"A perzsa vallásfelfogás századokon át mélyreható befolyást gyakorolt a zsidóságra. Eredetileg azok a népek, melyeket a közös iráni névvel jelölünk és melyekhez a médek, a perzsák, a baktriaiak, a párthusok, a szkíták, az örmények és még mások is tartoztak, ugyanazt az istent imádták, mint a hinduk és ugyanazokat a vallási szokásokat követték, mint ezek. De egy időben, melyet ennek a vallásnak a hívei sem tudnak meghatározni, vallási felfogásukban mélyreható változás állott be. Ez a változás a médek ama papi nemzedékéből indult ki, melyet mágusoknak neveztek. Új vallásformájuk alapítójául magok az irániak Zarathusztra (Zoroaszter) nevű bölcsüket szerepeltetik."
E tanítás szerint, vagyis az aveszta törvénykönyve szerint: van egy magasabb isten, aki a világosságot foglalja magában: ez Ahura-Mazda (Ormoz), aki az eget és a földet teremtette, az emberi életet terjeszteni és megtartani igyekszik, és a tisztaságot és a becsületet táplálja. De ez az Isten nem mindenható, hanem van egy ellenséges vetélytársa, a sötétség istene. Angro- Mainyusz (Ahrimán), aki mindig a pusztításra törekszik. Az irániak Ahura-Mazda mellett több más isteni lényt is tételeztek föl, akiket imáikban segítségül hívtak. Mindenekelőtt Mitrát, a "tiszta legelők Napjának istenéé", kinek ezer füle és ezer szeme van. Továbbá még 'hat istenséget, az Amésza-Szpentákat, akik a legfőbb istenséggel egyesültek és vele együtt a hetes számot alkotják. E hét Amésza-Szpentához tartoznak: a tűz, a víz, Szpenta Armaiti Istennő, vagyis a Föld. Ezt a hármat tisztelték legjobban. Ezeken kívül a zend vallás még égi és földi szellemeket (angyalokat) is ismert, kiket jazátáknak (izedeknek) nevezett s akiknek száma sok százra rúgott. Legfőbb uruk és parancsolójuk Ahura-Mazda volt. A gonosz szellemek igen nagy számát képzelték, akik mind a pokol istenének alárendelnék.
Ebben a mágikus környezetben éltek a zsidók a perzsa uralom ideje alatt. A saját országukban élők, de még inkább a külföldön tartózkodók napról-napra hallottak a perzsa tanokról és törvényekről s a perzsa szokások folyton a szemük előtt voltak. Nem kerülhette el figyelmüket, hogy igen sok van ezekben, ami a saját törvényeikkel és szokásaikkal feltűnően megegyezik. Fogékonysága és eltanuló hajlandósága a judai és izraelita törzsnek mindig volt s utánzó ösztöne is, mely a látottakat átvenni és a maga lényébe olvasztani igyekezett. Ez az öröklött tulajdonság vitte rá egykor a népet, hogy az őt körülvevő és rajta uralkodó más népek bálványimádása előtt ajtót-kaput kitárjon s ugyanez a sajátsága tette hajlandóvá arra is, hogy a mágusság előtt megnyissa lénye legmélyét és azt oda behatolni engedje.
De ha a zsidóság saját istenképzetét érintetlenül akarta is megtartani, mégis öntudatlanul átvett néhány, a perzsa vallásból származó vélekedést és szokást, vagy legalábbis nem tartotta ezeket eléggé távol a zsidó vallástól. Azt hitték, Istent dicsőítik azáltal, ha az irániak mintája szerint melléje miriádnyi, az Úr akaratát végrehajtó szolgát rendelnek. Isten "követei", kiket a bibliai iratok küldötteknek neveznek, amivel különben embereket, különösen prófétákat is jelölnek, perzsa befolyás alatt külön egyéniséggel, határozott személyiséggel bíró égi lényekké alakultak át. Ezsaiás próféta szárnyas szeráfjainak ábrázolása után és az Ezékiel látomásában szereplő őrző és védő kerubok nyomán a képzelet ezeket az égi lényeket, az angyalokat szárnyakkal alkothatta meg, mert hiszen a jazátákat is szárnyakkal ábrázolták a perzsa festményeken. Az angyalok születési órája a szóferi időre esik. Úgy gondolták, hogy Isten trónja előtt megszámlálhatatlan csoportja áll az ilyen egyetlen intésre engedelmeskedő s minden parancsot végrehajtó lényeknek: "Ezerszer ezer szolgált Neki, és miriádszor miriád állott előtte". Az angyalokat, mint a perzsáknál, szent "őrök"-nek nevezték (Irin kadisin). Sőt külön neveket is kaptak: Micháel volt Izrael népének angyala, vagy mennyei fejedelme, akinek külön meg kell védelmeznie népét; Gabriel volt az erős; Rafaél betegségeket gyógyított; főangyalok voltak még Uriel, vagy Suriel, Matatóron és mások. Ahogy a képzelet a jazátákat angyalokká változtatta, nekik zsidó jelleget és héber nevet adott, akként lemásolta a dévákat is és otthonossá tette a zsidó eszmevilágban. Jób könyvének költészete egy drámai műben ama lények között, akik Isten tanácsában részt vesznek, egy érdemes alakot szerepeltet, a Sátánt, aki épp úgy, mint a földi törvényszékeken a vádló, a mennyei előtt is az emberek cselekedeteit és gondolatait - a legjámborabbakét és legigazságosabbakét is - meggyanúsítja, érdemüket kisebbíti, hogy ezáltal büntetéssel sújthassa, vagy legalább jutalmuktól fosztassa meg őket. Ezt az égi vádlót, akit Jób könyve nem is valóságos lény gyanánt és csupán csak mint éles szemű, szigorú bírálót ábrázol, alakította át a képzelet gonosz lénnyé, mely az embert rosszra csábítja, hogy azután bevádolhassa. Sátánból Angro-Mainyuszt csinált. Természetesen nem állította Isten mellé mint hatalmas vetélytársat, mert ehhez a zsidó istenfogalom igen magas volt. De az alak meg volt s a gonosz kísértő' iráni minta szerint mind hatalmasabb lett. Külön birodalmat kapott, a sötétség országát, amelyben Sátán a jónak ártalmára uralkodott. Ha már Sátán Angro-Mainyusz hasonlatosságára megvolt, démonokat és gonosz szellemeket is kellett melléje rendelni (Sédim, Mazikim, Maleaché chabala). Néhányat közülük egyénileg képzeltek el s az iráni déva-nevekhez hasonlóval ruháztak fel, így születtek Asmódáj és Számáel, akik a kínzó szellemek seregén uralkodtak. Egy halálangyalt is képzeltek (Malachha-mavet), aki csupa szem és aki emberek életére leselkedik, hogy azt elvehesse.
A képzelet eme alkotásai nemsokára uralkodtak a zsidókon és minden cselekedetükön, s ezáltal olyan szokások támadtak, melyek rokonsága a mágusi hittel le nem tagadható. Egyáltalában az iráni szokások példájára szigorították a tisztasági törvényeket. A levitikus tisztasági törvényeket, a templomra és áldozásra vonatkozólag, annyira kiterjesztették, hogy "'bármi távoli érintkezés valamely hullával tisztátalanság-számba ment. Lehetetlen itt fel nem ismerni az Aveszta tanításának irtózását mindentől, ami a halottal legtávolabb is érintkezésben volt. A szóferi idő szellemi vezéreinek jelszava: "Készítsetek kerítést a törvény köré és a közvetlen közelben élő Ahura-Mazda követők példája a tisztasági törvényeket illetőleg új elemekkel termékenyítették meg a zsidóságot, amely elemek következetes fejlődéssel utóbb csaknem fölismerhetetlenné tették az eredetit és ősit".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése