A magyarok Himalájája

A magyarok Himalájája:

Szathmáry István Pál, 2015. szeptember 26., szombat 16:59, frissítve: szombat 17:03

Mohai Balázs fotói

'via Blog this'

 A 17 éves Sztenzin Marlingban portréja

Fotó: Mohai Balázs

Mélység és magasság. Kapaszkodók és a horizont végtelensége. Ezek a fogalmak – elvileg – mást jelentenek, jelenthetnek a hegyeket meghódítani vágyó extrém sportolóknak és mást a természetet vagy a helyben lakók rezdüléseit megörökítő fotósnak. Mohai Balázs esetében a két szenvedély szerencsésen és látványosan talált egymásra.

Mohai Balázs a Himalája és a Karakorum hatalmas vonulatai között, a tibeti fennsík nyugati végén megbúvó ország, Ladakh vidékét járva nemcsak a híres magyar Kelet-járó, Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain haladt, de társaival együtt hódolni tudott a highline néven ismert sportőrületnek is, amihez más sem kell „csupán” hatalmas sziklák, hogy azután a közéjük feszített speciális kötélen a vállalkozó kedvűek a végtelen felett gyalogolhassanak. Ha már Kőrösi Csoma neve elhangzott: a fotós elmondása szerint a buddhista országban mindmáig őrzik a nagy magyar utazó emlékét, igaz, ehhez magyar önkéntesek is kellenek, akik nyaranta például segítenek a Zanglában található emlékház – itt írta meg az utazó híres tibeti–angol szótárát – karbantartásában.

Ezt a munkát és magának Kőrösi Csomának az emlékeit megörökíteni érkezett tehát az országba Mohai, ám nem mellesleg vállalkozó kedvű társainak sikerült a már említett extrém sport jelenlegi magassági világrekordját is felállítani. Idén június–júliusban zajlott az utazás, amely igen sokrétű felkészülést igényelt. Elég csak említeni az európai gyomrot próbára tevő helyi ételeket, a vízivással kapcsolatos veszélyeket, de az sem mellékes szempont, hogy az óriási hőingadozás, a nappali harminc fokokat váltó éjszaka mínuszok, is komoly kihívás elé állítják a szabadban éjszakázó utazókat. És ha ez nem elég: a négy-ötezer méter magasság komoly oxigénhiánnyal jár, a természeti viszonyok pedig a fotózás technikai körülményeit is nagyban befolyásolják.

A rossz idő még jól is jöhet

Mohai a tervezettnél lassabban tudott haladni a magashegyi sivatag kiszámíthatatlan időjárása miatt, így viszont volt ideje elmélyülni a helyi arcok látványában és megörökíteni a Tibetnél kevésbé ismert, még inkább elzárt terület lakosait. Akik közül sokan ekkor találkoztak először fényképezőgéppel, úgyhogy azt is csak nehezen értette meg többségük – s ebbe az angol nyelvtudás hiánya is belejátszott –, hogy mit is akar tőlük pontosan a messziről érkezett idegen. Szerencsére Mohai sikerrel járt, így képriportjával igen átfogó képet tud adni ezeknek a tradicionális körülmények között élő embereknek a hétköznapjairól, amelyet a fotós benyomásai szerint igazán mélységeiben, de legalábbis látványosan nem jár át a buddhizmus szellemisége. Igaz, imazászlók és imamalmok sokfelé akadnak, nem is beszélve a vörösbe öltözött szerzetesek látványáról, de Mohai tapasztalatai szerint a mindennapokat ez nem hatja át, legalábbis azokhoz az élményekhez mérten, amelyek Tibetben érik a nyugatról érkezőket. Mindenesetre Ladakh – már csak Kőrösi Csoma Sándor miatt is – a magyarok szívétől nem is annyira távoli hely, és maga a fotós is biztos benne, hogy egyszer még vissza fog ide térni.

A képre kattintva galéria nyílik.

