Megtaláltuk az elveszett gonfákat az Ondava menti temetőkben | Magyar Patrióták Közössége

Megtaláltuk az elveszett gonfákat az Ondava menti temetőkben | Magyar Patrióták Közössége:

'via Blog this'

Megtaláltuk az elveszett gonfákat az Ondava menti temetőkben

Komoly néprajzi felfedezést eredményezett a Magyar Patrióták Közössége május első napjaiban megtartott felvidéki útja. Egyesületünk küldöttsége felkereste az Ondava menti magyarságot, elszórványosodó, kelet-szlovákiai magyar kistájunkat. Mivel sajnos több évtizede nem járt errefelé magyar néprajzkutató, nem lehetett tudni, hogy Vájlok Sándor tudósunk 1939-es dolgozatában említett archaikus temetői fejfákat, az ún. „gonfákat” sikerül-e még megtalálnunk. Ezt az archaikus temetkezési módot az Ondava menti református lakosság őrizte meg, az ilyen sírkerteket a köznyelvben többnyire „kopjafás temetőknek” nevezzük, a faragott fejfákat a magyarság ősi szimbolikájukkal együtt még Keletről hozta magával. Lükő Gábor kiváló néprajztudósunk szerint az Uraltól egészen Koreáig állítottak hasonló síremlékeket.

Az Ondava az Erdős-Kárpátokban, a lengyel határvidéken ered. Többen úgy tudják errefelé, a folyó neve Ond vezér emlékét őrzi. A mai szlovák-magyar határtól 15 km-re egyesül a Latorcával, összefolyásukból ered a Bodrog. Az Ondava alsó folyása mentén, a folyó jobb partján még négy községben élnek magyarok, a legutóbbi népszámlálás szerint már csak alig négyszázan. Ezek a falvak: Imreg (Brehov), Szürnyeg (Sirník), Garany (Hraň) és Hardicsa (Zemplínske Hradište). Ez a határtól csak alig harminc-negyven kilométerre található, Tőketerebes központú térség ma már a Kassa-környéki szórványvidék része.

A Patrióták tanulmányi útjának legnagyobb sikere, hogy mind a négy falu temetőjéből jelentős számban előkerültek az elveszettnek hitt gonfák. Érdekes, hogy valamennyi településen eltérő, sajátos faragású fejfákat készítettek. Az egyes helységekre jellemző változatok alakja, formája is különböző. További jelentős felfedezés, hogy a gonfák két olyan faluból is előkerültek, ahol már nem élnek magyarok. Kazsu (Kožuchov) és Magyarsas (Zemplínske Jastrabie) temetőiben két-három faragott fejfa még mindig áll, s ezek is sajátos faragásúak. A néprajztudomány hosszú ideig nem különítette el a különböző sírfákat egymástól, ezért a fából készült síremlékeket sokan együttesen kopjafaként ismerik. Az Ondava mentén élő reformátusok ezeket a sír fej felőli részénél helyeztek el. Fejfáik a „klasszikus” kopjafánál és a gombosfánál sokkal egyszerűbb díszítésűek, leginkább csak a sírhant felőli oldalukon, a felirat fölött találunk rajtuk vésett díszítést.

A hardicsai temető részlete

Az Ondava mentén talált gonfák valószínűleg a magyar népi kultúrából ismert gombfákkal azonosak, és meglepő hasonlóságot mutatnak egyes háromszéki temetőkben Balassa István néprajztudósunk által gyűjtött és leírt síremlékekkel. A garanyi gonfa-típus például csaknem megegyezik a bölöni változattal, a szürnyegi pedig az egyik nagyajtai gombfához rokonítható. A szürnyegi forma Bölönben is előkerül. Mindez azért is érdekes, mert a garanyi és a hardicsai lakosság máig székely vagy szerémségi eredetűnek tartja magát (Géczi Lajos kutatásai szerint). Az Ondava menti fejfák a székelyföldiekhez képest kisebb méretűek és faragásuk is sokkal egyszerűbb.

 

Gonfák az imregi temetőben

Természetesen, távoli következtetéseket még korai levonni, ugyanis a fejfaállítás protestáns vidékeken egészen a 20. századig a magyarság általános temetkezési szokása volt. Kassa környékén sem csak az Ondava mentén, hanem a Szalánci-hegységben is állítottak faragott fejfákat, sőt Gömörből és a Bodrogközből is tudunk ilyenekről. Ezek tudományos igényű feldolgozása máig várat magára. A Magyar Patrióták Közössége erre a munkára nem vállalkozhat, ezért a nagy jelentőségű felfedezés publikálása és fényképes dokumentálása mellett levélben fordulunk a Magyar Tudományos Akadémiához annak érdekében, hogy a négy faluban fellelhető még közel száz gonfa tanulmányozására küldjenek sürgősen néprajztudományos kutatócsoportot. Az értékes felfedezés további kutatásától azt várjuk, hogy a térség autentikus magyar jellege bebizonyosodjon, székely kapcsolatairól pedig többet megtudjunk. Elvárjuk, hogy az MTA érdemben foglalkozzon ezzel a kérdéssel, mivel ezt az intézményt ehhez hasonló célokra hívta életre Széchenyi István.

Temetők (balra: Szürnyeg, jobbra: Garany)

Korábbi dolgozatok, jelentések azt állították, hogy a most megtalált archaikus síremlékek a 80-as évekre teljesen eltűntek. A valóság azonban, hogy a 80-as évektől „csupán” elhalt a gonfaállítás hagyománya, de ez nem jelenti azt, hogy még ne találnánk a környék protestáns temetőiben több-kevesebb népi fejfát. Maga a szokás és ősi motívumkincsének jelenléte, formavilága a bizonyíték arra, hogy ez a vidék eredendően magyar volt, még ha elszlovákosodása már több mint egy évszázada is tart.

Az eltűntnek hitt gonfák, az ősi magyar temetkezési mód újra-felfedezése a Magyar Patrióták Közössége 2014. május 1-4. között megtartott értékfelmérő kerékpáros kirándulásának legnagyobb eredménye. 
Látogatásunk célja eredetileg is az volt, hogy a települések történelmi-nemzeti emlékeit, műemlékeit felkeressük és dokumentáljuk, és az „otthonokba szorult anyanyelv” állapotát felmérjük. Méltatlannak tartjuk, hogy ez a négy falu „lekerült” a magyar térképekről. Az Ondava mente fontos végvárunk, identitásáért küzdő magyar lakossága, elfogyó református gyülekezetei pedig több figyelmet érdemelnének.

2014. május 7.

© Magyar Patrióták Közössége - Az írás a forrás megjelölésével, változtatás nélkül szabadon felhasználható!

Az Ondava völgyében tett látogatásunkról készített fényképes beszámolónkat hamarosan honlapunkon olvashatják.

Magyarságtudományi füzetek:
'via Blog this'

Magyarságtudományi Füzetek

| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | ...

Elvi alapvetés (Letölthető) | Beköszöntő (Letölthető) | Megrendelés

Patrubány Miklós

Ha ti, hunjaim…

Gondolatok a Magyarságtudományi Füzetek elé

Captatio benevolentiae

Az európai iskolatörténet talán legmeghatározóbb alakjának, Jan Amos Comenius-nak négyszázötven évvel ezelőtt, Sárospatakon, az általa hunoknak nevezett magyarokhoz intézett szavai jól érzékeltetik azt, amit ősgesztáink és népünk szájhagyománya egybecsengően közvetítenek az utókornak. Azt, ami szöges ellentétben áll a mai hivatalos tanokkal: a hunok és magyarok rokon voltát. Ám ez csak a megszólítás.
Comenius félmondata, amelyet a most induló Magyarságtudományi Füzetek jelmondatául választottunk, ennél többet mond: tehetségesnek, Európa egyetlen népénél sem hátrább valónak nevezi magyar népünket. Ezen állítása ugyancsak szöges ellentétben áll azzal a magyarságképpel, amelyet magyarbarátnak nem nevezhető, de a magyar kultúrában befolyásra szert tett társadalomtudósok népünkről terjesztenek.
Aligha befolyásolta a nagy pedagógust sárospataki gondolatának kimondásában az a körülmény, hogy ő Morvaországban, a történelmi Magyarországgal határos térségben, magyar szülők gyermekeként jött a világra, akik a Szeges János nevet adták neki. Hiszen a környezet hatására később nevet váltott, morva és cseh azonosságot választott, és életét Jan Amos Komensky néven a cseh-morva, valamint Jan Amos Comenius-ként az egyetemes – akkor latin nyelvű – kultúra szolgálatába állította.
Comenius el nem évülő tudományos hitele, elfogulatlansága, a sárospataki mondatba sűrített sarkalatos igazság, külön-külön és együttvéve is arra késztetnek, hogy népünkről vallott nézetét – a magyarság életét tudományos igénnyel feltárni és a magyar ifjúsággal megismertetni hivatott – füzetsorozatunk jelmondatává emeljük.
Tesszük ezt azért is, mert új alapokra kívánjuk helyezni a magyarság életének tudományos kutatását, oktatását. Nevezhető-e tudományosnak az a magyar történelem-kutatás és hitelesnek az a magyar oktatás, amely annak ellenére, hogy a nemzetközi tudomány Comenius magyar származását évtizedek óta feltárta – ma alig akad angol nyelvű forrás, amely ezt elhallgatná –, tudomást sem vesz erről a magyar szempontból oly jelentős tényről.
Az utolsó csepp
Sir John Bowring (1792–1872) angol költő, műfordító, jelentős brit diplomata, politikus volt. Bejárta Európát és Keletet. Több mint száz nyelvet beszélt, közöttük a magyart is, amelyről talán mindmáig a legszebb ódát írta. 1830-ban a maga fordításában kiadott egy magyar népdalokat és a magyar költészetet ismertető kötetet, Poetry of the Magyars címmel. Ennek bevezetőjében külön fejezetet szentelt a magyar irodalomnak, amelyet ekképp indít: „A magyar nép eredetéről sokféle nézet létezik. Dr. F. Thomas három kötetet írt annak bizonyítására, hogy a magyarok az ősi egyiptomiak leszármazottai.” Lábjegyzetben pedig közölte a könyv címét, kiadásának helyét, évét: Conjecturae de Origine, prima sede et lingua Hungarorum. Buda, 1806. 3 kötet.
Amikor erre az adatra rábukkantam, lázas keresésbe kezdtem. Kerestem dr. F. Thomas Budán kiadott könyvét. Sorra vettem minden, őstörténettel foglalkozó történész ismerősömet, de senki sem tudott róla. Megkerestem a Hágában élő dr. Borbola Jánost, aki kidolgozta az egyiptomi hieroglifák magyar nyelvű olvasatának teljes módszertanát, melyet 2008-ban, a Magyarságtudományi Tanulmányok c. kötetben közzé is tett. Hiába, ő sem hallott dr. F. Thomas könyveiről!
Hetekig vívódtam: mit ér az a magyar nyilvánosság, az a magyar tudomány, amely egy ilyen döbbenetes felvetést, egy ilyen könyvkülönlegességet „kihullat” a feledés rostáján?!
Következtetésem: a magyar nyilvánosság, a magyarságról szóló teljes ismeretanyag fölülvizsgálandó! Az a megdöbbentő tény, hogy dr. F. Thomas-nak a magyarság ősi, egyiptomi eredetét bizonygató, háromkötetes műve eltűnhetett a magyar köztudatból, de még a könyvtárakból, levéltárakból is, nos ez volt az utolsó csepp a pohárban. Innen rövid út vezetett az elhatározáshoz: Magyarságtudományi Füzetsorozatot kell indítanunk az ifjú nemzedék számára. Rá kell irányítanunk figyelmüket a magyarság életének nagy, megválaszolatlan kérdéseire. Van mit kutatniuk, és bizonyos, hogy munkájuk bőségesen terem majd, hiszen egyedül Egyiptomban – dr. Borbola János szavai szerint – himalájányi soha nem olvasott hieroglif szöveg és benne évezredek kultúrája várja megfejtőit.
Előzmények
A magyarság eredetéről, életéről szóló hivatalos tanítások első, a nagy nyilvánosság előtt történt, sok rendbéli cáfolatára 2004-ben, a Magyarok VI. Világkongresszusán került sor. Ekkor közel száz magyar és nem magyar tudós és kutató, művész és nyelvész bizonyította, hogy a finnugor elmélet mind genetikai, mind embertani, mind történeti szempontból meghaladott. Ennek a Kongresszusnak az anyagát foglalta kötetbe az Amerikai Egyesült Államokban a VI. Világkongresszus hatására életre hívott Magyarságtudományi Intézet. A 2008. tavaszán Botos László szerkesztésében megjelent, 850 oldalas Magyarságtudományi Tanulmányok című kötet átütő sikert hozott, jelezve azt a hatalmas érdeklődést, amely magyar népünk elfeledett, letagadott, meghamisított történelme iránt a ma élő nemzedékben munkál.
A Magyarok VII. Világkongresszusa 2008 augusztusában érvek újabb özönével bizonyította azt, amit már régen nem kell bizonygatni: a magyar nép nyelve, írása, ősisége nem értelmezhető a hivatalos magyarországi történelemszemlélet paradigmájának keretei között. A magyar nép jelenléte a világ népeinek emlékezetében messze túlmutat időben és térben mindazon, amit a hivatalos tudománypolitika megjelenít. A Magyarságtudományi Tanulmányok angol nyelvű kötete – Selected Studies in Hungarian History, melyet a Világkongresszus csúcsnapján mutattak be – végre hiteles forrás lehet a nemzetközi tudományos kutatás számára.
A kötetben közölt 36 tanulmány tematikai sokszínűsége, de a szerkesztőnek a tárgy iránti alázata is azt eredményezte, hogy a tanulmányok a szerzők nevének ábécé sorrendjében jelentek meg, az olvasóra bízva a lehetséges összefüggések észlelését, az esetleg meglévő ellentmondások leleplezését.
Célunk
2004. december 5. után, amikor ötmillió magyarországi szavazópolgár távolmaradásával lehetővé tette a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáért kezdeményezett népszavazás kisiklatását, bebizonyosodott, hogy Magyarországon mélypontra süllyedt a ma élő magyar nemzedék önbecsülése, nemzeti öntudata. A Magyarok Világszövetsége ekkor Magyarországot nemzeti missziós területté nyilvánította. A 2005 februárjában meghirdetett Magyar Nemzeti Misszió számos programja közül a leghatékonyabbnak a Magyarságtudományi Tanulmányok kötet terjesztése bizonyult. Ezért vált halaszthatatlanná egy eszköz megtalálása, mely népünk életének módszeres kutatását és széles körű ismertetését lehetővé teszi.
Célunk a magyar nép önismeretének, önbecsülésének tudományos igényű korrekciója, valamint az, hogy a magyarság évezredek alatt kialakult, gazdag örökségét egy éltető jövőképpé formáljuk. Ennek érdekében 2010 januárjától legkevesebb 24, de lehet, hogy 48 hónapon át havonta kiadjuk a Magyarságtudományi Füzeteket.
Magyarságtudományok
Amint azt a magyarságtudományi tanulmánykötet és más ilyen jellegű próbálkozások bizonyították, rendkívüli mélységeket, rendkívül szerteágazó megközelítésben kell bejárnia annak, aki a magyarság életének tudományos vizsgálatát tűzi ki célul. Ezért, mielőtt a Magyarságtudományi Füzetek kiadását elkezdenénk, szükségesnek láttuk a tervezett tanulmányok tematikai osztályozását. Minden egyes tematikai osztályban több önálló füzet kiadását tervezzük.
Füzetsorozatunk tematikai osztályai:
I. A magyar ember és társadalma – (Magyarnak nem születni, magyarnak lenni kell! – Unas)
Önálló köteteket tervezünk a magyar lélek, a magyar nyelv, a magyar írás, a magyar ember és társadalma bemutatására, amelynek legteljesebb foglalata a Szent Korona tan.
II. A magyar nép etnogenezise
A mára szinte kaotikus sokszínűséget mutató származáselméleteket önálló kötetekben tálalva próbálunk rendszert és egyben tudományos vita-alapot teremteni, előtérbe helyezve azt, amit a legtöbb korszerű tudomány – a genetikától az anyagvegyészetig – bizonyítani látszik, a magyarság Kárpát-medencei ősiségét.
III. Magyar népcsoportok és rokon népek
A ma élő magyar népet csak akkor ismerhetjük meg, és számíthatjuk ki lehetséges jövőbeni válaszait az emberiség egészét érintő kihívásokra, ha ismerjük a népet alkotó népcsoportokat Árpád magyar törzseitől a magukat őshonos magyar népként meghatározó székelyeken át, a palócok, matyók, a jászok és a kunokig.
Rokonaink száma – a ma elterjedt hiedelmekkel és tévtanokkal ellentétben – milliárdos nagyságrendű, a Csendes-óceántól Ázsián és Európán át az Atlanti-óceánig, az Északi-tengertől Dél-Amerikáig, Észak-Amerikában a keleti partvidéktől a nyugatiig. E velünk rokonszenvező, minket tehetséges rokonnak, testvérnek tekintő népek érzelmeinek megismerése és viszonzása alapja lehet a magyarság jövőképének, a magyarság jövőjét megalapozó terveknek.
IV. A magyar szellem – (A hieroglifáktól a nem euklidészi geometrián át a holografikus világmodellig)
Ebbe a tematikai osztályba tartozik mindaz, amit a magyar szellem megteremtett: a népdalok, népi táncok, mesék és mondák, a zene, az irodalom, a bölcselet, a jogalkotás, a képzőművészet, a tudomány.
V. A magyarok hitvilága
A római kereszténység és a belőle kirajzó protestáns felekezetek a magyar nép hitéletének máig tartóan jelentős fejezetét alkotják. Ám a kaukázusi magyar államban, amely Árpád magyarjainak bejövetele után még ötszáz évig fennmaradt, együtt éltek keresztény és muzulmán magyarok. Eleink, a szkíták magatartásmintaként jelentek meg az erkölcsi alapokon nyugvó, nagy monoteista vallásokban. Csoda-e, hogy a magyarok mondták ki a világon elsőként a legfőbb emberi szabadság, a lelkiismeret szabadságát jelentő felekezeti egyenjogúságot? Csoda-e, hogy a Nyugati és a Keleti Egyház nagy szakadása óta Szent István az első és mindmáig egyetlen olyan szent, akit mindkét világegyház a magáénak vall és tisztel?
VI. A magyar nép élete Árpádék bejövetele óta – (Oh, boldog Magyarország, bárcsak ne hagyná magát megtéveszteni! – Dante)
Bár mindaz, amit az eddig felsorolt tematikai osztályok hordoznak, messze túlmutat az Árpád nagyfejedelem által megalapított, legújabb kori magyar állam életén, kétségtelen, hogy az elmúlt ezerszáz esztendő a ma élő magyar nép történetének szerves, és legrészletesebben megismerhető fejezete. Ismerjük hát meg: ferdítések nélkül.
VII. Paradigmaváltó események a magyar nép életében – (Ötezer éves Trianon?)
Árpádék bejövetele, a pozsonyi csata, a római kereszténység felvétele, Muhi, Mohács, Bocskai győztes szabadságharca, 1848-49, Petőfi halála, Trianon, 1956 – mind-mind olyan történések, amelyek gyakran lesújtva, ritkábban felemelve paradigmaváltó erejűnek bizonyultak népünk életében. A legjelentősebbek számbavétele, a magyarság szellemi, lelki, fizikai, társadalmi arculatát alakító hatásuk alapos elemzése ennek a tematikai osztálynak a legfőbb feladata.
VIII. Árulások, tévedések, tévelygések
E tematikai osztály cím magáért beszél. Nem elég nemzeti tragédiáinkat, vereségeinket számba venni – erre a VII-es tematikai osztály írásai alkalmasak –, fel kell tárnunk azokat a folyamatokat, ok-okozati összefüggéseket is, amelyek e kudarcokhoz vezettek.
IX. Szentek, szabadítók, élenjárók – (Magyarok az emberiség szolgálatában)
A példaképek minden felnövő nemzedék számára a jövőbe vetett hit táplálói, a remény éltetői. Ők alakítják az új nemzedék lelki arculatát.
X. Összegző, összefüggés-teremtő tanulmányok
Törekednünk kell olyan interdiszciplináris tanulmányok megjelentetésére, amelyek az egyes résztudományok eredményei alapján eddig ismeretlen összefüggéseket tárnak fel, és eddig megoldatlan kérdésekre adnak választ. Ez a helye a tudományos közlésnek is.
XI. Visszatekintő, koherencia-növelő tanulmányok
Miként az emberi test vérkeringését biztosító szív táplálásához egy különleges érrendszer, a koszorú-érrendszer szükséges, akként kell egy éveken át elhúzódó szellemi alkotás folyamatába olyan tanulmányokat beiktatni, amelyek megvizsgálják az addig közölteket, szükség esetén pontosítanak, feloldják az esetleges ellentmondásokat. Ennek a célnak évente egy füzetet szentelünk. Itt lesz a helye a tudományos vitának is.
XII. Jövőképünk – (A fény üzenete)
Bár az egész füzetsorozat és ezáltal minden egyes tematikai osztály célja egy éltető jövőkép kialakítása, induláskor szükségét érezzük tételesen felrajzolni a lehetséges jövőképeket.
Az írások természete
A Magyarságtudományi Füzetekben sajátosan elegyedik a tudományos ismeretterjesztés a tudományos közlésekkel és a tudományos vitaanyagokkal. A letisztázott, kikristályosodott ismeretek közérthető eljuttatása a nagyközönséghez, elsősorban a fiatalokhoz ugyanúgy feladata e füzeteknek, mint az egymásnak ellentmondó elméletek vitára bocsátása, az eddig nem ismert tények, tudományos eredmények közlése. Induláskor a hangsúly az ismeretközlésen van. Ezért a folyam címe Kisenciklopédia. Ha a füzetsorozat figyelemfelkeltőnek, népszerűnek és hosszú életűnek bizonyul, a tudományos viták és közlések alighanem önálló folyamok kiadását fogják megkövetelni.
Módszertan
Az első hat tematikai osztályt a megadott sorrendben kívánjuk tárgyalni, a második hat tematikai osztályhoz tartozó írásokat sajátos, osztályonként változó gyakorisággal adjuk majd ki.
A legnagyobb szerkesztői kihívás talán az egyes szerzők egymástól eltérő fogalomhasználatának egységesítése. Ennek megkönnyítéséért arra biztatjuk a füzetek szerzőit, hogy tanulmányozzák a sorozat korábbi kiadványait, és törekedjenek átvenni az előző füzetekben közölt tanulmányok fogalmi apparátusát. Attól csak eltérő tartalom esetén és tételesen megindokoltan térjenek el.
Célközönségünk, példányszám, ár, terjesztés
A Magyarságtudományi Füzeteket legfőképpen a középiskolás, főiskolás és egyetemi hallgató diákoknak szánjuk. Hozzájuk szeretnénk azt a szellemi gyújtóanyagot eljuttatni, amely megváltoztathatja magyar népünk arculatát, sorsát.
Szeretnénk, ha minden érettségiző fiatal olvashatná e füzeteket.
Tízezer példánnyal indulunk, de ezt a példányszámot meg kívánjuk sokszorozni.
A füzetek árát a lehető legalacsonyabbra számítjuk ki azért, hogy beszerzésük ne jelenthessen gondot a legszegényebb diáknak sem. A füzetek tervezett ára 400 Ft.
A terjesztésben leginkább a szakmájukat hivatásnak tekintő pedagógusokra, lelkes diákokra számítunk, és várjuk jelentkezésüket.
Zárszó, avagy áfium magyar-gyalázat ellen
2005 őszét írtuk, amikor az olasz Mario Alinei nyelvészprofesszor számára kolozsvári előadást szerveztünk. Egy évvel korábban Budapesten ő tartotta a Magyarok VI. Világkongresszusának nyitóelőadását.
2004. június elsején Mario Alinei, Európa minden bizonnyal leghíresebb nyelvtörténésze, az utrechti egyetem professzora, az UNESCO égisze alatt megjelenő grandiózus mű, az Atlas Linguarum Europae alapító- és harminc éven keresztül ügyvivő főszerkesztője a nagy tudósokra jellemző szerénységgel lépett a mikrofonhoz, és így szólt: Bocsássák meg nekem, hogy kicsit lámpalázas vagyok, de még soha sem beszéltem 1500 etruszk előtt. Az egyetemes magyar népet Trianon óta egyedül legitimen képviselő Magyarok Világkongresszusának küldötteihez intézte ezeket a szavakat.
Mario Alinei megtartotta egyedülálló előadását a római birodalmat megalapító nagy civilizáció letéteményeseiről, az etruszkokról. Előadásának alapja az az 500 oldalas könyv volt, amelyben az etruszkok nyelvét a magyar nyelvvel azonosította. Budapesten a „magyar” tudósok fütyültek rá, sőt egy rádiós vitaműsorban és egy megkésett gúnyos írásban ki is fütyülték.
Sebaj, mondtuk, Erdélyben majd másképp viszonyulnak Alinei professzor korszakváltó elméletéhez, mint a „vörös rongyokba öltözött Budapesten”. Vigyük őt Kolozsvárra! Egy év múlva a dákó-román kontinuitás fészkében, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen tartotta meg előadását az etruszk-magyar kontinuitásról, amellyel három ezer évvel kiszélesítette a magyar nép történelmének látóhatárát, három ezer évvel korábbra adatolta Kárpát-medencei jelenlétünket. Óriási mozgósítással szerveztük az elsősorban egyetemi oktatóknak és hallgatóknak szánt előadást. Hiába! Az egyetem több mint kétszáz magyar nemzetiségű oktatója közül alig harmincan, a Magyar Nyelv- és Irodalom tanszék több mint húsz oktatója közül egyetlen fő volt jelen. (!?!)
Még mielőtt bárki megkérdezné, hogy miért kellenek a Magyarságtudományi Füzetek, válaszolunk: például azért, hogy a Mario Alinei professzorral Budapesten és Kolozsváron magyar népünk vesztére megesett gyalázat ne ismétlődhessen meg! És sok minden másért!

Budapest, 2010. január 18.

A sumír kapcsolat
A magyar nép kialakulásának története

Az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc

Az indiai-szkíta kapcsolat
 - Zajti Ferenc emlékezete - 

A Kárpát-medence, mint a magyarok bölcsője
 - Magyar Adorján életműve - 

Kárpát-medencei magyar ősiség

Magyarságtudatunk forrásvidékei
 - magyar tudósok arcképcsarnoka - 

Élet a Szent Korona jegyében

Grandpierre K. Endre emlékezete

Pilisi titkok, pálos barátok

Magyar írás

A titokzatos ősnyelv

A magyar lélek képe

"Hogyan történhetett?" - Trianon

Letagadott eleink, a szkíták

Győztes csatáink

Hogyan lettünk finnugorok?

NIMRÓD - az ősi NAP-KIRÁLY - emf-kryon.blog

NIMRÓD - az ősi NAP-KIRÁLY
2013. November 18., Hétfő


Az ókori királyság: MAGUS - Nemrut-Nimród hegy
Törökország délkeleti részén 2134 méter magas a Nemrut (Nimród) hegy. A területen több szobormaradvány is található, melyek Antiochus perzsa és makedón elődeit ábrázolják. A szobrok jellegzetesen görög arcvonásokkal bírnak, de perzsa ruhát viselnek és a hajstílusuk is perzsa. Az egyik maradványon csillagok és bolygók találhatóak, melyek helyzetéből következtetni lehet az építés időpontjára, amit i. e. 62. július 7-ére tesznek.

Nimród hegye

A helyet rejtélyes okból elhagyták közel 150 év múlva és a király sírja sem került elő. Itt található egy akna is mely 150 m mély, dőlésszöge 35fokos, az alján semmi nincs. Évente kétszer megvilágítja az aljáig a Nap. Azon a napon, amikor az Oroszlán csillagképében van, és amikor az Orionban áll.
Érdekessége, hogy ezen az úton halad át a Nap a Tejúton. Az ősi világban ezt a Mennyország kapujaként ismerték. /Talán lehet akár Csillagösvény is?/ A hegyen a feltárások során találtak egy kőtáblát.

Az Oroszlán csillagkép a Nemrut-hegyi oroszlánon

A csillagok elrendezéséből kitűnik, hogy ie. 62-ben volt így látható a csillagkép. Ezután 25000 évig erről a helyről nem látható. Eratosztemész is írt róla.
A Nimród oroszlános kőtábla a naprendszer bolygóival, teljesen hasonlatos az esztergomi...
(Az Esztergomi oroszlán: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/az-esztergomi-oroszlan.html) ...négyszer vágott oldalú sumér oroszlán képével...
A törökországi Nemrut-hegy a Világörökség részét képezi, elsősorban a hatalmas kőszobroknak köszönhetően, amelyek a hegy tetején őrzik az ott lévő, még feltáratlan királysírokat. A hegy tetejét mesterségesen apróbb kövekből megmagasították, ez alatt vannak (?) a sírok. Nagy Sándor halála után, hatalmas birodalma darabokra esett szét. A több méter magas kőszobrok az eltelt mintegy 2300 év alatt földrengések hatására ledőltek, de a részek nagyrészt épségben maradtak.
A hegy másik oldalán van ez az oroszán, amely fenséges nyugalommal néz nyugat felé:

Így nézhetett ki a Nemrut-hegyen az emlékmű:

Kisfilmben a 11. perctől: Ősi idegenek III. Eltűnt világok: http://www.youtube.com/watch?v=mnO5rdn6BF4#t=660
Nimród:
Nimrud nagykirályban egyszerre jelenik meg az isteni minőség égen és földön egyaránt. NIB-UR tehát az ős, aki a Fényt közvetíti a Magyar Nemzetnek, melyet egyben - küldetéssel - el is indít földi vándorútjára. Ez a küldetés pedig a Nap fényének a hordozása, a Világosság továbbadása. Ezt tette JÉZUS is.
Nimród birodalma:
A birodalomhoz tartozó városállamok között Úr, Suruppak, Uruk, Umma és Kis voltak a legműveltebbek. A Közel-Kelet ősnyelve, amely Nimród előtt az egész föld nyelve volt a szabírok, a saka-szkíták, az etruszkok, az ahájok, kunok, az úzok és avarok, a hun törzsszövetségiek és a szavárd magyarok által beszélt magyar nyelv volt. Erre a következtetésre jutott az Arvisuratól függetlenül számos nemzetközi Közel-Kelet kutató, így pl. Francois Lenormant, H. Sayce, Jaquetta Hawkes vagy Gordon Childe.

Ma már beigazolódott, hogy a kusok a szumirokkal egyidőben, jóval a semiták előtt, Arábiában éltek. Az első szakrális uralkodók ők voltak. Ázsiában a "kus" szó szkítát, szittyát jelent (és nem a hibásan lefordított afrikai etiópokat). A kus-nép, azaz a "szent kos népe" Khám-tól származtatja magát. A szumer KÁM a szószedet szerint "tökéletes isteni Tudás" jelentéssel bír.
Eszerint az ősi értelemben, Nimrud atyjában, Kusban megtaláljuk a magyarságra jellemző vonást: Ez a nép az égi szarvas (Szíriusz), a csillagvilág, a kozmosz szülötte, mely isteni elrendelésből született a földre (gondoljunk csak az ősmagyar regösének szarvasállat - csillagvilág párhuzamára).

lásd: Mit jelképez a szarvas?
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/mit-jelkepez-szarvas.html
Nézzük meg magát a NIMRÓD nevet:
Nimród nevének eredeti formája ez volt: NIB-UR. Mivel a NIB párducot jelent, az UR pedig azt, amit ma is értünk alatta, nevének mai magyar elnevezése: PÁRDUC-ÚR. Ő az ősi NAP-KIRÁLY, a megszentelt uralkodó, aki a földön ugyanúgy megszabott földi pályán járja a Teremtőtől elrendelt útját, amint a Nap odafönt. Küldetéssel jött a földre és alkotott uralmat, hiszen feladata az Isteni teremtés végcéljának beteljesítése volt. Sumér nyelven a neve: NIBU-KUS, ami azt jelenti: Kus Párduca.

Szkíta lelet - Párduc

Ez a név utal Nimrud égi származására, arra, hogy a csillagokból jött. "Amint a mennyben, úgy itt a földön is". Lássuk csak, mit is mond erről a birodalomról a magyar ősemlékezet, az Arvisura:
Az időszámítás előtti ötödik évezred legvégén, Nimród nagy hatalomra tett szert a Közel-kelet ősi világában. Nimród - talán akaratán kívül is - birtokolta a világkirály címet. Hatalmas birodalom ura volt, amelynek területe Mezopotámiától Egyiptomig, a Káspi-tengertől a Kárpátokig (Melegvizek Birodalma) terjedt.
A birodalom népeit az egységes magyar nyelv és írásbeliség tartotta össze.
A birodalom népei és elhelyezkedésük az alábbiak szerint alakultak:
1. Szabírok - A Tigristől és az Eufrátesztől Agadi és Mari városa térségéig,
2. Saka-Szkíták - Magyarka (Kaukázus) térsége
3. Etruszkok - Az Ida-hegy déli oldalától a Meleg-tengerig,
4. Ahájok - Az Ida-hegytől északra a Fekete Nagyvízig,
5. Szavárd Magyarok - Magyarkától, a MELEG Nagy-tótól a Van-tóig,
6. Úzok, avarok, garaúzok - Magyarkától Ummáig
7. Hun Törzsszövetségiek - Hétváros, Ménes Birodalma (mai Egyiptom)
8. Kunok - Magyarka és a Mari birodalom között (mai Kelet-Törökország
Nimród hegye és az Orion csillagkép Törökországban:

Ezen a képen hat szoborfej látható, de a többi képpel összehasonlítva hetet fedezhetünk fel:

Az oroszlán és madárfejen kívül emberfejeket látunk különböző fejfedőkkel:

A trónokból talán szintén 7 lehetett?


Nimród - Orion csillagkép
Hét csillag alkotja: Betelgeuse, Rigel, Bellatrix, Mintaka, Alnilam, Alnitak, Saiph. Az égi Vadász alakja mely "H" betűre illetve rovás "R"-re hasonlít. A három középső csillag elhelyezkedése alapján építették a gízai piramisokat, illetve egyes feltételezések szerint a Pilis hegységben a 3 piramis helye Árpádvár, Rám-hegy, és Magas (Mágus) Hegy.
Tarsolya a három csillag alatt található. Ezen a helyen láthatjuk az M42-es mélység objektumot ahol csillagok születnek. Nagyobban nézve ezen a helyen egy szkíta alakot láthatunk. Keze szarvas, agancsos lófejben (Csodaszarvas) végződik.

Hívják még Három kaszásnak és Orion kardjának is. Ennek megfelelően a 3 dimenziós mélységi ábrázolásban, a szárnyas sisakos varázsló kezében 3 kasza és egy kisebb kard is kivehető...
Rejtélyes hasonlóság
A gízai piramisok (hármashalom) az Orion övének vetületével.

Orion öve a Vadász csillagkép középső 3 csillaga. A Tejút magja felé vezető út csillagösvényen.
Orion csillagkép a Pilisben

Nimród zarándoklat - Orion csillagkép Pilisben, mely bejárható a Nimród zarándoklattal.
A csillagkép földre vetített mintája megtalálható többek között Egyiptomban és Pilisben is.
A központi 3 piramis, a többi pedig szent hely pl Pálos kolostor. :-)
Ezeket a helyeket a kékkel jelölt Nimród zarándoklattal lehet bejárni. Forrás: Váry István
Két eltitkolt beavató csillagkép: a Kígyótartó és az Orion:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/ket-eltitkolt-beavato-csillagkep.html
Nimród erőd

Középkori erőd a mai Golán-fennsíkon, 800 méteres magasságban.
Nimród hegy Új-Zéland

A hegy Mawaro-hoz közel található a következő koordinátákon: -44.43333, 170.80000
Csúcsán egy kereszt található. Új-Zéland két nagyobb és számos kisebb szigetből álló állam a Csendes-óceán délnyugati részén. A Föld legelszigeteltebb állama: még Ausztráliától is kb. 2000 km-re fekszik. A másik legközelebbi nagyobb szárazföld délen az Antarktisz.
Nemzetegyesítés és az öt honmegerősítés Parádfürdő előadás részlet - Matek Kamill

video: http://www.youtube.com/watch?v=i2-9BmIpVw4

NIMRÓD küldetése beteljesedett!
NIMRÓD küldetése beteljesedett, mert Jézus megváltotta az emberiséget. Nibúr-Nimród pedig a hagyomány szerint a magyarság ősatyja, akitől Atilla is származtatja magát.
Ő a NAP-Ős, ...aki fényével bevilágítja az utat, és népünket elindítja vállalt küldetésével földi útján.
Ő az égi Hadak Ura, ...aki az Orion csillagképből nyilával őrködik nemzetünk sorsa fölött.
Népünk és a Kárpát-medence Boldogasszony védelme alatt áll!

Józsa Judit Magyarország-Anyaország c. szobra

Semmiféle földi ármány nem tudja letörölni az égről Nimródot, a Turult (Aquila) és a Nyilas csillagképet sem, amely a Szent Koronát őrzi.

A magyarság elpusztíthatatlan ...és amint ismét méltóvá válik reá, be fogja teljesíteni szent küldetését. 
(forrás: Világbiztonság)
Továbbá:
   
A magyar szent korona igazi rejtélye!!!A magyar szent korona igazi rejtélye!!!
   Egy galaxis kívülről nézve az "ŐS" jelkép olvasatát adja nekünk
   Nyelvünkről a kettőskereszt összefüggéseivel
   Mátyás király
   Különös fények a Pilisben
   Piramisok a Pilisben?
   A Kárpát-medence: a magyarok Szent Grálja
   A Teremtő Úr szeretettel teremtette meg a világot
   A Szakkarai Piramis - a kvantumgép
   Két eltitkolt beavató csillagkép: a Kígyótartó és az Orion
   Mit jelképez a szarvas?
   Az Esztergomi oroszlán
   Aranykor Magyarországon
NIMRÓD - az ősi NAP-KIRÁLY
Szeretettel,
Gábor Kati 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/nimrod-az-osi-nap-kiraly.html 

A Kárpát-medencében való megmaradásunk biztosítéka...

A pozsonyi csata - 907 július 4-7.

„Decretum… Ugros eliminandos esse” 

 

Előzmények 

Őseink 900-ban indított támadásukkal elfoglalták Pannóniát (Dunántúlt), és a támadó seregek egészen Linzig hatoltak előre, ahol a Liutpold határőrgróf által mozgósított bajor sereg elől visszavonulva a Fischa folyó vonalában véglegesítették a határsávot, a gyepűelvét. Ezt követően, 900– 906 között, a honfoglaló törzsek a szárnyakon szilárdították meg pozícióikat. 900 körül a déli irányban elfoglalták az Alföld déli végeit (Bánság, Bácska, Temesköz és a Szerémség területét). Ezzel birtokba vették a gazdaságilag és katonailag egyaránt fontos, Balkánra vezető átjárókat.

Délnyugatra kiterjesztették fennhatóságukat a Mura-völgyére és lezárták a karantánok elől az átjutás lehetőségét Pannóniába. 904-ben szövetkeztek I. Berengár langobárd királlyal (Provence-i Lajos császár ellen) és 905-ben békében váltak el egymástól. 906-ra véglegesen őseink birtokolják a Dráva és a Száva közét, biztosítva ezzel a szabad kijutást a Pó-síkságra.

Északon 902–906 között véglegesen legyőzték a frankbarát morvákat, és Moráviát elszakították a Keleti Frank Birodalomtól. Valójában két fontos esemény történt a térségben. Az egyik a Morva Fejedelemség felszámolása, a másik a bajorok végleges veresége Moráviában. Azonban a kialakult helyzet magában hordozta a feszültséget. A fiatal Magyar Fejedelemségnek (vagy törzsszövetségnek) állandóan készenlétben kellett tartani csapatait a megszerzett területek védelmében.

A Keleti Frank Birodalomnak rá kel lett döbbennie, hogy a Kárpát-medencében egy új, egységes és erős hatalom van kialakulóban, mely birtokolja legkeletibb provinciáját, Pannóniát és legyőzte a frankokat Moráviában. Ennek a megakadályozása céljából a bajorok 907 júniusában hadjáratot indítottak a fiatal Magyar Fejedelemség ellen.

 

A POZSONYI CSATA LEFOLYÁSÁNAK REKONSTRUÁLT TÖRTÉNETE

Gyülekezés

A 907 júniusában hadjáratra induló bajor sereg, mozgósítás elrendelése után, május hónapban Ennsburg térségében gyülekezett, mely időpont az előző évekhez hasonlóan egybeesett a rendszeres éves májusi seregszemlével. Az időpont megválasztása rendkívül megfelelt a hadjárat valódi céljának leplezésére, hiszen egy szokásos, évenként ismétlődő mustra leple alatt készítették elő a törzsszövetség elleni hadjáratot. Céljuk ezzel éppen a felderítés, de legalábbis a döntéshozók megtévesztése volt, azaz azt elérni, hogy minél később derüljön fény támadó szándékukra. Tehát őseink felderítése, ha észlelte is a bajor fegyveresek gyülekezését Enns körzetében, úgy értékelhette, hogy éves rutintevékenységről van szó. Itt kezdődött a bajor hadműveleti megtévesztés, és ez tartott egészen az északi hadoszlop előrevonásának felderítéséig.

Hadműveletek a Duna déli partján

A gyülekezést követően a Duna déli oldalán, a római limes út nyomvonalát követve, egy bajor hadoszlop június 17- én (egy nappal korábban vagy később) megkezdte előrevonását, és napi 25 kilométer átlagos menetteljesítménnyel haladva június 24-én átkelt a Bécsi-erdőn. A bajor támadási szándékot a gyepűsávban őrjáratozó felderítők valahol a Bécsierdő nyugati vonulatánál észlelték, és azonnal útnak eredtek a hírrel a határvédelmi egységekhez és a szállásterületeken tartózkodó, azonnal bevethető törzsi főerőkhöz. A határvédelmi erők a riasztást követően azonnal elindultak a gyepűsáv mélységébe azzal a céllal, hogy kihasználva a könnyűlovasság mozgékonyságának rendkívül megfelelő terep előnyeit, állandóan zaklatva a túlerőben lévő ellenséget, lassítsák annak előnyomulását a főerők beérkezéséig. A számítások azt mutatták, hogy a bajor hadoszlop a Fischa folyó környékéig ellenállás nélkül vonulhatott. Azonban ebben a térségben már megjelentek a határvédelmi erők és június 26-án felvették a harcérintkezést a támadók első csoportosításaival. Ettől kezdve a gyepűsávban folyamatosan nyomon követhető a határvédelem halogató harctevékenysége. Június 28-án beérkeznek a riasztott magyar főerők első csoportjai, és a Fischa kelet 10–15 kilométer sávjába érve feltehetően leváltották a két napja harcoló határvédő erőket. Amennyiben lépcsőzött bajor előrevonással és harcba lépéssel számolunk, akkor a főerőik bevetése erre az időre valószínűsíthető.

A dátumok alapján feltételezhető, hogy a főerők első csoportjainak (Pozsonytól mintegy 40 kilométer mélységig riasztott csapatok) harcbavetésekor nagyobb összecsapásra is sor kerülhetett június 28–29-én. A nekrológiumoknak a püspökökre vonatkozó korai dátumai azt valószínűsítik, hogy a Duna déli oldalán a zömmel egyházi méltóságok által felállított had vonult, Theotmár salzburgi érsek vezetésével. Egyúttal utalnak a Pozsony előtti elhúzódó harcokra is.

A bajorok megerősödve a beérkezett erőkkel, tovább nyomultak, és június 29- ére mintegy 15 kilométerre megközelítették Pozsonyt. Ugyanezen a napon feltételezhető a főerőik újabb csoportjainak harcba lépése (Pozsonytól 80 kilométer mélységig riasztott csapatok). A dunántúli szállásterületek nagyobb mélységeiből (Szombathely, Komárom) július 1- jén és 2-án további magyar erők érkezhettek Pozsony térségébe, melyek feltehetően alkalmazási körletekben, csapdát állítva várták be az elfáradt bajor hadoszlopot. A bajorokkal harcérintkezésben harcoló csapatok magukra vonva a támadókat, bekerítésre (tőrbecsalásra) alkalmas területre csalogatták a harcokban kifáradt bajor erőket, ahol már vártak rájuk a rejtett körleteket elfoglaló magyarok. Július 4-én, a Pozsonnyal szembeni Duna jobb partjához közeli térségében a szemben álló felek között döntő ütközetre került sor, melyben a magyarok hatalmas veszteségeket okozva súlyos vereséget mértek a bajorokra.

A csata lefolyása alátámasztja korábbi feltételezésünket, miszerint a bajorok déli hadoszlopa mélységben és időben is tagolt lehetett. Az ütközet előtti hosszúra nyúló, nyolcnapi csatározásokat indokolhatja a bajor erők lépcsőzetes harcba lépése, amelyben egy erős előrevetett osztag felvette a harcérintkezést a magyar határőrizeti erőkkel, azonban a főerők harcbavetésére két nappal később kerülhetett sor.

A rekonstruált ütközet lefolyásába szervesen illeszkedett a magyar véderő azonnal bevethető csapatainak lépcsőzetes alkalmazása. Mozgósításra nem volt idő, még ha a legkorábbi felderítési lehetőséggel (az Ennsnél június 17.) számolunk. Magyar erőkkel a Dunántúlról, valamint a Nyitra folyó és a Kis-Kárpátok közéből számolhatunk.

 A második ütközet és a Duna északi hadoszlopa problematikája

Vizsgáljuk meg egy másik hadoszlop alkalmazásának lehetőségét a Duna északi partján. Erre ugyan közvetlen információval nem rendelkezünk – jóllehet a források közvetetten utalnak rá –, azonban a hadműveleti megfontolások és a hadszíntérismereteink is azt valószínűsítik, hogy a július 5-i ütközetre a Duna északi partközelben, valahol Pozsony térségében sor került. A gyanút erősítette meg számításom, amit a folyó északi partközelében, Langenstein–Pozsony 261 kilométer útvonal 18 nap alatti teljesítésre végeztem. Itt a harcérintkezés felvétele a Morva határfolyó mentén, július 1-jén jött létre. Az eredmény: a határfolyó menti harcérintkezés létrejötte további bizonyítéka lehet a Duna bal partján alkalmazott hadoszlop létének, és egy második ütközet megtörténtének.

Ha egybevetjük a folyó két oldalán zajlott eseménysorozatot, érdekes összefüggésekre bukkanhatunk. Összehasonlítottam az ütközetek és a megelőző fontosabb események időbeli lefolyását. Legszembetűnőbb a különbség a határfolyók mentén bekövetkezett harcérintkezés felvétele esetén. Míg a déli hadoszlop június 26-án lépett harcérintkezésbe a határvédelmi erőkkel a Fischa folyó mentén, az északi hadoszlop a Morva folyónál július 1-jén vette fel a harcot a beérkezett magyar/morva csapatokkal, tehát öt nappal később. A halogató harctevékenység (itt őseink által, a színlelt megfutamodás harceljárására alkalmazott terminológia) a Duna jobb partján, a harcérintkezés felvételétől az ütközetig (~40 kilométer sávban) nyolc napban, míg az északin (~15 kilométeren), három napban számolható.

Mi lehetett az oka annak, hogy a Duna északon modellezett ugyanazon események 3–5 nap késéssel következtek be? Hadműveleti megfontolások alapján nagy biztonsággal itt is a tudatos bajor hadműveleti megtévesztés rajzolódik ki. Ennek lényege abban fogalmazható meg, hogy a déli hadoszlop szándékosan gyors előrevonásával, napokkal megelőzte az északi hadoszlopot. A megtévesztés következtében a magyar véderő főerői a Duna déli partjára összpontosultak, kevés csapatot hagyva a Duna északi területein. A megtévesztés kezdetben bevált. Közrejátszott ebben az is, hogy az északi útvonalon előrevonást végrehajtó csapatok felderítését az uralkodó terepviszonyok lényegesen megnehezítették. Ennek következménye az lett, hogy amíg a déli hadoszlop harcolt, az északi hadoszlop nagyobb ellenállás nélkül, július 1-jére kijutott a Morva folyóig, és 15 kilométerre megközelítenie Pozsonyt (a magyarok elővédharcai innen számolhatók).

A Duna bal partján kialakult veszélyes helyzet szükségessé tehette a Duna délen bevetett magyar csapatok egy részének átcsoportosítását a folyó északi oldalára. A Dévényi-folyosóban halogató harcot vívó erők a folyón átkelt könnyűlovascsapatokkal megerősödve, feltehetően a táborba vonult, harcokban kifáradt Liutpold seregét bekerítették és megsemmisítették.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért vált szükségessé a hadműveleti megtévesztés? Mi lehetett az eredendő indítéka? A településtömbök eloszlása azt mutatja, hogy a Dunától északra a Nyitra és a Kis- Kárpátok között több mint másfélszer nagyobb településsűrűséget jelez a feltárt fegyveres lelőréteg együttese, mint a Dunántúlon. Ez azt jelenti, hogy a csatát megelőzően a Magyar Fejedelemség térségben diszlokáló, bevethető erőinek a zöme a Dunától északra helyezkedett el. A bajor hadműveleti megtévesztés szándéka feltehetően ennek az erőcsoportosításnak a területi megosztása lehetett.

 A bajor vereség alapvető okát abban látom, hogy nem szerveződhettek össze csapásmérő erővé, nem alkalmazhatták a döntő csata harceljárását. A magyarok támadása az időben elkülönült, csoportokba szervezett menetrendjüket érte, lehetővé téve részenkénti megsemmisítésüket, és a magyarok részéről az erőfölény megszerzését. Mindez azért alakulhatott így, mert nem ismerték a magyaroknak a messzehordó reflexíjaikra alapuló távolharc-taktikáját és az ezzel kombinált, színlelt megfutamodás harceljárását. A vereséghez hozzájárulhatott – feltételezve az északi hadoszlop létét –, hogy a Duna két partján felvonuló erők nem rendelkeztek folyamatos összeköttetéssel, nem tájékozódhattak a kialakult helyzetről.

 

A POZSONYI GYŐZELEM KÖVETKEZMÉNYEI

 A pozsonyi győzelem a Magyar Fejedelemség nyugati határát kitolta az Enns folyóig, és északra véglegesítette a volt Morva Birodalom keleti részeinek (a mai Szlovákia és Észak-Magyarország területének és Alsó-Ausztria keleti területeinek) elfoglalását. A bajorok veresége oly megsemmisítő volt, hogy a németek legközelebb 123 év múlva, 1030-ban indítanak újból támadást a Magyar Királyság ellen.

A pozsonyi csata részletes elemzése egy sor, a magyar hadüggyel kapcsolatos kérdést világít meg. Ezek közül a legfontosabb a korabeli magyar hadszervezet mozgása, mely éppen a csata kapcsán figyelhető meg.

Észre kell vennünk a hadüggyel kapcsolatos, néhány fontos körülmény jelenlétét. Az első a magyar haderő mozgósítási rendszerét érinti. Ugyanis a csapatok alkalmazási körleteikbe érkezésének dátumai – még a feltételezett, korai Enns környéki felderítés esetére – sem teszik lehetségessé egy mozgósított haderő bevetését, melynek normaidejére a mozgósítás elrendelését követően a gyülekezési körlet elfoglalásáig – a krími tatárok ismert normáit figyelembe véve – 2–4 hét számolható. Ebből következik, hogy a pozsonyi csatában a békében is hadra fogható, azonnal alkalmazható haderőt (a törzs- és nemzetségfők állandó katonai kísérete) alkalmazták.

A számítások azt igazolják vissza, hogy a könnyűlovas-véderő alkalmazásával a Kisalföldről és a hozzá csatlakozó területekről számolhatunk. A Felső- Tisza-vidék térségébe helyezhető fejedelmi katonai kíséretnek nem volt lehetősége részt venni a harcokban.

A magyar hadügy egy másik fontos kérdését, a határvédelem rendjét is pontosíthatjuk. A feldolgozás megerősítette korábbi értékelésünket a gyepűelve kettős rendeltetését illetően. A magyarok a gyepűelvének a határfolyóktól nyugatra elterülő sávját biztonsági zónának tekintették. Rendeltetése a terület ellenőrzésében, idegen mozgások felderítésében és a határvédelmi erők riasztásában fogalmazható meg. A Wienerwald és a Fischa folyó közötti biztonsági zóna mélysége reálidejű felderítést biztosított, lehetővé téve bármely ellenséges behatás elleni intézkedés időbeli foganatosítását. A modellezés alátámasztotta, hogy a Fischa, mint határfolyó képezte az ellenséges támadások megállítását és visszaverését előkészítő első ellenállási vonalat. Ettől keletre húzódott a határőrizeti sáv, melyben a magyar könnyűlovasság a látszólagos megfutamodás taktikáját ismétlődően alkalmazva lelassította az ellenség előnyomulási ütemét, állandó zaklatással veszteségeket okozott, kifárasztotta erőit, felmorzsolta erkölcsi tartását, megbontotta fegyelmét és számára előnyös helyen döntő csapást mért rájuk. Tehát a határőrizeti sáv rendeltetése az ellenség megsemmisítésében határolható be.

Az ütközet tanulságai alapján a gyepűelve rendeltetése a felderítésben, riasztásban és a határvédelem szervezett egységében foglalható össze. Nagy valószínűséggel a felderítés a határvédelem része volt, és sem a fogalmak, sem a mögöttük ma ismert tartalom akkor még nem vált szét.

A győzelem a honfoglalók, és az őslakosság összefogásából születhetett meg, a törzsszövetség és a csatlakozott népek fegyveres erőinek együttműködése alapján. Három évvel Kurszán vezér halála után esetleg mást lehetett volna elvárni, azonban viszálykodás és az elkülönült helyi érdekekért folyó harc helyett egységes katonai fellépésbe ötvöződött a hon birtoklásának tudata.

 Torma Béla elemzése alapján (Új honvédségi szemle, 2007. július 5)

Kelta és görög leletek Nagyszeben és Nagylak között

Számos régészeti fém tárgyakat, és több mint 280 ezüst érmét találtak a régészek a pályán a jövő Nagyszeben - Nagylak autópálya Romániában. 

http://www.romania-insider.com/archeologists-unearth-celtic-artifacts-plus-ancient-roman-and-greek-silver-coins-on-future-track-of-romanian-highway/62275/

"...Researchers discovered a Bronze age settlement and “the first level of colonization which could be connected to our ancestors dates from the Celtic era, in the 3rd and 2nd centuries BC,” according to Sabin Luca. The small iron chariot discovered will most likely be unique, he went on to say. In Celtic areas, the iron chariot is usually buried with the full size chariot, but in this case it was buried separately. The piece was in 80 pieces and its restoration took three weeks...."

Mindezt persze az "ősi Románia" területén.

Így kell történelmet gyártani!

További cikkek:

1. Romania recovers gold coins stolen from ancient Dacian capital site
2. China’s Terracotta Army, coming soon to Romania
3. Queen Mary’s heart in a silver box exhibited in the Romanian city of Suceava
4. New evidence on age and origin of bones from Black Sea island connected with St John the Baptist

Magyar történészek és régészek!Könyörgöm: MAGYARUL!!!

MNO: Egy magyar, aki meghódította a Keletet

Naposoldal

http://mno.hu/grund/egy-magyar-aki-meghoditotta-a-keletet-1067295

Páczai Tamás fotóriporter újra végigjárná Vámbéry Ármin legendás útját

Klementisz Réka

2012. április 10., kedd 14:54

180 éve született, 150 éve indult Közép-Ázsiába, és 100 éve halt meg Vámbéry Ármin, az egyik legnagyobb magyar orientalista, akinek emlékévet is szentelnek 2013-ban. Egy magyar fotóriporter, Páczai Tamás elhatározta, hogy újra bejárja Vámbéry legendás keleti útját Budapesttől Szamarkandig.

Csaknem 16 ezer kilométer hosszú a teljes út, és olyan területeket is érint, mint Kelet-Törökország vagy Afganisztán Herat tartománya, Páczai Tamás vállalkozása tehát a mai viszonyok között sem veszélytelen, Vámbéry korában pedig elképesztő vakmerőségnek számított. Az egykori szegény szentgyörgyi gyerekzseni, Vámbéry Ármin 1862-ben indult második keleti útján jutott el Közép-Ázsiába, és később fontos információkkal látta el a nyugati világot az európai embertől akkor még szinte teljesen elzárt térségről. Egyetlen útitársa és rejtett fegyvere egy mellényzsebbe rejtett plajbász volt, azzal véste titokban papírra kulcsfontosságú jegyzeteit, amelyekből aztán több kötet is született.

Vámbéry hároméves korában megbénult a bal lábára, de a leírások alapján egyáltalán nem keltette még annak látszatát sem, hogy bénultsága bármiben akadályozná. Félárván nevelkedett a Felvidéken, tizenéves korában felismerték rendkívüli tehetségét, családja barátai, ismerősei pedig összefogtak, hogy tanulhasson a kis gyerekzseni. Később ugyan Magyarországon élt, és Ferenc Józseftől kapott katedrát a Pesti Egyetemen, csak VII. Edward angol király mutatta be az akkori felső tízezernek a Nemzeti Kaszinóban, Budapesten. Germanus Gyula korabeli feljegyzése szerint szigorú, kínosan pontos ember volt: „Bicegő úr vastag botjára támaszkodva pontosan délután három órakor megjelent háza kapuja előtt, pillanatra megállt, végigjártatta szemeit a fenséges Dunán, aztán lassú léptekkel megindult a Nemzeti Kaszinó felé. A boltosok, a rakpart munkásai megigazították óráikat, oly pontos volt az öreg úr, s volt idő, amikor Albion politikai óramutatóját ez után a szerény, kedves mosolyú, de acélakaratú és törhetetlen energiájú kis ember után igazgatta.”

Első útja négy éven át tartott, és mivel tökéletesen beszélt többek között törökül is, a befolyásos Fuad pasa bizalmasa és titkára lett. Második alkalommal már azzal tért vissza Ázsiába, hogy a végére jár a magyarság földrajzi és nyelvi eredetével kapcsolatos feltételezéseknek. Kolduló dervisnek öltözött, Rasid Effendi álnéven az iráni városok után Hivába, Buharába és Szamarkandba is elkalandozott. Két év alatt arra jutott, hogy az akkoriban elfogadott finnugor elmélettel szemben rokonság a magyarok és a törökök között mutatható ki.

A szentgyörgyi gyerekzseniből Fuad török pasa bizalmasa lett. Később dervisnek öltözve, álruhában járta be a Közel-Keletet.  Fotó: Wikipedia

 

Itthon nem fogadták kitörő örömmel Vámbéry nyelvészeti eredményeit, Londonban viszont rajongtak úti beszámolóiért, kiadták első könyvét, és több előadást is tartott Európa-szerte. Ő volt például az első, aki hírt adott az Orosz Birodalom közel-keleti befolyásának növekedéséről, bár ez csak húsz évvel később vált egyértelművé. Tapasztalatai később létfontosságúnak bizonyultak az Indiát biztosító angoloknak, Vámbéry véleményét rendszeresen kikérték a nagy francia, angol és német lapok, kutatási eredményei közvetve hozzájárultak az Antant 1904-es megalakulásához.

Csaknem 16 ezer kilométer hosszú a teljes út, és olyan területeket is érint, mint Kelet-Törökország vagy Afganisztán Herat tartománya Fotó: Wikimedia

Páczai Tamás már egy ideje foglalkozik a nagy magyar orientalisták munkásságával. Ha teheti, utazik, eddig többek között Ankaráig jutott el, de a Vámbéry-évad hírére elhatározta, hogy nekivág egy komolyabb kalandnak. Útját a Magyar Tudományos Akadémia erkölcsileg, a Fiatal Fotóművészek Stúdiója pedig szakmailag támogatja, az út nagyjából kétmillió forintos költségének fedezésére azonban még szponzort keres. A teljes utat – az Isztambulig, majd a kelet-törökországi Trabzonig tartó hajóutat leszámítva – biciklivel teljesítené terv szerint idén nyári indulással, három hónap alatt. A lehető legpontosabban követné Vámbéry eredeti útvonalát, és az út során készített képeket utazó kiállításon mutatná be (a budapesti megnyitó után Londonban, Isztambulban, Buharában) 2013-ban, a Vámbéry-emlékév programsorozatának részeként. A Vámbéry nyomában projekt megtalálható az egyik közösségi szponzorációra szakosodott oldalon is, ahol jelképes vagy nagyobb összegű felajánlásokat is lehet tenni az út támogatására.

Címkék

Közel-Kelet, Ázsia, naposoldal, jubileum, fotóriporter, emlékév, Vámbéry Ármin, Páczai Tamás