2011. november 7., hétfő

Zajti Ferenc: XXXVI. FEJEZET GALILEÁTÓL-INDIÁIG

Galilea észak-nyugatra eső területével átellenben, éspedig a szír-föníciai tengerparton, Tyrus kikötővárosa arról volt többek közt nevezetes, hogy ide futottak be a keleti kereskedelmi hajók és ugyanúgy innen indultak is szerteszéjjel a híres tyrusi bíborfesték, indiai aranyszőttes és más termékekkel gazdagon megrakodva. Akár innen, akár a még Nagy Sándor által a keleti tengerhajózás egyik kiinduló pontjául alapított Alexandriából, bizonyos szárazföldi karavánúton könnyen gondolható el Jézus útrakelése, hogy visszaadja azt a csodálatos látogatást, amelynek bizonyára oly sokszor elmesélt történése annyira lenyűgözhette a még gyermek Jézus lelkét. Jézus ugyanis csak addig óvta tanítványait is a külföldi út; veszélyeitől amíg maguk is meg nem erősödtek a hitben. Jézusnak nem volt szükséges akár Perzsia, akár India bölcsességéből egészíteni ki vallásos lelkületének szellemi fegyvertárát. Hiszen már mint kisgyermek rendelkezett mindamaz erőkkel, amelyek előtt kelet szellemi képviselői földig borulva hódoltak. A hagyományoknak mindig van valami alapja. A napkeleti bölcsek Perzsiából, Indiából és az ekkor Indiához tartozó indoszkíták és párthus fejedelmek birodalmából érkeznek, mint ezeknek bölcs mágus papjai. Jézus is nem máshová, ide Indiába vonul el missziója derékidejében, éspedig 15-30 éves koráig. Tehát keletre, a szkíták akkori világuralmának, a nagy Kanirka fejedelem ekkor megalakuló birodalmának északi főbb városaiba, így többek között a Himalája alatt, a mai Gujaranvala táján fekvő Jalandarába és a párthus fejedelmek kabulvölgyi Purusaspura fővárosába.

Igen fontos momentum továbbá, éspedig a rendeltetési helyet illetőleg, hogy hova küldettek ki az egyes tanítványok. Nem a zsidók közé. Szóba jöhetnek ugyan a zsidók is a diaszpórákban, de például a Jézus idejéhez oly közel, alig száz esztendővel későbben keletkezett András-aktában ("Acta Andreae') és egy másik iratban, az "András legendá"-ban az Úr az apostolt egyenesen és határozottan a bithyniai szkíták országába küldi, éspedig az aktának saját szavai szerint: "ahol övéinek Szkítiája várja".

A legrégibb András apostolra vonatkozó hagyomány András apostolnak csak azt a szerepét tartja nyilván, amely szerint ő a Fekete-tengertől északra eső Szkítiában működött.

Tamás ugyanúgy a szkíták közé, Indiába, Indo-Parthiába, Indo-Skítiába megy az Úr egyenes parancsa és kívánsága folytán.

A régebben zsidó, majd Jézushoz tért Pál apostol, mint római polgár a hettiták központi fészkében, Tarsusban született és lakott. Ez a kappadóciai Tarsus központja volt ama hettitáknak, akiknek vezető eleme szkítafajú nép volt.

Az Andrásra és ugyanúgy a Tamásra vonatkozó akták és apostoli történetek a manicheusoknál igen nagy megbecsülésben részesültek. Hogyne, mikor a szkíta Skythianus által alapított s Mari által kifejtett út, úgynevezett manicheizmus a szkíták mártírhalált halt apostolát, Andrást üdvözölhette eme elég korai evangélium főhősében.

Nem kevésbé érdekes dolog, hogy a pontusvidéki szkíta területen, ahonnan a szkítákkal kapcsolatos Iphigenia-legenda elindult, ahonnan a palesztinai Skithopolisba települt szkíták is érkeztek, - itt a Pontos vidékén -, a szkíta lelkülettel ellentétesen kiemelve az emberevő nép is itt volt: az idetelepített, elvadult zsidóság.

Az apostolok szétszóródása és tanítói működése főként azokra a kisázsiai területekre terjed ki, ahol valamikor a hettita nép, mint az ősi kisázsiai szkítaság vezető törzse élt volt.