Nők kecskét fejnek egy 3900 méter magasan fekvő gazdaságban, Zangla közelében

Fotó: Mohai Balázs

Készül a vacsora a gazdaság konyhájában

Fotó: Mohai Balázs

Pema a nyári hónapokat a hegyen tölti az állatokkal

Fotó: Mohai Balázs

Lányok angolórán a zanglai iskolában

Fotó: Mohai Balázs

Rőzsét gyűjtő nő egy patakon kel át Zangla közelében

Fotó: Mohai Balázs

Fontos nyári elfoglaltság: a tehéntrágya gyűjtése és szárítása, ami a téli hónapokban fűtőanyagként szolgál majd

Fotó: Mohai Balázs

Fiatal lány nézelődik zanglai házuk tetején

Fotó: Mohai Balázs

Konyhakert Anmóban, közel 4000 méterrel a tengerszint felett

Fotó: Mohai Balázs

Dolma Csiling szerzetesnő egy kolostorban Anmo közelében

Fotó: Mohai Balázs

Tenzin Tille láma Phuktal közelében

Fotó: Mohai Balázs

Tenzin Tille láma a phuktali kolostorban

Fotó: Mohai Balázs

Tille Namgyal a phuktali kolostorban

Fotó: Mohai Balázs

A sziklára épült phuktali kolostor, ahol Kőrösi Csoma Sándor közel egy évet töltött el

Fotó: Mohai Balázs

A 17 éves Sztenzin Marlingban portréja

Fotó: Mohai Balázs

Nők jakvajas teát főznek Zanskar folyó partján

Fotó: Mohai Balázs

Szokásos reggeli napindító ceremónia a padumi iskola udvarán

Fotó: Mohai Balázs CÍMLAP / FOTÓ (F22)

Ólevendula blogja: A Kettesben vendége Kubinyi Anna Kossuth-díjas tex...

A Kettesben vendége Kubinyi Anna Kossuth-díjas textilművész, szerda :

Ólevendula blogja: A Kettesben vendége Kubinyi Anna Kossuth-díjas tex...:

 http://mno.hu/?block=mno_video_popup&param=media_id=108649



Szegedről indulva, Budapesten át a francia tengerpartig, majd a honvágy hatására szinte meg sem állt Csíksomlyóig, hogy onnan Kőrösi Csoma Sándor síremlékének felújítása érdekében Delhibe vigye a sorsa. 3D-ben, azaz térben szőtt textilműveivel egyedülálló a világban. Kubinyi Anna szíve valahogy fokozatosan, napról-napra aranyozódik be a megélt események hatására.

Kőrösi Csoma Sándor keletkutató 170 éve halt meg

http://www.turkinfo.hu/db/mutat.php?tabla=portre&&id=4126 

MTI - 2012. 04. 09. 12:18:07

---

Százhetven éve, 1842. április 11-én halt meg Kőrösi Csoma Sándor keletkutató, a magyarországi tibetológia megalapozója, a magyar őshaza elszánt keresője. "Dicsősége abban áll, hogy egy álomkép után indult el, de egy valóságos feladatot oldott meg" - mondta róla egy angol életrajzírója.

Elszegényedett nemesi szülők hatodik gyermekeként született az erdélyi Körösön 1784 tavaszán, csak keresztelésének április 4-i dátumát ismerjük. A szegény fiú tizenöt évesen gyalog ment Nagyenyedre, ahol a Bethlen Kollégiumban szolgadiák lett. Már ekkor - kényszerből - azt az aszketikus életmódot folytatta, amelynek később oly nagy hasznát vette: a földön aludt, nem fogyasztott alkoholt, néha még a vizet is megvonta magától. Mire 1815-ben befejezte tanulmányait, már maga is évek óta tanított a kollégiumban. A magyar nyelv eredete körül akkoriban zajló polémia őt is magával ragadta, s megfogadta: fényt derít a vitatott kérdésekre. Felkészülésként a nagy feladatra az akkor már tizenhárom nyelven író és olvasó Csoma angol ösztöndíjjal a nagyhírű göttingai egyetemen tanult három évig, egy professzora itt hívta fel a figyelmét a török nyelvű ujgurok és a magyarok estleges rokonságára.
    Ezután határozta el, hogy felkeresi Ázsiában a magyarok őshazáját. Azt tervezte, hogy Oroszországon át utazik, ezért megtanult néhány szláv nyelvet. A hosszú útnak 1819 novemberében vágott neki gyalog, s tervein módosítva a Balkánon át jutott el Konstantinápolyig. Az ott dúló pestisjárvány miatt hajóval Szíriába ment, innen arab viseletben, egy karavánhoz csatlakozva utazott tovább Moszulba, a Tigris folyón csónakkal Bagdadba, majd innen 1820 októberében Teheránba. A további út veszélyeit felmérve angol pártfogóinál hagyta iratait és végrendeletét.
    Körösi Csoma 1821 márciusában immár Szkander bég néven utazott tovább a háborúk dúlta Belső-Ázsia felé. A Hindukus hegyláncon átkelve 1822-ben érkezett Kabulba, majd Kasmír felől eljutott a nyugat-tibeti Ladakh székhelyének számító Lehbe. Tovább akart menni, de meggyőzték, hogy ez már túl nagy veszélyekkel járna. Az idegenre felfigyelt a helyi angol vezetés, először kémnek vélték és elfogták, de aztán meggyőződtek ártatlanságáról. Miután Csoma úgy döntött, hogy megtanulja a tibeti nyelvet, az angol kormánymegbízott, William Moorcroft beajánlotta a helyi uralkodóhoz, aki ajánlólevelet adott neki a zanglai kolostor tudós lámájához.
    A következő éveket Kőrösi Csoma Zanglában, a phuktali kolostorban és Kanamban töltötte. Ez idő alatt végigolvasta, kivonatolta és a nyugati világ számára magyarázatokkal látta el a tibeti nyelvű buddhista "Biblia" 325 kötetének 105 ezer lapját, összeállította mintegy 40 ezer szócikkből álló tibeti-angol szótárát, a tibeti nyelvtanról szóló művét, és régi tibeti kéziratokat is vásárolt, amelyeket hazaküldött az Akadémiának. Eredményeiért a londoni Királyi Ázsiai Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorába fogadta. 
    Tibetet elhagyva 1831 májusában érkezett meg Kalkuttába, ahol a Bengáli Ázsiai Társaság székházában nekilátott művei nyomdai előkészítéséhez, ezek 1834-ben láttak napvilágot, belőlük ötven példányt Csoma hazaküldetett. A következő években Molla Eszkander Csoma a Mulk-i Rúm (Európából való Csoma Sándor írástudó) névre kiállított okmányokkal bejárta Észak-Bengáliát, majd ismét Kalkuttában folytatott tudományos munkát, illetve a Bengáli Ázsia Társaság könyvtárosaként tevékenykedett. 1842 tavaszán újra elindult Lhászába, azonban útközben maláriában megbetegedett - mások szerint aszkéta életmódja gyengítette le -, és április 11-én Dardzsilingben meghalt. Itt temették el a helybéli angol kolónia jelenlétében.
    A buddhisták által a "nyugati világ bódhiszattvájaként" (szó szerint Megvilágosodott Lény, aki a jövőben Buddhává válik) tisztelt Kőrösi Csoma munkássága felbecsülhetetlen értékű a keleti nyelvek és kultúrák megismerése során. Sírja fölé 1845-ben a brit Ázsiai Társaság emelt emlékoszlopot, majd az MTA is emléktáblát helyezett el. Alakja szerepel Jókai ...És mégis mozog a Föld című regényében, szülőfaluja 1902 óta a Csomakörös nevet viseli. Halálának 125. évfordulója alkalmából a Magyar Földrajzi Társaság Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet alapított, amelyet négyévente ítélnek oda. Szemző Tibor Az élet vendége - Csoma legendárium címmel dokumentumfilmet készített pár éve a neves kelet- és őshazakutató tibetológus életéről.

Fotó: -a-

Turkinfo

KŐRÖSI CSOMA SZOBÁJA TIBETBEN

http://csomasroom.kibu.hu/hu/description

En

Csoma szobájának megmentése

Nyaranta három hónapot dolgozunk önkéntesekkel Zanglában

Csoma Sándor aztán egy nap ott állt végre a Himalája sziklabástyái között a magányos zanglai kolostorerőd tetején. Nézelődött, forgolódott, látszott onnan az egész világ. Azért ment föl oda, hogy meglássa a magyarok maradékát.

Mielőtt azonban továbbállt volna úgy gondolta rászán egy kis időt, hogy kiolvassa a tibetiek könyvtárát. Megkérte hát a szerzeteseket, hogy nyissák ki neki a könyvtárat. Amikor kinyitották, Csoma Sándor bement, s egy ültő helyében elolvasott tízezer tibeti könyvet. Olyan figyelmesen olvasott, hogy minden szót megjegyzett ami a könyvekben volt. Végül már annyi szót ismert, hogy elhatározta, lejegyzi őket, mielőtt békességgel továbbáll.

Kőrösi Csoma 1819-ben gyalogosan, kevés pénzzel indult útnak, hogy a Himalája vonulatai mögött rejtőzködő feltételezett magyar őshazát felkutassa. Gigászi küzdelmei ellenére sem jutott el az őshazába, de az útközben rövid pihenő erejéig felvállalt tibeti nyelv és irodalomkutatásával, az első tudományos igényű tibeti-angol szótár megírásával beírta a nevét a világ legnagyobb kutatóinak a sorába.

Kolostora azóta még magányosabban áll a messzi Zanglában, lakatlanul, elhagyottan. Az épületből évente kidől egy-egy fal, beszakad egy-egy födém, eltűnik egy-egy szoba.



Szeretnénk tenni valamit azért, hogy Csoma kis szobája, és a szobát magában rejtő kolostorerőd fennmaradjon az idők végezetéig.
2008 óta felkerekedünk és kimegyünk minden nyáron, hogy megmentsük az épületet az összeomlástól. Időjárástól függően 2-3 hónapig dolgozunk 4 ezer méter magasan a zanglai fejedelem embereivel együtt és felügyeljük, dokumentáljuk a helyreállítás munkálatait, hogy az a nemzetközi szakmai követelményeknek is megfeleljen.

Eleinte az Angkor Alapítvány nyújtott nagyvonalú adminisztratív hátteret a kezdeményezéshez, majd 2010-re sikerült jogerősen bejegyezni a Csoma Szobája Közhasznú Alapítványt, amelyik továbbviszi a projektet. Az első két évben a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat nyújtott szakmai segítséget a munkálatokhoz, az NKA pedig rajta keresztül anyagi támogatásban is részesítette a projektet.

Az épület felújítása számításaink szerint még legalább 3 éves munka. Első nyáron a leomlást megakadályozó legsürgősebb teendőket láttuk el, kijavítottuk a falak repedéseit, kicseréltünk beszakadt födémeket és törött gerendákat, leomlott falakat pótoltunk. A zord magashegyi körülmények között évente csak 2-3 hónapot tudunk dolgozni, az év többi időszakában a hó eltorlaszolja az utakat. A legideálisabb munkálati időszak a június-július-augusztus hónapokra tehető, de augusztusban már a helyi munkaerőt általában lekötik a mezőgazdasági munkálatok. 2009-ben folytattuk a legsürgősebb beavatkozásokat, immár a déli szárnyon, látványos eredményeket elérve. A legfrissebb beavatkozások részletei a hírek között találhatók. Amennyiben részt szeretne venni a kezdeményezésben, önkéntesként és támogatóként is nagy szeretettel várjuk.




A Kitchen Budapest kreatív alkotói 2008-ban az alapítvánnyal együttműködve egy kortárs műalkotást helyeztek el a felújított épületben, ami sokáig jelezni fogja az összefogás eredményét az arra utazóknak. A kinetikus imamalom 2010-ben minden hiba és beavatkozás nélkül továbbra is hibátlanul üzemel. Minden Zanglába látogató szerzetes és apáca megforgatja belépéskor a furcsa szerkezetet.



Csoma kereke - bővebben

Oktatás

A felújítás mellett nagy hangsúlyt fektetünk Csoma szellemi örökségének ápolására, ami a jövőben mozgatórugója lehet egy új, a magyar és tibeti kulturák közötti civil párbeszédnek. Ennek keretében oktatási tevékenységet is végzünk a helyi iskolákban és ellátjuk őket könyvekkel, tanszerekkel. Az oktatási tevékenységünkről részletesen itt olvashat: Oktatási tevékenység Zanglában.

A Csoma Szobája Alapítvány a helyszíni anyagok fenntartható felhasználását, a hagyományos mesterségbeli tudás felélesztését, a helyi közösség gazdasági fejlesztését és az oktatás támogatását egyaránt szem előtt tartja. Mivel a kurátoraink többsége építész, a zanszkári építészeti örökségen alapuló kortárs fenntartható építészet kialakítását is nagy kihívásnak tartjuk.

A kezdeményezést mikro-adomány rendszerrel finanszírozzuk, amelyik lehetővé teszi, hogy minél többen részt vehessenek, támogathassák és magukénak érezhessék a projektet.

Kőrösi Csoma Sándorról

Támogassa a kezdeményezést, egy jelképes vályogtégla vásárlásával!

Részletek:

- 10ezer forintért vehet egy vályogtéglát, aminek készítésekor a támogató nevét a vályogtéglára írjuk.
- 25ezer forintért vehet egy gerendát, amibe belefaragjuk a támogató nevét.
- 50ezer forintért támogathatja egy zanglai diák tanulását egy éven át, tankönyvekkel, füzetekkel, írószerrel.

A vályogtégláról, a faragott gerendáról, illetve a támogatott diákról fotót küldünk Önnek elektronikus úton, és az elkészült építőanyagot beépítjük a kolostor épületébe!

• project leírása
• csoma kereke
• hírek
• résztvevők
• önkéntesek
• támogatás
• sajtó
• letöltések
• kapcsolat
• linkek
• galéria