Forrás: Katicabog oldala:
Egyedül Magyarországon...Magyarországon az MSZP-SZDSZ duó, a "politikailag korrekt" szellemi terror apostolai, ugyanazt a politikai taktikát folytatják kevesebb vérrel, amit a bolsevik-szocialista puccsista, terrorista elődeik, oly sok vérrel tettek. Non stop azt szuggerálják, hogy ők az igazi demokraták és aki ezt nem hiszi el, az nem demokrata, azt ki kell iktatni, mert az szélsőséges fasiszta, rasszista, soviniszta, stb. Ez az ismert bolsevik-szocialista-liberális világ felforgató, elnyomó, kizsákmányoló demagógia, egy tőről fakad. A magukat értelmiséginek nevező szovjet-orosz szellemi alvilág hurcolta szét az egész világba. Kinek több, kinek kevesebb jutott ebből a hazug "embertől keletre" propagandából, azt hiszem nekünk a legtöbb.
Egyedül Magyarországon a baloldal és a liberálisok nemzetük ellen politizálnak. 1919-ben, 1945-ben, 1956-ban, 2006-ban és folyamatosan, a hazaáruló baloldal és liberálisok külföldi fegyveres, vagy/és média segítséggel rá rontanak nemzetünkre. Az összes környező országokban a legrosszabb bal és jobboldali rezsimek és diktátorok, mind kiálltak nemzetükért, a magyarság ellenében.
Magyarországon volt egy rendszerváltásnak nevezett módszerváltás is. Az "embertől keletre" liberálisan fosztogató Vörös Horda csicskásai, janicsárjai, parazitái, "értelmisége," akik régen szovjet segítséggel a közösbe zabráltak, most nyugati segítséggel a közösből zabrálnak. Ezek, ezt tanulták a nagy szovjet testvértől. Ezeknek ez a természetes. Ezeknek ez a megszokott életforma. A hazaáruló szovjet csicskásokat, janicsárokat, parazitákat, az "értelmiséget" nem szabad lett volna, meg hagyni a közéletbe. Ezek soha nem lesznek tisztességes, hasznos, nyugati civilizált emberek. Ezek csak ehhez értenek:"nem kicsit, nagyon." Ezek meg maradnak liberális fosztogatóknak és keleti barbár despota elnyomó vérszívóknak, amíg csak hagyjuk, de elég volt! Albert Camus-t idézve az igazság teljes feltárása nem maradhat el: "Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat!"
KIK LŐTTEK A KOSSUTH TÉREN '56-ban?
Rácz Sándor, az MVSZ tiszteletbeli elnöke a könyvbemutatón elmondta: ő maga öt nap múlva, 1956. október 30-án ment be Nagy Imréhez az Országházba, annak déli kapuján. Ekkor a fűben kéz- és lábfejek hevertek, az épület falán pedig cafatokban lógott az emberi hús.
Kéri Edit
KIK LŐTTEK A KOSSUTH TÉREN '56-ban?
A szerző 195 gyilkos nevét közli, akik 1956 október 25-én öt épületből gépfegyverrel tüzet nyitottak a Himnuszt éneklő tömegre: ÁVH-sok, karhatalmisták, veterán partizánok, antifasiszták. Közülük 32-nek közli fényképét és 40-nek rövid életútját. Néhány név: Dobrev Klára nagyapja, Fónay Sándor, Ungár Lajos (Schmidt Mária apósa), Bauer Miklós dr. és felesége Schönberg Judit, Poros Tamás, Schlesinger (Seres) Márton, …
A valóságos genocídium legfőbb parancsnoka pedig Apró Antal, aki nem más, mint Gyurcsány Ferenc feleségének nagyapja. A párt Központi Vezetősége aznap nevezte ki Apró-t a Katonai Bizottság teljhatalmú parancsnokává. Részlet a párt KV aznap reggeli ülésének gyorsírásos jegyzőkönyvéből: Apró (Antal) – Elvtársak, én a megbízást elvállalom, azzal a felhatalmazással, hogy a Központi Vezetőség az intézkedéseinket tudomásul veszi. … Nem szeretném, ha komolyabb akció után a felelősség kérdése úgy merülne fel, hogy miért ezt meg ezt tette, „miért adott ilyen vagy olyan intézkedésre parancsot.” Teljes felhatalmazást kérünk. „A felhatalmazást a KV egyhangúlag megadta. Ezzel az ülés véget ért.” Ezután a reggeli felhatalmazás után 11 órakor jött az embertelen sortűz – írja könyvének 71. oldalán Kéri Edit.
A könyv kritikája
Prof. Dr. Bokor Imre: Kik lőttek a Kossuth téren 56-ban?
Frigyesy Ágnes:Kik lőttek a Kossuth téren 56-ban?
ELŐSZÓ
Ötven éve nem engedik feltárni és kimondani: Kik voltak az orvlövészek a Kossuth tér több épületének a tetején 1956. október 25-én, a „véres csütörtökön." Kik voltak a Himnuszt éneklő, 30 ezres, fegyvertelen tömeg százaira halált hozó, ezreket megsebesítő vagy nyomorékká tevő sortűz embertelen elkövetői, gyilkosai?
Ahogy a szerbek segítenek eldugni a hágai bíróság elől a bosnyákokat és horvátokat kegyetlenül lemészárló szerb háborús bűnösöket, úgy segítette az összes „rendszerváltó" kormányunk- 1990 óta! - eltakarni, elhallgatni a Kossuth téri háborús bűnösök nevét, holott ezt a mészárlást még ma is nemzetközi bíróságnak kellene tárgyalni!
Szerintem három per vitte előre a sortűz kiderítésének ügyét, - és Varga László levéltáros: A harmadik napon című tanulmánya, „Az elhagyott tömeg" című könyvében. A 3 per:
1.) Földes László (az 56-os hírhedt Katonai Bizottság tagja) - kontra Krassó György, rágalmazási pere, - majd Krassó viszont-feljelentése a Kossuth téri sortűzzel kapcsolatban, ismeretlen tettesek ellen, emberiség ellen elkövetett bűn ügyében. T.i. az angol Bill Lomax: Magyarország 1956-ban című könyvét Krassó fordította és jegyzetelte, és Földest és a partizánokat vádolta a sortűzért. Viszont-perében egy — a sortűzben résztvevő — partizán nevét is leírja: Sárvári Mihály. De az ügyészség megtagadta a nyomozást!
2.) Az én 1994-es perem. Feljelentett egy partizán, a Magyar Nemzetben 1993. nov. 19-én megjelent: Kik lőttek az FM tetejéről?-című cikkemért. Egy veterán emlékiratának 33 nevét írtam le, köztük a Pető és Bauer neveket, és a feljelentő Kádár (Endre) nevét is. Az évekig tartó per végén, mivel a Partizánszövetség cserbenhagyta, - az idős partizán, a felperes, átadott a bíróságnak egy 81 névből álló listát: Ezek az elvtársak is okt. 25-én reggel kaptak fegyvert velem együtt a HM-ben, Földes László által. - A két listát, Zsigmondi Endre emlékiratának 33 közölt nevét, és ezt a 81 nevet közöltem 2002. januárjában a Demokratában. Mivel 25 közös név volt, összesen 89 névből állt a közös lista. Semmi reagálás, tiltakozás nem volt: csak nagy, ijedt hallgatás... És 2002. március 15-én felavatták az FM előtt a sírhely-emlékhelyét. Megbízott „őrzője" Ábrahám Dezső lett - aki 1957-ben az ÁVH-s Szabó Miklósnak volt a jobbkeze Bécsben, Bánkúti Gézával együtt...Ő „szónokolt" minden okt. 25-én! (Pár mondatot a Kossuth térről, sokat a vidéki sortüzekről.)
3.) A harmadik per a „Deport '56" Egyesület, Szerdahelyi Szabolcs elnök és dr. Róth Miklós ügyvéd feljelentettek ismeretlen tetteseket a sortűz emberség elleni bűntényéért (ugyanúgy, mint Krassó!). Ők hosszas küzdelem árán tudtak érni egy ítéletet is (bár csak felfüggesztett 2 évet), Erdész József volt áv-őrnaggyal szemben, — igaz, hogy csak „bűntársi" minősítéssel. Erdész akkor délelőtt több fegyvertelen embert lelőtt az Akadémia utca sarkáról, a Kossut térre célozva.
Ezek által a perek által adatok, tények, nevek mentődtek meg az „elfeledtetés sötét homályából - a történelem számára, - tanulságul és tisztánlátás végett utókornak.
De hiába írta le Hegedűs András, volt miniszterelnök 1988-ban az emlékiratában: „Mikor döbbenettel megtudtuk, hogy a békés tüntetőkre lőttek a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről, vizsgálatot követeltünk. Az FM tetejét úgy tűnik - vegyes összetételű csoport szállta meg: ÁVH-sok, volt partizánok”. Hiába. Továbbra is ment, és a mai napig folyik a 3-féle hazugság, ködösítés:
1.) Ellenforradalmár provokátorok lőttek a tetőkről! (Az ellenforradalmárokra? És miért nem szerepelt ez a vád egyetlenegy vádiratban sem??) Ez bődületes hazugság 1957. tavaszán volt „divatos magyarázat" a Párt részéről („Fehér könyv", a parlamenti kormányőrök jelentése, Kádár történészei, stb De Berecz János könyvében: „A néphatalom védelmében" még 1984-ben is ez olvasható: „A Földművelésügyi Minisztérium, a volt Kúria (K.E.: később Pár történeti Intézet, ma Néprajzi Múzeum) - és az Alkotmány (KE.: illetve ; Országház) Étterem épületének tetején ellenforradalmárok rejtőztek, s tűzet nyitottak mindenre, mindenkire." — Tehát még Berecz is beállt a bornírt-magyarzatú hamisítók sorába!
2.) A szovjetek kezdték el a sortüzet, és ők likvidálták a tömeget. Senki nem volt az FM tetején! - Idézem Kahler Frigyes jogtörténészt a „Sortüzek című könyve I. kötetéből, a 13. oldalon: „Az emberek felmásztak a lassan húzdó szovjet harckocsikra. A szovjet katonák tüzet nyitottak a szovjet harckocsikon lévő felkelőkre. A Parlament előtti sortűz... főként a szovjet vezetők lelkiismeretét terheli" - írja Kahler,. És a tetőkről, ÁVH-sokról, partizánokról, Hegedűs András emlékiratáról semmit sem ír. Elfedi a bűnösöket, mindent a szovjetekre ken. Számomra nem igazi történész.
Ezt a 2-es számú variációt sulykolta rögtön a rendszerváltás elején, 1989. aug. 24-én a Mai Nap-ban a Kő András-Nagy J. Lambert „kutató-páros" is: „Nem ÁVH-s sortűz, nem provokáció, - szovjet tankok tüzeltek!" címmel. Idézek belől:
„Vajon kiknek állt szándékukban... meghagyni a közvéleményt abban a tudatban, hogy ÁVH-sok lőttek az FM tetejéről?" - kérdik. Kérdi az a Nagy J. Lambert, aki Nagy Jenő néven börtönőr volt Kádár alatt! Kérdésemre egy vitán ezt be is ismerte, - bár: „műszaki beosztásban voltam." Vanek Béla 56-os szerint alhadnagyi rangja volt a „Gyűjtőben". - És kérdi állandó író-párja, a Magyar Nemzet munkatárs Kő András, aki Pongrátz Gergely nekrológjában mutatta ki a foga fehérjét, - hogy hova tartozik!
Ezt a variációt még mai hamis tanúk által is próbálják elhitetni! Azt gondolván, hogy meghaltak a szemtanúk. A Nemzetőr 2006. november 22-i számában megjelent egy interjú: A Kossuth téri vérengzés szemtanúja címen. Az idős, beteg Tóth Sándor telefonon jelentkezett, és lakására kért egy újságírót: Ö szemtanú volt. A vallomása tele van hazug állításokkal, pl.: „Az emberek beszélgettek a(z orosz) katonákkal, némelyikük még a fegyverét is odaadta." - Tóth úr: katona soha nem adhatja oda idegen állampolgárnak a fegyverét! Hasonlót csak a szélsőbalos Kiss Károly állított a párt Központi Vezetőségében, (majd közlöm), azzal a különbséggel, hogy „elvették tőlük a fegyvert az ellenforradalmárok", és „erre már be kellett avatkozni!"
Majd: „elzavarták a tanktól az embereket... a tiszt lőtt egyet a pisztolyával az ég felé, és azt kiáltotta, hogy „Vojna!" azaz háború! Ekkor az addig civilekkel társalgó katonák villámgyorsan beugrottak a járművekbe. Az oroszlánnál álló tank tüzet nyitott: a Rákóczi szobor oldalát, és az előtte lévő területet lőtte." - Nem, Tóth úr! Az FM tetejét lőtték. Ezt egy 25-ei orosz távirat is igazolja, a Jelcin dossziéban olvashatja. És ön olyan pontosan „tudja" az orosz tankok lövési sorrendjét, hogy a riporter megkérdezte: „Honnan tudta, hogy melyik tank, mikor, melyik irányba lőtt?" - Katonás válasza erre: „onnan, hogy nyomjelzős lövedékeket használtak." — Arra a kérdésre, hogy: „Ön nem látta, hogy az FM tetejéről is tüzelnek?" - ezt felelte: „Szerintem nem lőttek." Tóth úr, kár volt a „hamis gyónást" megtennie súlyos betegágyánál. Könyvem végig cáfolni fogja a szavait. Szerintem ön nem is volt akkor a Kossuth téren.
3.) A harmadik variáció: Az orosházi határőrök vitték végbe a sortüzet! Ezt Horváth Miklós hadtörténész, Kádár volt politikai tisztje (osztályvezetői politikai tiszti beosztásban volt!) - nagyította fel egy jelentésből! A másfél-órás, kegyetlen, embertelen sortűz egyik kis, későbbi „katonai epizódja"-ként említhető, egy kb. 10 főből álló határőr raj tüzelése - bolhából elefánttá nagyítva, az 1957. tavaszi orosházi jelentés alapján. Mindez az FM, és a partizánok, kék ávósok, belső karhatalom tetőkről való terrorista-gyilkossága elhallgatása végett! De nem ők kezdték, nem voltak a tetőn, később kapcsolódtak be, mint több más határőr, flotillás, stb., - valamint a rádión később odarendelt - nem a barátkozó! újabb szovjet tankok is! De a pokol az FM tetejéről indult - teljesen indokolatlanul!
Ezt az utolsó variációt akarja belénk sulykolni Révész Tamás, a Tekintet Alapítvány igazgatója is napjainkban, a 2006-os, a Kossuth Kiadóval közösen kiadott könyvben: Krónika - 1956. Idézem a 123. oldalról a vonatkozó részt: „A legújabb kutatási eredmények ma már cáfolják, hogy a sortüzet megelőző fegyverhasználatra a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről került volna sor. Az egyik legújabb verzió szerint a szovjet tankok sortüzet megelőzően a „zöld ávósok", határőrök nyitottak tüzet a szovjet katonákkal barátkozó, a szovjet harckocsikra felmászó, fegyvertelen tüntetőkre."
Ehhez megjegyzésem: a jelentésben szó sincs a „szovjet" sortüzet „megelőző" tűznyitásról! A jelentés ide vonatkozó része csupán ennyi: „S. főhadnagy... október 25-én délelőtt a Parlament előtt Sz. alezredes bajtárs vezetésével bevetésen vett részt, és rajával tüzet nyitott az ellenforradalmárokat támogató harckocsikra. Orosháza, 1957. márc. 2." Tehát erősen ferdítenek a szerzők! Pedig elől az 56-os Intézet hat történészének neve szerepel, mint szerzők!
És ki „támogatta" a kiadást? A (Gyurcsány Ferenc) Miniszterelnöki Hivatala)!! így már világos az összefüggés, és a hamisítás célja!
Apró Antal volt 25-én reggeltől a Katonai Bizottság elnöke, és kb. 1/2 10-kor a Központi Vezetőség ülésén teljes felhatalmazást kért az „akciókra": „Nem szeretném, hogy a komolyabb akció után a felelősség kérdése úgy merülne fel, hogy: miért ezt meg ezt tette?... Kérem, hogy olyan szervezetek, mint a Partizánszövetség, fegyvert kapjanak... A középületeket, hatalmi központokat fegyveres harc árán is, véráldozatok árán is megvédjük. Ilyen felhatalmazást kapok, ezt fogom teljesíteni!" — mondta Apró a gyorsíró-jegyzőkönyv tanúsága szerint.
- A felhatalmazást megkapta 10 óra tájban - és már 11 óra után pár perccel „teljesítette" - „véráldozatok árán!" Ő adta a tűzparancsot a HM-ból rádió adó-vevőn, az FM. tetejére a Partizánszövetség tagjainak, ottani parancsnokuknak. Valószínűleg Gerővel, az akkor még első párttitkárral közös akarattal, a Földes-Hazai-Fehér stb. kórussal együtt zengve... - Utána kb. 1000 halott feküdt a téren... Csak a Kerepesiben 820-at számolt meg másnap Mikes Tamás. (Később beszámolok róla...)
4.) Variációnak 1989. óta- mert akkor még féltek a titkos levéltárak feltárásától! — elismerik a sortüzet, de azt hazudják, hogy a tüntetők lőttek először! – Az MSzMP részéről Ribánszky Róbert a Kossuth Rádió Esti Krónikájában ezt mondta 1989. június 30-án: „Különben is, a tüntetők lőttek először a Parlament előtt!"
Ennyi történelemhamisítás után kötelességemnek éreztem, hogy mindent leírjak, amit tudok az igazságról, a bíróságon fekvő 89 felfegyverzett elvtárs nevével együtt, nehogy a sírba vigyem! Legalább az utódaink tudják meg, hogy mi történt 56-ban a magyar Tien Amnen-téren!
Magyar bíróság nem fog már felettük ítélkezni, de nemzetközi bíróságra sem küldte el kivizsgálásra 16 év alatt egyetlen honatya vagy honanya sem! Bírálja majd el e sortűz esemény-leírásomat, és az Égi Kúriához küldött perindítványomat a Történelem ítélőszéke!!
Bp. 2006. okt. 25
Kéri Edit
KÉRI EDIT: KIK LŐTTEK A KOSSUTH TÉREN '56-ban?
1956. október 25-én, a magyar nép történelmének legkegyetlenebb, legnagyobb, legaljasabb, legtisztázatlanabb és legszervezettebb vérengzését hajtották végre a Rákosi rendszer leggyávább, legelvakultabb és leggátlástalanabb hívei.
A titokban összeállított, felkészített és jól kiválasztott lőállásokban elhelyezkedett vörös „orvlövészek”, úgy lőtték - halomra - búvóhelyeikből a fegyvertelen, békés felvonulókat, mint anno dacumál, a „fejlett szocialista társadalom alapjainak lerakása során rendezett vad-hajtásokkor”, a magasleseken „terítékre váró” pártfőguruk (Apró Antal, Czinege Lajos, Fock Jenő, Kádár Jánosné és „kocavadász” társaik),- a vadakat.
Ártatlan emberek százainak oltották ki az életét azok az elvakult bolsevikok, akik féltették a hatalmukat, az összerabolt vagyonukat, és (okkal-joggal) féltek a proletárdiktatúra égisze alatt elkövetett - népellenes - bűneik miatti felelősségre vonástól!
Kéri Edit és (szerzőtársa) Körömi Teréz munkájából, a számtalan értékes elemzés, feltárás és bizonyítás mellett, (a sorok mögött) kiderül az is, hogy a bűnösök félelme - a későbbiekben átragadt -, a rendszerváltást követő időszakban azokra a prominens személyekre vagy elkötelezett híveikre, akik foggal-körömmel akadályozták és akadályozzák ma is, a sortüzek (ezen belül a Kossuth téri sortűz) titkainak feltárását, a bűnök felfedését, a bűnösök felkutatását és felelősségre vonásuk törvényes keretek közti végrehajtását.
A sortüzekről eddig megjelent munkák (tanulmányok, cikkek, stb.) szerzőinek döntő többsége (akarva, akaratlanul), az események ködösítésében jeleskedett, valamint valamilyen (érthetetlen és megmagyarázhatatlan) számháború jellegű vitába bonyolódott, az áldozatok számát minimalizálhatósága érdekében.
Ha kézbe vesszük a Forradalom hangja, vagy a Forradalom sajtója c. kiadványokat, azokból is kitűnik, hogy az akkori médiák szinte teljesen elhallgatták a Kossuth téri sortüzet, a rádió egyszer adott hírt arról, hogy a karhatalmi alakulatok tüzet nyitottak a Parlament előtt tűntetőkre, és az áldozatok számát 100 főben jelölte meg. Az október 26-i sajtótermékek pedig,- egyetlenegy sort sem írtak az előző napi vérengzésről, csupán (a Kossuth és a Petőfi rádióadókkal egyetemben) felhívások tömegével fordultak a kórházakban lévő sebesültek megsegítését jelentő, véradásokra való jelentkezésre.
Kéri Edit munkájának egyik legjelentősebb vonása, hogy nevén nevezi a felfegyverzett és feltételezett bűnösök egy részét (mintegy 90 felfegyverzett ÁVH-st és partizánt, amely újabb információkat követően, a 120-as értéket is meghaladta), Körömi Teréz pedig (mérhetetlen szorgalmas kutatás eredményeként) a sortűz áldozatai egy részének névjegyzékével csökkentette a Kossuth téri tragédia fehér foltjait.
Nem elmerülve a részletkérdésekben, csak köszönet illetheti a két kutatót a téma bátor felvállalásáért, valamint azért a fáradságos munkájukért, amelyet korlátozott lehetőségük, szerénynek minősíthető anyagi körülményeik és nem kifogástalan egészségi állapotuk birtokában olyan részfeladatot oldottak meg, amelyet immáron (lassacskán két évtizede!) képtelenek voltak megoldani komoly(-nak mondott) kutatóhelyeken dolgozó, magukat történésznek nevező személyek és csoportok.
Nem vállalkozva a korábban megjelent tanulmányok minősítésére, de milyen logikája vagy matematikai ismerete lehet egy olyan szerzőnek, aki 80-100 fegyveres lövöldözőt megemlítve, több tízezres tömegre, ismétlőfegyverekkel leadott, mintegy negyedórás sortűz után, 50-80-100 főre „taksálja” a halottak számát.
Nyilvánvaló, hogy kb. 15 perc alatt, egy fegyveres,- percenként (nem automata üzemmódban) legalább 15 lövést leadott (ha hosszasan „tűnődött” a célpont kiválasztásában), bár gyakorlatilag céloznia sem kellett, mert bárhová is lőtt, mindenhol „célpont”-ba talált.