Ez volt a főterület. A második terület az indiai Indo-Párthia és Indo-Szkítia, tehát megint csak a szkíták területe és népe, azzal a különbséggel, hogy amíg a távolabbi keleten valóságos emelkedő élő élete volt ekkor a szkítáknak-nyugaton ekkor a szkíta faj Kis Ázsia területéről a Fekete tenger mellékére, Magyarország területére és a Kaukázuson (Kolchison) át a Káspi-tengerhez húzódott el, ahol ténylegesen kapcsolódott bele az Indiába errefelé az Aral tó vidékén és Turkesztánon át elvonult és Indiában igen jelentős szerepet játszó indoszkíta tömegbe.

A lényeges dologban, hogy ez időben, az apostoljárás és maga Jézus idejében is a szkítizmus nem kihalóban, hanem mintegy új virágzása delelőjén volt s a jézusi tanítás éppen azt célozta, hogy a semitizmussal szemben a maga fészkében harcolja meg a harcot, a győzedelmes szkítizmus szellemét fogadtassa el.

Én azt óhajtom igazolni, hogy a rendelkezésre álló idevonatkozó történeti adatok komoly felhasználásával arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a nagy szkítahadtól elszakadt palesztinai, skythopolisi szkíta település, amelynek Indiába menekült főtömege Buddhát és Buddha saka-szkíta népét adta Indiának, - e kis csoport igenis tarthatott fenn legendákba burkolt históriai emlékezést (és ugyanúgy fordítva is) India említett szkíta népével, a saka-szkítákkal, az indo-szkítákkal. Egymással parallel uralkodnak ekkor Jézus idejében Indiában a szkítákból lett pártusok és a jüetsi néven is ismert turáni szkíták, indiai településük után nevezve: indoszkíták. Fejedelmeik az indoszkítáké Huska, Juska, Fruska, majd Kaniska, a buddhizmus nagy apostola, - viszont a pártusoké, többek közt a nagy Gondophar, illetve indiai feliratok szerint Gudapharna.

Semmi se volt könnyebb, mint akár szárazföldi úton, akár a vöröstengeri út felhasználásával jutni el Indiának valamelyik északi kikötőjébe, így az Indus folyó ágazatos torkolata mellett fekvő, Barbarikon nevű kikötővárosba, amely Jézus idejében a római-szír és indiai kereskedelem északról eső középpontjában feküdt. Egy' névtelen egyiptomi kereskedő Indiába történt tengeri útjának leírásában (Periplus Maris Erythraei) e kikötővel kapcsolatban a következőket mondja:

"Azután következik Szkítia tengerpartja. Ez a vidék észak felé nyúlik. A tengerpart mélyen fekvő, sima lapályos és a Sinthos torkolatát veszi fel, az összes folyók közül, amelyek az Erythraea-i tengerbe ömlenek, a legnagyobbét. Ez a folyó tényleg oly tömeg vizet visz az Óceánba, hogy közelségét arról a fehéres színről, amelyet a tenger felszíne mutat, észre lehet már akkor venni, amikor még jó távolra vagyunk a parttól. A folyamnak 7 torkolata van. Ezek sekélyek és nem hajózhatók, a középső ág kivételével, amely mellett Barbarikon nevű kikötő van, Az e nevet viselő város előtt van egy kis sziget, e mögött a száraz belsejében van Minnagar város. Ez Szkítia fővárosa. Párthus fejedelmek uralkodnak rajta, akik állandó harcban állnak egymással és kölcsönösen elűzik egymást. A hajók Barbarikon kikötőjében horgonyoznak le, de minden árut a fővárosban székelő királyhoz visznek a vízen felfelé."

Plinius leírásából (Historia Naturalis) a legapróbb részletességig ismerjük egy-egy ilyen indiai út állomásait. A galileai Tyrusból (Fönícia) kisebb parti hajókon indultak útnak régen, megkerülve a szárazföldet, jutottak el a legjelentékenyebbnek ismert, Muziris nevű dél-indiai kikötővárosba, avagy Alexandriából kiindulva, a Níluson fölfelé, majd a szárazföldön 12 napi úttal jutnak el Berenikébe, mely a Vörös-tenger keleti kereskedelmi gyűjtőkikötője volt. Innen indultak a hajók - Jézus idejében 120 római hajó járta Indiát - India felé, hogy azután kikössenek vagy az északibb Indus-delta melletti Barbarikonban, avagy a délibb fekvésű és mély bevágású öble miatt kisebb hajók számára is jó kikötőhelyül szolgáló Barugazában, mely város megfelel a Cambay öbölben fekvő Broach kikötővárosnak, nem messze Barodától.

Én úgy tartom, azt vallom, hogy Jézus igenis, könnyen tehette meg ezt az utat, akár arra gondoljunk, hogy maradt még valami útravaló azokból az aranyakból, amit az indiai napkeleti bölcsektől kapott a gyermek Jézus családja, de talán erre a célra is adták, hogy őket egyszer felkereshesse avagy, ha arra gondolunk, hogy mint lelkiekben nagy képességű és bölcs ifjút szívesen vitték magukkal a messze világjáró, tapasztalt kereskedők-, úgymond mindenképpen lehetővé válik Jézus indiai útjának könnyen kivihetősége. A környezettanulmányok alapján úgy érzem és úgy látom továbbá, hogy Jézus csak meglett férfi korában tért onnan vissza.

Ismeretes dolog, hogy amikor Jézus először lép fel Názáreth városkában, prédikálván a zsinagógában az ottani zsidóság megbotránkozik elvein és tanításán, úgy, hogy a közeli hegyre akarják vonszolni, hogy onnan ledobják a mélységbe. A nemzsidó lakosság a zsidóval együtt kérdezi: Micsoda bölcsesség az, amely ennek adatott? Avagy nem ez- é amaz ácsmester és Máriának a fia? Az ő fivérei és nénjei is nem itt mi köztünk vagynak-é? és ő benne megbotránkoznak. Keresztelő János is két tanítványát küldé Jézushoz tudakozódni: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk? A kérdés ez esetben is úgy hangzik, mintha egy hosszú ideig távol szerepelt valaki dolgai után tudakozódnánk.

A magyar tudós, Kőrösi Csoma Sándorra hivatkozom csupán, aki tudományszomjtól hajtva, Magyarországból indulván ki, gyalogosan tette meg útját Perzsián keresztül Indiáig, annak is legkeletibb széléig. Vagy a közel időkből hivatkozom néhai Sir J. J. Modi professzorra, a neves indiai parszi tudósra, aki látogatásomra jött volt 1925-ben Budapestre, s visszatérben a Moszkvai Akadémia jubileumára volt még hivatalos, és onnan, 72 éves kora dacára, vonaton, kocsin, lovon, teveháton tette meg útját a Kaukázus alján, az Urmia tó mellett fekvő romvárosokig, ahol a hagyomány szerint'' Zarathustra született 3000 évvel ennekelőtte, innen azután tovább, a vonatközlekedést nélkülöző szárazföldön át Indiáig.

Az egyetlen momentum, amit ellenvetnek, hogy Jézusnak nem volt szüksége indiai útjára, hogy ott gyűjtsön tanulmányanyagot, avagy keressen teológiai elmélyülést, avagy tanuljon emberismeretet. Tényleg nem volt mindezekre szüksége. De nem is tanulni, hanem, amint az indiai evangélium is sejteti, ő tanítani ment oda, ki, - ahogy mondotta is többször, hogy még más juhaim is vannak nékem. Jézus Indiában nem talált akkor zsidó telepítést. India szkíta világ volt akkor, fénykora volt ama szkíta Buddha lelki vallásának, aki a háborús világnak oly maradandólag tudta parancsolni: "Ne ölj!" És ez a "ne ölj!" sokat jelentett akkor! Nagyjelentőségű esemény volt ez, mely Ceylontól Észak-Kínáig és el keleten a messze Japánig a békességes lelkület számára szerzett híveket, mintegy "a nagy várakozás" epedő békességét, mely meg akart semmisülni a régi, elavult törekvésű világ számára, hogy azután új érzésekkel születhessen meg újra és újnak.

Jézus járhatott Indiában.
Jézus járt is Indiában.
Térített, tanított, az övéi, a maga lelkiségű népe közepette.