| Rating: | ★★★★★ |
| Category: | Other |
Küldetés:
Hagyományőrző bemutatóhely létrehozása és fenntartása, tárgyi és írott anyagok gyűjtése, őshonos, kipusztulásra ítélt, magyar nemesítésű állatok tenyésztése, hagyományos módszerekkel történő földművelés, a gazdálkodás épületeinek korhű, autentikus környezetben történő bemutatása. A paraszti élethez kapcsolódó néprajzi, népművészeti, népi iparművészeti hagyományok ápolása, és ilyen jellegű tevékenységek patronálása országszerte.
http://www.magyaralapitvany.hu
Éppen 50 esztendeje történt, hogy Hosszúpályiban a falu kanászától, Vida János bácsitól megtanultam csergetni. Szegény pásztorember volt, így a karikás ostorát kötélből készítette, mellőzve minden díszítést. Az ostor nyele valamely gyümölcsfából – de nem szilvafából – készült. A felső végét bicskával átfúrta, dupla madzagból nyaklót húzott át rajta, amelyhez ostorderékként istrángot kötött. Ennek, a vékony végéhez kötötte a disznóbőrből készült lapos csapót, aminek végére került a lósörény sudár. Nehéz és rossz súlyelosztású volt János bátyám karikása, és Isten nyugtassa, csergetni is csak kongatva, olyan kanászosan, merev karral és csuklóval, oldalt tudott.
hiszen az „Isten homloka” az élő pásztorság kiemelkedő otthona hazánkban. A megközelítőleg 30 míves kezű pásztorember közül kiemelném Kordás János és József, id, és ifj. Garai Lajos, Szabó Gábor és Szőke Péter munkásságát. Nagy örömömre, id. Garai Lajos egyik 1982-ben készített, kiverés nélküli, vitézkötéses, kígyóhátas karikását a gyűjteményemben tudhatom. Lajos bátyám csikósként egész Európát bejárta az egykori Lovas Népiegyüttessel. Lovas tudása mellett karikás ostorait is megcsodálhatta a világ. Hála Istennek napjainkban is készíti karikásait és a Pünkösdi Csikósversenyek bírói bizottságának elnökeként vezetésével, értékelésével, adalékaival segíti a csikós hagyományok hiteles továbbélését.
