Irat, levél, izenet jött Indiából, mely hívta a gyermeket! Hisz onnan való volt a lelke, Kasyapa birodalmából. Zarathustra is Kasyapa leszármazottja. Viasa kolostorai írták. És Jézus nem tudott ellenállni. Az aranyakat, miket napkeleti bölcsei hoztak volt ajándékképpen, már rég elosztogatták. A lopó is segített tőle megszabadulni.
És elindult a gyermek. De nem egyedül. Valószínű, hogy az anya nem hagyta magára, - vele ment Mária is. József itthon maradt és várakozott. Még életben találta a visszatérő fiú és a leghűségesebb anya.
Az őskeresztény irodalom egyik legszebb költői terméke a Tamás Apostolnak tulajdonított "Gyöngy" néven szereplő költemény
A "Tamás-akta" előadása szerint, mikor Tamás apostol Misdai indiai király országában Charisnak, a király közeli rokonának feleségét, Mygdoniát megtéríti és Charis a börtönben az apostolt fenyegeti s ez válaszul Krisztus dicsőítésébe fog s fogolytársai meghatódva kérik, hogy imádkozzon értük is, akkor énekli imája befejeztével e dalt, mely Jézus lelkének Indiához való odatartozásáról beszél. Jézus szerepéről, melyet Palesztinában vállalt. A misszió munka hivatásszerűségének feledésbe menése, Jézusnak ebből való kiszabadítása és hivatására való emlékeztetése a költemény kitűzött célja és fő témája is egyben.
Hennecke, E., Neutestamentiche Apohryphen. Tübingen, Leipzig. 1904. p. 521-525. Thomasakten.
- A "Gyöngy".
"Midőn fiatal gyermek voltam
S atyám palotájában
Táplálóim, gazdaságán s bőségén örvendeztem,- Kelet országból, szülőföldünkről
Útravadót adtak szüleim s elküldöttek engem.
Kincses kamrájuk gazdagságából
Útiterhet állítottak össze, - Nagyot s mégis könnyűt,
Hogy egymagam vihessem.
Arany a teher az ecceusok országából - És ezüst a nagy Gazakból,
És chalcedonkő Indiából,
Gyöngy a kusok országából.
S felvérteztek engem azzal a gyémánttal, - (Mely szétzúzza a vasat)
És levetették rólam a drágakővel kirakott aranyszőttes ruhát,
Melyet szeretetükben csináltak volt,
S az aranysárga köpenyt, - Mely termetemre illett.
És arra a megállapodásra jutottak velem,
S beírták szívembe, hogy el ne feledjem:
"Ha lemégy Egyiptomba, - S onnan elhozod azt az egy-gyöngyöt,
Mely ott (annak a tengernek közepén) van,
Melyet a falánk kígyó körít -
Akkor öltsd újra magadra a drágakővel kirakott ruhát, - S azt a köpenyt, melyben örömöd találtad,
És légy testvéreddel (felebarátunkkal) együtt
Örökös birodalmunkban."
Én jöttem kelet felől (s ereszkedtem lefelé) - Nehéz, veszedelmes úton,
Kísért két vezető,
Mert tapasztalatlan voltam, hogy azon járhassak.
Elhaladtam Mesene határa mentén, - Mely hetet heveskedő népének szállása,
Elértem a babilóniaiak országába
(S beléptem Sarburg falai közé).
Midőn azonban megérkeztem Egyiptomba, - Ott elhagytak engem vezetőim, útitársaim,
Én meg a legrövidebb úton neki a kígyónak,
Barlangja körül szállottam meg,
És vártam, hogy álomba szundítson, - Hogy titkon vegyem el gyöngyöm.
Ámde mikor egyedül voltam
S külsőmben lakótársaim szemében idegenesnek tűntem fel,
Törzsbéli társam láttam ott keletről, - Szabadot, ifjút, bátrat, szépet,
Előkelők fiát.
Ő jött, együtt élt velem, s társammá lett,
S barátommá s működésem, társává tettem őt. - De óvtam őt az egyiptomiaktól,
S e tisztátalanok társaságától.
Viseletüket mégis felvettem,
Hogy ne tűnjek fel előttük idegen színében, - Mint olyan, aki kívülről jött oda,
Hogy ismét visszanyerjem a gyöngyöt,
És az egyiptomiak felköltötték ellenem a kígyót.
De valami réven, akármi is volt az, - Megtudták, hogy nem országukból való voltam
És csellel, fogással léptek fel ellenem,
S én ettem ételükből.
Akkor már nem tudtam többé, hogy királyfi vagyok, - S szolgáltam királyuknak,
De elfeledkeztem a gyöngyről is,
Melyért szüleim küldöttek volt,
S étkük nehéz volta miatt - Mély álomba merültem.
Mikor azonban ezt szenvedtem,
Észrevették ezt szüleim s szenvedtek érettem.
És szállt a hirdetés országunkban szerte, - Hogy mindenki jöjjön kapunk elé.
És Parthia királyai s méltóságai,
S kelet minden nagyja
Értem azt a végzést eszközölték ki, - Hogy ne maradjak Egyiptomban.
Írtak is nékem, alá is írták a
Hatalmasok, így:
>Atyádtól, a királyok királyától, - És anyádtól, ki keletet uralja,
S bátyádtól, ki második utánunk,
Üdvözlet fiúnknak Egyiptomban!
Kelj fel s ébredj álmodból - És halljad a levél szavait
S gondolj arra, hogy királyfi vagy.
Ládd, rabszolgaigát vettél magadra!
Gondolj arra a gyöngyre, - Melyért Egyiptomba küldöttek volt,
Gondolj aranyszőttes ruhádra
S büszke köpenyedre,
Melyet fel kell öltened s amellyel díszítned kell magad. - Neved bejegyezve a bátrak életkönyvébe
S együtt kell bátyáddal, a mi, helytartónkkal
Királyságunkban lakoznod!
Levelem oly levél, - Mit a király lepecsételt
A gonosz babilóniaiak
S Sarbug labirintja zsarnok démonai miatt.
repült, mint a sas, - Minden madarak királya,
repült és leereszkedett nálam
És csupa szó lett.
Szavára, hallható hangjára - De felpattantam álmomból,
Felvettem, megcsókoltam,
Pecsétjét feltörtem s olvastam.
Tartalma de megegyezett azzal, - Mi színembe volt írva.
Tüstént gondoltam rá, hogy királyok fia vagyok
S szabad származásom a maga életmódja után vágyott,
Arra a gyöngyre is rágondoltam, - Melyért Egyiptomba küldöttek volt
S kezdettem varázsszavakkal megigézni
A borzasztó és falánk kígyót.
Elaltattam mélyen s elszenderítettem, - Mert atyám nevét ejtettem ki fölötte
És második fiúnkét
S anyámét, Kelet királynőjéét.
És elraboltam a gyöngyöt - S megfordultam, hogy szüleimhez vigyem azt.
A szennyruhát levetettem
S visszahagytam országukban,
S utamat azonnal - Hazám fénye felé irányítottam Keleten.
És az úton előttem találtam levelem,
Amely felébresztett.
És amint szavával engem, az alvót felébresztett volt, - Épp úgy vezetett is a belőle áradó fény által.
Mert a kínai selyemre írott királyi írás
Fel-felsugárzott szemeim előtt.
És szava, vezetése által - Iparkodásom újra meg újra biztatta.
S mialatt a szeretet vezetett és vonzott
Elhaladtam Sarbug labirintja mellett,
Balra hagytam Babilont - És elértem a nagy Mesémébe,
Kereskedők kikötőjébe,
Mely a tenger partján fekszik.
És díszruhám, mit levetettem volt - És köpenyem, melybe öltöztem, volt
Warkan (Hyrkania) magasáról szüleim odaküldötték
Kincstárosaikkal,
Kikre hűségük folytán rájuk bízták. - De én nem emlékeztem többé pompájukra,
Mert mint ifjú gyermek hagytam vissza atyám palotájában
Azonban hirtelen megláttam a ragyogó ruhát
Mintegy saját tükröződésemben felhasonlani. - Egészen megpillantottam magamban
S megismertem s láttam magamat rajta át egészen.
Kettő voltunk, egymástól elkülönülne,
És mégis egy ismét, egy alakban. - Igen, a kincstárosokat is kettősöknek láttam.
Akik a ruhát hozták volt
És mégis egy alakjuk volt,
Egy királyi jelt hordtak mind a ketten. - Az a kincs és gazdagság volt kezükben
És azt adták vissza, ami megilletett,
A pompás ruhát,
Ragyogó színekben díszítve - Arannyal és drágakővel
És gyönggyel szemgyönyörködtető színben -
Ezek voltak felül ráerősítve,
És minden varrása gyémánttal volt összefoglalna. - És a királyok királyának teljes képe
volt az egész ruhán,
És felül zafírkövek voltak ráillően odafűzve,
Zafírkövekként csillámlanak szenei. - Viszont meg azt láttam,
Hogy a megismerés gerjedelmei áramlanak teljes egészéből.
S kész volt arra, hogy megszólaljon.
Hallottam is, amint azokkal, - Akik hozták volt, beszélt:
Én a minden halandók legbátrabbjától származom,
Én vagyok a tetterős,
Ezért nevelkedtem én fel magánál az atyánál - És észrevettem magam, mint nőtt nagyságom
Az ő erejéhez képest!
S királyi mozdulataival
Egészen hozzám omlott, - Kisietett elhozóinak kezéből,
Ahhoz igyekezve, akinek fel kellett vennie.
S engem is el fogott a vágy,
Hogy elé siessek s magamra öltsem, - Kinyújtóztam, elvettem
S színei szépségével díszítém magam
S köpenyembe, mely királyét felülmúlta,
Egészen beburkolóztam. - S mikor magamra öltöttem, felemeltettem
Az üdvözlés és tisztelet kapujáig
És meghajtottam fejem és imádtam
Az atya fényességét, aki küldötte volt nekem, - Akinek parancsait teljesítettem.
Hasonlóképpen megcselekedte ő is azt, amit megígért.
S palotájának kapuiban
Nagyjai közé vegyültem. - De ő örvendezett én rajtam s magához vett engem
És én együtt voltam vele az ő palotájában
Minden ő alattvalói dicsőítették pedig őt
Boldog ujjongással. - És ő mondó nekem, hogy a
Királyok királyának lapujához kell vele mennem,
S áldozataimmal és a gyönggyel
Egyszerre vele a király előtt megjelennem. "
És tovább olvassuk a tudósítást: Hazament azután a gyermek szüleivel együtt Názáreth városába és engedelmes vala nekik, - növekedvén erőben és bölcsességben.
Ebbe az időbe világít be egyik kopt apokrif történet elbeszélése, mely szerint a növekvő korban levő Jézus míg testileg erősödött, lelkileg bölcsességben gyarapodott, hatalmas isteni erejű szellemével átfogta az egész megmunkálandó misszióterületet. Míg a csendes műhely zajában elmélyedő szótlansággal forgatta az esztergakereket, azalatt messze-messze vidéken; távol országokban járt-kelt munkáló szelleme. Talán erre értette a szót, amikor egyszer tanítványainak mondotta: Még más juhaim is vannak én nékem.
Hogy az apokrif irat szavait halljuk:
- Egyszer, amikor József atyával kint dolgozgatott a gyermek Jézus a közeli szőlőskertben - egy, a Kis Jézushoz hasonló angyali lény jött be egyenesen Mária szobájába. Mária nagyon megijedt, mert nem tudta megkülönböztetni gyermekétől, akihez nagyon hasonló volt, de mégse volt ugyanaz.
- Hol van az én Jézusom, kérdezé az angyali lény, - mert találkoznom kell vele. ?
- Nincs idehaza, válaszolta félénken Mária, - de mentem hazahívom. És elfutott a közeli szőlőskertbe. Odaérve, ahogy elmondta a jelenséget József atyának, - a szó eljutott a kis Jézushoz is, aki ujjongó örömmel kérdezé Mária anyát: Hol van ő, hogy viszontláthassam már, akire olyan régóta várakozom?
- József, Mária és a gyermek Jézus sietve indultak a szőlőskertből haza. Ahogy beléptek Mária szobájába, ott várakozott a kis Jézussal megtévesztésig hasonlatos angyali lény Minthogyha ugyanegyek lettek volna. És amikor találkozott a kettő, csak átölelte a gyermeket a ragyogó szellem. És csak csókolta hosszan és a gyermek is őt, - mígnem eggyé olvadónak.
Így teltek, múltak azok a napok, hónapok és évek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése