2010. március 9., kedd

Családfa: a Jakabffy család

osmagyar lovas

 

"Voltak akik kérdeztek tőlem, hogy mi a célom a kutatással? Szeretém össze hozni a családokat. Egységben az erő és bizom benne, hogy ezt a gondolatot a most felnővő generáicó pozitiv értelemben használni is fogja. Napjainkban  is vannak sikeres és kevésbé sikeres életvitelt vivők, de összességükben nagy erőt, értéket képviselnek. Az intelektueltól a dolgos egyszerrű emberig mindenki megtalálható családjainkban. Sokan vagyunk és a rangléta különbző fokán harcolunk magunk és családunk jobb jövőjéért.  

 

Miért ne lehetne ezt szélesebb értelemben is gyümölcsöztetni? Ha a kapcsolatok erősödnek és a bizalom is helyet kap, akkor van rá remény, hogy egymást segitve előbb érjük el céljainkat. Őseink is igy cselekedtek és jutottak fel a létra magas fokára. Miért ne lehetene ismét ezt a gondolatot megvalósitani? Napjainkban is lehetene egy jó szóval, telefonnal valakit elöbbre segiteni, kellő információval, tanáccsal útjára engedni, függetlenül attól, hogy jól vagy kevésbé jól mennek dolgaink. Karácsonykor, Husvétkor egymást szeretettel üdvözölni.  

 

A tudás egymagában nem elegendő, hogy sikert érjünk el. Az életben a szerencse is társunk kell legyen, nem utolsó sorban környezetünk és kapcsolataink támogatása nélkül sem tudjuk megvalósitani terveinket, álmainkat. Ismerősök segitenek tovább azok ismerőseihez. Amig a nap ragyog ránk addig erre nem gondolunk. Mi idősebbek már tudjuk, hogy a jegenyefák nem nőnek az égig.  Azt is megtanultuk az életben, hogy örökké semmi sem tart. Nem mindig felhőtlen az égbolt. Életünk során egy folyamatos változáson megyünk keresztül ahol a napot éjszaka követi, majd újra világosságra ébredünk. "