NIMRÓD - az ősi NAP-KIRÁLY - emf-kryon.blog

NIMRÓD - az ősi NAP-KIRÁLY
2013. November 18., Hétfő


Az ókori királyság: MAGUS - Nemrut-Nimród hegy
Törökország délkeleti részén 2134 méter magas a Nemrut (Nimród) hegy. A területen több szobormaradvány is található, melyek Antiochus perzsa és makedón elődeit ábrázolják. A szobrok jellegzetesen görög arcvonásokkal bírnak, de perzsa ruhát viselnek és a hajstílusuk is perzsa. Az egyik maradványon csillagok és bolygók találhatóak, melyek helyzetéből következtetni lehet az építés időpontjára, amit i. e. 62. július 7-ére tesznek.

Nimród hegye

A helyet rejtélyes okból elhagyták közel 150 év múlva és a király sírja sem került elő. Itt található egy akna is mely 150 m mély, dőlésszöge 35fokos, az alján semmi nincs. Évente kétszer megvilágítja az aljáig a Nap. Azon a napon, amikor az Oroszlán csillagképében van, és amikor az Orionban áll.
Érdekessége, hogy ezen az úton halad át a Nap a Tejúton. Az ősi világban ezt a Mennyország kapujaként ismerték. /Talán lehet akár Csillagösvény is?/ A hegyen a feltárások során találtak egy kőtáblát.

Az Oroszlán csillagkép a Nemrut-hegyi oroszlánon

A csillagok elrendezéséből kitűnik, hogy ie. 62-ben volt így látható a csillagkép. Ezután 25000 évig erről a helyről nem látható. Eratosztemész is írt róla.
A Nimród oroszlános kőtábla a naprendszer bolygóival, teljesen hasonlatos az esztergomi...
(Az Esztergomi oroszlán: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/az-esztergomi-oroszlan.html) ...négyszer vágott oldalú sumér oroszlán képével...
A törökországi Nemrut-hegy a Világörökség részét képezi, elsősorban a hatalmas kőszobroknak köszönhetően, amelyek a hegy tetején őrzik az ott lévő, még feltáratlan királysírokat. A hegy tetejét mesterségesen apróbb kövekből megmagasították, ez alatt vannak (?) a sírok. Nagy Sándor halála után, hatalmas birodalma darabokra esett szét. A több méter magas kőszobrok az eltelt mintegy 2300 év alatt földrengések hatására ledőltek, de a részek nagyrészt épségben maradtak.
A hegy másik oldalán van ez az oroszán, amely fenséges nyugalommal néz nyugat felé:

Így nézhetett ki a Nemrut-hegyen az emlékmű:

Kisfilmben a 11. perctől: Ősi idegenek III. Eltűnt világok: http://www.youtube.com/watch?v=mnO5rdn6BF4#t=660
Nimród:
Nimrud nagykirályban egyszerre jelenik meg az isteni minőség égen és földön egyaránt. NIB-UR tehát az ős, aki a Fényt közvetíti a Magyar Nemzetnek, melyet egyben - küldetéssel - el is indít földi vándorútjára. Ez a küldetés pedig a Nap fényének a hordozása, a Világosság továbbadása. Ezt tette JÉZUS is.
Nimród birodalma:
A birodalomhoz tartozó városállamok között Úr, Suruppak, Uruk, Umma és Kis voltak a legműveltebbek. A Közel-Kelet ősnyelve, amely Nimród előtt az egész föld nyelve volt a szabírok, a saka-szkíták, az etruszkok, az ahájok, kunok, az úzok és avarok, a hun törzsszövetségiek és a szavárd magyarok által beszélt magyar nyelv volt. Erre a következtetésre jutott az Arvisuratól függetlenül számos nemzetközi Közel-Kelet kutató, így pl. Francois Lenormant, H. Sayce, Jaquetta Hawkes vagy Gordon Childe.

Ma már beigazolódott, hogy a kusok a szumirokkal egyidőben, jóval a semiták előtt, Arábiában éltek. Az első szakrális uralkodók ők voltak. Ázsiában a "kus" szó szkítát, szittyát jelent (és nem a hibásan lefordított afrikai etiópokat). A kus-nép, azaz a "szent kos népe" Khám-tól származtatja magát. A szumer KÁM a szószedet szerint "tökéletes isteni Tudás" jelentéssel bír.
Eszerint az ősi értelemben, Nimrud atyjában, Kusban megtaláljuk a magyarságra jellemző vonást: Ez a nép az égi szarvas (Szíriusz), a csillagvilág, a kozmosz szülötte, mely isteni elrendelésből született a földre (gondoljunk csak az ősmagyar regösének szarvasállat - csillagvilág párhuzamára).

lásd: Mit jelképez a szarvas?
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/03/mit-jelkepez-szarvas.html
Nézzük meg magát a NIMRÓD nevet:
Nimród nevének eredeti formája ez volt: NIB-UR. Mivel a NIB párducot jelent, az UR pedig azt, amit ma is értünk alatta, nevének mai magyar elnevezése: PÁRDUC-ÚR. Ő az ősi NAP-KIRÁLY, a megszentelt uralkodó, aki a földön ugyanúgy megszabott földi pályán járja a Teremtőtől elrendelt útját, amint a Nap odafönt. Küldetéssel jött a földre és alkotott uralmat, hiszen feladata az Isteni teremtés végcéljának beteljesítése volt. Sumér nyelven a neve: NIBU-KUS, ami azt jelenti: Kus Párduca.

Szkíta lelet - Párduc

Ez a név utal Nimrud égi származására, arra, hogy a csillagokból jött. "Amint a mennyben, úgy itt a földön is". Lássuk csak, mit is mond erről a birodalomról a magyar ősemlékezet, az Arvisura:
Az időszámítás előtti ötödik évezred legvégén, Nimród nagy hatalomra tett szert a Közel-kelet ősi világában. Nimród - talán akaratán kívül is - birtokolta a világkirály címet. Hatalmas birodalom ura volt, amelynek területe Mezopotámiától Egyiptomig, a Káspi-tengertől a Kárpátokig (Melegvizek Birodalma) terjedt.
A birodalom népeit az egységes magyar nyelv és írásbeliség tartotta össze.
A birodalom népei és elhelyezkedésük az alábbiak szerint alakultak:
1. Szabírok - A Tigristől és az Eufrátesztől Agadi és Mari városa térségéig,
2. Saka-Szkíták - Magyarka (Kaukázus) térsége
3. Etruszkok - Az Ida-hegy déli oldalától a Meleg-tengerig,
4. Ahájok - Az Ida-hegytől északra a Fekete Nagyvízig,
5. Szavárd Magyarok - Magyarkától, a MELEG Nagy-tótól a Van-tóig,
6. Úzok, avarok, garaúzok - Magyarkától Ummáig
7. Hun Törzsszövetségiek - Hétváros, Ménes Birodalma (mai Egyiptom)
8. Kunok - Magyarka és a Mari birodalom között (mai Kelet-Törökország
Nimród hegye és az Orion csillagkép Törökországban:

Ezen a képen hat szoborfej látható, de a többi képpel összehasonlítva hetet fedezhetünk fel:

Az oroszlán és madárfejen kívül emberfejeket látunk különböző fejfedőkkel:

A trónokból talán szintén 7 lehetett?


Nimród - Orion csillagkép
Hét csillag alkotja: Betelgeuse, Rigel, Bellatrix, Mintaka, Alnilam, Alnitak, Saiph. Az égi Vadász alakja mely "H" betűre illetve rovás "R"-re hasonlít. A három középső csillag elhelyezkedése alapján építették a gízai piramisokat, illetve egyes feltételezések szerint a Pilis hegységben a 3 piramis helye Árpádvár, Rám-hegy, és Magas (Mágus) Hegy.
Tarsolya a három csillag alatt található. Ezen a helyen láthatjuk az M42-es mélység objektumot ahol csillagok születnek. Nagyobban nézve ezen a helyen egy szkíta alakot láthatunk. Keze szarvas, agancsos lófejben (Csodaszarvas) végződik.

Hívják még Három kaszásnak és Orion kardjának is. Ennek megfelelően a 3 dimenziós mélységi ábrázolásban, a szárnyas sisakos varázsló kezében 3 kasza és egy kisebb kard is kivehető...
Rejtélyes hasonlóság
A gízai piramisok (hármashalom) az Orion övének vetületével.

Orion öve a Vadász csillagkép középső 3 csillaga. A Tejút magja felé vezető út csillagösvényen.
Orion csillagkép a Pilisben

Nimród zarándoklat - Orion csillagkép Pilisben, mely bejárható a Nimród zarándoklattal.
A csillagkép földre vetített mintája megtalálható többek között Egyiptomban és Pilisben is.
A központi 3 piramis, a többi pedig szent hely pl Pálos kolostor. :-)
Ezeket a helyeket a kékkel jelölt Nimród zarándoklattal lehet bejárni. Forrás: Váry István
Két eltitkolt beavató csillagkép: a Kígyótartó és az Orion:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/ket-eltitkolt-beavato-csillagkep.html
Nimród erőd

Középkori erőd a mai Golán-fennsíkon, 800 méteres magasságban.
Nimród hegy Új-Zéland

A hegy Mawaro-hoz közel található a következő koordinátákon: -44.43333, 170.80000
Csúcsán egy kereszt található. Új-Zéland két nagyobb és számos kisebb szigetből álló állam a Csendes-óceán délnyugati részén. A Föld legelszigeteltebb állama: még Ausztráliától is kb. 2000 km-re fekszik. A másik legközelebbi nagyobb szárazföld délen az Antarktisz.
Nemzetegyesítés és az öt honmegerősítés Parádfürdő előadás részlet - Matek Kamill

video: http://www.youtube.com/watch?v=i2-9BmIpVw4

NIMRÓD küldetése beteljesedett!
NIMRÓD küldetése beteljesedett, mert Jézus megváltotta az emberiséget. Nibúr-Nimród pedig a hagyomány szerint a magyarság ősatyja, akitől Atilla is származtatja magát.
Ő a NAP-Ős, ...aki fényével bevilágítja az utat, és népünket elindítja vállalt küldetésével földi útján.
Ő az égi Hadak Ura, ...aki az Orion csillagképből nyilával őrködik nemzetünk sorsa fölött.
Népünk és a Kárpát-medence Boldogasszony védelme alatt áll!

Józsa Judit Magyarország-Anyaország c. szobra

Semmiféle földi ármány nem tudja letörölni az égről Nimródot, a Turult (Aquila) és a Nyilas csillagképet sem, amely a Szent Koronát őrzi.

A magyarság elpusztíthatatlan ...és amint ismét méltóvá válik reá, be fogja teljesíteni szent küldetését. 
(forrás: Világbiztonság)
Továbbá:
   
A magyar szent korona igazi rejtélye!!!A magyar szent korona igazi rejtélye!!!
   Egy galaxis kívülről nézve az "ŐS" jelkép olvasatát adja nekünk
   Nyelvünkről a kettőskereszt összefüggéseivel
   Mátyás király
   Különös fények a Pilisben
   Piramisok a Pilisben?
   A Kárpát-medence: a magyarok Szent Grálja
   A Teremtő Úr szeretettel teremtette meg a világot
   A Szakkarai Piramis - a kvantumgép
   Két eltitkolt beavató csillagkép: a Kígyótartó és az Orion
   Mit jelképez a szarvas?
   Az Esztergomi oroszlán
   Aranykor Magyarországon
NIMRÓD - az ősi NAP-KIRÁLY
Szeretettel,
Gábor Kati 
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/11/nimrod-az-osi-nap-kiraly.html 

A MAGYARSÁG HELYE E VILÁGBAN

A MAGYARSÁG HELYE E VILÁGBAN

2010-11-15 09:49:10

     Több mint ezer év tudatromboló munkájának eredményei a mára már igen belénk idegeződött, számunkra életcélnak előírt mondatok: 'Fel kell zárkóznunk Európához', s ezt bizonyítandó, fel kell vállalnunk 'Európa védőpajzsa' szerepét. Igyekeztünk mindkét idegen eszménynek eleget tenni, noha lelkünk mélyén tudtuk, hogy Európához nem kell felzárkóznunk, hiszen Európa közepén elhelyezkedő országunk maga Európa, s Hazánk az európai ősiség szülőanyja.

Ha hitvilágunk rablói nem akarták volna elfelejttetni velünk őshitünket, melyből aztán maguknak készítettek rosszul szabott ruhát, akkor tudnánk azt is, hogy az abból merített fény elég lett volna megaranyozni nemcsak saját, de Európa lelkét, életét is.

     Napjainkban is tart ez a felzárkózási folyamat, naponta látjuk a XXI. századunk híreiben. Amint ez a felzárkózás a múltban életünket, vérünket követelte, ez a mában is nyomon követhető: legjobb esetben is nemlétező ország nemlétező népének tekintenek bennünket. A régi viselkedés mely nyiltan hangoztatta Európa szerte, hogy a magyarokat ki kell pusztítani, mára visszafogottabb, de így még sokkal kártékonyabb. E magyargyűlölet ádáz hulláma átcsapott a tengeren túlra is. Itt egy példát hozok csupán:
     Fergus Bordewich: A Fehér Ember Indiánjainak öldöklése.

     'New England-ben (Connecticut, Main, Massachusetts, New Hampshire, Rhode Island és Vermont államok összesítő neve) vakbuzgó emberek, mint amilyen Cotton Mather, aki arra bíztatta a puritánokat, hogy úgy tekintsenek az indiánokra, mint egy kozmikus dráma főszereplőire, kik az élet legkisebb részét is igazgatják, melyben 'Isten küldötteiként az Ő különleges eszközei', s az eltévedt lelkek bűntetésére vannak elrendelve, a jó és gonosz örök harcában. Ilyen körülmények között az indiánok gyilkolása nem csupán hadviselés kérdése, hanem maga a bűntől való megtisztulás.' (Ford.: T.Zs.)

(Fergus Bordewich: Killing the White Man's Indian

     'In New England, zealots like Cotton Mather encouraged the Puritans to regard the Indian as a principal actor in the cosmic drama that governed even the smallest details of life, a 'spetiall instrument sent of God' to punish errant souls in the eternal stuggle between good and evil. In such a climate, killing Indians became not merely warfare, but the cleansing of sin itself.')
*

     Cotton Mather: Narratives of the Indian Wars című könyve 203. oldalán a következőket mondja: 'Igen, csekély kétség férhet ahhoz, hogy északi indiánjaink eredetileg Szittyák....'
     (Cotton Mather: Narratives of the Indian Wars p. 203
     'There has been little doubt that our Northern Indians are originally Scythians;...')

     Az amerikai indiánok nagy kutatója, Kenneth Roberts Arundel című művében ezt mondja: 'Lehet, hogy elátkoznak, amiért a következőket mondom; de hacsak rosszul nem olvastam a Bibliát, több kereszténységet és emberi jóságot találtam a Rabomis, a Hobomok, a M'téoulin, a Natawammet és a Mogg Chabanoke és Natanis indiánoknál, s a többi indián barátaimnál, mint a mélyen tisztelt és kegyetlen bostoni Cotton Mathernál, aki írásaiban kijelentette, hogy 'minden vörösbőrű szittya, s a rajtuk elkövetett kegyetlenkedések, a velük kötött szerződések be nem tartása Istennek tetsző cselekedet.'
     Kenneth Roberts Arundel, Doubleday and Company, Inc. Garden City, New York, 1956
     Majdnem szóról szóra azonos kijelentést hallottam a távolbalátó hírein 2004-ben az orosz elnök szájából a csecsenekkel kapcsolatban.
     Ezen magatartás és erkölcsi hozzá állás elárulja azt is, hogy a magyarirtás gyakorlása nem ezerben kezdődött, de a szittyák világában is ismert eseménynek számított.
     Hozzánk közelebbi történelmi eseménynek számít, amikor a Habsburg uralkodók megegyeztek a fiatal Amerikai Egyesült államokkal, hogy engedje be a nincstelenség elől 'Amerikába tántorgó' magyar családokat azzal a feltétellel, hogy olyan helyre telepítse őket, mely számukra biztos halált jelent.
     E megegyezés közvetlen következménye a magyar bevándorlóknak főként szénbányákban való alkalmazása. A Johnstown-Windber Congregatio ez évben ünnepelte egyháza fennállásának 110 évfordulóját, mely öt magyar nemzedéket gondozott. Ezzel kapcsolatban emlékeztek meg a pennsylvániai szénbányák magyar munkásairól, kiknek munkája segítette a XX. század acél iparát megalapozni. A legborzalmasabb bányaszerencsétlenséget egy 1907 december 19.-i robbanás okozta, melyben legalább 289 bányász vesztette életét Pennsylvania Westmoreland County-ban. Az áldozatok túlnyomó többsége magyar volt, 136 özvegyet és 263 gyermeket hagyva maguk után. Csupán 1907 december havában több, mint háromezer bányász halt meg az amerikai bányaszerencsétlenségek következtében. E hónapot tartják az amerikai bányászat történelmében a legrosszabbnak. (christianobserver.org)

     Egy másik hírközlés vonatkozó száma:
     http://www.clevelandmemory.org/hungarians/pg108.htm
     A Szabadság című lap, 1911-ben ünnepelte 20. évfordulóját, melyben közzétette a magyar bevándorlók acélkohókban, vagy bányákban történt halálát:

1901 December 19 Pittsburgh acélkohó robbanás 12 magyar halott
1904 January 25 Harwick Coal Mine szerencsétlenség Cheswick, Pa. 51 magyar halott, összesen 180 halálesettel
1907 Arnold City bányaszerencsétlenség 24 magyar halott
1907 December Monangah bányaszerencsétlenség 100 magyar halott; összesen 362 halottal
1911 August 8 Youngstown Steel vaskohó robbanás 14 magyar halott; összesen 30

     Az 1911 évi Bluefield-i bányatűz és az 1902 évi júliusi bányarobbanás magyar áldozatainak a száma is igen jelentős.

     Meg kell jegyeznünk, hogy abban az időben a sérültek, özvegyek, árvák semmi segitséget nem kaptak.
     Ezekben az években segítséget, enyhülést csak a zene és a dal hozott a magyar szenvedőknek. A következő dalszöveg ebből az időből származik:
     Szénpor szárítja fel könnyeinket,
     Füstbe fullad kacagásunk,
     Kis falunkba hazatérni vágyunk,
     Hol minden fűszál ért magyarul.
     (The coal powder absorbs our tears, Our laughter is drowned in smoke, We yearn to return to our little village Where every blade of grass understood Hungarian.)

     Bányaszerencsétlenségek vannak. De az itt dolgozó magyarok halála Habsburg egyezkedések eredménye volt és szándékos magyar pusztítás.
     Ha már a kivándorlásokról beszélünk, Amerikába 1920 és 1930 között hárommillióhétszázezer magyar érkezett. (www.spartacus.schoolnet.co.uk/USAEah.htm)
     A magyarság hírnevét rendszeresen romboló másik amerikai intézmény Hollywood, hol a Székelyföldet vámpírok honaként árulták, honfitársainkat rendszeresen nevetség tárgyává tették. Azóta, ha a világ magyar hazánk nevét hallja, csak legyint, legfeljebb Zsazsa Gaborral teszi agyában elérhetővé.
     Világháború előtti történelmünkben már idegen ügynökök dolgoztak egy kommunista 'puccs' szervezésén, mely bármilyen rövid életű volt, Trianon-i feldarabolásunkhoz adott alapot. Tervezett magyarirtás volt ez is!
     De mennyivel több ilyen példa van hazánk történelmében!
     A magyar egész történelme során 'Jótett helyébe jót várj' elmélet szerint élt, e szerint rendezte be életét, ezt éli ma is. És ezt használja ki nagyszerűen, kárunkra a világ. Viselkedésünk, jóra igyekvő életünk Isten áldása. Így indított bennünket útnak, s ezt az adományát őrizzük a Teremtés hajnala óta, hogy maradjon jóság e világban. De ismernünk kell a bennünket kihasználók lelkületét: eddig mindig gyilokosainkhoz fordultunk segítségért.
     Amerikában járó magyar orvos a hetvenes években egy előadás keretében bocsánatot kért a magyarságtól. Feltartott két kezét mutatva kínos fájdalommal tört ki belőle a vallomás: 'Ezzel a két kezemmel egy falunyi magyart abortáltam!' E folyamat azóta sem szűnt meg.
     Az amerikai u.n. műveltség cédává neveli az amerikai társadalmat, korra, nemre való tekintet nélkül. S most ezt veszi át a 'művelt' nyugat, s rombolja le hazánk magas erkölcsre alapozott történelmi múltjának mai folytatását.
     Lassan viszont, a XXI. század hajnalán a magyarság ébredezni kezd, s készül lerázni magáról az eddigi nyugati átkot.
     Keletre, Török ország felé tekint, hiszen nemzeti nagyjaink utólsó mentsvára Török ország volt. Ott élt Nagyságos Fejedelmünk, Kossuth Lajos, Mikes Kelemen, hogy csak a legismertebbeket említsük. Amíg az osztrák császár és magyar király békeidőben több várat pusztított el hazánkban mint a török ellenség háború idején csak azért, mert magyarpusztítási kedve így kívánta, addig a török mecseteket, fürdőket épített, rózsakertet ültetett. De mindenek felett az elesett magyar ellenség vezéreit méltósággal temettette el.
     Kufstein börtöneiben milyen méltósággal kezelték a Habsburgok nagyjainkat? Különös tekintettel a következőkre: A Nemzeti Hirháló 2006. november 18.-i számában közölt cikk Ferenc Ferdinánd következő szavait idézi: 'E célból Magyarországot négy részre bontom fel, nyelve kizárólag német lesz. Ha szükséges Magyarországot eggyel többször a kard élével kell meghódítani. Nem látom, hogyan tudnánk ezt a szükségszerűséget elkerülni. Meg fogom találni a módot arra, hogy Magyarországot letöröljem a térképről. Erdélyt át kell engedni Romániának azzal a feltétellel, hogy a kialakult Nagy Románia a Habsburg hatalomhoz csatlakozzék, mint a federáció tagja.'
     A török vallási, nyelvi és műveltségi téren türelmet tanúsított. Viszont hány magyar kisfiú vált janicsárrá megszállásunk 150 éve alatt? -
     S az uralkodó egyház hány Törökországból hazaszökött magyart égettetett meg élve, nehogy pogánysággal fertőzzék meg a népet? Közben hány kereskedelmi egyezményt kötöttek a törökkel hatalmuk, pénzük gyarapítására, míg mi, 'bűnösnek' kikiáltott magyarok védtük egyházukat és a nyugatot?
     Az ébredező magyar nép most kelet felé kezd fordulni, s mint vezércsillagra, Törökországra tekint. De ezt a kapcsolatot népszerűsítő kiadványokon feltűnő, hogy a magyar zászló másodlagos helyet foglal el a töröké mellett. E tény azt sejtteti, hogy most kelet felé akarunk menetelni, felzárkózni, mint ezt eddig Európával tettük. Ez már jelképesen azt bizonyítja, hogy még mindig nem találtuk meg helyünket sem e földön, sem Európában. Tudom, önmagunkra, önmagunk erejére támaszkodás majdnem lehetetlennek látszik a belénk súlykolt 'kicsi nép vagyunk' állandó hangoztatása miatt. De itt nem erről van szó. Nem arról, hogy a törökök lélekszámban sokszorosan felülmúlják hazánk lakósságát, még a világ össz-magyarságát is. Itt nem számokról beszélünk, hanem arról, hogy Isten egy áldott hazát adott nekünk, ott ringatta az emberiséget embernyi emberré, magyarrá. S ez a Kárpátok védte drága fészek Európa közepén az emberi fejlődéstörténet szempontjából központi helyet kapott Tőle. Innen indultak tanítóink már a legősibb korokban is tanítani, művelni az emberiséget, a szépség, jóság, erkölcs és bölcsesség terén.
     Hazánk Isten kegyelméből az emberiség ősanyja, az emberiség Aranykorának hordozója. Innen vándoroltak ki egyedeink a világ minden tájára, s éppen ezért nyelvünk valamennyi utódnyelvben fellelhető. Nem azért, mert ezeken a helyeken ringott a bölcsőnk. Ezen utódnyelvekben a teremtés menetének szerkezeti egysége nincsen jelen, csak a magyarban. Merjük elfoglalni a Teremtőtől reánk ruházott központi helyet, s késői gyermekeink - a sumir, az egyiptomi, a török, kelta, japán és a többi -- zarándokoljanak hozzánk, idős édesanyjukhoz tanácsért, útmutatásért. Bizonyíthatóan ők az ifjak, ők gyermekeink. Néha büszkék lehetünk reájuk, néha rakoncátlanságaikat kell gyógyítanunk 'síppal, dobbal, nádi hegedűvel', de még inkább jó szóval, szelídséggel, hogy végre ők is hinni tudjanak a jóság erejében, s abban, hogy rajtuk múlik a minden műveltség áhította régi Aranykor, a fény kora visszatérte. E központi helyet jelentő szülői méltóság népünknél soha nem válik dicsekedés tárgyává, hanem felelősségtudattá, hihetetlen komolysággal vett feladattá, hiszen e tárgyból jelesre vizsgáztunk sokezer éves történelmünk során. A mostan alakuló, növekedő műveltségek számára sem szégyen ifjúságuk, hiszen életük teljén hatalmas részt vállalhatnak majd ők is a Teremtésben. Nem 'elmaradottak', csak még nem volt idejük műveltségük teljes kidolgozására. Minden ember, s minden nép valami megbizatást hozott magával a Teremtőtől. Ezt a megbizatást kell felismernie, s a teremtés céljaira használni.
     A világnak meg kell tanulnia hinni abban, hogy az Isten szeretet, s a közötte és közöttünk levő szer (szerződés) a szeretet, mely szerez (teremt).
     Korábban felelősségről beszéltem. Hogy e szerepnek valóban eleget tehessünk, a világ népeinek tanítóivá válhassunk, ismét fel kell fedeznünk önmagunkban, a Teremtő szeretet belénk és nyelvünkbe ültetett tanításait. Merjünk szembe nézni a ténnyel, hogy jelen voltunk e földön, mielőtt a sumir, maya, finn, török és a többi, később belőlünk kiváló nemzet megszülethetett volna. Isten nyelvünkbe, nyelvünk szerkezetébe rejtette a teremtés rendjét. Ennek részleteit nyelvjárásaink tették életük központjává, s éppen ezért meg kell ismernünk a Kárpát medence magyarságának nyelvét, hagyományait, értékeit, mondanivalóit. Nem könyvekből, hanem a személyes kapcsolat zsigeri bizonyosságával. Egy korábbi írásomban kitértem annak elkerülhetetlenül fontos voltára, hogy évi rendszerességgel látogassuk egymás műveltségi területeit: ne csak hírből halljunk a lebegő beszédű palócokról, lófő székelyekről, pannon fénymadárról, s sorolhatnám tovább, hanem váljon a Kárpát medence összműveltsége saját, élő műveltségünkké. Ugyanígy ismerjük meg nagyjainkat, ihletett művészeinket, költőinket. Magyarságtudatunk fokmérője annak felfedezése, elfogadása, hogy életünk, mindenünk a Kárpátmedencéből ered, s eredetért nem megyünk senki máshoz. Nem korcsosítjuk el szavainkat csak azért, hogy egy-egy utódnyelv vélt elsőbbségének adjunk ezzel helyet. Tudományban se lelkendezzünk például a most divatos Gaia elméletért, hanem tudjuk, hogy Tündér Ilona, életünk anyja volt születésünk pillanatától, millió évekkel ezelőtt már.
     Nyelvünk a teremtésben gyökerező, abból fejlődő, lombosodó ősnyelv. Aki ismeri nyelvünket, otthon van a teremtés rendjében, mely nyilt titok mindaddig, amíg él magyarja a földön. És ez a magyarpusztítás soha nyiltan ki nem mondott oka. A hatalmat keresők szemében ez a legfőbb hatalom e földön, melytől meg kell szabadulniuk. Hagyományainkból épített magának vallást az ótestamentumi nép, s századokkal később ennek kinövése, a Római Egyház anélkül, hogy magyar hitvilágunk lelki lényegét keresték, vagy megértették volna.
     Újonnan fellelt ősműveltségünk legyen az a csodakút, melyhez a világ népei mindenkor eljöhetnek, felüdülhetnek. Kérdéseikre választ adhatunk, s segíthetjük őket emberi fejlődésük útján, hogy most már ne csak a földhöz kötött anyagban lássák boldogulásuk nyitját, hanem vegyék észre a mindenütt működő szellem szabadságát, erejét is.
     Ne szaladjunk felvilágosodásért se nyugatra, se keletre, északra, délre, hanem forduljunk mindig, mindenben az Ég Urához, szerető Atyánkhoz, s akkor nem csalódhatunk. A koronázandó magyar király, kardjával üt a négy égtáj felé, de ő maga egyenes háttal áll kapocsként ég és föld között, Istene előtt. Erre a sorsra jelölte ki az Ég a magyart.
     Rajtunk múlik, hogy teljesítjük akaratát.
     Rajtunk múlik, hogy tudatosítsuk ezt az útat a világ népeiben.
     Ezen és rajtunk múlik e világ sorsa is.

     Az idei Kurultáj szervezésekor írt néhány gondolatom továbbra is érvényes, s talán segítséget nyújthat, így utóiratként csatolom:

     Amilyen őszinte örömmel olvasom, s amennyiben az itt lehetséges: hallgatom a kárpátmedencei őshazánkkal kapcsolatos előadásokat, olyan bánat számomra ezek ellenkezőjét bizonyagtó emberek bennünket Ázsiába küldő igyekezete.
     Tegnap kaptam kézhez az idei Kurultájjal kapcsolatos you-tube közvetitést, melyben az egyik rendező a keleti testvérek összehozásának nehézségeiről és sikeréről számolt be, s arról, hogy az idei találkozó számára Bugac milyen szép diszlet, mely terület az ősi lovasnomád hagyományok ápolására kiválóan alkalmas. Ezek között a lovasnomád népek között emliti a szittyákat, hunokat és avarokat akkor, amikor már a nyugati történészek is beismerik, hogy pl. a görög városok szittya városok mintájára épültek, s lovas-nomád életmódról szó sem lehetett közöttük.
     A jelenlegi hagyományvédők jóhiszemű, jólelkű, de tájékozatlan elképzelései egy, a Kárpátmedencében soha nem létezett lovasnomád műveltséget akarnak bevezetni, ezzel megkönnyitve ellenségeink magyarpusztitó munkáját. Az előadó ugyanekkor a népet arra eszmélteti - s ezen igyekezetében nincsen egyedül --, hogy Belső Ázsiában ringott a bölcsőnk. Igy lassan elfelejtjük, hogy kárpátmedencei hazánk nem diszlet, hanem őshaza. Innen indultunk el emberré válásunk idejétől a mába vezető úton. Innen indultak el a most érkező vendégek is, s ide jönnek vissza látogatóba.
     A lovasnomád elképzelések ellen már Dr. László Gyula történész, a kettős honfoglalás gondolatának képviselője is felszólalt. A lovasnomád társadalmak sátoros életvitele már a jégkorszak előtt is idejét múlt volt kárpátmedencei ősműveltségünk embere előtt, kik megőrizték magyar nyelvünk tisztaságát, magasrendű szerkezetét. mely Magyar Adorján szerint a teremtés hangokban való kifejezése, s nem magyar nyelvészek hasonló véleményeket fejeztek ki. Ilyen nyelv megőrzése igen magas szellemi műveltséget követel meg, ezredek békés fejlődésének lehetőségét, amit a lovas, vagy ló nélküli nomád műveltség adni nem tud már jellegénél fogva sem.
     A kurultáj előadója hangsúlyozta, hogy a keleti származást el nem fogadó egyének történelmi nézetei 'délibábosak' (mintha hallottuk volna ezt már néhány évtizeden át....) A Kurultáj és a Turán csoport szervezője a magyar valóságot közelkeleti történelmünk - Baján Kagán, Árpád fejedelem - idejétől számítja. A látogatóba érkező keleti rokon népek viszont jó megérzéssel kis zacskó földet hoznak magukkal hazulról, hogy elhelyezzék 'Az ősök fájánál' - Bugacon.
     Innen egy lépés felhivni a látogató rokonok és barátok figyelmét arra, hogy milyen jó őket kárpátmedencei őshazájukban, az össz-magyarság őshazájában viszont látni, ahonnan ezredekkel ezelőtt vándoroltak ki 'szerencsét próbálni', ahogy népmeséink emlékeztetnek is erre.
     Milyen jó érzés, megnyugvás számukra és az emberiség számára, ha tudják: hazaérkeznek, ha Magyarországra jönnek...

---

Mária Országa© 2010-11-23

>>Hozzászólás a cikkhez<<

dr. Padányi Viktor: Dentu-Magyaria 3. rész XII. DENTUMAGYARIA KELETKEZESE

XII. DENTUMAGYARIA KELETKEZESE

A római birodalom nyugati részének összeomlását túl élő keleti rész "Nagy Theodorikja", a trák-türák-türk közkatonából császárrá kikiáltott Justinus-nak az unokaöccse, Justiniánus (1)
hiába próbálja meg egy utolsó roppant erőfeszítéssel az egykori teljes birodalmat még egyszerű összehozni, az idő kerekét visszafelé forgatni nem lehet. A zseniális császári hadvezérnek, a szintén idegen származású Beliszarnak és idegenekből, főleg hunokból és úzokból rekrutálódott hadseregének szerzeményei gyorsan leválnak újra és az egykor latin jellegű "keletrómai birodalom" rohamosan görög jellegű "bizánci császársággá" alakul át szellemében, kultúrájában, vallásában egyaránt. A 6. szd. végére ez az átalakulás be is fejeződik és a 7. szd. elejével az ikonok és az ortodoxia és a merev keleti pompa Bizánca egyszer csak ott van a történelemben.

A justiniánusi nagy kalandra elfecsérelt erő hiányának a következményei azonban szemmel láthatóak. Az I. Kosru óta új lendületet kapott újperzsa imperializmus adekvát ellensúlyt kívánna a háromnegyed részben elő-ázsiai területű Bizánc részéről, ahogy azonban a perzsa impérium nyomul előre, úgy zsugorodik össze nemcsak a birodalmi terület, hanem a katonai utánpótlás is, hisz a bizánci haderőt főleg elő-ázsiai népekből újoncozták. Justiniánustól kezdve, kisebb-nagyobb megszakításokkal száz éven át folyik a véres küzdelem, amelyben elsősorban a kisebb elő-ázsiai népek őrlődnek fel. Mivel pedig ezek a délibb szemita népeket leszámítva, az örmények és néhány kisázsiai "árja" kategória kivételével egytől-egyig szumir- leszármazású káspi- török, u. n. turáni népek, úz, avar, hun, szabir származékok, elsősorban a "turáni" etnikum pusztul.

Ennek a felmorzsolódásnak csak kisebb részét jelenti az újra és újra elszenvedett véres veszteség és az elhurcolások. A nagyobbik részét a kisebb-nagyobb csoportokban, nemzetségi, törzsnyi egységekben való elmenekülések jelentik, hisz ez a távozó töredékek apránkénti felszívódását s így eltűnését jelenti más népekben. Ez a folyamat különösen a 7. szd. folyamán ölt tragikus méreteket. A perzsa uralom alá kerülés ugyanis lényegében azonos kultúra, azonos vallás, azonos szellem, sőt igen nagy fokban azonos etnikum uralkodását jelenti, hisz a "perzsa" már az óperzsa korszakban is, ezer évvel előbb is túlnyomó részt "méd" volt, fajrokon, nem "árja" s ez a kevert etnikum még inkább "elturánosodott" az avar uralom félezer éves "parthus" korszakában, amely további avar és úz feltöltést jelentett a "perzsa" etnikum számára fajilag, nyelvileg, kulturálisan egyaránt. A Kr. u. 226-ban újra önállósuló újperzsa képlet szinte csak nevében "perzsa", mennyiségében inkább már káspi- török, a perzsa uralom alá kerülő kaukázusi régió népeinek beilleszkedése a perzsa politikai keretbe tehát aránylag nem nehéz és ez a keret az átmenet válságainak elmúltával nem elviselhetetlen. Az elviselhetetlen akkor kezdődik, mikor a hosszú perzsa-bizánci párbaj végén kimerülten egymás mellé leroskadt két hatalom romjai felett a 7. szd. első harmadában megjelenik egy új hódító, az arab.

Az arab nemcsak fajilag idegen, szemita, hanem egy új, az indulás fanatizmusában égő vallásnak, az iszlámnak erőszakos és türelmetlen, tűzzel-vassal térítő protagonistája is, az arab imperializmus tehát nem csupán politikai, - hanem faji, vallási, nyelvi és kulturális imperializmust is jelent, és ez a meghódított népek számára teljes belső lényegüket fenyegető egzisztenciális veszély, amely ellen a védekezés kétségbeesett s a menekülés pánikszerű, hisz az arab terjeszkedés gyors áradat.

A mekkai próféta futása után (622) tizenhat évvel Sziria, négy évvel később Egyiptom már arab kézbe kerül. Afrika északi része ötven éven belül arab birtokká válik és a század utolsó évtizedeiben megkezdődik Elő-Ázsia arab uralom alá vétele és ezzel a dél- kaukázusi embertömegek és a sok ezer éves szumir örökség végső felszámolása, amelynek eredményeképpen Bizánc még Rómától örökölt birtokállománya a balkáni területeken kívül Kis-Ázsiára zsugorodik össze s az egykori birodalomból nem marad más, mint egyetlen nagyra dagadt parazita város és az azt eltartó, paraszti sorba süllyesztett (2), katonai közigazgatás és adóztatás alatt tartott vidék.

A rohamosan növekedő arab impérium történetének induló fázisát - az Omajjidák kora ez - száz év jelenti. Ebben a fázisban az arab súlypont Damaszkusz. A nyolcadik szd. első harmadában azonban döntő változások következnek be Arábia életében. A koraközépkor technikai kapacitása nem tud már megbirkózni a birodalom Damaszkusztól- Karthágóig terjedő roppant távolságaival s ahogy a terjeszkedés keletnek még folytatódik, egy osztódásnak már csak technikai okok miatt is be kell állnia. A jelentkező nehézségek módot adnak Bizáncnak arra, hogy néhány évtizedre valamelyest visszaszorítsa az immár magát a várost fenyegető arabokat, a kaukázusi tér sorsába ez azonban nem hoz változást, sőt az arab vereségek hírére itt-ott azonnal fellángoló függetlenségi akciók által kiváltott arab katonai megtorlások az ókori asszír brutalitásokra emlékeztető állapotokat hozzák újra vissza, ami az arab uralmat még elviselhetetlenebbé teszi.

A szabadságért és függetlenségért fellángoló harc apró gócok gerillaháborúja és ez a harcmód az érintett területek lakosságára még pusztítóbb, mint a rendes háború, mert az arab retorzió sokszor egész vidékek teljes emberállományának kiirtását jelenti, különösen az olyan területeken, ahol megtelepedett, városlakó elemek élnek.

Az emberirtás méreteit még nagyobbá teszi az a körülmény, hogy a dél-kaukázusi tér népessége a 6. szd. vége felé hirtelen megduzzadt.

Ez a hirtelen megduzzadás a Kaukázustól északra elterülő térben bekövetkezett drámai eseményekkel függött össze, amelyek világtörténelmi következményeket vontak maguk után.

Ezeknek az eseményeknek a kiindulópontja Közép-Ázsia. Jelen mű első részében rámutattunk, hogy az ókor folyamán a Káspi-mediterráneum szumirfajta népeinek rezervoárjából állandó volt az északnyugati és északkeleti kirajzás, különösen Belső- Ázsia irányába, amelyből, a mongol őslakosság mellett, itt-ott azzal esetleg keveredve, egy jelentékeny etnikum formálódik ki, az u. n. "őstörök", vagy "turáni", vagy "ural-altáji" faj, amelynek alaprétegét "dáhok", valamint ezeket követő "hun", "avar", "szabir" kirajzások adták, és amelyek az ókori évezredek során főleg a lovaglás és a lótenyésztés kifejlődése óta, a Kr.e. 2. évezreddel kezdődően, a belső-ázsiai szteppéket fokozatosan feltöltő sajátos népfajjá szaporodtak.

Ezek az állattenyésztő lovas-népek kisebb-nagyobb szövetségeket alkotó, kooperatív törzsek politikai formájába tömörülve, egy-egy "nagy-kán", "khagán" politikai irányítása alatt éltek (3). Ha aztán egy-egy tehetséges és ambíciózus khagánnak sikerül néhány ilyen törzsszövetséget összemarkolnia, rövidebb-hosszabb időre megszületik egy egy tágabb keret, egy-egy lovas-birodalom, hisz ezek a népek fajilag, nyelvileg egyaránt rokonok. Ilyen birodalom , volt a Kr. előtt 250 körül alakult, vagy újjáalakult hun birodalom, vagy a Parthia néven ismert és a rómaiak által tönkretett avar birodalom bukása után jóval keletebbre,az Aral és a Bajkál-tó vidékén megalakult második avar birodalom. Ilyen volt a Kr. után az 5. szd. vége felé egy Tuman nevű khagán által a közép-ázsiai tér északi felében alapított kők-türk birodalom is, amely másfél évszázados fennállása alatt döntő változások egész sorát idézi elő Európában.

Ez a birodalom előbb az Aral-Bajkál- vidéki avar birodalomra nehezedve az "avar" néven ismert várkúnokat mozdítja ki helyükről, (akik a 6. szd. derekán Kelet-Európán átvonulva megszállják a Kárpát-medencét (Kr. u. 568) és ott a 9. szd. elejéig fennálló avar-birodalmat alapítják meg) azután a Volga-Don-Kaukázus vidékén Irnik által alapított onogur birodalmat vetik uralmuk alá egy fél évszázadra (570-620).

Ez a támadás az, ami az észak-káspi tér szabirjait újra visszakényszeríti a Kaukázus jól védett vonala mögé és ez okozza a dél-kaukázusi térben a népesség- hirtelen feldagadását néhány évtizeddel az arab imperializmus jelentkezése előtt. A visszaérkező szabir kötelékek elhelyezkedése az ez időben perzsa főuralom alatt álló térben töredékesen, főleg a Kur-síkságon megy végbe, valahogyan talán úgy, amint ez hétszáz évvel később, a tatárjárást megelőző évtizedekben Magyarországon letelepített kun törzsek esetében történt.

