A római Szentszék könyvkiadó hivatala sorozatában négy év előtt Messina tollából egy igen érdekes dolgozat jelent meg. A szerző munkájában a mágusok eredete és a mágusi rend történetével kapcsolatban a zarathustraizmus tiszta gondolatvilágát emeli ki hangsúlyozottan. Megállapítja a chaldeai mágusság értéktelenebb és zarathustrai mágus papság annál értékesebb szerepét, amelyek nemcsak hogy különállóan, hanem egymással szemben működtek. Értékesebbnek mindig a kijelentésből táplálkozó zarathustraizmus tartatott. A Messina dolgozatából átvett összefoglalás arra is helyesen mutat rá, hogy a gyermek Jézushoz honnan és kiktől kellett a napkeleti bölcseknek tulajdonképpen érkezniük. Zarathustra küldöttei voltak, úgy, ahogyan az "Evangelium infantiae Salvatoris Arabicurn" mondja.
"Et factum est clun natus esset dominus Jesus Bethlehemi Judeae, tempore Herodis regis, ecce magi venerunt ex oriente Hierosolimam, quemadmodum praedixerat Zeraduscht (Zarathustra); Eademque hora apparuit illis Angelus in forma stellae illius, quae antea dux itineris ipsis fuerat; cuius lucis ductum secuti abierunt, donec patrian suam attigerunt.... ignemque pro more suo succenderunt...".
De még azt is meglátjuk Messina munkájából, hogy az első századokban olyan inspirációkat is provokált a zarathustraizmus, amely azzal az alapanyaggal elegyülve, amibe hullott, a gnózis nem egy válfaját produkálva, - viszont az egyházatyák a zarathustraizmus szellemi értékeit nem a görög, avagy zsidós irányú gnózis indás talajú vegetációján keresztül, hanem közvetlenebb módon fogadták a maguk rendszerébe. Így Ignatius, Marcion, Basilides, Pantaenus, Origenes és megannyi mások tanításai, egyik se nevezhető gnózisnak, - se zsidósnak, se keresztény irányzatúnak. Egész más valami volt az: zarathustraizmusnak és mint ennek sarjadéka, a galileai új vallásnak egybeépítése, éspedig Jézus elgondolása szerint.
Azt mondja tehát Messina:
"Strabónból tudjuk, hogy Kappadokiában tömegesen találkoztak mágusok, akiket ő >tűzgyújtók<-nak nevez.
Másfelől Basilios (Basilides) úgy tudja, hogy ezek a mágusok már a régi időkben jöttek Babilóniából és Kappadokiában telepedtek le.
Mindez mutatja, hogy milyen helytelen az az állítás, hogy a mágizmus eredetileg varázslat, csillag- és álommagyarázatot jelent.
"Fentebbi vizsgálódásainknak megfelelőleg két egymástól egészen különböző mágusrendet kell megkülönböztetnünk, egy zoroasteri és egy chaldaeai mágiát.
Az első Zoroaster tanát követte.
A babilóniai bölcselettől igyekezett magát tisztán tartani (ami bizonyos fokig sikerült is neki), azután is, mikor a régi Irán őslakossága vallásának, melyet Zarathustra félretolt, indogermán és esetleg nem indogermán elemeit is magába fogadta és terjesztette.
A csak később keletkezett másik mágusrendet, melyet helyesebben nem mágusoknak, hanem chaldeusoknak neveznek, nem ismerte el, sőt megküzdött vele, tőle a mágus elnevezést megtagadta, mivel az a babilóniai vallást és szertartást elfogadta.
Ennek a másodiknak kell tulajdonítanunk a babilóniai mintájú asztrológiát, jóslást és varázslást. E különbségre ügyelnünk kell, mikor valamely tannak iráni, vagy babilóniai jellegét meg akarjuk állapítani.
Zoroaster működésének idejét messzebb vissza kell tolnunk.
Mik voltak a mágusok a 6. század előtt?
Már eredettől fogva voltak képviselői egy primitív vallásnak. Lehetett-e az természeti vallás, mint a perzsáké, vagy csillagimádás, mint a babilóniaiaké és csak később, az 5. században csatlakoztak a zarathustra- féle reformhoz; vagy már eleitől fogva zarathustra-hívők voltak?
A kérdés megoldása a >magu< név jelentésétől függ és csak a hazai régi források segítségével található meg.
Tehát az Avesztához fordulunk.
Rio Chrysostomuson kívül Prophyrius is tanúsítja, hogy >magos< hazai nyelven oly valakit jelöl, aki ismeri az istenséget és imádja azt.
A Denkart azon állításai tehát, hogy a mágusok Zarathustra-követők, nem önkényes kitalálás. Ezen kívül szabad legyen megjegyezni, hogy ezen eredményből értékes ismeretet nyerünk Zarathustra működési idejének meghatározására.
Egyelőre persze csak negatívot: az a hazai hagyomány, mely Zarathustrát röviddel Dárius kora elé helyezi, nem érdemel hitelt. Mágusok voltak már réges-régen Dárius előtt. Ami a pozitív meghatározást illeti, a magavan, mogu-név eredetileg nem papnak a megjelölése, hanem egyszerűen a Bölcs Úr tanítványáé. Az a körülmény tehát, hogy a Gatha-kban nincs említés a mágusokról, mint papokról, nem ok arra, hagy a mágusok nem zarathustrai jellegét erősítsük. Az áldozat a Gatha-kban nem játszik szerepet. Annál több helyet foglalnak el az istenség lényegéről és az erkölcsi törvényekről szóló tanítások és a letelepedésre és földművelésre irányuló buzdítások. Ezen a területen kell tehát eredeti bizonyítást keresnünk. A papi osztály bizonyára csak később fejlődött ki teljesen, midőn az új vallás Kelet-Iránból kiindulva, Médiában és később Perzsiában elterjedt. Hogy a propagandát ott hatásosabbá tegyék, eleinte alkalmazkodni kellett az ottani népek vallási erkölcseihez és szokásaihoz, melyeknél az áldozás még mindig virágjában volt. Ezért az idők folyamán az áldozati tevékenység a mágusoknál is túlsúlyra jutott. Ettől kezdve hatáskörükben a papi funkciók játsszák a főszerepet.
Hogy Irán papjai az ő köreikből kerültek ki, hogy tehát az arthravanokat a magavau-ok közül válogatták, érthető, ha nem is tekintjük azt a tényt, hogy a mágusok, amint még látni fogjuk, az ország vezető szellemi és kulturális előkelőségét alkották. Hogy a mágusok neve a papok jelölésére szolgált, erre a történelemben több analógia található. Azonban világos, nem minden magavau lett arthravanná. Ez az eset később sem forgott fenn. Vizsgálódásunk további eredményeként megállapíthatjuk azt a tényt, hogy a mágusok nem saját külön törzset, hanem rendet alkottak. Herodotos vezetője - és ebben a legtöbben megegyeznek - nem volt mágus. Különben mégsem hallgatott volna teljesen a zarathustrai tanról (vallásról). Tehát olyan embernek kellett lennie, aki nem tartozott ehhez. Valószínű, hogy közepes műveltségű perzsa volt (v ö. Mithra = Bélit azonosítását, 131.), aki hallomásból és a saját szemüvegén át adott felvilágosítást. A mágusokkal nem volt bizalmas viszonyban. A mágusokban vallásos, kívülről zárt rendet kell látnunk. Mert, ha szem előtt tartjuk, hogy Zarathustra tana minő magas szellemi fokot feltételez követőinél, elvont és technikai fogalmakba burkolt tanítása milyen kevés népies és plasztikus elemet nyújt, továbbá számításba vesszük az áldozat teljes hiányát, valamint egy szilárd, gyökeret vert természeti vallás leküzdését, akkor megérthetjük a görögök felfogását, akik Zarathustra reformjában filozófiai-teológiai tanrendszert láttak, összehasonlíthatót a plátóival, de más oldalról megengedték, hogy ez a reform, mint egész, csak kevés kiválasztottnál számíthatott megértésre.
Feltéve azt, hogy Zarathustra eleinte hitte, hogy reformjának teljes egészében részeltethet mindenkit, az az ellenállás, melyre talált, hamar annak a jobb belátására vitte, hogy a tana teljességéhez szükséges előfeltétellel nem mindenki rendelkezik.
A nagy tömegben először meg kellett ezen előfeltételeket teremteni és azt csak úgy tudta elérni, ha legelőször a nomád életmódról a letelepedésre, az igazság iránti szeretet megerősítése által társadalmi életre, földművelésre és a saját hazájához való ragaszkodásra, a barom, különösen a tehén kímélésére, a Bölcs Úr minden teremtményének tiszteletére, az erkölcsi és anyagi rossz, a szárazság és pusztaság megfékezésére stb. nevelte azt, miközben tekintettel volt vallási nézeteire.
Zarathustra tanának Ahuna Vayria imájában olvasható rövid összefoglalásából joggal következtethetjük, hogy Zarathustra vallási és politikai gondolkodásának kiinduló pontját a társadalmi állapotok és visszásságok képezték. Ezen társadalmi oldalnak köszönheti Zarathustra reformja, mint népvallás, eredményét.
A mazdai vallás már a 8. században népszerű volt. Zarathustra kénytelen volt részleges eredménnyel megelégedni és megkísérelni, hogy teljes vallásos felfogásának és kicsiny kiválasztott kört nyerjen meg és ezt képezték a mágusok, szellemileg magasan álló emberek, akik képesek voltak az új reform mélységét felfogni és róla tanúbizonyságot tenni. Ezeknek adta elő egész tanát és bennük kellett leghívebb követőire találnia.
Bár a Batha-k nyilatkozataiban semmi sincs, ami ezen vallásnak egy néposztályra, vagy egy népre, vagy egy fajra való korlátozásáról csak egy szóval is említést tenne (Zarathustra várja Tura fejedelmének, Fryánanak megtérését; Yasna 46, 12), mégis természetében rejlik azon magasfokú követelményeknek, melyeket Zarathustra vallása támasztott, hogy ez csak kevés számú hívő számára nyilatkozott meg teljesen. Ilyen beavatottak számára íródtak a Gatha-k (Yasnák = fohászok). Mert egyszer s mindenkorra feltételezhetjük, hogy az egyes versszakokat részletesen magyarázó szöveggel fejtegették, vagy hogy ezek egy-egy előadás összefoglaló pontos következtetései voltak, mindkét esetben e versszakokat, melyek jelszavakból, tanító mondásokból és mesterségesen elvont fogalmakból állanak, csak kicsiny, kiválasztott kör, nem pedig nagy, még alacsony kultúrfokon élő tömeg értette meg. Ily tényállás mellett nagyon kétséges, hogy a tiszta zarathustraizmus hódított-e meg valaha egész országot. Nincs bizonyítékunk arra, hogy valamiképpen ez bekövetkezett volna, sőt nagyon valószínűtlen.
Ha az ember arra gondol, hogy a későbbi perzsák mily könnyen felejtették el azt a keveset, amit Zarathustra vallásából megtartottak és mily könnyen lettek muzulmánokká, meg kell vallani, hogy ez a körülmény ebben közreműködött, ha a külső kényszer, a társadalmi károk, az uralkodó feudalizmus és a kommunizmus véres elfojtásának utófájdalmai is a fő tényezők.
A fentebbi felfogás görög írókból bizonyul be. Dio Chrysostomus kifejezetten bizonyítja, hogy Zoroaster, miután az égő hegyen az istenséggel érintkezett és tőle oktatást nyert, nem minden emberrel érintkezett, hanem csupán olyanokkal, akik természetüknél fogva igen fogékonyak voltak az igazság iránt és az istenséget képesek voltak megérteni. Ezeket nevezték a perzsák mágusoknak.
Dio Chrysostomus előtt beszélt el damaszkuszi Nicolaus, hogy Cyrus a mágusoktól oktatást nyert az igazságosságban és igazságban, némely, a legelőkelőbb perzsák számára érvényes hazai törvény értelmében. Ismeretes, hogy mágusok voltak a trónörökösök nevelői, sőt Cicero tudja, hogy a perzsáknál senki sem lehet addig király, mielőtt a mágusi oktatásban és mágusi nevelésben nem részesült, és I. Darius sírfeliratában többek között azzal dicsekszik, hogy a mágusi tudomány tanítványa is volt.
Ha most már azt kérdezzük, mit tanítottak a mágusok, akkor röviden összefoglalva megtaláljuk tanukat Alcib. I. 121, többféle világi útmutatáson kívül tanítják az istenek imádását és az igazság szeretetét. Ezzel egyszerűen Zoroaster tanítása jelöltetik meg.
Ezen nevelésben, melyben a perzsák előkelőinek volt része, idegenek a király engedelme nélkül nem részesülhettek.
Philostratus elmondja, hogy Protagoras atyja Xerxesszel való vendégbarátsága és ajándékok révén érte el, hogy fia érintkezhetett a mágusokkal: mert, mondja, a király engedelme nélkül a mágusoknak idegent tanítani nem szabad. Nyilván nem a perzsa vallásról van itt szó, melynek elterjedése a királyok érdekében kellett, hogy álljon. Felfogásunkat a mágusok életmódjáról szóló későbbi tanúbizonyságaink is megerősítik.
Basiliusnak személyesen nyílt alkalma megfigyelni Kappadócíában, hogy tartották magukat minden más embertől távol és hogy éltek saját szokásaik szerint.
Ammianus teljesen ugyanarról tudósít az első mágusokra vonatkozólag. Szokásaikat és erkölcseiket atyáról-fiúra öröklik: Ezt, bizonyítja Kappadociára nézve Bazilius, Mediára, Egyiptomra, Phrygiára, galatára, nézve Bardesanes.
Basilius azt mondja továbbá, hogy nincsenek (szent,) könyveik. Mivel azonban Pausaniastól tudjuk, hogy Lydiában a mágusoknak (szent) könyveik voltak, közeli az a felvetés, hogy ilyenek Kappadociában is voltak birtokukban, csakhogy titokban tartották. Így nyer magyarázatot Herodotos azon tudósítása, hogy mágusok nélkül nem hozható áldozat. Egyedül ők voltak tájékoztatva az istenség és imádásának módja felől.
Most azt is megértjük, hogyan lehettek a mágusok abban a felfogásban, hogy az istenség csak egyedül őket hallgatja meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése