(Melkizedek: Skythopolis papja)
Jézus földi királyságára, isteni prófétai elhivatottságára vet fényt a CX. zsoltár, amelyet maga Jézus idézett vitái alkalmával, amikor a Messiásnak Dávidtól való származásával érveltek az ő idegen származásával szemben. Jézus azt feleli, amit a zsoltár első szakasza mond és ezzel kapcsolatban állapítja meg: miként volna akkor Dávid és Jézus atyjának mondható. Dávid csak Urának tartá őt és ő nem atyjának Dávidot, viszont magát a Melkizedek rendje szerinti papnak tartá.
Olvassuk a zsoltár szövegét: A Messiás királysága és örök papsága.
"Mondá az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. A te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között. A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben, hajnalpír méhéből lészen ifjaidnak harmatja. Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké, Melkhisedek rendje szerint."
Jézust Samáriainak deklarálták a főpapi testületben, amikor a zsidóság vezetői így nyilatkoztak: "Nem jól mondjuk-é mi, hogy te samaritánus vagy és ördög van benned?"
A Samária fővárosuk után samaritánussá lett kuthaiakat "szkíta" fajú hettitáknak is tartották. Igazolja ezt maga az Ótestamentum:
Ezekiel szavai szerint:
(Lukács XX. 41-44.: (Jézus) Monda pedig nékik: Mi módon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? Holott maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. Dávid azért Urának mondja őt, mi módon fia tehát néki?")
A zsidók hálátlansága és annak büntetése
"És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! Add tudtára Jeruzsálemnek az ő utálatosságait. És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kánaán földjéről való; atyád az Emoreus, az anyád Hitteus asszony Ímé, valaki közmondással él, rólad veszi azt, mondván, Ami némű az anya, olyan a leánya is. Anyád leánya vagy, aki megutálta férjét s fiait, és öcsédnek nénje vagy, akik megutálták férjeiket és fiaikat; anyátok Hitteus asszony és atyátok Emoreus. És a te nénéd Samaria vala, ő és leányai, ki bal kezed felől lakva vala. És Samaria félannyit sem vétkezett, mint te, mert többek a te utálatosságaid, mint az övéi; és így nőtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád minden utálatosságaiddal, amelyeket cselekvél. Te is azért viseled gyalázatodat, amelyre pedig nénédet ítélted; a te bűneid miatt, melyekben nálok utálatosabban cseleknél, igazabbak ők nálad. Szégyenülj meg hát te is s viseld gyalázatodat, hogy nőtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád."
Tehát a samaritanusnak mondott Jézus a samaritánusok kuthai csoportjának fajtája szerint hettita, avagy a szkítaság kebeléből kivált kuthabeliekkel volt egyazon eredetű. Más szóval a Skythopolisban és környékén, így az egész Galileában települt szkítaság, akik közül Jézus is való volt, egy fajtájúnak tekintetett a vegyes népekből összetevődött samáriaiak Kuthából származott szkíta csoportjával, akik vezető szerepre tettek volt szert Samáriában s talán hatással is lehettek arra, hogy az eredetileg Egyiptom ostromára indult szkíták egy részét a maguk szomszédságában való letelepedésre bírják, majd mint a samáriaiak vezető eleme, maguk is összeolvadtak velük.
Egy régi teológiai lexikon érdekes adatait hozom itt elő. Megtudjuk belőle többek között azt is, hogy az a Melkizedek, akinek papi tisztébe és lelki örökébe lépett a megváltó Jézus, annyira ugyanegy lélek a Jézuséval, amiképpen Illés lelke azonos volt a Keresztelő Jánoséval. Melkizedek városa megint csak Skythopolis, amely városhoz már annyi értékes és érdekes hagyomány kötődött hajdan. Talán éppen a napkeleti bölcsek ismeretes őrködő papi rendje is őrizgetett egy olyan hagyományt, amely szerint a Megváltó itt fog egyszer megszületni, ahol a szkítaságnál, sőt a suméroknál is olyannyira hagyományos szent kehely szimbólumával kezében Melkizedek jelenik meg, hogy a bor és kenyér áldozati jelképeivel áldoztassa meg az itt jövevény Ábrahámot.
Már Bacchus is, akinek neve Bar-Chus (= Nimród)-nak az átírása, akit Skythopolisban neveltek fel a nymphák, itt telepítette hajdan a híres szőlőültetvényeket. Józsuénak is nemde az óriási szőlőfürtöt hozták innen bemutatni a kiküldött kémek?
Igen, valamikor e vidéken, a "paradicsomi szépségű és fekvésű galileai Skythopolis vidékén" élt és működött egykor a patriarchák korabeli Melkizedek, Salemnek (Skythopolisnak) és itt, mint a felséges Istennek papja, aki ugyanúgy, mint Jézus, borral és kenyérrel áldozott és áldoztatott a maga isteni rendje szerint.
És ha Dávid idegen volt, ahogy a Biblia is rajzolja, fajisága ehhez a salemi, skythopolisi őstelepülésű néphez, az ősi szkítából lett hettitához kötődött lelkileg és leszármazásilag is.
Ha a testi leszármazást Jézus testöltése esetében egyáltalán figyelembe akarjuk venni, úgy a Dávidon keresztül való leszármazás szintén nem sémi fajúnak jelölné meg Jézust.
"Melchisedekről Mózes emlékezik meg először, mikor azt írja, hogy midőn Ábrahám (az elami), Kedor Laomert és az ő királyi társait megvervén, visszatért és Sodoma királya elébe jött, akkor Melchisedek, Salem királya ő elébe ment, bort és kenyeret vitt neki, Ábrahámot megáldotta, neki Ábrahám a nyereségből tizedet adott és ő, már t. i. Melchisedek, a magasságos Istennek volt a papja.
Azután Dávid emlékezik meg Melchisedekről.
Végre Szent Pál Melchisedekhez hasonlítja Krisztust.
Ezekből kitűnik, hogy Melchisedek, különben akárki lett légyen is, a Krisztusnak típusa, vagy példája volt.
A Melchisedek-kérdés tisztázásában igen sok nehézség állja utunkat. Nem tudjuk, miféle tartományból való volt és hol lakott? Az egyházi írók Jeruzsálemet és Salemet egynek tartják; Hieronymus Salemet Skythopolisnál keresi, hol a Melchisedek palotájának romjait ma is akarják mutogatni. E helyről azt tartja Hieronymus, hogy ott telepedett meg Jákób patriarcha, mikor Mezopotámiából kijővén, a Jordán vízén átkelt.
A másik nehézség Melchisedek személyére vonatkozik. Egyházi írók egyeznek már abban, hogy midőn az apostol atya és anya nélkül valónak mondja őt, egyebet nem akar mondani, mint csak azt, hogy midőn Mózes és Ábrahám históriájában előhozza, nem említi, ki volt Melchisedek, vagy honnan vette eredetét. De vannak, akik Pálnak szavait tulajdonképpeni betű szerint veszik és Melchisedeknek isteni természetet tulajdonítanak. Origenea és Didymus angyalnak tartják, mások, amint Augustinus írja, a Szent Léleknek, aki Ábrahámnak ember formában jelent meg.
A III. század elején a melchisedecianus eretnekek _azt hitték, hogy Melchisedek nem ember, hanem valamely, mégpedig a Krisztusnál nagyobb, mennyei erő volt, mint aki az angyaloknak, a Krisztus pedig csak az embereknek közbenjárója és szószólója volt és a Krisztusnak a papsága csak mintegy nyoma volt a Melchisedek papságának. Ezt az eretnekséget újra felelevenítette Egyiptomban Hierax, aki Melchisedeket a Szent Léleknek mondotta.
Mások atyai ágon Sém, anyai ágon pedig Japhet, maradékaínak tartják Melchisedeket. Azt, mondják, hogy, Heracles, vagy Heraclim az ő atyja, Héber fia, Phaleg unokája, az anyja pedig Salathiel, a Jáphet fiának, Gomernek leánya volt.
Cedrenus és mások egyiptomi famíliából valónak tartják őt s azt mondják, hogy az atyját Sidonnak, vagy Sidának hivták, aki Phoeniciában Sidon városát építette. Suidas azt tartja, hogy az átkozott Kánaán nemzetségből származott s azért hallgatja el az írás az ő nemzetségét. A zsidók és samaritánusok azt mondják, hogy Melchisedek Sém patriarcha volt. E felfogást számos egyházi író követi. Jurieu azt akarja kimutatni, hogy Melchisedek nem más volt, mint Cham. Cuneaus Moulin azt mondják, hogy Melchisedek maga az Isten fia volt, kit, Ábrahám a Messiásnak ismert fel és imádott.
Minthogy ezen fejedelemnek és papnak históriája oly kevéssé ismeretes nem csoda, ha felőle oly sok költött dolgot beszélnek. Eutychius alexandriai patriarcha említi, hogy az Ádám testét, melyet testamentuma szerint bebalzsamoztak, egy hegy alatt, a Seth fiainak barlangjában temették el. De Ádám halála előtt meghagyta volt, hogy az ő testének maradványát azon helyről elvigyék s a föld közepén temessék el. Noé engedni akarván ezen rendelésnek, az Ádám és a patriarchák testeit a bárkába bevitte. Midőn ő látta halála közeledtét, fiának Sémnek megparancsolta, hogy az Ádám testét vegye magához, kenyérrel és borral készüljön útnak, a Phaleg fiát, Melchisedeket vegye maga mellé társul s menjen el arra a helyre, hol neki, egy angyal a legelső embernek temetőhelyét megmutatja. Noé ezen rendelete mellé ezt parancsolta: "Mondd meg Melchisedeknek, hogy ő azon a helyen válasszon lakást magának, meg ne házasodjon, minthogy az Isten őtet a maga szolgájának rendelte; mondd meg neki, hogy templomot se építsen, semmi madárnak, vagy négylábú állatnak, vagy akármely más állatnak vérét kí ne ontsa, sem más áldozatot kenyéren és boron kívül Isten elébe ne vigyen".
S ez volt az oka annak, hagy midőn Melchisedek Ábrahám elébe ment, neki kenyeret és bort vitt.
Egy Athanasius nevű görög író azt írja, hogy Melchisedek egy bálványozó királynak, Melchinek és Salem királynénak fia volt. Midőn Melchi a maga istenének áldozni akart, a maga fiát elküldötte, hogy vigyen neki hét borjút. Útjában az ifjú fejedelmet az Isten megvilágosította; ez visszatért atyjához, hogy vele a bálványozásnak hiábavalóságát megismertesse.
Melchi haragjában visszaküldötte őt áldozatra való borjúkért. De míg ő odajárt, a legöregebb fiát, sok más gyermekekkel együtt a maga isteneinek megáldozta. Midőn Melchisedek visszajött s ezen cselekedet láttára megrémült, elment a Tábor hegyére, hol hét esztendeig ruha nélkül lakott és csak a földnek gyümölcsével élt. Ezen esztendők eltelvén, az Isten megjelent Ábrahámnak s megparancsolta neki, hogy menjen a Tábor hegyére, hol Melchisedeket meg fogja találni, akit ő ruházzon fel s kérjen áldást tőle. Midőn ezt Ábrahám megcselekedte, őtet olajjal megkente Melchisedek s a hegyről mind a ketten lejöttek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése