2011. október 31., hétfő

Aaron Huey: Amerika bennszülött hadifoglyai

http://www.ted.com/talks/lang/eng/aaron_huey.html

Aaron Huey azon fáradozása kapcsán, hogy fényképen örökítse meg az USA-beli nyomort, eljutott a Pine Ridge-ben található indián rezervátum területére, ahol az őshonos lakota nép küzdelme - ez a megdöbbentő és többé-kevésbé elhallgatott küzdelem - a dolgok újragondolására késztette. Az öt, munkával töltött év során készült riasztó képei egybefonódnak azzal a megrendítő történelemórával, amit TEDxDU közönsége számára tart ebben a szépítgetés nélküli, merész beszédben.




Bejegyezte: dátum:
Címkék: , ,

1 megjegyzés:

  1. O Levendula2011. október 31. 15:51

    - József Attila -


    HAZÁM
    1

    Az éjjel hazafelé mentem,
    éreztem, bársony nesz inog,
    a szellõzködõ, lágy melegben
    tapsikolnak a jázminok,

    nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
    s háltak az utcán. Rám csapott,
    amibõl eszméltem, nyelvem
    származik s táplálkozni fog,

    a közösség, amely e részeg
    ölbecsaló anyatermészet
    férfitársaként él, komor

    munkahelyeken káromkodva,
    vagy itt töpreng az éj nagy odva
    mélyén: a nemzeti nyomor    .

    2

    Ezernyi fajta népbetegség,
    szapora csecsemõhalál,
    árvaság, korai öregség,
    elmebaj, egyke és sivár

    bûn, öngyilkosság, lelki restség,
    mely, hitetlen, csodára vár,
    nem elegendõ, hogy kitessék:
    föl kéne szabadulni már!

    S a hozzáértõ dolgozó
    nép gyülekezetében
    hányni-vetni meg száz bajunk.

    Az erõszak bûvöletében
    mint bánja sor törvényhozó,
    hogy mint pusztul el szép fajunk!

    3

    A földesúr, akinek sérvig
    emeltek tönköt, gabonát,
    csákányosokkal puszta tért nyit,
    szétveret falut és tanyát.

    S a gondra bátor, okos férfit,
    ki védte menthetlen honát,
    mint állatot terelni értik,
    hogy válasszon bölcs honatyát.

    Cicáznak a szép csendõrtollak,
    mosolyognak és szavatolnak,
    megírják, ki lesz a követ,

    hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
    magával kötve mint a kéve,
    sunyít vagy parancsot követ.

    4

    Sok urunk nem volt rest, se kába,
    birtokát óvni ellenünk
    s kitántorgott Amerikába
    másfél millió emberünk.

    Szíve szorult, rezgett a lába,
    acsargó habon tovatûnt,
    emlékezõen és okádva,
    mint aki borba fojt be bûnt.

    Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
    s társa, ki tudta, ily bolondtól
    pénzt eztán se lát a család.

    Multunk mind össze van torlódva
    s mint szorongó kivándorlókra,
    ránk is úgy vár az új világ.

    5

    A munkásnak nem több a bére,
    mint amit maga kicsikart,
    levesre telik és kenyérre
    s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

    Az ország nem kérdi, mivégre
    engedik meggyûlni a bajt
    s mért nem a munkás védelmére
    gyámolítják a gyáripart.

    Szövõlány cukros ételekrõl
    álmodik, nem tud kartelekrõl.
    S ha szombaton kezébe nyomják

    a pénzt s a büntetést levonják:
    kuncog a krajcár: ennyiért
    dolgoztál, nem épp semmiért.

    6

    Retteg a szegénytõl a gazdag
    s a gazdagtól fél a szegény.
    Fortélyos félelem igazgat
    minket s nem csalóka remény.

    Nem adna jogot a parasztnak,
    ki rág a paraszt kenyerén
    s a summás sárgul, mint az asztag,
    de követelni nem serény.

    Ezer esztendõ távolából,
    hátán kis batyuval, kilábol
    a népségbõl a nép fia.

    Hol lehet altiszt, azt kutatja,
    holott a sírt, hol nyugszik atyja,
    kellene megbotoznia.

    7

    S mégis, magyarnak számkivetve,
    lelkem sikoltva megriad -
    édes Hazám, fogadj szivedbe,
    hadd legyek hûséges fiad!

    Totyogjon, aki buksi medve
    láncon - nekem ezt nem szabad!
    Költõ vagyok - szólj ügyészedre,
    ki ne tépje a tollamat!

    Adtál földmívest a tengernek,
    adj emberséget az embernek.
    Adj magyarságot a magyarnak,

    hogy mi ne legyünk ( német ) gyarmat.
    Hadd írjak szépet, jót - nekem
    add meg boldogabb énekem!

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)