Vagyis: ilyen „történészekkel” nem is érdemes vitatkozni, és csatlakozva Jobbágyi Gábor professzor úr véleményéhez, el kell fogadni Kéri Edit erre vonatkozó adatát, miszerint az áldozatok száma biztosan több száz volt, de elérhette az ezret is.
Különös, hogy más területen eddig igen nagy aktivitást felmutatott, és ma is felmutató illetékesek, a sortüzeket (beleértve a Kossuth téri sortüzet is) a szó szoros értelmében a „szőnyeg alá söpörték”, és a kivárás vagy feledtetés taktikáját alkalmazzák.
Jellemző a vérfürdőben részvett tömeggyilkosok, és az eseményeket irányítók (Kádár, Marosán, Apró, Biszku, Münnich, Hodosán, Csémi, Gyurkó, Pap és társaik) cinkos együttműködésére, hogy a nyomokat olyan ügyesen eltüntették és (egységesen) olyan mélységes hallgatásba burkolóztak, hogy a kutatók csupán részfeladatok megoldására vállalkozhattak.
A kiadványában fellelhető kisebb pontatlanságok, valamint (és főként) a bizonyítás hiányosságai - megítélésem szerint -, a vérfürdőket rendezők és végrehajtók „körültekintő (aljas) munkáját dicséri”, illetve a rendszerváltást követő kormányok illetékeseinek „képmutató hozzáállását” fémjelzi.
A vagyonuk növekedésével – szinkronban –, és azonos nagyságrendben csökken az igazságérzetük. Addig pedig nem lesz igazi demokrácia, ameddig „rendezetlen számlák” terhelik a bűn és bűnhődés egyenlegét…
Kik lőttek a Kossuth téren '56-ban
Kéri Edit új könyvében megdöbbentő, ismeretlen adatok
"Ötven éve nem engedik feltárni és kimondani: Kik voltak az orvlövészek a Kossuth tér több épületének tetején 1956. október 25-én, a 'véres csütörtökön'. Kik voltak a Himnuszt éneklő, harmincezres, fegyvertelen tömeg százaira halált hozó, ezreket megsebesítő vagy nyomorékká tevő sortűz embertelen elkövetői, gyilkosai?" - e gondolattal kezdi mondandóját Kéri Edit most megjelent izgalmas, ismeretlen dokumentumokat feltáró kötete előszavában. A Kik lőttek a Kossuth téren '56-ban című kötetben megismerkedhetünk a Körömi Teréz kutató összegyűjtötte 234 áldozat nevével, továbbá a lövöldözők és gyilkosok közül is személy szerint felsorolnak 195 nevet. Az ártatlan olvasó meghökkenhet, hisz több mai politikus családnevével is találkozik a tettesek oldalán, illetve döbbenetes képsorozatot talál a kötet végén.
Kéri Edit ny. színésznő történészi munkával felérő gyűjtőmunkát végzett, mert szerinte 1990 óta minden kormány elkendőzte és elhallgatta a háborús bűnösök nevét. Holott - véleménye szerint - e mészárlást még ma is nemzetközi bíróságnak kellene tárgyalnia!
Véleménye szerint háromféle hazugságot, ködösítést terjesztettek az érdekeltek az elmúlt évtizedekben: 1. Ellenforradalmá r provokátorok lőttek a tetőről. 2. A szovjetek kezdték el a sortüzet, és ők likvidálták a tömeget. Senki nem volt az FM tetején. 3. Az orosházi határőrök vitték végbe a sortüzet.
A kötet szerzője mindhárom hazugságot cáfolja. Bebizonyítja viszont, hogy Apró Antal volt a felelős a tűzparancs kiadásáért. "Ő adta a tűzparancsot a HM-ből rádió-adóvevőn, az FM tetejére a Partizánszövetség tagjainak... Utána kb. 1000 halott feküdt a téren..."
De mi történt a Kossuth téren? "Nagy Imrét akarta hallani a tömeg. De ő nem volt bent. Elkezdték énekelni a Himnuszt. S amikor ott tartottak: Balsors, akit régen tép... - hirtelen, váratlanul a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről gyilkos golyózápor zúdult az éneklő tömegre... Azután sorra több tetőről hallatszott a sortűz, kézigránátokat is dobtak... Szörnyű mészárlás folyt - szünetekkel másfél órán át - 11 órától fél egyig... Teherautószámra vitték el a halottakat, kézigránáttól szétrobbant lábfejek, kezek, fejek feküdtek a 2-es villamos sínjein. Több száz halott - és sok ezer sebesült. Mikes Tamás másnap 820 halottat számolt meg egy ismerősével együtt, a Kerepesi temetőben, 50-es gúlákba rakva" - olvassuk a kötetben.
Kéri Edit megállapítja: - A Kossuth téren indokolatlanul - fegyvertelen, békés tömegbe - belelőttek, bosszúálló, gyáva, aljas gyilkosok - méghozzá az orvlövészek kezdték a tetőkről. Nem harc volt, hanem mészárlás. Továbbá hozzáteszi: - Ilyen - ötven évig megtorlatlan - tömeggyilkossá g, népirtás, genocídium - szinte nem történt a történelemben. Oly sok volt a gyilkos - és ők maguk, meg gyerekeik oly sokan átmentődtek 1990 után a politikai és gazdasági élet vezetői közé -, hogy sikerült állami vezetők, katonai ügyészek, bírók, hamisító történészek révén eltitkolni az igazságot, halasztgatni az igazságtételt, mellébeszélni - a gyilkosok halálát megvárni!... Itthon 50 éve folyik a hamisítás.
A kötetben történelmünk számos fontos epizódjáról olvashatunk. Például Hegedűs András volt miniszterelnökről megtudjuk: "ő írta alá a Gerő által megfogalmazott miniszterelnöki - szovjeteket segítségül behívó levelet, amit Nagy Imre nem volt hajlandó aláírni. - Méghozzá Ságvári Ágnes hátán írta alá..." Próbálták Nagy Imrét besározni, mintha ő hívta volna be az oroszokat, de ezt október 31-én megcáfolta a Kossuth Rádióban: "Megpróbáltak engem is bemocskolni. Azt a hazugságot terjesztették, hogy én hívtam be az orosz csapatokat az országba. Ez alávaló hazugság! Az a Nagy Imre, aki a magyar szuverenitás, a magyar szabadság és a magyar függetlenség harcosa, nem hívta be ezeket a csapatokat. Ellenkezőleg, ő volt az, aki visszavonulásukért harcolt."
Kéri Edit kötetében megrázó részlet olvasható Kopácsi Sándor emlékirataiból, aki '56-ban rendőrezredes, Budapest rendőrfőkapitánya volt. Életfogytiglan című életrajzi kötetében írja: "(23-án) A főkapitányság női rendőreinek a Parlament közelében egy szociális intézménye volt, a gyermekvédelmi osztály. Tőlük kaptam telefonjelentést, amitől megfagyott a vér az ereimben: - 'Kopácsi elvtárs, biztos benne, hogy csak ön hall engem? - Igen, tételezzük fel!... azért csak beszéljen. - Kopácsi elvtárs! Emberek vannak a tetőkön...' - A belügyminiszter anélkül, hogy engem erről értesített volna, ÁVH-sokat helyezett el a Parlament körüli épületek, így a rendőrségi objektumok tetején is... (25-én délelőtt) Hömpölygő áradatként hatalmas tömeg zúdult ki elénk... Zászlókat és táblákat vittek, ütemesen kiáltották: 'Vesszen Gerő!... Ruszkik haza!... Fél órával később a szociális osztály vezetője, egy rendőrszázados kétségbeesetten hívott telefonon...- Kopácsi elvtárs! A tömeg azt kiáltja: ' Vesszen Gerő!' Ebből nagy baj lesz! - Ugyan, Júlia! A tömeg fegyvertelen. Fél órája láttam az ablakunk alatt őket. Sok nő és gyermek van köztük. Ez békés tüntetés. - Igen, de az épületünk tetején tüzelőállásban lévő hadnagynak nem ez a véleménye. Nemrég jött le a tetőről a kulcsokkal. Amikor meglátta a tömeget, magából kikelve rohant vissza, és azt kiáltozta: 'Majd megmutatjuk nekik, hogy ez nem mehet így tovább! Erre parancsunk van.'
Tájékoztattam tisztjeimet a helyzetről. Egyöntetű volt a vélemény, hogy az ÁVH nem lövethet fegyvertelen emberekre... A biztonság kedvéért felhívtam a Belügyminisztériumot, hogy őket is tájékoztassam a helyzetről. Szórakozottan hallgattak: - Igen. Tudunk róla, hogy a tömeg fegyvertelen. Három perccel később Júlia kétségbeesetten hívott: - Kopácsi elvtárs! Tüzet nyitottak a tömegre! - Lehetetlen. De most már én is hallottam a telefonkagylóban a fegyverek ropogását. Júlia zokogni kezdett: - Kopácsi elvtárs! Ez nem lehet igaz! Az ÁVÓ-sok minden tetőről lőnek a tömegre!"
Kéri Edit a tragédiák felgöngyölítését elénk tárva megállapítja: "Nem ügynöktörvény, hanem igazságtétel kell: az ávh-sok, emberkínzók, talpakat gumibottal verők, katolikus papokat arra kényszerítők, hogy - a sárgaréz falikeresztbe áramot vezetve - csókolják meg ezt a "rázó" keresztet, köröm letépők, fegyvertelen embereket tetőről legéppuskázók, savas kádba dugók, kályhán kezeket megégetők, LSD-vel a tébolyba szuggerálók, hüvelykujjat asztalra szegezők, női nemiszervet gumibottal szétroncsolók, férfi nemiszervbe üvegpipettát dugók és azt ott eltörők, és szájba vizelők - ők bírósági tárgyalás által bűnhődjenek a soha el nem évülő, emberiség elleni bűntényeikért." (A felsorolás nevekkel szerepel a kötetben. Tanulságos olvasmány.)
Ma is vitatéma, hányan haltak meg az október 25-i vérengzés alkalmával. A kommunisták által jól megfizetett történészek szerint csupán száz körüli ez a szám, Kéri Edit szemtanúra hivatkozva majdnem tízszer annyi halottról számol be: Mikes Tamás, aki '56-ban tizenhat éves volt, másnap kiment a Kerepesi temetőbe és megszámolta a halottakat: "A máglyába rakott összes halott száma 820 volt. Ketten, két irányból számoltuk meg többször, mert nem akartunk hinni a szemünknek." S megállapította, hogy a halottak között sok volt a nő.
Más szemtanúk szerint olyan sok volt a halott, hogy menni nem lehetett, átlépni nem lehetett rajtuk. "Amikor el mertem menni az árkádok alól, már a 10. teherautó holttestet szállították el. Kb. 40-50 holttest lehetett rajtuk. Buldózerrel dobták a kocsikra a holttesteket, szörnyű volt..." Egy másik szemtanú szerint: "Vászonponyvás teherautók egymás után álltak be az akkor még épülő metróállomás elkerített részére - és az építési területre -, mint a farönköket, úgy hajigálták le a már merev emberi holttesteket. .. Nagyon valószínű, hogy néhány emberi csont 'beépült' a ma már oly jól funkcionáló metróállomás betonfalaiba."
Pákh Tibor szemtanú világosan látja: körvadászat és mészárlás történt október 25-én. A gyilkosok "kaptak is mind Munkás-Paraszt- Hatalomért, Szocialista Hazáért, és Fegyverrel a Hazáért kitüntetést... Meg igazgatói állást, jó lakást, iparosműhelyeket, üzleteket, miniszterhelyettesi rangot és akadémikusi címet."
Kéri Edit név szerint közli az 1956. október 25-én felfegyverzett ÁVH-sok, partizánok névsorát, mintegy 195 személy nevét. Közöttük ismert politikus családnevek is szerepelnek. Az is külön vizsgálódást érdemelne, hogyan lett a villanyszerelő ből rendőr alezredes, a szabósegédből az Állami Biztosító egyik vezetője, az újságíróból főszerkesztő, a textilmunkásból az Új Magyar Központi Levéltár igazgatója, vagy fémmunkásból húsz éven át nagykövet. S ez csak néhány kiragadott példa.
Külön meg kell említeni Körömi Teréz áldozatos munkáját, aki temetőket, plébániákat járva halotti anyakönyveket, emlékiratokat vizsgálva, hozzátartozókkal beszélgetve mintegy 234 áldozat nevét gyűjtötte össze. Megrendítő olvasmány. A nevek mellett szerepel a vértanú kora, hivatása és halálának oka. Többek neve mellett olvasható: haslövés, tarkólövés, fejlövés, tüdő-májlövés, mellkaslövés, szívlövés, gégelövés, a ref. püspök fia tüdőlövést kapott. Több név mellett ez áll: sorozatlövés.
S végezetül álljon itt a tűzparancsot irányító vezérkar névsora, a kötetben fényképpel láthatók: Gerő Ernő, az MDP első titkára, Piros László belügyminiszter, az ÁVH főnöke, Hazai Jenő, vezérezredes, valamint a katonai bizottság tagjai: Apró Antal elnök, Fehér Lajos, Földes László, Kovács István, Mező Imre és Nógrádi Sándor.
Kéri Edit bátran nyúlt a témához: évtizedek hazugságaira világított rá kötetével! Még sok mindent homály fed, a gyilkosok közöttünk osztogatják ma is a parancsokat, bankok, minisztériumok élén, fontos, bizalmi beosztásban. Kéri Edit mégis léket vert a hazugság falán. A fal teljes leomlása azonban még várat magára. Albert Camus-t idézve azonban az igazság teljes feltárása nem maradhat el: "Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat!"
