2010. november 29., hétfő

KIK IS VAGYUNK, ÉS KIK ÉRTÉKELNEK (ÉS HOGYAN?)


...cenzúrások már megint dolgoznak

"... a Római hódítók korában is jóformán üres volt a Kárpát medence és korábbi telepeseknek nyoma sem volt. Ezer évvel később is csak szlávok éltek itt, ezek azonban nem tanúsítottak ellenállást a jóval később érkező magyar megszállókkal szemben..."

Érdemes idézni Glatz Ferenc írását a Magyarok Krónikája c. műből melyben a Tudományos Akadémia elnöke a következőket írta a magyar nemzet őseiről:
"Ezek a primitív hordák, akiknél a gyermek és nőgyilkosság régi tradíció...görbe lábú gyilkosok, primitív hordák, nyelvük nem lévén, a sokkal műveltebb szláv törzsek szavait lopták el..."

Lássuk hát, mit is tanítanak Európa egyetemein erről az időszakról és mi az, ami nyugaton köztudott, s amiről a mi akadémiánk úgy hallgat, mint a sír...
Az őskőkor és az új kőkor emlékei - a Kárpát-medencében a nyugati tudósok ismertetésében a következőket tartalmazza:

1. Az ősember egyik legfontosabb szerszámának alapanyaga az obszidián volt, melynek eddig feltárt lelőhelyei Tarcal, Tokaj, és a Hont megyei Csitár község határában voltak. A feltárások igazolják hogy ezeken a helyeken KŐIPARTELEPEK voltak, ami a kő tömeges felhasználását bizonyítja. Az a tény már önmagában is nagyon nagy tömegű lakosságot jelent.

Angol régészek megállapítása szerint az obszidián út, a só út, a borostyánút, kagyló út innen indult ki, a Kárpát-medencéből, és jutott el Európa minden lakott helységébe.
Ezen utak összefutása és találkozása a Kárpát-medencében a tömegek által legsűrűbben lakott terület volt. Európa legsűrűbben lakott területe a Kárpát-medence volt már ebben az időben!! (mit is tanít nekünk a Magyar Tudományos Akadémia, azt hogy a Kárpát medence ez időben üres volt és jóformán lakatlan, csak szlávok laktak itt...)

A nemzetközi tudományos kutatás (a magyar helyett) lépésről lépésre tisztázza, hogy a fémekről elnevezett korszakok is a Kárpát-medencéből indultak ki - különös tekintettel arra hogy Európában először itt voltak ércfeltárások, majd később a Cseh medencében.

A rézkor kezdetén egész Európában csak az alábbi helyeken folytattak bányászatot John Dayton kutató megállapítása szerint:

  • 1. Körmöczbánya (Nyitra) arany, ezüst, antimon
  • 2. Selmeczbánya (Nyitra) ezüst
  • 3. Nagybánya (Szatmárnémeti) arany, ezüst
  • 4. Felsőbánya (Szatmárnémeti) arany, ezüst, cink, ólom
  • 5. Kapnikbánya (Szatmárnémeti) ezüst, antimon, arzén
  • 6. Offenbánya (Torda-Aranyos) ezüst, tellur
  • 7. Veresbánya (Alsó-Fehér megye) arany
  • 8. Rudnikbánya (Nyitra) réz, ólom, ezüst
  • 9. Rudabánya (Borsod) arany, ezüst, vas
  • 10. Nagyág (Hunyad megye) arany, ezüst, tellur, mangán
  • 11. Dognácska (Krassó, Szörény) réz, ólom
  • 12. Szaszkabánya (Krassó, Szörény) réz
  • 13. Majdánpatak (Krassó, Szörény) réz
  • 14. Gölniczbánya (Szepesség) réz,antimon,nikkel

Óriási fémfeldolgozók nyomait tárták fel eddig Bodrogkeresztúr, Lengyel, Erősd, Vincsa, Gulmenitz, Tószeg, Jordánhalom, Tordos, Polgár, Perjámos, Velemszentvid, Hallstadt, Karanovo, Remete, Nyitra, Lerna helyeken. Az itt felsorolt lelőhelyek, és olvasztó telepek kiszolgálását nagy létszámú személyzetnek kellett fenntartani, s terményeikkel is ugyancsak nagy tömegeket szolgáltak ki egész Európában.
A Kárpát-medence őskultúrájának legszenzációsabb bizonyítéka a tatárlaki lelet, melyről a nemzetközi tudósok kutatásai igazolták, hogy több mint 1.500 évvel megelőzik a Mezopotámiai első írásos leleteket.

A nemzetközi orientalista konferencia elfogadta, hogy az emberiség civilizációjának bölcsője NEM Mezopotámia, ahogy eddig hitték, hanem a Kárpát-medence, s ezen belül Erdély. (A Tatárlaki agyagtáblák helyi, Tatárlaki agyagból készültek, a Mezopotámiai legkorábbi leletek 6.000 évesek, míg a Tatárlaki leletek 7.500 évesek)

A Magyar Tudományos Akadémia állításaival ellentétben a Kárpát-medence nemhogy nem volt üres, de A Kárpát-medence az őskőkor (a paleolitikum)-tól kezdve Európa legsűrűbben lakott területe volt. Mindenben a Kárpát-medence járt az élen egész Európában lásd -

1. "A Kárpát medence volt a szarvasmarha Európai háziasításának gócpontja, mert a vad őse itt élt a legnagyobb számban. A sertés helyi vad őseinek háziasítását a Kárpát-medencéből, főleg a bronzkorból lehet kimutatni."

2. H. Würm kutató igazolta hogy a Kárpát-medencében a gabonafélék kinemesítése az Őscirokból az i.e. 6.000 - ben már befejeződött. Állítását igazolják a gabona termesztéséhez szükséges szerszámokat előállító kőipartelepek feltárása és kormeghatározása a már említett Tarcal, Tokaj, és Csitár határában.

3. A civilizációt forradalmasította a kerék feltalálása. A kerék felhasználásával készült első kocsi is a Kárpát-medencéből származik (Az angol nyelv ma is őrzi a Magyar Kocs község nevét az angol Coach szóban...) Az első kocsik lelőhelyei, Budakalász, Szamosújvár, Gyulavarsánd, és Herpály. Megjelenési idejük i.e. 2.000.

4. A Magyar Tudományos Akadémia azt is állítja, hogy a Római birodalom elfoglalta Pannóniát, és itt sztyeppei állapotokat talált, s jóformán néptelen volt a teljes terület. Ezzel szemben mit is tanítanak Nyugat Európa egyetemein? Edward Gibbons történész könyveiből megtudjuk hogy a Római Birodalomnak Pannónia gabonája és bora kellett, ezért támadtak a Scytha Pannon törzsekre, és i.e. 35. - től i.sz . 9 -ig, összesen 44 esztendei szüntelen hadjáratok árán bírták csak elfoglalni.
Vajon milyen erős, és mekkora nép lehetett mely a világ akkori legnagyobb és legerősebb katonai nagyhatalmának 44 esztendeig ellen bírt állni?
Nyilván nem egy lakatlan és jóformán üres ország lehetett, habár akadémiánk ezt állítja, a tények dacára.

5. A paleolitikumtól kezdve világviszonylatban az első és legősibb a KÜRÖSI kultúra.

6. A Kárpát medencéből származik
  • - az epigrafikai és paleográfiai írásrendszer
  • - a korong előtti és a korongolt kerámia
  • - a gabona kinemesítése az őscirokból
  • - a fémbányászat
  • - a fémművesség
  • - az ötvös művészet és a technikai civilizáció alapja
  • - a kerék!
  • - a kengyel!

7. Gordon Childe és Fritz Sachermeyr szinte egybehangzóan írják műveikben, az Európai népek tanítómesterei a Kárpát medencei scythák voltak.
Lássuk a bizonyítékokat a scythák Kárpát medencei őshonosságáról.

A kérdés, ki a Kárpát medence ősbirtokosa, ki az az ősnép mely Európa kultúráját megteremtette.
Az ókori íróktól hasznos adatokat tudunk meg, náluk már i.e. 700-tól találunk adatokat a Kárpát medence történelmére vonatkozóan Herodotos (i.e. 484 - 406) akit a történetírás atyjának is neveznek, azt írja IV. könyve 48. bekezdésében
  • "Szkítaország legnagyobb folyója az Ister(IsterGam-Esztergom) (Duna). Közli, hogy az Isterbe folyik a Tiphisas (Tisza) és az Agatirs scytha törzsektől Erdélyből a Maris (Maros)"

Herodotostól megtudjuk azt is, hogy a Kárpát-medencei scythák első királya TARGITAOS volt. Ha a nevet nyelvészeti vizsgálatnak vetjük alá, akkor a nyelvfejlődés szabályai szerint a kemény T hang helyére annak lágy váltóhangját, a H-t tesszük, és elhagyjuk a görögös os képzőt, akkor tisztán áll előttünk, hogy az első király nevét őrzi még ma is a Hargita nevű hegy.

A scytha és a hun nép azonosságát igazolta AGATHIAS (szül i.e. 301.) könyve 154. oldalán,
  • "Mindazon barbarus népek, melyek az Imauson belül laknak scytháknak vagy hunnusoknak neveztetnek. "
Ptolemaus Claudius (i.e. 138 - 18O) III. könyve, 5. fejezet, 19 oldal, írja
  • A scytha alánok fölött laknak a roxolánok, pannonok és hunok, mind testvérek.

Hippocrates (i.e. 456 - 366.)
  • Európában él a szittya nép, melyet szarmatáknak, szakáknak, szabiroknak, gepidáknak, pártusoknak, pannonoknak, médeknek, jazigoknak(Jász), hunnusoknak és avaroknak is neveznek....

Azaz, a régi írásokból tisztázódik, hogy a rejtélyesnek és titokzatosnak tartott népnevek mögött az azonos HUN SCYTHA népet kell keresni.

Ezekkel az adatokkal tovább tisztul a kép, miszerint Gordon Childe-t idézve. Az európai népek tanítómestere a Kárpát medencei műveltség volt, azaz a magyarok ősei a scytha nép! A mi őshazánk a Kárpát medence!

1. Őshazakutatás

Egészen 1849-ig Magyarországon köztudott volt a scytha, hun, avar, magyar azonosság.

Ezt a nemzeti öntudatot a Habsburgok törték meg azzal, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé tették Joseph Budenz-et, aki egyetlen szót sem tudott magyarul, de megállapította a finnugor elméletet, mely a mai napig egyeduralkodó. Hiszen úgy a Habsburgoknak, mint a náciknak, s később a kommunistáknak egyaránt megfelelt, mert az a nemzet melyet megfosztottak nemzeti öntudatától, és megtörték büszkeségét, s elroppantották gerincét, melyet ősi múltjának ismerete biztosított számára, sokkal könnyebben elnyomható, félrevezethető, kihasználható.

Mivel a szó elszáll, a betű megmarad, érdemes leírni pár dolgot a magyar őstörténettel és a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos irányvonalának az 1848-as Szabadságharc bukása utáni hirtelen, 180 fokos irányváltoztatásáról, s az ennek következtében axiómává vált finnugor elméletről" mely valóságos szent-tehén dogmává merevedett. Ennek igazi okáról és a háttérről az angol, amerikai, kanadai, argentin, francia kutatók írásai alapján a következőket kell tudnunk.

1) Mikor Széchenyi megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, akkor a következő volt a hivatalos álláspont:

Minden magyar krónika, ősgeszta, az ország lakosságának szájhagyományai tanúsítása alapján köztudott volt és az MTA (alapítása és létrehozása óta) hivatalos elfogadása alapján is elfogadott tény hogy a scytha eredetű - hun, avar, magyar nemzet azonosság révén a Kárpát medencei magyarság ittléte minimum 12.000 éves.

Ugyancsak elfogadott volt Torma Zsófia erdélyi régész Tordas melletti ásatásainak alapján, melynek során a Mezopotámiai legrégebbi leleteknél 1.500 évvel régebbi írásos leleteket talált, ezzel írásos igazolást nyert a scytha, hun, avar, magyar nemzetazonosság.

Erre nézve az írás végén adatokat, tényeket ismertetünk, olyanokat, melyek Magyarországon SOHA nem kerültek ismertetésre, mivel az MTA meggátolta ezek publikálását - úgy az osztrák uralom, mint a náci éra, mint az orosz megszállás évtizedei alatt, mivel mindezen idegen megszállóknak azonos volt az érdeke, hisz idegen szempontból nézve mire jó a finnugor elmélet? Megsemmisíti a magyar nemzeti öntudatot, a világ legelmaradottabb, legprimitívebb népének állít be minket a világ országainak színe előtt, kitűnő alap magyarellenes propagandára, és 1920-ban igazolásul szolgált hazánk feldarabolására, és mind a mai napig úgy a germán, mint a szláv népek kedvenc hivatkozási alapja magyarellenes propagandájukban. Azaz a finnugor elmélet az abszolút magyarellenes célokat szolgált, és szolgál ma is, s történik mindez a magyarellenes tevékenység a magyar nemzet adófizetőinek pénzén! Immáron 150 esztendeje folyik ez a magyarellenes MTA tevékenység, méghozzá a magyar lakosság pénzén. Miért? És hogyan kezdődött?

2) 1850-ben a Magyar Tudományos Akadémia hirtelen szemétbe dobta a krónikáinkat, azt mondva, hogy a magyarok szeretnének egy dicső múltat hazudni maguknak. (ezt, megjegyzem Dr Glatz Ferenc szóról szóra megismételte egyik TV interjújában amit a Duna TV-ben láttam, kis híján agyvérzést kaptam tőle) és 1850-ben minden a még Széchenyi által alkalmazott kutatót, tudóst, nyelvészt kirúgtak, a magyar tudósok helyére német, és cseh "tudósok" érkeztek. Az új kinevezett igazgató Joseph Budenz német nyelvész lett. Az ő vezetése alatt került bevezetésre a finnugor elmélet, mely szent-tehén dogmává vált mára.

Mi volt a háttérben, és miért maradt ez 1850 óta egyeduralkodó az MTA hivatalos vonalán?

A magyarázat egyszerű.

Mikor az osztrák és orosz elnyomók közös erővel leverték a magyar szabadságharcot, Európa nemzetei szimpátiával fordultak felénk, és megvetéssel az osztrákok iránt.

Ferenc József utasítására az osztrákok, és évszázadok óta hűséges kiszolgálóik a csehek, közösen kidolgoztak egy remek tervet - a terv célja Magyarország és a magyar nemzet sárba tiprása, a magyar nemzeti öntudat megsemmisítése volt, s az hogy Európa nemzetei soha többé ne fogják Magyarország pártját.

Ennek a tervnek eszköze a finnugor elmélet - ezt egy Joseph Budenz nevű német dolgozta ki, 5 cseh asszisztensével.

Érdemes megjegyezni hogy habár a finnugor elmélet nyelvészeten alapszik ezen "szakemberek" egyike sem tudott magyarul.
Közel 50 éven át, míg óriási fizetést húztak a magyaroktól, a Magyar Tudományos Akadémia vezetőiként Pesten éltek, haláluk napjáig nem is tanulták meg nyelvünket, soha nem szűntek meg a nemzetközi tudományos konferenciákon hangoztatni, hogy a magyar a világ legelmaradottabb legprimitívebb csordája, egy primitív horda, akik vezetésre szorulnak.
Hálásaknak kellene lenniük azért, hogy Ausztria, a kultúrát és műveltséget nyújtotta nekik, de a primitív magyarok hála helyett örökös rebellisként állandóan megtámadják Ausztriát.

A propaganda fényesen bevált. Európa nemzetei, akik azelőtt szimpátiával támogatták a magyar függetlenségi törekvéseket, ezután Magyarország ellen fordultak.

Mi a finnugor elmélet lényege?

