Kuliffay Hanna: A királyi szkíták aranya

EMPIRIA Magazin VII. évfolyam 5. szám – Kuliffay Hanna írása 

A KIRÁLYI SZKÍTÁK ARANYA

 

a BAKTRIA ARANY KINCSEI WASHINGTONBAN

című esszé III. része

 

 

©  2005-2012.  Minden jog fenntartva

 

 

 

Közel 5 ezer darab míves arany ékszer és aranyszállal ruhaneműre varrott díszítőelem! Palást vagy mellény összefogását szolgáló színarany kapocs, arany lemezből méretre vágott, kultikus jellegű topán-talpak, indiai elefántcsont fésű, kínai ezüsttükrök, arany bokaperecek, arany kozmetikai tégely, gránátalmával díszített fedelű arany doboz. . .! Bár ezek a káprázatos kincsek mind a baktriai Arany-hegy (Tillja Tepe) harmadik női sírjának feltárása során kerültek felszínre, mégis ismételten a szenzáció erejével hatottak a régészekre – a felbecsülhetetlen értéken és ámulatba ejtő darabszámon túlmenően az emberi fantázia, esztétikai igény és mesteri kidolgozás nagyszerűségével.

 

1. kép "Az Istennő lovagjai".  Palást, mellény vagy kabátféle összefogására szolgáló arany kapocs

Az i.e. 130-tól hanyatlásnak indult Ai Khanum és Baktria azt követő múltjáról általában olyan kevés információ volt ismeretes, hogy a történészek „sötét periódusnak” nevezték a közvetlen időszámítás előtti és utáni évszázadokat – a Greco-Baktriai periódus letűnte és a Kushán birodalom virágzása közti időszakot.  Éppen ezért az Arany-hegyben nyugvó szkíta uralkodó és túlvilági kíséreteként vele temetett asszonyai a mai Afganisztán egy történelmileg, régészetileg és antropológiailag ködbeveszett valóságának társadalmi és kulturális hírmondói. A washingtoni Nemzeti Művészeti Galériában tavaly kiállított tárgyak, érmék és ékszerek rendkívüliségét fokozza, hogy helyhez, időhöz, kulturális örökséghez és névtelenül ugyan, de közvetlen tulajdonosokhoz kötődnek. A régmúlt temetkezési szokásaiból és sírleleteiből következtetni lehet az etnikai hovatartozásra és a társadalomban elfoglalt státuszra. Az Arany-hegyben rejlő összesen több mint 21 ezret számláló drágakövekkel ékesített családi ékszer, arany ruhadísz, fejedelmi fejdísz, trónszék, íj maradványok és – Véronique Schiltz tudományos kutató, a Francia Akadémia levelező tagja szerint „virtuóz berakással megmunkált” – díszfegyverek önmagukban is uralkodói vagy legalábbis hercegi rangba emelték egyetlen férfi halottját. Ezt csak megerősítette, hogy hét személy rituális szertartás keretében követte a literálisan értelmezett "másvilágba".(*1) Ennek a megdöbbentő szkíta hagyománynak évezredes messzeségbe nyúló múltja van. Maikop 11 méter magas, kiváló minőségű fém tárgyakkal és eszközökkel, arany ékszerekkel, ezüst, arany és kőből faragott áldozati edényekkel zsúfolt fejedelmi kurgánjában például az északra néző fő teremből nyíló kisebb helység intim közelségében voltak elhelyezve az uralkodóval eltemetett asszonyai. A legújabb kutatások szerint az építéstechnikailag magas szintű, kövezett padlózatú (!) kurgán a Fekete-tengeri réz kultúrák idejéből, tehát az i.e. negyedik évezredből való. Ezt az ősi ázsiai tradíciót – akárcsak a fejlett metallurgiát, lovakkal és ceremoniális szekérrel temetést és a szakrális spirál motívumot – magukkal vitték nyugat felé vándorolva, és mintegy az európai kultúra részévé is tették a szkítákkal közös múltú kelták.(*2)

 

Az Arany-hegyben harmadikként feltárt női sír fiatal tulajdonosát, az uralkodó jobbján és vele majdnem egy szintbe helyezték el, fejjel észak felé. Mivel a koporsóját idővel rágcsálók túrták fel, pusztítva és sok mindent széthordva, a vele kapcsolatos szakértői vélemény több kérdésben is csak feltételezésekre szorítkozott. Fejdíszének alakjára például csak az azonos átmérőjű, kör alakú aranypántokból következtettek, mert az anyag maga (nemez vagy cserzett bőr) teljesen megsemmisült. A pántok viszont arra utaltak (lásd a zöld hátterű 2. képet), hogy a Tolsztaja mogilából ismeretes Kalathosz típusú női fejdísz, illetve egy olyan jellegű szakrális fejdísz lehetett, amely éppen ezen a washingtoni kiállításon látható volt Anahita-Kübelé istennő megjelenítésén. (Baktria arany kincsei 4. kép)

Az asszony koponyamaradványa – kiváltságos helyzetének hangsúlyozásaként – egy lapos arany tálon nyugodott.  Állát aranyszalaggal kötötték fel, mellén és a lábfejénél kultikus tükrök nyugodtak, topánjainak talpát (akárcsak egyes fáraó sírokban) méretre vágott aranylemezek fedték – nyilván nem hétköznapi sétafikálásra szánva.  A többi asszonytól való megkülönböztetések láttán a kiállítási tárlót szemlélőben joggal merülhetett fel a gondolat, hogy előkelő társadalmi rangja mellett a főpapnői tisztséget is betölthette. Homlokát egy sumér eleganciát közvetítő, mégis tipikusan szkíta arany függő ékesítette, amelynek három szív összekapcsolásából álló mellékfüggői az Istennő egyik jelképében, az ázsiai szikomor (sycamore) fa leveleiben végződnek. A lovak női és férfi ékszereken egyaránt szerepeltek, mivel a nagyállattartó társadalmakban a ló mindkét nem számára vagyont és presztízst jelentett. A kiállítási katalógus számos példát sorol fel az antik világbeli hasonló (egymásnak háttal pihenő) lovas megjelenítések közül, többek között a pártusokkal is kapcsolatban álló Luristánban, Persepolis oszlopfőin, Delos szigetén, egy gazdag üzbég sírban talált csont fésűn és végül, de nem utolsó sorban egy pazirik-szkíta sírba helyezett bőr nyereg díszítőelemeként.

 

 

 

3. kép Fejdíszhez rögzíthető, nyakékként is viselhető homlokfüggő

 

 

A baktriai lelet lovainak lapockái egy jade háromszöget zárnak be, amely alakzat az örök megújulás istennőjének ágyékaként a fogantatás és közvetve a termékenység szimbóluma. Nyakívük felett egy három részre osztott, fordított harangszerű, áldozati kehelyre emlékeztető betoldás van, amely valószerűtlen, hogy csupán a felfüggesztést szolgálná, annál is inkább mivel ilyen alakzat (*3), szintén vízszintesen rétegzett felosztással Tutanhamon egyik nyakláncának függőjeként ismeretes, és 3 napvirággal dekoráltan a trójai fülfüggők jellegzetes fináléja. A szimbólumok egymástól távoli vidékeken való felbukkanását – valószínűleg ugyanazzal a jelentéssel – az említett kultúrák közti kereskedelmi kapcsolat tette lehetővé. Például a XVIII. dinasztia idején, amely az egyiptomi művészet és kézművesség aranykoraként ismeretes, a mai Afganisztán területéről rendszeresen importáltak drágaköveket és féldrágaköveket. A szkíta homlokfüggőn a hármas osztásból csak egyetlen kőberakás maradt a foglalatban, a bölcsesség, tudat és fejlett intellektus köve, a violaszín lazurit (lapis lazuli), amely kizárólag Afganisztán és Szibéria bányáiból volt beszerezhető.

 

A királyi szkíták hatalmas mennyiségű aranyát az Ural folyóiból mosták ki, vagy az Altaj-hegység, a Kárpátok és a Tien Shan (Égbenyúló-hegyek) bányáiból hozták felszínre. (A Tien Shan isszik [issyk, iskuazi] kultúrája hasonló volt az Altájban honos [Ob közeli] Pazirik kultúrához.)  Dr. Bobula Ida(*4) említi, hogy már a sumérek is aranyat bányásztak a Kárpátokban, és gazdag arany- és ezüstbányák működtek Erdélyben. Kínai feljegyzések szerint a Tarim-medencében élő, később az Oxus folyóig kényszerült juezhi vagy yuechi népek az időszámítás előtti évszázad derekán uralták a Yu(e)zhi-hegység jade kitermelését és a vele való, elsősorban Kínába irányuló kereskedelmét.

 

A hagyománynak megfelelően a Nap fénykörébe (és földi megszemélyesítője udvartartásába) tartozó asszonyok öltözéke arany applikációk (bracteaták) százaitól ragyogott. Az egyik ilyen nagyobb (5,8x7,3 centiméteres) arany díszítőelem, amely két apró hurok révén fejdíszre, esetleg ruha felsőre volt rögzíthető, egy vékony aranylemezből vágott holdsarló. (4. kép) Sarkaiból és közepéről egy megcsonkult napvirágból összesen három (a Tillja-tepe leletekben állandóan képviselt misztikus szám) függő csüng a női (rombusz) és a férfi istenség jelképének (szív) kivágásával. A rombuszok mindegyikét stilizált dupla spirálok fogják közre, amelyek feltételezhetően nemcsak esztétikai hatáskeltésre szolgáltak, hanem jelentéssel is bírtak. Az íráskutató tudós, Varga Csaba (Írországban talált kőkorszakbeli jelek kapcsán) úgy vélekedik, hogy a kettős spirál a két napforduló közti időszak jele, mivel az egyedi spirál vagy csigavonal a negyedévet jelzi.  Energiakutatók szerint azonban ennél többről is lehet szó: az asztronómiai jelentés mellett bizonyos természeti jelenségek, például különleges energiák – mint a mágneses energia vagy a gyógyhatású ultrahang – észlelési helyét is jelezhetik. A ligatúra olvasata lehet, hogy a női istenség különleges kegyelemként rendkívüli energiák oltalmát élvezi, vagy hatásuk ismeretében azok úrnője.

 

 

 4. kép Fejdíszre varrható díszítőelem.         5. kép Arany doboz fedelén gránátalmával

 

 

Szintén művészi módon megmunkált dekorációs elem volt két 7,5 centiméteres átmérőjű, apró hurkokkal hajpántra vagy pártára varrható, esetleg fonatba rögzíthető arany rozetta. Százszámra voltak a koporsóban arany lemezből vágott, kivarrásra alkalmas sima kör, szív és nyújtott szív alakzatok, de munkaigényes granulált keretbe foglalt türkizkék bracteaták is. A szakvélemény szerint a sokféle és különböző méretű díszítőelem arra enged következtetni, hogy a halotti díszöltözék réteges lehetett, és valószínűleg régen elporladt halotti lepel is fedte a holttestet. (A szkíták a tunikák alját, akárcsak az alatta viselt nadrág felszegését és a puha szőnyegeken használatos papucscipőket is gazdagon dekorálták.)

 

A harmadik sír előkelő tulajdonosa egy azonos témájú és nagyon hasonló jellegű arany kapoccsal rendelkezett, mint a második sírban nyugvó nő (Az Aranyhegy szkíta kincsei 3. kép), a mai szíveket azonban aligha dobogtatnák meg az óriásharcsákat meglovagoló dundi Cupido figurák. . . Egy nagy szemű arany gyöngysorát és gránátköves arany fülbevalóit viszont biztosan bárki szívesen viselné a nagyestélyijéhez.  A sima gyöngyszemekkel váltakozó granulált gyöngyszemek kidolgozása kifinomult szakértelmet igényelt.(6. kép)

A hármas számú sír legfeltűnőbb, legjellegzetesebb és legbeszédesebb darabja azonban a nyitóképen  látható nagy méretű arany kapocs (1. kép), amely palást, kepp vagy mellény összefogására alkalmas. A két 9x6.3 centiméteres, majdnem szimmetrikus kapocs-szárny az Istennő két bajnokát ábrázolja. A hagyományos greco-baktriai harci sisakot viselő, kissé metszett szemű, hosszú hajú ifjak kezében lándzsa és pajzs van, derekukon magas rangot jelző megkötött öv, oldalukon derékszíjra függesztett, griff markolatú tőr látható. (Az Oxus templom kincsei között talált egyik elefántcsont faragványon ugyanilyen griff markolatú tőr ábrázolt.)  A katalógus nem méltatta figyelemre, de ezek a szkíta lovagok elegáns, rafináltan szabott, rojtos szegélyű kiltet viselnek, aminek köznapi változatát egy Hallstattban feltárt sírból származó bronz kardhüvely vésete szerint a közös kulturális hátterű kelta lovagok is viseltek (7. kép). Még messzebbre visszanézve – egy Ur városállamában talált mozaik  tanúsága szerint –  a sumér birodalom katonái hordtak hasonlót, szintén rojtozott szegéllyel,  az i.e. IV. évezredben. 

Érdekes megfigyelni, hogy a piton, amely eredetileg Gaea istennő és későbbi manifesztációinak is sok évezredes védelmezője (és látványos szimbóluma) volt, a nagy népvándorlások idején a férfi istenek előretörése és a patriarchátus fokozott térhódítása következtében óriáskígyóból egyre kisebb kígyóvá vált, és ezen az első évszázadbeli kapcson (1. kép) már csak a vegetációban rejtőzködik. (A harci sisakok fölött látható.) Hajdani védelmező szerepét átvette az új típusú férfiember, az öntudatos, hódító, sorsát az istenek kegyelmével ugyan, de maga irányító Hős.

I.e. V. századból származó, kelta lovas katonát megörökítő bronz véset. (7. kép)

A rendkívüli tehetségű aranyművesnek – aki a 6 sírban talált ékszerek készítője, vagy az udvari műhely felelőse volt – ebben az új embertípusban való határtalan bizalmát látszik közvetíteni, hogy a két főalak azonos magasságú a csupán keretként (!) szolgáló transzcendens világ szimbólumaihoz mérten: a káoszt és a pusztító, negatív energiákat képviselő sárkányok csak combmagasságig érnek, és tudomásul veszik, hogy az Istennő felettük, sőt egyenesen a fejük tetején van jelen. (A kígyón kívüli jelképei a három hármas levélkompozícióból kinövő ázsiai pipacstulipánok, amelyeken az Élet Nagyasszonyának kedvenc madarai közül fajdok gubbasztanak.) Ezt a majdhogynem hivalkodó humanizmust látszik igazolni, hogy a két hős csizmás lábával (!) egy olyan alapon áll, amelynek vezérmotívuma az Istennőt jelképező rombusz sor, közepén az isteni spermával.
A végső útjára indított fiatal nő koporsója mellé gondos kezek cseréptálakat és edényeket, ezüst és elefántcsont fedelű üvegcséket és tégelyeket és egy csont nyelű kultikus tükröt helyeztek. A fej vonalában egy apró, 2 centiméteres balzsam-tégely került, amelynek teteje lánccal rögzíthető és egy nagyobb, 5,5 centiméteres henger alakú arany doboz termékenységet szimbolizáló gránátalmával a fedelén, amit szintén rövid lánc biztosított, hogy véletlenül se kelljen keresni. (5. kép) A dobozt és fedelét azonos ősi minta, a jellegzetes hármas levél szimbólum díszíti, amely beavatott híveit az Istennő szent hármasságára – lány-anya-öregasszony, illetve születés-termékenység-halál – emlékezteti a ciklikus megújulás reményteli ígéretével. A kiállítási tárlóban ezeknek a meghatóan személyes jellegű tárgyaknak társaságában volt látható az a II. Mithridatész nagy pártus királyt ábrázoló ezüst érme, amelyet ősi szokásnak megfelelően útravalóként helyeztek a halott asszony hülő kezébe.
  *1 Az időjárás és a politikai helyzet romlása miatt  Viktor Sarianidi, a Moszkvai Archeológiai Intézet neves Ázsia-szakértője nem tudta befejezni az Arany-hegy ásatásait. A 6 feltárt sír leletei még a tél beállta előtt megérkeztek Kabulba, két feltáratlanul ott hagyott sír azonban a sírrablók kezére jutott.  Évek múlva, mikor a háborút követően az archeológusok visszatértek, már a nyomuk sem volt fellelhető. *2  Közép-Európában az egyik leghíresebb és legrégibb (i. e. VI. század) kelta temetkezési hely a Hochmichele kurgán, ahol az egyik eredeti voltában megmaradt sírkamrában egy férfi és nő tetemének felravatalozásából a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a férfi volt alattvalói pozícióban, tehát ő kísérte másvilági útjára a főrangú nőt. *3 A Núbiából eredő tehén-kultusz révén a tehén kolomp rituális eszközzé vált, és Hathor tehén-istennő hódolatának térhódításával elterjedt  az egész  Nílus völgyében, így Egyiptomban is. *4 “Bobula Ida csendes, jó szándékú megszállott volt, amatőr, aki az emigrációban alig zsidózott, szörnyű szegénységben élt és haláláig sumer faluneveket keresgélt Magyarország térképén.” (Idézet a Magyar Narancs „Politikai okkultizmus Magyarországon” című, két részben megjelent cikkéből. 2004. október 28., 2004. november 18)  Friedrich Klára szakértői válasza erre az oktalanul gyűlölködő, szándékos degradálásra: “Bobula Ida nem volt amatőr. A Pázmány Péter Hittudományi Egyetem történelem szakán Summa cum Laude végzett, és kétéves ösztöndíjat nyert az Egyesült Államokba, ahol nem a floridai tengerparton heverészett, hanem az emigráns magyarok gondjait tárta fel, és a Bryn Mawr College oklevelét nyerte el Industrial Relations szakon. Számos külföldi kongresszuson képviselte a magyar ifjúságot, ezért Pro Hungariae Juventute aranyérmet nyert. Kitűnő költő is volt.”  Dr. Oláh Béla méltatása: Dr. Bobula Ida 1947 óta az Egyesült Államokban több éven keresztül a washingtoni Állami Könyvtárban dolgozott, majd a houltoni Rickers College-ben a francia-német nyelv és antropológia tanára lett, ezután pedig a dél-karolinai Limestone Collegeben adott elő történelmet és szociológiát. Szakmai körökben általános elismerést aratott a “The Sumerian Technology” c. tanulmánya, melyet az Egyesült Államokban az ottani Tudományos Akadémiával egyenlő tekintélyű tudományos testület, a Smithonian Institution közölt az 1959. évben kiadott évi jelentésében.”   2009. október ©  2005-2009.  Minden jog fenntartva.
  (Folytatás következik)
  Forrás:
 
Ancient Civilizations – The Penguin Encyclopedia. Szerkesztő: Arthur Cotterell. Pengiun Books,1980
Bobula, Ida: Origin of the Hungarian Nation. 1966
Bolen, Jean Shinoda: Gods in Everyman. San Francisco, 1989. Harper&Row Publishers
Collon, Dominique: Ancient Near Eastern Art. Berkeley, Los Angeles, 1995. University of California Press
Harris, Stephen L. – Platzner Gloria: Classical Mythology. USA, 1998. Mayfield Publishing Company.
Hiebert, Fredrik –  Cambon, Pierre: Afghanistan – Hidden Treasures from the National Museum, Kabul. Washington, D.C. 2008. National Geographic Society
Varga, Csaba: Jel, jel, jel. Budapest, 2001. Fríg Kiadó
Vitali, Daniele: The Celts. Italy, 2007. White Star Publisher
Wooley, C. Leonard: The Sumerians. New York, 1995. Barnes & Noble, Inc. by arrangement with Oxford University Press Wonders of the Ancient World. National Geographic Atlas of Archeology. Washington, D.C., 1994. National Geographic Society
 
  (Hanna egyéb társadalmi és kulturális témájú írásai az EMPIRIA Magazin
Mindenféle érdekesség rovatában olvashatók, politikai elemzései és washingtoni tudósításai pedig a Jelenidő rovatban.)  Amennyiben kérdése vagy hozzászólása lenne a cikkhez, írjon Hannának: Editor@EmpiriaMagazin.com
 
  VISSZA  az EMPIRIA Magazin Jelenidő rovatának címjegyzékéhez VISSZA  az EMPIRIA Magazin nyitólapjára