2011. november 7., hétfő

Zajti Ferenc: XXXV. FEJEZET IZENET INDIÁBÓL

Irat, levél, izenet jött Indiából, mely hívta a gyermeket! Hisz onnan való volt a lelke, Kasyapa birodalmából. Zarathustra is Kasyapa leszármazottja. Viasa kolostorai írták. És Jézus nem tudott ellenállni. Az aranyakat, miket napkeleti bölcsei hoztak volt ajándékképpen, már rég elosztogatták. A lopó is segített tőle megszabadulni.

És elindult a gyermek. De nem egyedül. Valószínű, hogy az anya nem hagyta magára, - vele ment Mária is. József itthon maradt és várakozott. Még életben találta a visszatérő fiú és a leghűségesebb anya.

Az őskeresztény irodalom egyik legszebb költői terméke a Tamás Apostolnak tulajdonított "Gyöngy" néven szereplő költemény

A "Tamás-akta" előadása szerint, mikor Tamás apostol Misdai indiai király országában Charisnak, a király közeli rokonának feleségét, Mygdoniát megtéríti és Charis a börtönben az apostolt fenyegeti s ez válaszul Krisztus dicsőítésébe fog s fogolytársai meghatódva kérik, hogy imádkozzon értük is, akkor énekli imája befejeztével e dalt, mely Jézus lelkének Indiához való odatartozásáról beszél. Jézus szerepéről, melyet Palesztinában vállalt. A misszió munka hivatásszerűségének feledésbe menése, Jézusnak ebből való kiszabadítása és hivatására való emlékeztetése a költemény kitűzött célja és fő témája is egyben.

Hennecke, E., Neutestamentiche Apohryphen. Tübingen, Leipzig. 1904. p. 521-525. Thomasakten.

  • A "Gyöngy". 

  • "Midőn fiatal gyermek voltam
    S atyám palotájában
    Táplálóim, gazdaságán s bőségén örvendeztem,
  • Kelet országból, szülőföldünkről
    Útravadót adtak szüleim s elküldöttek engem.
    Kincses kamrájuk gazdagságából
    Útiterhet állítottak össze,
  • Nagyot s mégis könnyűt,
    Hogy egymagam vihessem.
    Arany a teher az ecceusok országából
  • És ezüst a nagy Gazakból,
    És chalcedonkő Indiából,
    Gyöngy a kusok országából.
    S felvérteztek engem azzal a gyémánttal,
  • (Mely szétzúzza a vasat)
    És levetették rólam a drágakővel kirakott aranyszőttes ruhát,
    Melyet szeretetükben csináltak volt,
    S az aranysárga köpenyt,
  • Mely termetemre illett.
    És arra a megállapodásra jutottak velem,
    S beírták szívembe, hogy el ne feledjem:
    "Ha lemégy Egyiptomba,
  • S onnan elhozod azt az egy-gyöngyöt,
    Mely ott (annak a tengernek közepén) van,
    Melyet a falánk kígyó körít -
    Akkor öltsd újra magadra a drágakővel kirakott ruhát,
  • S azt a köpenyt, melyben örömöd találtad,
    És légy testvéreddel (felebarátunkkal) együtt
    Örökös birodalmunkban."
    Én jöttem kelet felől (s ereszkedtem lefelé)
  • Nehéz, veszedelmes úton,
    Kísért két vezető,
    Mert tapasztalatlan voltam, hogy azon járhassak.
    Elhaladtam Mesene határa mentén,
  • Mely hetet heveskedő népének szállása,
    Elértem a babilóniaiak országába
    (S beléptem Sarburg falai közé).
    Midőn azonban megérkeztem Egyiptomba,
  • Ott elhagytak engem vezetőim, útitársaim,
    Én meg a legrövidebb úton neki a kígyónak,
    Barlangja körül szállottam meg,
    És vártam, hogy álomba szundítson,
  • Hogy titkon vegyem el gyöngyöm.
    Ámde mikor egyedül voltam
    S külsőmben lakótársaim szemében idegenesnek tűntem fel,
    Törzsbéli társam láttam ott keletről,
  • Szabadot, ifjút, bátrat, szépet,
    Előkelők fiát.
    Ő jött, együtt élt velem, s társammá lett,
    S barátommá s működésem, társává tettem őt.
  • De óvtam őt az egyiptomiaktól,
    S e tisztátalanok társaságától.
    Viseletüket mégis felvettem,
    Hogy ne tűnjek fel előttük idegen színében,
  • Mint olyan, aki kívülről jött oda,
    Hogy ismét visszanyerjem a gyöngyöt,
    És az egyiptomiak felköltötték ellenem a kígyót.
    De valami réven, akármi is volt az,
  • Megtudták, hogy nem országukból való voltam
    És csellel, fogással léptek fel ellenem,
    S én ettem ételükből.
    Akkor már nem tudtam többé, hogy királyfi vagyok,
  • S szolgáltam királyuknak,
    De elfeledkeztem a gyöngyről is,
    Melyért szüleim küldöttek volt,
    S étkük nehéz volta miatt
  • Mély álomba merültem.
    Mikor azonban ezt szenvedtem,
    Észrevették ezt szüleim s szenvedtek érettem.
    És szállt a hirdetés országunkban szerte,
  • Hogy mindenki jöjjön kapunk elé.
    És Parthia királyai s méltóságai,
    S kelet minden nagyja
    Értem azt a végzést eszközölték ki,
  • Hogy ne maradjak Egyiptomban.
    Írtak is nékem, alá is írták a
    Hatalmasok, így:
    >Atyádtól, a királyok királyától,
  • És anyádtól, ki keletet uralja,
    S bátyádtól, ki második utánunk,
    Üdvözlet fiúnknak Egyiptomban!
    Kelj fel s ébredj álmodból
  • És halljad a levél szavait
    S gondolj arra, hogy királyfi vagy.
    Ládd, rabszolgaigát vettél magadra!
    Gondolj arra a gyöngyre,
  • Melyért Egyiptomba küldöttek volt,
    Gondolj aranyszőttes ruhádra
    S büszke köpenyedre,
    Melyet fel kell öltened s amellyel díszítned kell magad.
  • Neved bejegyezve a bátrak életkönyvébe
    S együtt kell bátyáddal, a mi, helytartónkkal
    Királyságunkban lakoznod!
    Levelem oly levél,
  • Mit a király lepecsételt
    A gonosz babilóniaiak
    S Sarbug labirintja zsarnok démonai miatt.
    repült, mint a sas,
  • Minden madarak királya,
    repült és leereszkedett nálam
    És csupa szó lett.
    Szavára, hallható hangjára
  • De felpattantam álmomból,
    Felvettem, megcsókoltam,
    Pecsétjét feltörtem s olvastam.
    Tartalma de megegyezett azzal,
  • Mi színembe volt írva.
    Tüstént gondoltam rá, hogy királyok fia vagyok
    S szabad származásom a maga életmódja után vágyott,
    Arra a gyöngyre is rágondoltam,
  • Melyért Egyiptomba küldöttek volt
    S kezdettem varázsszavakkal megigézni
    A borzasztó és falánk kígyót.
    Elaltattam mélyen s elszenderítettem,
  • Mert atyám nevét ejtettem ki fölötte
    És második fiúnkét
    S anyámét, Kelet királynőjéét.
    És elraboltam a gyöngyöt
  • S megfordultam, hogy szüleimhez vigyem azt.
    A szennyruhát levetettem
    S visszahagytam országukban,
    S utamat azonnal
  • Hazám fénye felé irányítottam Keleten.
    És az úton előttem találtam levelem,
    Amely felébresztett.
    És amint szavával engem, az alvót felébresztett volt,
  • Épp úgy vezetett is a belőle áradó fény által.
    Mert a kínai selyemre írott királyi írás
    Fel-felsugárzott szemeim előtt.
    És szava, vezetése által
  • Iparkodásom újra meg újra biztatta.
    S mialatt a szeretet vezetett és vonzott
    Elhaladtam Sarbug labirintja mellett,
    Balra hagytam Babilont
  • És elértem a nagy Mesémébe,
    Kereskedők kikötőjébe,
    Mely a tenger partján fekszik.
    És díszruhám, mit levetettem volt
  • És köpenyem, melybe öltöztem, volt
    Warkan (Hyrkania) magasáról szüleim odaküldötték
    Kincstárosaikkal,
    Kikre hűségük folytán rájuk bízták.
  • De én nem emlékeztem többé pompájukra,
    Mert mint ifjú gyermek hagytam vissza atyám palotájában
    Azonban hirtelen megláttam a ragyogó ruhát
    Mintegy saját tükröződésemben felhasonlani.
  • Egészen megpillantottam magamban
    S megismertem s láttam magamat rajta át egészen.
    Kettő voltunk, egymástól elkülönülne,
    És mégis egy ismét, egy alakban.
  • Igen, a kincstárosokat is kettősöknek láttam.
    Akik a ruhát hozták volt
    És mégis egy alakjuk volt,
    Egy királyi jelt hordtak mind a ketten.
  • Az a kincs és gazdagság volt kezükben
    És azt adták vissza, ami megilletett,
    A pompás ruhát,
    Ragyogó színekben díszítve
  • Arannyal és drágakővel
    És gyönggyel szemgyönyörködtető színben -
    Ezek voltak felül ráerősítve,
    És minden varrása gyémánttal volt összefoglalna.
  • És a királyok királyának teljes képe
    volt az egész ruhán,
    És felül zafírkövek voltak ráillően odafűzve,
    Zafírkövekként csillámlanak szenei.
  • Viszont meg azt láttam,
    Hogy a megismerés gerjedelmei áramlanak teljes egészéből.
    S kész volt arra, hogy megszólaljon.
    Hallottam is, amint azokkal,
  • Akik hozták volt, beszélt:
    Én a minden halandók legbátrabbjától származom,
    Én vagyok a tetterős,
    Ezért nevelkedtem én fel magánál az atyánál
  • És észrevettem magam, mint nőtt nagyságom
    Az ő erejéhez képest!
    S királyi mozdulataival
    Egészen hozzám omlott,
  • Kisietett elhozóinak kezéből,
    Ahhoz igyekezve, akinek fel kellett vennie.
    S engem is el fogott a vágy,
    Hogy elé siessek s magamra öltsem,
  • Kinyújtóztam, elvettem
    S színei szépségével díszítém magam
    S köpenyembe, mely királyét felülmúlta,
    Egészen beburkolóztam.
  • S mikor magamra öltöttem, felemeltettem
    Az üdvözlés és tisztelet kapujáig
    És meghajtottam fejem és imádtam
    Az atya fényességét, aki küldötte volt nekem,
  • Akinek parancsait teljesítettem.
    Hasonlóképpen megcselekedte ő is azt, amit megígért.
    S palotájának kapuiban
    Nagyjai közé vegyültem.
  • De ő örvendezett én rajtam s magához vett engem
    És én együtt voltam vele az ő palotájában
    Minden ő alattvalói dicsőítették pedig őt
    Boldog ujjongással.
  • És ő mondó nekem, hogy a
    Királyok királyának lapujához kell vele mennem,
    S áldozataimmal és a gyönggyel
    Egyszerre vele a király előtt megjelennem. "

És tovább olvassuk a tudósítást: Hazament azután a gyermek szüleivel együtt Názáreth városába és engedelmes vala nekik, - növekedvén erőben és bölcsességben.

Ebbe az időbe világít be egyik kopt apokrif történet elbeszélése, mely szerint a növekvő korban levő Jézus míg testileg erősödött, lelkileg bölcsességben gyarapodott, hatalmas isteni erejű szellemével átfogta az egész megmunkálandó misszióterületet. Míg a csendes műhely zajában elmélyedő szótlansággal forgatta az esztergakereket, azalatt messze-messze vidéken; távol országokban járt-kelt munkáló szelleme. Talán erre értette a szót, amikor egyszer tanítványainak mondotta: Még más juhaim is vannak én nékem.

Hogy az apokrif irat szavait halljuk:

  • Egyszer, amikor József atyával kint dolgozgatott a gyermek Jézus a közeli szőlőskertben - egy, a Kis Jézushoz hasonló angyali lény jött be egyenesen Mária szobájába. Mária nagyon megijedt, mert nem tudta megkülönböztetni gyermekétől, akihez nagyon hasonló volt, de mégse volt ugyanaz.
  • Hol van az én Jézusom, kérdezé az angyali lény, - mert találkoznom kell vele. ?
  • Nincs idehaza, válaszolta félénken Mária, - de mentem hazahívom. És elfutott a közeli szőlőskertbe. Odaérve, ahogy elmondta a jelenséget József atyának, - a szó eljutott a kis Jézushoz is, aki ujjongó örömmel kérdezé Mária anyát: Hol van ő, hogy viszontláthassam már, akire olyan régóta várakozom?
  • József, Mária és a gyermek Jézus sietve indultak a szőlőskertből haza. Ahogy beléptek Mária szobájába, ott várakozott a kis Jézussal megtévesztésig hasonlatos angyali lény Minthogyha ugyanegyek lettek volna. És amikor találkozott a kettő, csak átölelte a gyermeket a ragyogó szellem. És csak csókolta hosszan és a gyermek is őt, - mígnem eggyé olvadónak.

Így teltek, múltak azok a napok, hónapok és évek.