"Az az állítás, hogy a mitikus Zoroaster kusíta volt, tulajdonképpen egyezik H. Rawlinsonnak azzal a kifejtett nézetével, hogy >Zoroaster szkíta volt<, mert H. Rawlinson szkítái hamiták, név szerint kusiták - aminthogy Nimródot is ideszámítja. A szkítizmus Epiphanius és a keresztény krónikások, mint Melala, Cedrenus stb. szerint Therach, vagyis Pelegig, Justinus szerint 1500 évig, Ninusig tartott. A két első adatban én új bizonyítékot látok ennek a szkítizmusnak a hamitizmussal, éspedig specialiter Nimród kusita birodalmával való azonosságára, mert >Therach< Josephus Flavius, a rabbik, az arabok és egyházatyák, név szerint Hieronymus által feljegyzett hagyomány szerint egyfelől még Nimród udvarából (t. i. Nimród dinasztia alatt), másrészt később egy dinasztia-változás, nevezetesen a chaldeusok fellépése miatt, Harranba vándorolt ki. Ha Peleg Therach helyett neveztetik meg, akkor éppen úgy Nimród birodalmának végére mutat, mert ez az egyetlen, amely a Peleg előtti korban említtetik. A Gen. X. 25-ben is az a felfogás nyilvánul meg, hogy >akkor a birodalom<, ami tehát csak Nimród birodalma lehet, pusztult el, és ha - amint szokás - úgy magyarázzuk, hogy akkor osztatott fel a föld, akkor bizonyára ez sem jelent mást, minthogy azok a népek, amelyeket akkor Nyugat-Ázsiában Nimród leigázott, felszabadították magukat, kivándoroltak és új birodalmakat alapítottak. Így vándoroltak el Joktan vezetése alatt a mutarrifah-k Arábiába; így vonták ki magukat, történetírójuk szerint, az örmények Arméniába való elvándorlásuk által Bel-Nimród zsarnok uralma alól; és így történt, bizonyára ugyanezen alkalomból, a phoeniciaiaknak Heradotos említette, a Vörös-, azaz Perzsa-tengertől a Földközi-tengerhez való vándorlása. Peleg korában következhetett be a kusita birodalom bukása, Terach korában annak pusztulása.
Viszont, ha Justinus a szkítizmust Ninus által dönteti meg, úgy ezzel bizonyára csak arra akart rámutatni, hogy a szkíta uralom Asszíriából kiindulva döntetett meg, de bizonyosan nem azt, hogy ez Nimród által történt, aki nem Asszíriából indult ki, hanem Babilonból hatolt be oda s aki csak mint Ninive építője áll egy rangban Ninusszal; míg Ninus Asszíria egész őstörténelmét, nevezetesen ennek hódító uralkodóit képviseli, bezárólag Tiglat Ninis (Kr. e. VIII. század). Hasonlóképpen mondja Weiszenborn: >Ninus talán csak a város, vagy (Ninive) eredetileg kicsiny területének megszemélyesítése<.
Justinus nyilatkozata tehát nem cáfolhatja meg Epiphanius és a keresztény krónikásoknak a szkíta periódusra vonatkozó adatait és az marad a legvalószínűbb, hogy az a hamitizmust, nevezetesen Nimród kusita birodalmát jelenti. Mint H. Rawlinson, úgy Böhmer is szkítának tartja Nimródot. A Nimród név egyébként végződése szerint is szkíta nevekre emlékeztet, amennyiben a görögös végződés elhagyása után Herodotosnál skolot, arot stb. törzsnevek fordulnak elő. A kusiták a Bibliában is Gog szkíta hadseregében fordulnak elő. Ugyanezen bibliai helyből ugyanazt akarták bizonyítani, hogy a szkíták jafetiták voltak, mivel mint Magóg és mint Mésech és Thubal uralkodói vannak megjelölve és ez utóbbi 3 név a mózesi néptáblázatban a jafetiták között jelenik meg. Azonban hogy néz ki az ezen magyarázatnak alapul szolgáló hely Ezékielnél? Ott ez áll - valószínűleg bizonyosan ama szkíta-vonulásra vonatkozólag, Gog >Magog országában van< és ő >Mésech és Thubal fejedelme<-, ami ezen hódító nemzetiségéről semmit sem mond; továbbá: >hoz magával perzsákat, kusitákat, Gomert és Thogarma házát<, tehát jafetitákat és hamitákat tarka-vegyesen. Ebből csak azt lehet következtetni, hogy a magógiták különböző törzsből való alávetett népeket hoztak magukkal, vagy azt, hogy a szkíták kevert nép voltak. Ez bizonyosan helytálló, mert a görögök minden a Fekete- és Kaspi-tengertől északra lakó népet a szkíta névvel jelöltek. A tudósok vitatkoznak azon, hogy a szkíták az áriákhoz, vagy a tatárokhoz tartoznak-e? Nevezetesen Zeuss az előbbi felfogást védi; viszont H. Rawlinson, Niebuhr és C. Neumann az ezzel szemben álló nézetet. Neumann különösen azt mutatta ki, hogy Herodotos ázsiai szkítái (tehát bizonyára a magógiták is) mongol származású nép voltak. Erre mutat mindenekelőtt Herodotos által leírt természetük és törzseik nevei.
Csak az a kérdés merül most már fel, hogy Gog jafetita és hamita népei alatt mongolokat sejthetünk-e és hogy aztán ez összeillik-e azzal az állítással, hogy a kusiták hasonlóképpen szkíták voltak-e?
Hogy erre megfelelhessünk, meg kell vizsgálnunk, hogy a mózesi néptáblázatban fordulnak-e elő és hol tatár népek? Hogy fordulnak elő benne, az a legeslegvalószínűbb, mert ott, Susianában és Mezopotámiában - amint Oppert, Morris stb. kutatásai ezt eredményezték - oly régi turáni nyelvmaradványok találtattak, hogy emiatt a tatárokat Mózesnek, aki a Saharától túl a Kaukázuson, Ázsia fennsíkjáig lakó népeket jegyezte fel, már ismernie kellett. Ezeknek tehát, mivel a csupa ismert népeket felölelő és zárt népcsaládot képező semiták között nem fordulhatnak elő, a jafetiták, vagy a hamiták, talán egyszerre mind a kettő között kell feltalálhatóknak lenniük, mert ezek között nem egy, úgy a héberek, mint tudósaink előtt nem eléggé ismert népek foglaltattak.
E kérdésben útmutatásul szolgál egy fiatalabb arab hagyomány Ott Japhetnek 11 fia van, névszerint:
Dschin
Gomeri
Khazar
Gaz
Seklab
Turk
Ros
Toradsch
Mandschudsch
Khaladsch
Sussan
Dschin nyilván a kínaikat jelenti, Seklab a szlávokat, Turk a turkokat, Khazar a chazarokat, Ros az oroszokat, Sussen a susianaiakat, Gomeri = Gomer, Kaladsch talán a chaldeusok; Mandschudsch-ot én a mandsuknak tartom a jafetiták közötti helyükért, valamint a bibliai Magógnak is.
Mindenesetre a megnevezettek között több tatár nép van. Tehát bizonyára a mózesi jafetiták (Gomer, Magóg, Madai...) között is fordulnak elő tatárok.
Itt van tehát először Magóg, mint olyan, mely a Madschudsch és Mandschudsch alakok közvetítése révén a mandsukkal azonosítható, tehát a szkíták főtörzsével.
A Madai lehet éppúgy tatár, mint ária méd is.
Ezen 6 fiú után említi a néptáblázat a pogányokat, a >gojim<, mint a jafetiták utódait: Mindebből az derül ki, hogy a néptáblázat jafetitái között előfordulnak úgy tatárok, mint áriák.
Azon körülményből, hogy a perzsa királyok monumentális felirataikat az asszíron kívül egy tatár (szkíta) nyelvre is lefordították, ez utóbbinak a perzsa birodalomban való nagy elterjedtségére kell mindenesetre következtetnünk. A sakák Indiáig laktak, az Indus-torkolat vidékét Indoszkítiának hívták. Indiában, az ázsiai etiópok fő lakóhelyén, abban az országban, amely maga Kusch-nak magyaráztatik, hol a Kuschiká-k fajtája és Kuschka patriarcha Kusch-ra; ahol a sziklatemplomok és a legrégebbi kultúra Dél-Arábia és Afrika etiópjaira emlékeztetnek, ott léteznek még most is Dekkan őslakói között nem-ária nyelvek, így a dravida nyelvek, amelyek, mint különösen a tamil, Max Müller és Caldwel legújabb kutatásai szerint a turáni nyelvcsaládhoz tartoznak. Ugyanazon dél-indiai néptörzshöz tartoznak Lassen szerint a brahui-k ís Beludschistanban; és maga az óvatos Spiegel kimondja azt a sejtését, hogy az a néptörzs az ősidőkben még messzebb, Nyugat-Ázsián túl, nevezetesen Susianan túl el volt terjedve és rokon volt az afarti, vagy kossaokkal. A kusiták egy, a tatár népcsaládhoz tartozó nemzet voltak, amely az ősidőkben Nubia, Abessinia, Dél-Arábia, India, Irán, Mezopotámia és Kaukázia, talán egész Nyugat-Ázsián túl és még tovább el volt terjedve.
Ami a kusiták kultúráját illeti, eredetileg legalább egyes vidékeken barlanglakók voltak, később hatalmas városokat építettek, mint Meroe, Ninive, Caleh; ők találták ki az ékírást, a mágusi varázshittel összekötött fény(tűz)-imádó vallásuk volt; imádkoztak a csillagokhoz éppúgy, mint sabäus utódaik s megalapították a tűzimádást, amely a mágusokkal átszállott az áriákra s a parsziknál máig fenntartotta magát; végül ők alapították a legrégibb nagy birodalmat Ázsiában, ameddig a történelmi emlékezés visszanyúlik.
A chaldäai kultúrában három tényező működik közre:
1. Egyiptomi gyarmatosok hozták oda a tudományokat, nevezetesen a természet- és csillagismeretet, az egyiptomi filozófiát és istentant, a képírást, és az építőművészetet.
2. A sémiták felvették ezeket az elemeket és módosították a maguk és országuk karakteréhez.
3. Majd hozzá-jött a hódító kusiták hatalmas befolyása.
A kusita mágusok a chaldäaiak mellett, mint papi kaszt léptek fel az országban és fölibe emelkedtek a chaldäai kasztnak, amely a kusita uralom megdőlte után sem döntötte meg sem a mágusi kasztot, sem a kusita vallást, hanem egyesítette az óchaldäaiak természetfilozófiai vallása összeolvadt a kusiták fény- és csillagtiszteletével, a régi chaldäai isteneket a csillagokba helyezték és emelték a tűztemplomokat.
A perzsák hazája Josephus Flavius szerint Elam volt, amely éppúgy határos Babilóniával, mint Asszíriával, a perzsa monda még északibb határ a mutat, Feridun (turáni király) az Elbursról jön.
Azon nézetem támogatására, hogy a perzsák Ábrahám idejében Mezopotámiában szerepet játszottak, egyébként azt tudnám felhozni, hogy hiszen Kedorlaomer, mint Elam királya, maga perzsa lehetett, mert Elam a Bibliában Perzsiára is magyaráztatik, vagy legalábbis Josephus a perzsákat elamitáknak mondja.
Úgy a Genesis X. 5, mint a Genesis XIV 1-ben is a >gojim< elnevezés alá a perzsák is odatartoznak.
Még egy célzást találok a Chorenei Mózes általi a Berosus-féle Sibyllából feljegyzett mondában, azt, hogy Zerovamust 'I`i.tan és Japetos tették alázatossá, mert Zerovamus ugyanazon helyen azzal a mitikus Zoroasterrel van azonosítva, aki a chamita s különösen a kusita méd birodalmat reprezentálja. Sőt az az adat is, hogy Zerovamus megtartotta végül a főhatalmat is és hogy gyermekei keletre vitettek, a kusita uralomnak Elamban, vagy Susiánában való folytatására magyarázható.
A görögök Ninusban az egész, Nimródtól Tiglathi Ninig, a Kr. e. 25. századtól a 13-ig tartó asszír történelmet foglalták össze.
Ennélfogva egyáltalában nem valószínűtlen magyarázata az Diodorus elbeszélésének, ha azt feltételezem, hogy a Kr. e. 16. században az asszír és arab semiták egyesültek a chaldäaiak ellen és meghódították Babilóniát, ami után 2 századon át asszír főhatóság alatt arab fejedelmek uralkodtak Babilóniában addig, míg asszír királyok nem vették át a közvetlen uralmat.
Úgy látszik, hogy a bibliai Kusan Rischatajim = >a két folyó királya< a kor szerint ugyanazon dinasztiához tartozott. Neve Kus-ra emlékeztet, egyszersmind azonban Kuthsa-Rija-ra is, ahogyan Ibn Wachschija Ábrahám szülő városát, valószínűleg Kutha-t nevezi."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése