánk napjaiban, s vagyonuk így sokszorozódott. Nehéz az ellenünk elkövetett Habsburg bűnök rangsorolása, mert valamennyit nemzetpusztulásunk eszközeiként alkalmazták: történelmünket meghamisították, nyelvünket elorozták hamis elméletekkel, még a táncainkat is tiltották, s gróf Széchenyi István részéről már az is merészségnek számított, hogy egy bált felesége közreműködésével magyar tánccal nyitották. Talán a leghatalmasabb bűnük a jósággal álcázott lélekgyilkolás volt. Magyarországi nemztiségeink mindig valamely veszedelem elől kértek segítséget és letelepedést hazánkban, amit meg is kaptak. Ilyen betelepedőket hivatalosan tisztelt vendégeinknek tartottuk, s úgy is kezeltük. Iskolákat építettünk számukra, irodalmukat megalapítottuk: a román irodalom első gyöngyszemeit erdélyi fejedelmeink ideje alatt Budapesten nyomtatták. Adót nem fizettek, nem voltak hadkötelesek sem, s így békében, biztonságban szaporodhattak. A szlovákok a török ellen menekülő szlovén rétegekből fejlődtek, szaporodtak a Felvidék ritkábban lakott területein. Habsburg hataloméhség - az életünkkel és vérünkkel védelmezett Mária Terézia idejétől - ezen nemzetiségeket tervszerűen ellenünk lázították, kedvezményekkel csalogatták, s az ellenünk való gyűlölet magvait hintették el. A Nemzeti Hirháló 2006. november 18.-i számában közölt cikk Ferenc Ferdinánd következő szavait idézi: "E célból Magyarországot négy részre bontom fel, nyelve kizárólag német lesz. Ha szükséges Magyarországot eggyel többször a kard élével kell meghódítani. Nem látom, hogyan tudnánk ezt a szükségszerűséget elkerülni. Meg fogom találni a módot arra, hogy Magyarországot letöröljem a térképről. Erdélyt át kell engedni Romániának azzal a feltétellel, hogy a kialakult Nagy Románia a Habsburg hatalomhoz csatlakozzék, mint a federáció tagja." Ugyanekkor a német nemzetiségű erdélyi polgárok is a román csoporthoz szegődtek. A Római Egyház eddig soha nem tapasztalt engedékenységgel a Román Orthodox egyháznak adott elsőbbséget, ezzel is gyengítve a magyar egységet. Ugyanakkor az évszázadokon át magyar papot kérő csángó magyarok csak elutasításban részesültek napjainkig. Sokan irigyelik Magyarország magas szellemi színvonalát, amit tudósaik, intézményeik munkái árulnak el leginkább. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy művelt társadalom kialakulásának előfeltétele a békés, letelepedett élet. Gyakorlati síkon: nehéz lenne örök vándorlás közben egy igazságos társadalom megalapítása, történelmi szemlélet kialakítása, ősgyökökre töretlenül épülő, ezredeken át változatlan nyelv megtartása. Nézzük meg tehát e letelepedett műveltség néhány elemét, a "The Hungarian Genius" - a Magyar lángelme című könyv nyomán: A Honszervezés utáni első egyetemet Pécsett alapították a XIV. században.[9] Nagy Lajos alapította a Budapesti Egyetemet, s innen küldött egy bizottságot a Constanci Zsinatra 1414-1418-ig. Vitéz János esztergomi érsek 1467-ben egy négy karral működő egyetemet alapított Pozsonyban. A Trianon békeparancs idején ezt a várost is - sok mindennel együtt - elvették a magyarságtól, s most idegen tollakkal ékeskedve Bratislava néven került a világ köztudatába. Vitéz János különben kora egyik legnagyobb tudású csillagtudósa is volt, s ezen ismereteket az Esztergomi Székesegyház hupolagjának (kupolájának) részévé is tette. Pázmány Péter esztergomi érsek alapította a Nagyszombati egyetemet 1777-ben, mely később Budára költözött 1784-ben, s azóta is ott teljesíti feladatát. Teljesség igénye nélkül sorolom fel a következő híres egyetemeket: Kolozsvár, Debrecen, Szeged, s ismét Pécs. (31. old.) Kolozsvár Trianon következtében ugyancsak elszakított országrészhez tartozik, mint Pozsony. Az egyikkel a románok, a másikkal a csehek büszkélkednek. Magyarország első nyilvános könyvtárát Bártfán alapították a XV. században, minden ott élő honpolgár használatára. 1916 óta a Magyar Nemzeti Múzeum része Budapesten. (43. old.) Ez nyilvánvalóan elárulja, hogy írástudatlanság a polgárok körében ekkor nem volt, különben kölcsönkönyvtár iránti igény nem jelentkezett volna. Nyugaton a teljes írásbeliség máig is várat magára némely gazdag, befolyásos országban is. Ennek magyarázata szerintem az, hogy az ősidők óta rovásíró őseinknek volt idejük megérni az írás alapeszméjének teljes megértésére, s ezt - bár a latin irásra való áttérés igen zavaró körülmény volt - ezen készségüket többé elveszteni nem tudták. Nyugaton ez az ősi alap hiánya, s nyelvük teljes meg-nem-értése okozza az írásbeliség nehézségeit, ami az angol "betűzés" mellett is nehezen sajátítható el, s tulajdonképpen nem is olvasnak, hanem a latin betűkkel leírt szó alakja nyomán képírást gyakorolnak. Ugyanakkor a magyar nyelv és tudomány művelődésének előmozdítására gróf Széchenyi István által alapított Magyar Tudományos Akadémia Habsburg kinevezésű elnöke hihetetlen értékű történelmi ősiratokat égettetett el ez intézet pincéjében. Ugyanekkor Széchenyi alapítását megvonó végrendeletét máig sem foganatosították, s hogy a Divina Comedia teljes legyen: kommunista meghívásra egy Habsburg csemete esküvőjének fogadását itt rendezték meg. Mátyás király gyönyörű Corvináinak nagy része idegen kézben, ismeretlen helyen van. A jelenlegi tulajdonosban annyi becsület nincsen, hogy az általános műveltség nevében ezeket nyilvánosságra hozza: az eredetiket egy tárlat keretén belül, másolataikat pedig közforgalom számára. Igen sok, ma homályos történelmi eset tisztázódhatna általuk. Talán éppen ez akadályozza meg jelenlegi tulajdonosokat ezek másolatainak forgalomba hozásában. Teljes írás: http://www.magtudin.org/A%20magyarsag%20sorsa.htm
[1] Toronyi Etelka A Kárpáti medence a kultúrák bölcsője és a magyarok őshazája, A magyar irodalmi és kulturtársaság kiadása Buenos Aires Argentina
[2] The Hungarian Genius, p.63 The Turán Printing and Bindery, Garfield NJ, 1975
[3] Mongol dúlást említek tatár-járás helyett, mivel ez a fogalom egy pusztitó, ismeretlen népre akasztott név, mely a latin tartarus, pokol szó alkalmazása. E gyűjtőfogalommá vált név körébe beletartoznak a Dzsingisz kán hadseregébe tartozó mongol, tatár, török népek, az American College Dictionary Tartar cimszava szerint.
[4] Dee Brown Bury My Heart At Wounded Knee
[5] Árpád-kori és Anjou-kori levelek, XI-XIV. század, Gondolat kiadó Budapest, 1960, 330. old.
[6] u.o. IV. Béla király IV. Ince pápához 1250. november 14. (Kelt Sárospatakon.), 156. old. [7] Botos, László: Hazatérés, Budapest 1997 p. 29. Padányi Viktor: Történelmi Tanulmányok. München, 1959. 168-169 old.
[8] Gelsei Bíró Zoltán: A Habsburg Ház Bűnei. Budapest, 68. old.
[9] Radisics Elemér The Hungarian Genius - Pictorial Record of a Thousand Years, Budapest 1944 , reprint ba Turán Printing and Bindery Garfield, N.J. USA
Kolozsvári Grandpierre Endre említette egy írásában, hogy mint félelmes fekete lepel borul hazánk fölé a világ pusztító szándéka, s ugyanazon erők játszották ugyanazt a szerepet ezredéveken át: a magyarok pusztítását. Kétségbeesve kerestük ennek okát, önvádolón, önmagunk felelősségre vonásával: "Turáni átok..." volt a leggyakoribb magyarázat egy időben. "Idegen jöttmentek vagyunk, barbárok egy művelt Nyugat kebelében, nem csoda, ha nem fogadnak be minket" hangzott az ítélet másutt, s máig.
Tárgyilagosan nézve nemzeti összeomlások idején egyé forrott magyarságban turáni átoknak nyoma sem volt, ennek napjaink eseménye, 1956 a legragyogóbb tanúja. S hogy barbárokként érkeztünk volna? Csekély körültekintéssel is láthatjuk, hogy az utolsó ezer évben bekövetkezett nemzeti összeomlásunk az önző, működésképtelen nyugateurópai társadalmi rendszer átvételének következménye.
Európa műveltségi szintjét vizsgálva: minden magyar írástudó volt, amíg rá nem kényszerítették a pogány latin írást, mely őseink rovásírásának hiányosan átvett változata, mely semmi képpen nem tudta hiányos volta miatt nyelvünk szükségleteit szolgálni. Nyugaton a IX. században rovásunk még "rébusznak" számított a nyugaton, a királyok sem tudtak írni ebben az időben, s később is még sokáig. Példa erre a hazánkban nevelkedett Erzsébet skót királynő esete, kit írástudatlan királyi férje oly nagyon tisztelt, hogy az olvasni való könyvet sajátkezüleg vitte mindig felesége után.
Tőlünk tanultak meg földet művelni, főzni, öltözködni, fürdeni: Szent Erzsébet Tűringiai rokonai nem ismerték a fürdőkádat, s az angol társadalom évente egyszer fürdött: innen a júniusi esküvők szokása. A székelyek ősei már tornácos házakban laktak[1], mikor a mai nyugati népek még nem érkeztek Európába.
Boszorkányokat égettek - itt Amerikában még a XVII. században is, mikor Könyves Kálmán (1095-1116) királyunk már a XI. század fordulóján törvénybe foglalta, hogy boszorkányok nincsenek, s ilyen okon senkit sem háborgattak.
A franciák Szent Bertalan éji szörnyű mészárlását állítják a szabadság eszméjének példájaként, mikor az ősmagyar társadalom teljes egyenlőségnek örvendett ezredeken át, a "Minden székely nemes" törvénycikkbe foglaltak őshagyományai mintájára.
Teljes vallásszabadság uralkodott, a Tordai Országgyűlés 1557-ben a vallásszabadság elvét hivatalosan is megfogalmazta, de gyakorlati szinten ősidők ilyen hagyományait követték. 1568-ban törvénybe is iktatták, ezzel megelőzve minden nyugati társadalmat.[2]
Ezer éves gondolkodás után talán felfedezzük, miért nem tudtak megtűrni bennünket az u.n. európai népek, de még egyházuk sem: Nem mi magyarok, de ők az európaidegenek! A magyarság őseurópai nép, ősi műveltségével segítette a bejövőket, kik később Nyugateurópában telepedtek le. S ezt a tudatot, történelmünk halovány emlékét is ki kellett irtani a magyarságból. Hogy miért gyűlölnek bennünket? - Mindig az gyűlöl, akinek a legtöbb veszteni valója van.
Addig, amíg őstársadalmunk nem vetélkedésre épült, hanem a jó diadalát egyengette a kezdet kezdetétől, a nyugati társadalmak éltető eleme az önzés és vetélkedés. Ennek ékes példája, hogy világpusztító fegyverek gyártásában is az elsőséget keresik nem a világ békés jövőjét. Ősmúlttal, s a vele járó gazdagabb műveltségi értékekkel nem tudnak versenyre szállni, ezek átvételének beismerése szemükben gyengeség, így legegyszerűbb megszabadulni azon társadalom embereitől, akik ezt képviselik: a magyarságtól.
Minderre leggyönyörűbb példa IV. Béla királyunk levelezése: mongol-dúlás[3] előestéjén irt levelében elmondja, hogy Isten kegyelméből mindenünk megvan, másét soha nem kívántuk. Ugyanakkor a művelt nyugat egymással versenyezve hajtotta szolgaságba a nálánál gyengébb, jóhiszeműbb népeket: az angolok Indiát, Délafrikát, Írország egy darabját, mely napjainkban érlelte keserű gyümölcsét, Kanadát, Ausztráliát is befolyásuk alatt szeretnék tartani, a németek nyugat és kelet Afrikát, a franciák Afrika nagy részét, még a kicsi hollandok is gyarmatosítottak, sőt a Habsburgok is nagy fába vágták fejszéjüket akkor, amikor Mexico felé kacsintgattak. A legnagyobb csúfolódás az Egyesült Nemzetek megalkotásánál az volt, hogy a történelmileg hadakozó népeket emelték a "béke őreiként" vezető szerepre, s a nem gyarmatosító népeket mellőzték e téren. Még a milliókat kiirtó szovjetek is alkalmasnak látszottak e szerepre rövid gondolkodás után.
Az indiánok kiirtásánál elkövetett rémtettek egyik képviselőjének szavaiból - itt Cotton Mather[4]-re gondolok - közvetetten azt is megtudjuk, hogy a nyugat hogyan gondolkodik népünkről. E nemes boszorkány és indián üldöző hittérítő kijelentette, hogy az indiánok pusztítása, emberszámba nem vevése megengedett, mivel azok szittyák. Ha egy egyszerű hittérítő előtt tisztán kirajzolódott a pusztítandó népek képe, akkor a népünket pusztító indulat nemcsak a kárpátmedencei gyönyörű hon megszerzésére irányult, de népünk, rokonnépeink jót képviselő lelkülete ellen, s ez alól a szittyák sem kivételek.
Kinek mi veszíteni valója volt?
A nyugati társadalmak elsőbbsége volt veszélyben, s ezt a hibát minden körülmények között ki kellett küszöbölniük. Amit nem vettek figyelembe az az, hogy az elsőbbséget nem anyagi javak tömege, hanem ezek bölcs, az emberiséget szolgáló használata biztosíthatja csak.
Még nagyobb veszélyt jelentett népünk jelenéte a Római Katolikus egyház és ótestamentumi társa számára. Ez utóbbinak - meg akarván vetni lábát az emberiség művelődéstörténetében - el kellett tüntetni azokat a nyomokat, melyek bizonyítják, hogy hirdetett egyistenhitük ősnépeink ősvallásából vett kép torz mása, az első pedig ősvallásunk pusztuló romjaiból épített magának világot máig nyomorító hatalmat. Egyik sem fogta fel a teremtő szeretet képviselte hit lényegét, s így a megkaparintott hatalomhoz egy ősnép kipusztítása árán is ragaszkodnak.
Ez a két erőszak feszült népünk ellen mindenkoron: a világi, országnyi hatalom, s az egyházinak álcázott, de ugyancsak világi, egyetemességet követelő hatalomrendszer. A római egyház ellenünk elkövetett bűnei - melyek a mában is folytatódnak - köteteket töltenének meg, így néhány jellegzetes példát hozok csak fel:
Vallásos erényekben bővelkedő István királyunk a pápa szellemi vezetésének alávetve magát népünk műveltségét képviselő rovásírásunkat a történelem szemétdombjára igyekezett küldeni pápai sugallatra, ezzel ősmúltunk nagy része pusztult el. Idegen hittérítőket hívott hazánkba, s idegen inkvizítorok működését pártolta, noha ezen jegyzőkönyvek szerint a perbe fogott Táltosaink ellen hitbéli kifogást nem tudtak emelni. Ugyanakkor II. András királyunkat, fiait, az ország főnemeseit és az egész országot is IX. Gergely interdictum alá helyezte 1234. tavaszán[5] .
Félelmes korkép rajzolódik ki IV. Béla (1235-1270) levelei nyomán:
"Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobb részében pusztasággá változtatta és mint a juhaklot a kerítés, úgy veszik körül a hitetlen népek, mármint a rutének, brodnikok keletről, a bolgár és bosnyák eretnekek délről, akik ellen jelenleg is harcolunk seregünkkel, egyedül nyugatról és északról a németektől, mint azonos hitet vallóktól kellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie, de innen is nem gyümölcsöt, hanem a villongás töviseit kell éreznünk, mikor az ország javait váratlan rablótámadásokkal ragadozzák el.
Főleg két dolog miatt írunk, hogy ne vádoltassunk se lustasággal, se hanyagsággal.... De hanyagsággal nem vádolhatnak, mert mikor a tatárok országunkban harcoltak ellenünk, a szóban forgó ügyben megkerestük az egész kereszténység három legfőbb udvarát, tudniillik a Tieteket, mint amelyet a keresztények minden udvar urának és mesterének hisznek és vallanak, a császárét, amelynek szándékunkban volt magunkat is alávetni, ha az említett pestis idején nekünk hathatós segítséget és támogatást nyújt; megkerestük a franciák udvarát is, de mindezektől semmiféle vigaszt, vagy segítséget nem kaptunk, csak szavakat."[6]
Gondoljunk itt csak Trianonra, s látnunk kell, hogy ugyanezen erők feszültek ellenünk ott is. Mindezek az ismeretek az u.n. egyházi vonal követése nyomán tárulnak elénk. Egy-két szó a nyugatiak politikai rendszeréről, mely számunkra Trianonban csúcsosodott ki:
Árpád honszervező harcával kapcsolatban a következőkre kell döbbennünk:
"A pozsonyi csata emléke még nagyon újkeletű volt, és jól tudták, hogy a nemzet jövője függ a német egység megbontásának sikerétől. A német cél világos és félremagyarázhatatlan volt. A németek elfogadták a Gyermek Lajos király jelmondatát: "a magyarokat ki kell irtani." ("Ugros boiariae regno eliminades esse.")[7] Ugyanezt imádkozták a templomaikban is" mondja Botos László Hazatérés című művében, s amint láttuk ugyanez visszhangzik a XVII. században, egy fél világgal odébb egy anglikán hittérítő szavaiban.
Ugyanezen ármánynak és indulatnak esett áldozatául korábban Atilla Nagykirályunk. Ezen magyarirtó tevékenység felkent harcosai emlékezetünk határain belül a Habsburgok voltak. Addig, amíg ma a gyönyörű bécsi palotákat csodálgatja a világ nem szabad elfelednünk, hogy "Az osztrák császár mindenkor hadat viselt a magyar király ellen." A bécsi paloták magyar vérrel és izzadtsággal épültek, s palotáikba magyar életet vakoltak. Mielőtt a szép bécsi keringők dallamára elandalodnánk, erre is gondolnunk kell. Itt is csak néhány példát hozok fel. A török háborúk és uralom idején elpusztult várak száma meg sem közelíti a Habsburg magyarnak csúfolt királyok erőszakos, békében történő várpusztítását. Szülővárosom Dombóvár várát is Habsburg rendeletre robbantották fel, csak egy árva fala állt még, melyet a dombóvári gólya tüntetett ki fészkével jelezve, hogy él még a magyar élet. Tinódi Lantos Sebestyén itt irta 1537-ben Jáson és Medea cimű művét. "1702-ben I. Lipót (1664-1705) uralkodása alatt történt a legtöbb (várrombolás), miután a török kivonult (a Temesség kivételével; Karlócai Béke 1699). A probléma összetett, már előtte is voltak, s a Rákóczi felkelés után is..." Majd: "A béke oka egyszerűen az volt, hogy I. Lipót galád jelszavát teljesítendő: "Magyarországot rabbá és koldussá tenni", hátunk mögött megegyezett a törökkel, hogy ők ketten békésen osztozkodnak az országon. Minek harcolnának egymással tovább? Mikor a zsákmány úgyis Magyarország! Az osztrák ház halálos döfése volt ez, hogy így rémuralomba kergessék az országot, leigázzák, koldussá tegyék és amidőn teljesen elpusztult, kedvező szerencsével, alkalmas pillanatban bekebelezzék az osztrák birodalomba! (A török remélhetőleg úgyse marad itt örökké.)"[8] A törökkel Velence és a pápaság is egyezkedett haláltusánk napjaiban, s vagyonuk így sokszorozódott. Nehéz az ellenünk elkövetett Habsburg bűnök rangsorolása, mert valamennyit nemzetpusztulásunk eszközeiként alkalmazták: történelmünket meghamisították, nyelvünket elorozták hamis elméletekkel, még a táncainkat is tiltották, s gróf Széchenyi István részéről már az is merészségnek számított, hogy egy bált felesége közreműködésével magyar tánccal nyitották. Talán a leghatalmasabb bűnük a jósággal álcázott lélekgyilkolás volt. Magyarországi nemztiségeink mindig valamely veszedelem elől kértek segítséget és letelepedést hazánkban, amit meg is kaptak. Ilyen betelepedőket hivatalosan tisztelt vendégeinknek tartottuk, s úgy is kezeltük. Iskolákat építettünk számukra, irodalmukat megalapítottuk: a román irodalom első gyöngyszemeit erdélyi fejedelmeink ideje alatt Budapesten nyomtatták. Adót nem fizettek, nem voltak hadkötelesek sem, s így békében, biztonságban szaporodhattak. A szlovákok a török ellen menekülő szlovén rétegekből fejlődtek, szaporodtak a Felvidék ritkábban lakott területein. Habsburg hataloméhség - az életünkkel és vérünkkel védelmezett Mária Terézia idejétől - ezen nemzetiségeket tervszerűen ellenünk lázították, kedvezményekkel csalogatták, s az ellenünk való gyűlölet magvait hintették el. A Nemzeti Hirháló 2006. november 18.-i számában közölt cikk Ferenc Ferdinánd következő szavait idézi: "E célból Magyarországot négy részre bontom fel, nyelve kizárólag német lesz. Ha szükséges Magyarországot eggyel többször a kard élével kell meghódítani. Nem látom, hogyan tudnánk ezt a szükségszerűséget elkerülni. Meg fogom találni a módot arra, hogy Magyarországot letöröljem a térképről. Erdélyt át kell engedni Romániának azzal a feltétellel, hogy a kialakult Nagy Románia a Habsburg hatalomhoz csatlakozzék, mint a federáció tagja." Ugyanekkor a német nemzetiségű erdélyi polgárok is a román csoporthoz szegődtek. A Római Egyház eddig soha nem tapasztalt engedékenységgel a Román Orthodox egyháznak adott elsőbbséget, ezzel is gyengítve a magyar egységet. Ugyanakkor az évszázadokon át magyar papot kérő csángó magyarok csak elutasításban részesültek napjainkig. Sokan irigyelik Magyarország magas szellemi színvonalát, amit tudósaik, intézményeik munkái árulnak el leginkább. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy művelt társadalom kialakulásának előfeltétele a békés, letelepedett élet. Gyakorlati síkon: nehéz lenne örök vándorlás közben egy igazságos társadalom megalapítása, történelmi szemlélet kialakítása, ősgyökökre töretlenül épülő, ezredeken át változatlan nyelv megtartása. Nézzük meg tehát e letelepedett műveltség néhány elemét, a "The Hungarian Genius" - a Magyar lángelme című könyv nyomán: A Honszervezés utáni első egyetemet Pécsett alapították a XIV. században.[9] Nagy Lajos alapította a Budapesti Egyetemet, s innen küldött egy bizottságot a Constanci Zsinatra 1414-1418-ig. Vitéz János esztergomi érsek 1467-ben egy négy karral működő egyetemet alapított Pozsonyban. A Trianon békeparancs idején ezt a várost is - sok mindennel együtt - elvették a magyarságtól, s most idegen tollakkal ékeskedve Bratislava néven került a világ köztudatába. Vitéz János különben kora egyik legnagyobb tudású csillagtudósa is volt, s ezen ismereteket az Esztergomi Székesegyház hupolagjának (kupolájának) részévé is tette. Pázmány Péter esztergomi érsek alapította a Nagyszombati egyetemet 1777-ben, mely később Budára költözött 1784-ben, s azóta is ott teljesíti feladatát. Teljesség igénye nélkül sorolom fel a következő híres egyetemeket: Kolozsvár, Debrecen, Szeged, s ismét Pécs. (31. old.) Kolozsvár Trianon következtében ugyancsak elszakított országrészhez tartozik, mint Pozsony. Az egyikkel a románok, a másikkal a csehek büszkélkednek. Magyarország első nyilvános könyvtárát Bártfán alapították a XV. században, minden ott élő honpolgár használatára. 1916 óta a Magyar Nemzeti Múzeum része Budapesten. (43. old.) Ez nyilvánvalóan elárulja, hogy írástudatlanság a polgárok körében ekkor nem volt, különben kölcsönkönyvtár iránti igény nem jelentkezett volna. Nyugaton a teljes írásbeliség máig is várat magára némely gazdag, befolyásos országban is. Ennek magyarázata szerintem az, hogy az ősidők óta rovásíró őseinknek volt idejük megérni az írás alapeszméjének teljes megértésére, s ezt - bár a latin irásra való áttérés igen zavaró körülmény volt - ezen készségüket többé elveszteni nem tudták. Nyugaton ez az ősi alap hiánya, s nyelvük teljes meg-nem-értése okozza az írásbeliség nehézségeit, ami az angol "betűzés" mellett is nehezen sajátítható el, s tulajdonképpen nem is olvasnak, hanem a latin betűkkel leírt szó alakja nyomán képírást gyakorolnak. Ugyanakkor a magyar nyelv és tudomány művelődésének előmozdítására gróf Széchenyi István által alapított Magyar Tudományos Akadémia Habsburg kinevezésű elnöke hihetetlen értékű történelmi ősiratokat égettetett el ez intézet pincéjében. Ugyanekkor Széchenyi alapítását megvonó végrendeletét máig sem foganatosították, s hogy a Divina Comedia teljes legyen: kommunista meghívásra egy Habsburg csemete esküvőjének fogadását itt rendezték meg. Mátyás király gyönyörű Corvináinak nagy része idegen kézben, ismeretlen helyen van. A jelenlegi tulajdonosban annyi becsület nincsen, hogy az általános műveltség nevében ezeket nyilvánosságra hozza: az eredetiket egy tárlat keretén belül, másolataikat pedig közforgalom számára. Igen sok, ma homályos történelmi eset tisztázódhatna általuk. Talán éppen ez akadályozza meg jelenlegi tulajdonosokat ezek másolatainak forgalomba hozásában. Teljes írás: http://www.magtudin.org/A%20magyarsag%20sorsa.htm
[1] Toronyi Etelka A Kárpáti medence a kultúrák bölcsője és a magyarok őshazája, A magyar irodalmi és kulturtársaság kiadása Buenos Aires Argentina
[2] The Hungarian Genius, p.63 The Turán Printing and Bindery, Garfield NJ, 1975
[3] Mongol dúlást említek tatár-járás helyett, mivel ez a fogalom egy pusztitó, ismeretlen népre akasztott név, mely a latin tartarus, pokol szó alkalmazása. E gyűjtőfogalommá vált név körébe beletartoznak a Dzsingisz kán hadseregébe tartozó mongol, tatár, török népek, az American College Dictionary Tartar cimszava szerint.
[4] Dee Brown Bury My Heart At Wounded Knee
[5] Árpád-kori és Anjou-kori levelek, XI-XIV. század, Gondolat kiadó Budapest, 1960, 330. old.
[6] u.o. IV. Béla király IV. Ince pápához 1250. november 14. (Kelt Sárospatakon.), 156. old. [7] Botos, László: Hazatérés, Budapest 1997 p. 29. Padányi Viktor: Történelmi Tanulmányok. München, 1959. 168-169 old.
[8] Gelsei Bíró Zoltán: A Habsburg Ház Bűnei. Budapest, 68. old.
[9] Radisics Elemér The Hungarian Genius - Pictorial Record of a Thousand Years, Budapest 1944 , reprint ba Turán Printing and Bindery Garfield, N.J. USA
Köszi.
VálaszTörlésHa pedig Európa jelenlegi népei gyökértelenek, amint azt a lázas őskeresés is bizonyítja, de a hun-magyar nép múltjának elvétele, gyökerének elvágása a második frontvonal célja, akkor ebből csak egy következtetés adódhat: Európa népeinek gyökere a hun-magyar népben van.
VálaszTörléshttp://magyarmegmaradasert.hu/kiletunk/tortenelmunk/item/3428-a-nagy-eur%C3%B3pai-%C5%91skeres%C3%A9s