Joseph Budenz (aki egyetlen szót nem tudott magyarul) de kidolgozta ezt a nyelvészeti elméletet, saját maga a következőket mondta:


  • 1) Nincsenek szövegek, melyek a finnugorság nyelvén szólnának, az írásbeliség előtti korból.
  • 2) Ennek következtében mind a finnugor nyelv szókészlete, mind a nyelvtani szerkezete a maga teljességében és legapróbb részleteiben teljesen ismeretlen előttünk. Azaz, el kell ismerni, hogy NINCSEN finnugor nyelv. E nyelv sosem létezett, de létezhetett volna. Ha létezett volna, akkor eredetét kb. 7.000 évre becsülnénk.
  • 3) Nincs olyan etimológus módszer mely hipotetikus, és nemlétező ősnyelvekkel való rokonságot vagy azokból való származást tudományos eszközökkel bizonyítani tudná.
  • 4) Csak az állt módomban, hogy egy hipotetikus finnugor nyelvi szöveget írjak asszisztenseim segítségével.

Azaz - összefoglalva:

A német és cseh, magyarul nem tudó emberek keresnek egy ősnyelvet - amiről beismerik, hogy NINCS. Beismerik hogy teljesen ismeretlen ez a sosemvolt nyelv. Azt az ősnyelvet kinevezik 7.000 évesnek, de az a nép mely állítólag ezen beszélgetett, csak 2.000 évvel ezelőtt keletkezett. Ezen az ismeretlen és sosemvolt nyelven szövegeket írnak maguk a kutatók. Saját elképzelésük alapján kreálva a szövegeket. Ezt komoly és tudományos nyelvészetnek nevezni NEM LEHET.

(...)

Így - az osztrákok bevezették, és az oroszok közel 50 éven át belénk sulykolták - ma már senkinek eszébe sem jutna, hogy ezt megkérdőjelezze.

(...)

Lássuk tehát, mi az igazság? A finnugor hazugság sulykolása helyett rövid, és hiányos összefoglaló a scytha, hun, avar, magyar azonosságról s pár lényeges tény a sumir, magyar, török rokonságról.

Minden pápai bulla azzal kezdődött (évszázadokon keresztül) "A Királyi scythák utódai, a hunok és avarok leszármazottai, a mai magyarok"...

Azaz, köztudott volt származásunk és eredetünk.

Lenormant (francia nyelvész) már 1830-ban megállapította hogy a
  • "sumir nyelv ural altáji nyelv, a mai nyelvek közül a magyar áll hozzá a legközelebb".
 John Rawlinson (angol kutató) egy székely pap segítségével a rovásírásunk révén fejtette meg a sumir írást. Azaz, ha semmi közünk nem lenne a sumirokhoz, akkor nem lehetett volna a székely-magyar rovásírás révén megfejteni a sumir írást.

A British Múzeumban a sumir kiállításon
szerepelnek az ásatások során napfényre került kisebb nagyobb szobrok, s ezek között láthatóak a sumir nép állatait ábrázoló szobrok is. Ezek pl. racka juh, komondor, kuvasz, magyar ridegmarha. Ilyen állatai csak a sumiroknak, és a ma élő nemzetek között CSAK a magyarságnak vannak.

Sir Leonard Wolley archeológus professzor, ki egész kutatómunkás életét (közel 60 esztendőt) töltött Mezopotámiai ásatásokkal, a következőt mondta:

"1939 óta kérelmezem a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy küldjön nekem egy magyar nyelvészt.
 A sumir nyelv - 7.000 éves volta dacára - ma is elképesztő egyezéseket mutat a mai magyar nyelvvel.
Kutatásaim alapján tudom, hogy pl. nyelvtanát nézve
a sumir nyelv 56 nyelvtani sajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben.
A
török a második legközelebbi a sumirhoz, abban 34 van meg a fentiekből.
Míg a török "unokaöcs" fokon áll hasonlóság tekintetében a sumirral.
A magyar mondhatni AZONOS, és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek.
Alapszavakat tekintve
több mint 6.000 szógyök egyezik a sumir nyelvből a magyarral."

* * *

Megjegyezném, Sir Leonard Wolley professzor később eljött Budapestre, ahol magánúton megtanult magyarul, mivel soha semmi támogatást kutatásaihoz a Magyar Tudományos Akadémiától nem kapott. Sőt, az MTA elítélte őt, mondván "a MTA soha nem fogja elismerni, hogy a magyar nyelvnek bármi kapcsolata lenne a sumirral."

És - végezetül néhány érdekesség:

1) Embertani szempontból nézve az ún. finnugor népek embertanilag, azaz fajilag MONGOLOID népek. Szakálltalan, szőrtelen, sárga bőrszínű, ferdeszemű emberek.

A magyar nép szakállas, fehér bőrű, kerek szemű. Azaz embertanilag semmi közünk nincs a finnugor népekhez.

2) Népzenei szempontból

Érdekes módon Bartók Béla Finnországban, Törökországban és Perzsiában végzett népzenei kutatásairól készült magyar nyelvű könyvét a MTA eltüntette még megjelenése idején, és mind a mai napig NEM hozzáférhető Magyarországon!

Ezt a könyvet angol nyelven a New Yorki közkönyvtárban bárki elolvashatja. A magyar ember meglepetéssel olvashatja benne a következőket: A Török és magyar népzene 75 % egyezést mutat Bartók Béla megállapítása szerint. A perzsa és magyar népzene 42 % egyezést mutat. A finn és magyar népzene 2 % egyezést mutat. Azaz népzenei szempontból minden bizonyíték arra mutat, hogy török eredetű nép vagyunk.

(...)

Hol van a scytha, hun, avar, magyar Őshaza?

A Finn Ugor elmélet után folytassuk a sort pár érdekességgel a magyar Őstörténetről?

Hol is van az őshaza? Felesleges keresni, mert az őshazában élünk ma is, itt szaporodtak el és innen rajzottak ki a nagyvilágba a scytha, pannon, dák, jász, kun, hun, avar, magyar törzsek, és ide tértek haza mikor a haza veszélyben forgott. Ilyen hazatérési hullám történt 7 - 8 alkalommal is, az Árpád-féle hazatérés (honvisszafoglalás) csak az utolsó volt a sorban (896-ban).

1. Dechelette, francia tudós, (A Francia Tudományos Akadémia tagja) a bronzkor elismert nagy szakértője állapította meg a következőket:

  • "Az első és legprimitívebb bronz leletek Európában csak Kr. előtt 2.000-ben jelennek meg, de a Kárpát medencében talált, és hun illetve székely törzsek által előállított bronz tárgyak többsége Kr. előtt 4.000-ből származik. Sőt, a Torontál megyei Tordas mellett megtalált bronzfokos, melyen székely rovásírással bevésett mondatok vannak, Kr. előtt 5.000-ből származik!"

2. Tatárlaki lelet, mely sumir írással készült, égetett agyagtáblák ezreiből áll, ugyancsak a Francia Tudományos Akadémia által megállapított adatok alapján, 1.500 évvel régebbi, mint az eddig legrégebbinek hitt mezopotámiai írásos emlékek, s így a Párizsi orientalista kongresszus elfogadta hogy az emberi kultúra bölcsője a Kárpát medence, ezen belül is Erdély.

3. Az őstörténeti kutatás során igénybe kell venni az úgynevezett társtudományokat is. Melyek a régészet, írástörténet, nyelvészet, helységnévkutatás, embertan, néprajz, mitológia, népzene.

NÉPZENEI eredmények (Bartók kutatásai szerint) * Török és magyar népzene 75 % egyezést mutat Bartók Béla megállapítása szerint"

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

2010. november 23., kedd

A MAGYARSÁG HELYE E VILÁGBAN

A MAGYARSÁG HELYE E VILÁGBAN

2010-11-15 09:49:10

     Több mint ezer év tudatromboló munkájának eredményei a mára már igen belénk idegeződött, számunkra életcélnak előírt mondatok: 'Fel kell zárkóznunk Európához', s ezt bizonyítandó, fel kell vállalnunk 'Európa védőpajzsa' szerepét. Igyekeztünk mindkét idegen eszménynek eleget tenni, noha lelkünk mélyén tudtuk, hogy Európához nem kell felzárkóznunk, hiszen Európa közepén elhelyezkedő országunk maga Európa, s Hazánk az európai ősiség szülőanyja.

Ha hitvilágunk rablói nem akarták volna elfelejttetni velünk őshitünket, melyből aztán maguknak készítettek rosszul szabott ruhát, akkor tudnánk azt is, hogy az abból merített fény elég lett volna megaranyozni nemcsak saját, de Európa lelkét, életét is.

     Napjainkban is tart ez a felzárkózási folyamat, naponta látjuk a XXI. századunk híreiben. Amint ez a felzárkózás a múltban életünket, vérünket követelte, ez a mában is nyomon követhető: legjobb esetben is nemlétező ország nemlétező népének tekintenek bennünket. A régi viselkedés mely nyiltan hangoztatta Európa szerte, hogy a magyarokat ki kell pusztítani, mára visszafogottabb, de így még sokkal kártékonyabb. E magyargyűlölet ádáz hulláma átcsapott a tengeren túlra is. Itt egy példát hozok csupán:
     Fergus Bordewich: A Fehér Ember Indiánjainak öldöklése.

     'New England-ben (Connecticut, Main, Massachusetts, New Hampshire, Rhode Island és Vermont államok összesítő neve) vakbuzgó emberek, mint amilyen Cotton Mather, aki arra bíztatta a puritánokat, hogy úgy tekintsenek az indiánokra, mint egy kozmikus dráma főszereplőire, kik az élet legkisebb részét is igazgatják, melyben 'Isten küldötteiként az Ő különleges eszközei', s az eltévedt lelkek bűntetésére vannak elrendelve, a jó és gonosz örök harcában. Ilyen körülmények között az indiánok gyilkolása nem csupán hadviselés kérdése, hanem maga a bűntől való megtisztulás.' (Ford.: T.Zs.)

(Fergus Bordewich: Killing the White Man's Indian

     'In New England, zealots like Cotton Mather encouraged the Puritans to regard the Indian as a principal actor in the cosmic drama that governed even the smallest details of life, a 'spetiall instrument sent of God' to punish errant souls in the eternal stuggle between good and evil. In such a climate, killing Indians became not merely warfare, but the cleansing of sin itself.')
*

     Cotton Mather: Narratives of the Indian Wars című könyve 203. oldalán a következőket mondja: 'Igen, csekély kétség férhet ahhoz, hogy északi indiánjaink eredetileg Szittyák....'
     (Cotton Mather: Narratives of the Indian Wars p. 203
     'There has been little doubt that our Northern Indians are originally Scythians;...')

     Az amerikai indiánok nagy kutatója, Kenneth Roberts Arundel című művében ezt mondja: 'Lehet, hogy elátkoznak, amiért a következőket mondom; de hacsak rosszul nem olvastam a Bibliát, több kereszténységet és emberi jóságot találtam a Rabomis, a Hobomok, a M'téoulin, a Natawammet és a Mogg Chabanoke és Natanis indiánoknál, s a többi indián barátaimnál, mint a mélyen tisztelt és kegyetlen bostoni Cotton Mathernál, aki írásaiban kijelentette, hogy 'minden vörösbőrű szittya, s a rajtuk elkövetett kegyetlenkedések, a velük kötött szerződések be nem tartása Istennek tetsző cselekedet.'
     Kenneth Roberts Arundel, Doubleday and Company, Inc. Garden City, New York, 1956
     Majdnem szóról szóra azonos kijelentést hallottam a távolbalátó hírein 2004-ben az orosz elnök szájából a csecsenekkel kapcsolatban.
     Ezen magatartás és erkölcsi hozzá állás elárulja azt is, hogy a magyarirtás gyakorlása nem ezerben kezdődött, de a szittyák világában is ismert eseménynek számított.
     Hozzánk közelebbi történelmi eseménynek számít, amikor a Habsburg uralkodók megegyeztek a fiatal Amerikai Egyesült államokkal, hogy engedje be a nincstelenség elől 'Amerikába tántorgó' magyar családokat azzal a feltétellel, hogy olyan helyre telepítse őket, mely számukra biztos halált jelent.
     E megegyezés közvetlen következménye a magyar bevándorlóknak főként szénbányákban való alkalmazása. A Johnstown-Windber Congregatio ez évben ünnepelte egyháza fennállásának 110 évfordulóját, mely öt magyar nemzedéket gondozott. Ezzel kapcsolatban emlékeztek meg a pennsylvániai szénbányák magyar munkásairól, kiknek munkája segítette a XX. század acél iparát megalapozni. A legborzalmasabb bányaszerencsétlenséget egy 1907 december 19.-i robbanás okozta, melyben legalább 289 bányász vesztette életét Pennsylvania Westmoreland County-ban. Az áldozatok túlnyomó többsége magyar volt, 136 özvegyet és 263 gyermeket hagyva maguk után. Csupán 1907 december havában több, mint háromezer bányász halt meg az amerikai bányaszerencsétlenségek következtében. E hónapot tartják az amerikai bányászat történelmében a legrosszabbnak. (christianobserver.org)

     Egy másik hírközlés vonatkozó száma:
     http://www.clevelandmemory.org/hungarians/pg108.htm
     A Szabadság című lap, 1911-ben ünnepelte 20. évfordulóját, melyben közzétette a magyar bevándorlók acélkohókban, vagy bányákban történt halálát:

1901 December 19 Pittsburgh acélkohó robbanás 12 magyar halott
1904 January 25 Harwick Coal Mine szerencsétlenség Cheswick, Pa. 51 magyar halott, összesen 180 halálesettel
1907 Arnold City bányaszerencsétlenség 24 magyar halott
1907 December Monangah bányaszerencsétlenség 100 magyar halott; összesen 362 halottal
1911 August 8 Youngstown Steel vaskohó robbanás 14 magyar halott; összesen 30

     Az 1911 évi Bluefield-i bányatűz és az 1902 évi júliusi bányarobbanás magyar áldozatainak a száma is igen jelentős.

     Meg kell jegyeznünk, hogy abban az időben a sérültek, özvegyek, árvák semmi segitséget nem kaptak.
     Ezekben az években segítséget, enyhülést csak a zene és a dal hozott a magyar szenvedőknek. A következő dalszöveg ebből az időből származik:
     Szénpor szárítja fel könnyeinket,
     Füstbe fullad kacagásunk,
     Kis falunkba hazatérni vágyunk,
     Hol minden fűszál ért magyarul.
     (The coal powder absorbs our tears, Our laughter is drowned in smoke, We yearn to return to our little village Where every blade of grass understood Hungarian.)

     Bányaszerencsétlenségek vannak. De az itt dolgozó magyarok halála Habsburg egyezkedések eredménye volt és szándékos magyar pusztítás.
     Ha már a kivándorlásokról beszélünk, Amerikába 1920 és 1930 között hárommillióhétszázezer magyar érkezett. (www.spartacus.schoolnet.co.uk/USAEah.htm)
     A magyarság hírnevét rendszeresen romboló másik amerikai intézmény Hollywood, hol a Székelyföldet vámpírok honaként árulták, honfitársainkat rendszeresen nevetség tárgyává tették. Azóta, ha a világ magyar hazánk nevét hallja, csak legyint, legfeljebb Zsazsa Gaborral teszi agyában elérhetővé.
     Világháború előtti történelmünkben már idegen ügynökök dolgoztak egy kommunista 'puccs' szervezésén, mely bármilyen rövid életű volt, Trianon-i feldarabolásunkhoz adott alapot. Tervezett magyarirtás volt ez is!
     De mennyivel több ilyen példa van hazánk történelmében!
     A magyar egész történelme során 'Jótett helyébe jót várj' elmélet szerint élt, e szerint rendezte be életét, ezt éli ma is. És ezt használja ki nagyszerűen, kárunkra a világ. Viselkedésünk, jóra igyekvő életünk Isten áldása. Így indított bennünket útnak, s ezt az adományát őrizzük a Teremtés hajnala óta, hogy maradjon jóság e világban. De ismernünk kell a bennünket kihasználók lelkületét: eddig mindig gyilokosainkhoz fordultunk segítségért.
     Amerikában járó magyar orvos a hetvenes években egy előadás keretében bocsánatot kért a magyarságtól. Feltartott két kezét mutatva kínos fájdalommal tört ki belőle a vallomás: 'Ezzel a két kezemmel egy falunyi magyart abortáltam!' E folyamat azóta sem szűnt meg.
     Az amerikai u.n. műveltség cédává neveli az amerikai társadalmat, korra, nemre való tekintet nélkül. S most ezt veszi át a 'művelt' nyugat, s rombolja le hazánk magas erkölcsre alapozott történelmi múltjának mai folytatását.
     Lassan viszont, a XXI. század hajnalán a magyarság ébredezni kezd, s készül lerázni magáról az eddigi nyugati átkot.
     Keletre, Török ország felé tekint, hiszen nemzeti nagyjaink utólsó mentsvára Török ország volt. Ott élt Nagyságos Fejedelmünk, Kossuth Lajos, Mikes Kelemen, hogy csak a legismertebbeket említsük. Amíg az osztrák császár és magyar király békeidőben több várat pusztított el hazánkban mint a török ellenség háború idején csak azért, mert magyarpusztítási kedve így kívánta, addig a török mecseteket, fürdőket épített, rózsakertet ültetett. De mindenek felett az elesett magyar ellenség vezéreit méltósággal temettette el.
     Kufstein börtöneiben milyen méltósággal kezelték a Habsburgok nagyjainkat? Különös tekintettel a következőkre: A Nemzeti Hirháló 2006. november 18.-i számában közölt cikk Ferenc Ferdinánd következő szavait idézi: 'E célból Magyarországot négy részre bontom fel, nyelve kizárólag német lesz. Ha szükséges Magyarországot eggyel többször a kard élével kell meghódítani. Nem látom, hogyan tudnánk ezt a szükségszerűséget elkerülni. Meg fogom találni a módot arra, hogy Magyarországot letöröljem a térképről. Erdélyt át kell engedni Romániának azzal a feltétellel, hogy a kialakult Nagy Románia a Habsburg hatalomhoz csatlakozzék, mint a federáció tagja.'
     A török vallási, nyelvi és műveltségi téren türelmet tanúsított. Viszont hány magyar kisfiú vált janicsárrá megszállásunk 150 éve alatt? -
     S az uralkodó egyház hány Törökországból hazaszökött magyart égettetett meg élve, nehogy pogánysággal fertőzzék meg a népet? Közben hány kereskedelmi egyezményt kötöttek a törökkel hatalmuk, pénzük gyarapítására, míg mi, 'bűnösnek' kikiáltott magyarok védtük egyházukat és a nyugatot?
     Az ébredező magyar nép most kelet felé kezd fordulni, s mint vezércsillagra, Törökországra tekint. De ezt a kapcsolatot népszerűsítő kiadványokon feltűnő, hogy a magyar zászló másodlagos helyet foglal el a töröké mellett. E tény azt sejtteti, hogy most kelet felé akarunk menetelni, felzárkózni, mint ezt eddig Európával tettük. Ez már jelképesen azt bizonyítja, hogy még mindig nem találtuk meg helyünket sem e földön, sem Európában. Tudom, önmagunkra, önmagunk erejére támaszkodás majdnem lehetetlennek látszik a belénk súlykolt 'kicsi nép vagyunk' állandó hangoztatása miatt. De itt nem erről van szó. Nem arról, hogy a törökök lélekszámban sokszorosan felülmúlják hazánk lakósságát, még a világ össz-magyarságát is. Itt nem számokról beszélünk, hanem arról, hogy Isten egy áldott hazát adott nekünk, ott ringatta az emberiséget embernyi emberré, magyarrá. S ez a Kárpátok védte drága fészek Európa közepén az emberi fejlődéstörténet szempontjából központi helyet kapott Tőle. Innen indultak tanítóink már a legősibb korokban is tanítani, művelni az emberiséget, a szépség, jóság, erkölcs és bölcsesség terén.
     Hazánk Isten kegyelméből az emberiség ősanyja, az emberiség Aranykorának hordozója. Innen vándoroltak ki egyedeink a világ minden tájára, s éppen ezért nyelvünk valamennyi utódnyelvben fellelhető. Nem azért, mert ezeken a helyeken ringott a bölcsőnk. Ezen utódnyelvekben a teremtés menetének szerkezeti egysége nincsen jelen, csak a magyarban. Merjük elfoglalni a Teremtőtől reánk ruházott központi helyet, s késői gyermekeink - a sumir, az egyiptomi, a török, kelta, japán és a többi -- zarándokoljanak hozzánk, idős édesanyjukhoz tanácsért, útmutatásért. Bizonyíthatóan ők az ifjak, ők gyermekeink. Néha büszkék lehetünk reájuk, néha rakoncátlanságaikat kell gyógyítanunk 'síppal, dobbal, nádi hegedűvel', de még inkább jó szóval, szelídséggel, hogy végre ők is hinni tudjanak a jóság erejében, s abban, hogy rajtuk múlik a minden műveltség áhította régi Aranykor, a fény kora visszatérte. E központi helyet jelentő szülői méltóság népünknél soha nem válik dicsekedés tárgyává, hanem felelősségtudattá, hihetetlen komolysággal vett feladattá, hiszen e tárgyból jelesre vizsgáztunk sokezer éves történelmünk során. A mostan alakuló, növekedő műveltségek számára sem szégyen ifjúságuk, hiszen életük teljén hatalmas részt vállalhatnak majd ők is a Teremtésben. Nem 'elmaradottak', csak még nem volt idejük műveltségük teljes kidolgozására. Minden ember, s minden nép valami megbizatást hozott magával a Teremtőtől. Ezt a megbizatást kell felismernie, s a teremtés céljaira használni.
     A világnak meg kell tanulnia hinni abban, hogy az Isten szeretet, s a közötte és közöttünk levő szer (szerződés) a szeretet, mely szerez (teremt).
     Korábban felelősségről beszéltem. Hogy e szerepnek valóban eleget tehessünk, a világ népeinek tanítóivá válhassunk, ismét fel kell fedeznünk önmagunkban, a Teremtő szeretet belénk és nyelvünkbe ültetett tanításait. Merjünk szembe nézni a ténnyel, hogy jelen voltunk e földön, mielőtt a sumir, maya, finn, török és a többi, később belőlünk kiváló nemzet megszülethetett volna. Isten nyelvünkbe, nyelvünk szerkezetébe rejtette a teremtés rendjét. Ennek részleteit nyelvjárásaink tették életük központjává, s éppen ezért meg kell ismernünk a Kárpát medence magyarságának nyelvét, hagyományait, értékeit, mondanivalóit. Nem könyvekből, hanem a személyes kapcsolat zsigeri bizonyosságával. Egy korábbi írásomban kitértem annak elkerülhetetlenül fontos voltára, hogy évi rendszerességgel látogassuk egymás műveltségi területeit: ne csak hírből halljunk a lebegő beszédű palócokról, lófő székelyekről, pannon fénymadárról, s sorolhatnám tovább, hanem váljon a Kárpát medence összműveltsége saját, élő műveltségünkké. Ugyanígy ismerjük meg nagyjainkat, ihletett művészeinket, költőinket. Magyarságtudatunk fokmérője annak felfedezése, elfogadása, hogy életünk, mindenünk a Kárpátmedencéből ered, s eredetért nem megyünk senki máshoz. Nem korcsosítjuk el szavainkat csak azért, hogy egy-egy utódnyelv vélt elsőbbségének adjunk ezzel helyet. Tudományban se lelkendezzünk például a most divatos Gaia elméletért, hanem tudjuk, hogy Tündér Ilona, életünk anyja volt születésünk pillanatától, millió évekkel ezelőtt már.
     Nyelvünk a teremtésben gyökerező, abból fejlődő, lombosodó ősnyelv. Aki ismeri nyelvünket, otthon van a teremtés rendjében, mely nyilt titok mindaddig, amíg él magyarja a földön. És ez a magyarpusztítás soha nyiltan ki nem mondott oka. A hatalmat keresők szemében ez a legfőbb hatalom e földön, melytől meg kell szabadulniuk. Hagyományainkból épített magának vallást az ótestamentumi nép, s századokkal később ennek kinövése, a Római Egyház anélkül, hogy magyar hitvilágunk lelki lényegét keresték, vagy megértették volna.
     Újonnan fellelt ősműveltségünk legyen az a csodakút, melyhez a világ népei mindenkor eljöhetnek, felüdülhetnek. Kérdéseikre választ adhatunk, s segíthetjük őket emberi fejlődésük útján, hogy most már ne csak a földhöz kötött anyagban lássák boldogulásuk nyitját, hanem vegyék észre a mindenütt működő szellem szabadságát, erejét is.
     Ne szaladjunk felvilágosodásért se nyugatra, se keletre, északra, délre, hanem forduljunk mindig, mindenben az Ég Urához, szerető Atyánkhoz, s akkor nem csalódhatunk. A koronázandó magyar király, kardjával üt a négy égtáj felé, de ő maga egyenes háttal áll kapocsként ég és föld között, Istene előtt. Erre a sorsra jelölte ki az Ég a magyart.
     Rajtunk múlik, hogy teljesítjük akaratát.
     Rajtunk múlik, hogy tudatosítsuk ezt az útat a világ népeiben.
     Ezen és rajtunk múlik e világ sorsa is.

     Az idei Kurultáj szervezésekor írt néhány gondolatom továbbra is érvényes, s talán segítséget nyújthat, így utóiratként csatolom:

     Amilyen őszinte örömmel olvasom, s amennyiben az itt lehetséges: hallgatom a kárpátmedencei őshazánkkal kapcsolatos előadásokat, olyan bánat számomra ezek ellenkezőjét bizonyagtó emberek bennünket Ázsiába küldő igyekezete.
     Tegnap kaptam kézhez az idei Kurultájjal kapcsolatos you-tube közvetitést, melyben az egyik rendező a keleti testvérek összehozásának nehézségeiről és sikeréről számolt be, s arról, hogy az idei találkozó számára Bugac milyen szép diszlet, mely terület az ősi lovasnomád hagyományok ápolására kiválóan alkalmas. Ezek között a lovasnomád népek között emliti a szittyákat, hunokat és avarokat akkor, amikor már a nyugati történészek is beismerik, hogy pl. a görög városok szittya városok mintájára épültek, s lovas-nomád életmódról szó sem lehetett közöttük.
     A jelenlegi hagyományvédők jóhiszemű, jólelkű, de tájékozatlan elképzelései egy, a Kárpátmedencében soha nem létezett lovasnomád műveltséget akarnak bevezetni, ezzel megkönnyitve ellenségeink magyarpusztitó munkáját. Az előadó ugyanekkor a népet arra eszmélteti - s ezen igyekezetében nincsen egyedül --, hogy Belső Ázsiában ringott a bölcsőnk. Igy lassan elfelejtjük, hogy kárpátmedencei hazánk nem diszlet, hanem őshaza. Innen indultunk el emberré válásunk idejétől a mába vezető úton. Innen indultak el a most érkező vendégek is, s ide jönnek vissza látogatóba.
     A lovasnomád elképzelések ellen már Dr. László Gyula történész, a kettős honfoglalás gondolatának képviselője is felszólalt. A lovasnomád társadalmak sátoros életvitele már a jégkorszak előtt is idejét múlt volt kárpátmedencei ősműveltségünk embere előtt, kik megőrizték magyar nyelvünk tisztaságát, magasrendű szerkezetét. mely Magyar Adorján szerint a teremtés hangokban való kifejezése, s nem magyar nyelvészek hasonló véleményeket fejeztek ki. Ilyen nyelv megőrzése igen magas szellemi műveltséget követel meg, ezredek békés fejlődésének lehetőségét, amit a lovas, vagy ló nélküli nomád műveltség adni nem tud már jellegénél fogva sem.
     A kurultáj előadója hangsúlyozta, hogy a keleti származást el nem fogadó egyének történelmi nézetei 'délibábosak' (mintha hallottuk volna ezt már néhány évtizeden át....) A Kurultáj és a Turán csoport szervezője a magyar valóságot közelkeleti történelmünk - Baján Kagán, Árpád fejedelem - idejétől számítja. A látogatóba érkező keleti rokon népek viszont jó megérzéssel kis zacskó földet hoznak magukkal hazulról, hogy elhelyezzék 'Az ősök fájánál' - Bugacon.
     Innen egy lépés felhivni a látogató rokonok és barátok figyelmét arra, hogy milyen jó őket kárpátmedencei őshazájukban, az össz-magyarság őshazájában viszont látni, ahonnan ezredekkel ezelőtt vándoroltak ki 'szerencsét próbálni', ahogy népmeséink emlékeztetnek is erre.
     Milyen jó érzés, megnyugvás számukra és az emberiség számára, ha tudják: hazaérkeznek, ha Magyarországra jönnek...



Mária Országa© 2010-11-23

>>Hozzászólás a cikkhez<<


2010. november 22., hétfő

Székelyföldi Legendárium

http://www.legendarium.ro/legendarium

Székelyföldi Legendárium

Honlap:

    http://www.iranytu.ro
    http://www.legendarium.ro
    A cégről röviden:

    Visus Kulturális Egyesület és KonnertfilmKüldetés:
    Székelyföldi mondák és legendák felélesztése, vissza kell gyökereztetni a köztudatba.

    Termékek:
    1. Székelyföld monda és legenda térképe
    2. Székelyföld monda és legenda oktaófüzet pedagógusoknak
    3. Székelyföldi monda és legenda meséskönyv


Kapcsolódó hivatkozások:

Sajtótermékeny napjai vannak a Legendáriumnak. Ma a kolozsvári Magyar Rádióban:






Hírek Erdélyből | Krónika.ro - Színes világ - Meseszerű székelyföldi legendárium




Pillanatfelvétel a legendák korszakából - Székelyhon.ro




DunaTV Térkép - Székelyföldi mondák és legendák




DunaTV Térkép - Székelyföldi mondák és legendák





ECHOTV - Székelyföldi mondák és legendák


2010. november 21., vasárnap

A Yale Egyetem visszaadja a Machu Picchu-i leleteket

2010. november 21. 10:16

URL: http://www.mult-kor.hu/20101121_a_yale_egyetem_visszaadja_a_machu_picchui_leleteket

Az egyesült államokbeli Yale Egyetem beleegyezett abba, hogy visszaszolgáltat Perunak a Machu Picchuból származó több tízezer régészeti leletet - jelentette be Alan Garcia Perez perui köztársasági elnök.


AFP

Perez közölte a perui állami televíziónak adott nyilatkozatában, hogy a limai tárgyalások során megállapodtak az egyetem képviselőivel, s a leleteket a jövő év elejétől kezdik visszaszolgáltatni Perunak.

A perui hatóságok megrekedtek a Yale Egyetemmel a műtárgyak tulajdonjogáért vívott hétéves csatározásban. A Hiram Bingham amerikai kutató által a Yale egyetem számára 1912-1916 között kölcsönbe adott, ám soha vissza nem szolgáltatott leletegyüttes kerámiatárgyakat, díszeket, valamint csontanyagot tartalmaz. Peru 46 ezer leletet követelt a Yale Egyetemtől, de az csak 5500 létét ismerte el, amelyekből csupán 330 múzeumi minőségű. Az egyetem azt állította, hogy a leletek törvényesen kerültek a birtokába.

Alan Garcia Perez november elején fordult segítségért Obama elnökhöz, hogy Peru visszakaphassa a műkincseket, múlt héten pedig Juan Ossio kulturális miniszter bejelentette, hogy a Yale Egyetem és a perui kormány tárgyalásokat kezdett a leletek visszaszolgáltatásáról. Peru 2007-ben perelte be a Connecticuti Bíróságon a Yale Egyetemet, a perui kormány pedig utcai demonstrációkat ösztönzött, hogy nyomatékot adjon a bírósági keresetnek.

Machu Picchut Pachacutec inka uralkodó építtette 1450 körül, s a várost sikerült titokba tartani a spanyol hódítók előtt, akik száz évvel később szállták meg az országot. A romvárost, amely jelenleg Peru legjelentősebb idegenforgalmi nevezetessége, s évente sok ezer turistát vonz, 1911-ben Hiram Bingham fedezte fel. Az Urubamba-folyó völgyében fekvő város kiterjedt földművelő teraszokból és a központi tér köré rendezett épületekből áll.

A legjelentősebb épületek a csillagvizsgálóként szolgáló Torreón, az alatta elhelyezkedő, finoman faragott kövekkel kialakított természetes sziklaüreg, a hozzájuk kapcsolódó fürdők, a Három ablak templomának nevezett épület, az Intiwatana, az árnyékvetésre alkalmassá faragott szikla, amely valószínűleg napóraként szolgálhatott.

Minden jog fenntartva © 2001-2010 Múlt-kor történelmi portál

2010. november 7., vasárnap

Szkíta kincsek Kievben - Scythian Treasures

Mottó:
HERODOTOS:
 „A szkíták a médek között telepedtek le: ezek a királyi szkíták és a Sarmata-Alföld ön laknak. (A Kaukázuson átkelő Subar-Sabir nép ezeknél talál menedéket.) „A szarmaták szkíta nyelvet beszélnek.”
PLINIUS:
„Ultra Oxum sumt Scytharum populi… multiduo populorum innumera, et quae cum Parthis ex aequo degat, celebberimi eorum Sacae.” „
”Az Oxuson túl vannak a szkíták népei… a népek számtalan tömege, és akik a partusokkal egyenlőek. Ezek legnevesebbjei a Szakák.
SOLINUS:
„Densissima hic (ad iaxartem) Populorum frequentia cum Parthis legem placidi ab exordio moris incorrupta custodit disciplina. Et quibus celeberrimi subt massagaetae. Sacae eiusdem nationis sunt.”
„Itt a Jaxartesnél a legnagyobb a népek sűrűsége. A Partusokkal együtt szelíd erkölcsök rendjén sértetlen fegyelem őrzi a törvényt. Ezek között legnevezetesebbek a masszagéták. A szakák ugyanezen nemzethez tartoznak.”
PROCOPIUS:
(De bello persico…) „Longe etiam diversis moribus vivunt Hunni orientales – non enim vitam út illi – Hunni ad Caucasum, - ferinam agunt sed regi uni parent, ac sub publicis legibus inter se et cum vicinis ex aequo, et bono contrahunt.”
"Régóta eltérő szokás szerint élnek a keleti Hunok- de ugyanannak a királynak engedelmeskednek a közös törvények alatt. Maguk közt, és a szomszédokkal egyenlőségben és jól együttműködnek.”
PROCOPIUS:
Again parentes habuit massagaetas sive ut iam vocitant Hunnos.”
„Ugyanaz a szülője a Massagetáknak, vagy ahogy most már neveztetnek: hunoknak.
IUSTINUS:
„Parthi… Scytharum exules fuere. Hoc etiam ipsorum vocubalo manifestur. Nam scytice Parthy exules dicuntur.” A Partusok a szkíták száműzöttjei lehettek. Ezt már nevük is bizonyítja, mert szkíta nyelven a partus – száműzöttet jelent. (Kivándorolt?)
_______
V. Orbán és IX. Gergely pápa, valamint Nicolaus Mysticos bizánci pátriárka a magyarokat nevezi királyi szkítáknak.


Reported by Olena Pidvysotska and Tetyana Samina,
Photos by Mykailo Andrev
Welcome to Ukraine Magazine
Kyiv, Ukraine, Issue One, 1998

Among the treasures in the rich collection in the Museum of Historic Jewellery of Ukraine there is one item which is particularly famous. It is a gold pectoral* which is believed to have once graced the breast of a Scythian king. Every figure, every tiny detail, every curvature of this superb piece of ancient craftsmanship bears witness to the vivid imagination and great skill of its creator whose name has unfortunately remained unknown. It is an outstanding work of art indeed, created twenty five hundred years ago that has come to us practically intact. The representations of griffins, lions, boars, peaceful domestic animals and human figures produce a profound effect of living power that has lost none of its vitality since the time it was placed into the lcing's tom'o so many centuries ago.

The Pectoral is one of the most famous — if not the most famous — finds in the history of Ukrainian archaeology. In some respects it can be compared to the discovery of the tomb of Tutankhamen in 1922 in the valley of the Kings near Luxor, Egypt, by Howard Carter and Earl of Carnarvon.

It was discovered by B. Mozolevsky, an archaeologist and a poet, in the Tovsta Mohyla Barrow, in the Ukrainian steppe, not far from the town of Ordzhonikidze, Dnipropetrovsk Oblast’, in 1971. It was not a chance discovery

The fist kurhan (that is a barrow, a tumulus, or in other words, a large mound of earth or stones over the remains of the dead) was explored back in the 18th century.There are quite a few of burial mounds of this kind to be found in the Ukrainian steppes and the systematic archaeological excavations of more recent times have unearthed a lot of creations of goldsmith art and other artefacts, dating from the sixth and later centuries BC. The archaeologist Mozolevsky was among those who were conducting a systematic search for many years and his untiring efforts had been crowned with many a success but the discovery of the Pectoral surpassed them all. Being a person of a poetic nature, he called the Pectoral a work of art which was like a symphony and a story in gold telling many things about the life and world of the ancient Scythians.

The crescent-shaped pectoral is a highly-balanced work without being rigidly symmetrical. It is both exquisitely ornamental and representational in the sense that it tells a story of the world rich in imagery. The ends of the crescent that come very close together are decorated with stylized heads of lions holding rings in their mouths which served as clasps. The Pectoral is divided into three tiers or bands by gold braids both inside and on the outer and inner edges. The central band is the most decorative in the sense that it has but a few representations of realistically portrayed birds, pruning their feathers or pecking at the gold beads, and stylized and realistic flowers.

The remaining space of the central band is filled with coiled flower stems and leaves. Some of the smaller flowers definitely look like what we would call today bluebells. The outer band, the widest, carries representations of winged griffins attacking horses, lions and panthers pouncing on a wild boar and a dear, and dogs and hares scampering away, and grasshoppers in the corners where the gold crescent tapers to its ends. The inner band is a departure from the violence of the outer and unfolds before the viewer peaceful scenes of domestic life. Right in the centre one sees two human figures holding what looks like a fleece.

Two long-haired bearded men, naked to the waist, wearing typically Scythian trousers and boots, one of them with a headband around his head, are doing something which can be interpreted as mending or making a short sheepskin coat. But other interpretations suggest that it is indeed the Golden Fleece that they have in their hands, the Golden Fleece that figures so prominently in the ancient Greek mythology. The creator of the Pectoral was so amazingly careful in portraying the living creatures and inanimate objects that he has not only put two quivers (one of them is actually hanging above the fleece) with bows inside, close to the two Scythians but also adorned the quivers with decorative designs!

On both sides of these two amazing figures we see two horses portrayed in a stunningly realistic manner.One of the horses is a mare suckling an evidently new-born foal, still wobbly on its unsure legs. In contrast to the horse being devoured by the griffins in the scene below, in whose eyes you can see horror and pain, the mare looks so full of care and tenderness towards her foal. In the same band with the two Scythians holding the fleece one can see two more human figures, one of whom is milking a sheep. This crouching man wears a sort of a shirt. By the look of him he is in no great hurry to get the milking done. His movements are deliberate, he is not new to the job. Goats and cows with calves wander to the very end of the band.

Cosmogonic Theories
There are scholars who offer theories which regard the Pectoral as being much more than a breast ornament with casual representations of men and animals. They claim that the Pectoral reflects the Scythian understanding of the world and its opposing forces, or even the cosmogonic myths of the Scythians. But there is one thing which does not need any theories. It is enjoyment of good art. The more one looks at the Pectoral the more one is taken with its beauty. The entire composition, the portrayal of humans, animals and flowers, the skill with which everything has been handled are nothing short of perfection. Several techniques of goldsmith work have been used in creating this masterpiece. Even if you don’t know anything about the Scythians and their way of life, even if you don’t believe griffins ever existed, you just can’t help admiring this Pectoral.

We do not know the name of the artist who created it, we do not know whether he was a Greek or a Scythian, we do not know when exactly this superb piece of artistic jewellery was created, we do not know the name of the Scythian king who commissioned it. But we do know that it dates to the 5th or the 4th century BC (though some scholars suggest even earlier dates). We do know that the human figures represented show four ancient Scythians the way they usually looked. Among the many gold works that have been discovered in the burial mounds and elsewhere in Ukraine there are some that faithfully represent Scythians in their garb rather than in the stylized forms of Greek gods and goddesses but the Pectoral surely stands out unique in its many features, already mentioned.

We know that the ancient Scythians actively traded with the Greeks who lived in their «city-states» situated along the Black-Sea shores of the present- day Ukraine and the Crimea. Some of the latest ethnographic theories connect some of the Scythian tribes with the proto-Slavs but for the pre-history and very early history of the Slavs, and consequently Ukrainians, our information rests mostly on archaeological and linguistic evidence and for somewhat later periods on incidental passages in Greek and Latin historians and geographers.So, though the links of the Scythians with the proto-Ukrainians may be hypothetical, we possess a considerable amount of information about the Scythians. They did not have any writing and it is archaeology and the prominent ancient Greek historian Herodotus that have given us most of our knowledge about the Scythians.

The Scythians in History
Back in prehistory, the bronze age Cimmerians who had inhabited the vast steppes of what we call Ukraine today, were conquered and replaced by the Scythians. It is not known for sure where they had come from. Some scholars place them originally in the areas further East. Herodotus used the word «Scythians» very loosely for almost any «barbarians» (let’s remind the reader that for the ancient Greeks anybody who was not a Greek, was a «barbarian» because all he could say was «br-br-br») living north of the Euxine (Black Sea) but the «true» Scythians, says Herodotus, were the nomads. This is supported to a certain extent by the selection for portrayal in their metal work of predominantly wild animals and beasts of prey: the panther, lion, deer, as well as the horse and cow (where do the griffins come in, one wonders).

Herodotus names several different groups, or tribes, of the Scythians, among who there were cattle breeders, husbandmen and nomads. Evidently for a long stretch of time lasting several centuries the Scythians dominated most of Ukraine. They traded with the Greeks and this trade accounts for Greek coins, pottery, jewellery and other artefacts found in the Scythian burials. The pressure from the East, exercised by the Sarmatians and later from the north by the Goths had eventually forced the bulk of the Scythians into other areas. It is known that a group of the Scythians had a kingdom established in the Crimea with the capital in the vicinity of the present-day city of Simferopol as late as the second century AD. Thanks to the combined Greek-Scythian artistic effort we know today how the Scythians looked and dressed (at least some of them) more than two thousand years ago. Most of what has been said so far about the Scythians has become known thanks to highly reliable archaeological evidence. Recent studies of the History written by Herodotus who lived in the 5th century BC, have shown that most of what Herodotus says about the Scythians is not fiction or «embroidered pieces of gossip and hearsay» but solid fact. Herodotus travelled widely and recorded his observations and it has been concluded by the twentieth century scholars that in his travels he did visit «the southern shores of the Euxine» too and what he relates comes almost straight from the horse’s mouth.

Stories of Herodotus
So, let’s have a look into the books of Herodotus where he tells his story of the Scythians and of the ill-fated attempt of the Persian king Darius to conquer their land (Book 1, chapters 103-105, and many chapters of Book IY) bearing in mind that by the Scythians he loosely meant many tribes inhabiting in his time vast areas of the present-day Ukraine.

Herodotus claims that the Scythians appeared on the historical arena when they fought a king laying a siege of Ninevah, the capital of Assyria. Later, these Scythians drove the Cimmerians out of Europe and became masters of all Asia. They even attempted to conquer Egypt but were turned away with presents and prayers. They returned to their own country (what is the steppes of Ukraine) and settled between the Danube and the Sea of Azov, some of them remaining nomads. Herodotus offers several versions of the origins of the Scythians one of which has it that it was Hercules himself who was the progenitor of the Scythians. Of the biggest river in the lands of the Scythians, Borysthenes, that is the Dnipro, Herodotus has this to say: it is the largest and the most productive not only of the Scythian rivers but of all others except the Egyptian Nile. It affords, says Herodotus, the most excellent and valuable pasture for cattle and fish of the highest excellence and in great quantities; the water from it is most sweet to drink, it flows pure in the midst of turbid rivers; the sown land around it is of the best quality and the grasses on its banks are very tall; there live in it very large fish without any spinal bones; the meat of these fish is very delicious and can be cooked in various ways, and is also fit for salting. Alas, the Dnipro of today is only a pale shadow of what it used to be in Herodotus’ time. No wonder the Persian king Darius, who styled himself «the King of the kings», on learning about these wonders desired to conquer the enormously rich land of the Scythians (since then Ukraine has attracted innumerable hosts of invaders seeking to take possession of her lands). In 512 BC the King brought together a formidable army and marched at the head of it, conquering all on his way. He was warned that the Scythians were a hardy and fierce and freedom-loving people whom would be extremely difficult to subjugate. But he did not listen to this good advice. Though the Scythians had to fight the Darius’ army, several hundred thousand strong, alone, all the neighbouring tribes and peoples being too frightened to put up an opposition, they lured Darius into the depth of the territory, retreating but destroying all the crops and sources of water in their wake and harassing the Persian army all the while. Then at the right moment they struck back. Darius fled, leaving his army behind to die. The Scythians were excellent horsemen and some of their tribes were indeed wild and fierce, practising human sacrifice, scalping their enemies and drinking wine from the enemies’ skulls. One of the colourful stories relating to the Persian defeat is worth to be retold in some detail. The kings of the Scythians sent Darius gifts consisting of a bird, a mouse, a frog and several arrows. The bearer of the gifts refused to explain the meaning of this present and advised the Persians , if they were wise, to discover themselves what the gifts meant. After a long deliberation and many suggestions one of the Persians sages offered his explanation which was, probably, very close to the true meaning: «Unless, O Persians, he said, you become birds and fly into the air, or become mice and hide yourselves beneath the earth, or become frogs and leap into the lakes, you shall never return home again but will be stricken by the Scythian arrows.» Unfortunately the rulers very seldom heed the words of wisdom.

Burial of Scythian Kings
Of a particular interest for us in relation to the Pectoral that we show here, on these pages, and that was discovered in a burial mound of a Scythian king, is the description given by Herodotus of the burial rites of the Royal Scythians (as he calls one of the mightiest Scythian tribes). After their king dies, says the Greek historian, his body is opened, cleaned, filled with incense and embalming substances, covered with wax and carried around the land on a chariot. The Scythians who meet the procession cut off a part of their ears, shave off their hair, wound themselves on the arms, lacerate their foreheads and noses, and drive arrows through their left hands. Then the body is placed in the grave on a bed of leaves and spears are fixed on each side of the dead body which is then covered with pieces of wood.

In the remaining space of the grave they bury one of the king’s concubines, having strangled her, a cup-bearer, a cook, a groom, a page, and also horses, gold goblets, swords with gold handles, gold decorations. Having done all this, they heap up a large mound which they try to make as big as possible. Around the mound they put fifty finest horses, dead , in supporting frames, with dead riders on them whom they strangle beforehand. Thus they bury their kings, says Herodotus.

And many centuries later some of the gold and pottery and many other things Herodotus spoke of in the fifth century BC, have been discovered, examined and placed in the museums. One of the marvels thus dug up, the Pectoral, never fails to be admired for its perfect artisty and for the story it tells.

 

 

 


"Welcome to Ukraine" Magazine, Issue Number One, 1998
Kyiv, Ukraine,

KAPCSOLÓDÓ:
http://www.szabir.com/blog/scythian-treasures-video/