A perzsa hódítás által megszüntetett szabir politikai egység hiányát a visszaérkező szabir kötelékek töredezett elhelyezkedése még teljesebbé tette, úgy, hogy mikor az arab imperializmus csapásai alatt a perzsa hatalom összeomlik, az egész északi tér összefogó politikai keret nélkül maradva, egyszerűen képtelen egységes ellenállás kifejtésére.

Így éri ezt a területet az arab katonai terjeszkedésnek az Abbaszidákkal meginduló második fázisa, amely az uralomváltozással kapcsolatos belső arab zavarok nyugvópontra jutásával azonnal megkezdődik a hétszázas évek első évtizedeiben

A szervezetlen és töredékes ellenállásnak, legyen az akármilyen derekas is egy-egy város, vagy területegység, vagy törzs, vagy törzscsoport részéről, egy nagy birodalom egységes irányítású hadszervezetével szemben, amely még hozzá fanatikus is, nem sok esélye lehet. Az arab előnyomulás előbb a délibb régiókat, a Kur és a Ruzsa közti síkságot éri s az itt kialakuló arcvonal halad fokozatosan területegységről-területegységre észak felé a Kaukázus irányába menekülő tömegeket mozdítva ki a helyükről. A hadjárat nem egyetlen roham, hanem évtizedes háború, amely egy 1600 kilométeres arcvonal szabir, örmény, hun, úz, görög, perzsa gócai ellen egyidejűleg folyik, mégpedig olyan brutalitással, amilyen fanatikus a támadás és kétségbeesett a védekezés, különösen akkor, amikor a Kaukázusnak nekiszorított népesség tovább hátrálni immár nem tud. A Kaukázus északi oldalát az előző évszázad utolsó évtizedei óta egy harcias nép tartja megszállva, a kazárok, akik egy évtizedes makacs háború után Kr. u. 680-ban vették az onogur birodalmat végleg birtokukba s ahol máris tízezrével élnek perzsa főleg kovarezmi emigránsok, akiket szintén az arab hódítás tett földönfutókká. Kelet felé a hátrálás útját viszont a Káspi- tenger teszi lehetetlenné.

A tér népei tehát valósággal csapdában vannak, minél keletebbre laknak, annál inkább, mert a menekülés egyetlen lehetséges iránya nyugat, márpedig a Kaukázus vonala másfélezer kilométer.

A menekülő lakosság egy része a Kaukázus jobban védhető völgyeibe, szorosaiba, lakható fennsíkjaira húzódik, kisebb, inkább lovas kötelékek, a harcot feladó s az araboktól semmi jót nem várható harcosok a Kur-vonalán nyugat felé húznak, a zöm pedig megadja magát sorsának, noha ez a sors igen keserű sors, Ez a sors gyaur kutyák sorsa, kegyetlen adózás, elhurcolás, rabszolgaság, arab katonák ágya a leányoknak, rúgás, ütleg, korbács a férfiaknak.

Az az elképesztő lendület, amely az egykori Bábel málladozó maradványától nem messze, néhány évtized leforgása alatt Harun al Rasid mesebeli Bagdadját emelte fel, csak milliók irgalmatlan kifosztásával és százezrek korbáccsal fizetett rabszolgaverejtékével volt lehetséges. Az embertelenül megcsonkított eunuchok, a kivágott nyelvű rabszolgák, a taposómalmok láncra vert páriáinak ezrei és tízezrei éppúgy a meghódított területek lakosságából kerültek ki, mint ahogy családjuktól, vőlegényüktől eltépett perzsa, örmény, szabir lányok népesítették be a fényűző háremeket és a katona-bordélyokat, a nyilvános leányvásárokat és a beduin-sátrak korbáccsal fegyelmezett világát egyaránt. A rendszeres leányvadászatoknak eredménye újabb és újabb hullámait produkálta a "fekete vőlegényeknek", akik bandákba tömörülve, kiégett szívvel és jeges gyűlölettel harcoltak az arab martalócok gyűlölt uralma ellen, törvényen kívül helyezve, futóbetyárok módjára, úgy és ott, ahogy és ahol tudtak. Ez a martalóc-világ természetesen időről-időre véres és irgalmatlan katonai akciókat váltott ki az arab kormányzat részéről, amelyek elől rémülten menekült mindenki, amerre látott, s mivel az arab hatalom keze mindenüvé elért, ezek a megtépett és meghajszolt szegénylegények egyesével, vagy kisebb nagyobb csoportokban, megkergetve, vagy bujkálva, kimerülten és kiéhezve, vánnyadt és beesett horpaszú lovaikon - északnyugat felé kísérelték meg a menekülést a félelem és a megalázás földjéről a Kubán túlsó oldalának végeláthatatlan és hozzáférhetetlen mocsárvilágába, ahova nem merte őket követni semmiféle katonaság.

Hogy mikor és hogyan, milyen hajsza űzött vadjaként vetődött erre az alig lakott és nyomasztó vidékre a szabir szabadcsapatosok közül az első kimerült és agyonhajszolt magános lovas, azt senki sem látta és senki sem tudja. Talán csak egy-egy megmagyarázhatatlan és megdöbbentő álomképet dob fel egy-egy kései utód ősi idegsejtjének tudat-alatti mélyéről a kifosztottság, a reménytelenség, az elhagyatottság szívfacsaró és felejthetetlen élményének faji emlékezete egy-egy nyugtalan és beteg éjszakán, s ha ez a kései utód történetesen egy "Verecke híres útján jött" Ady Endre, az ősi sejt mélyére ráégett kép olyan döbbenetes sorokban tér vissza tizenhárom évszázad ködös mélységéből, amit megmagyarázni egyszerűen lehetetlen, hisz Ady Endre nem tudhatta mindazt, amit "Az eltévedt lovas" c. költeményében a látnokok révületében leírt. Azt annak, akitől ezt a keserűséggel feltöltött sejtet örökölte, látnia és éreznie kellett egyszerű valamikor

"Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt-erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.

Itt van a sűrű bozót
Itt van a régi tompa nóta
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.

Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.

Alusznak némán a faluk
Múltat álmodván dideregve
S a ködbozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgű medve

Vak ügetését hallani
Hajdani eltévedt lovasnak,
Volt-erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak."

A magyar múlt tanulmányozójának libabőrös lesz ezektől a soroktól a háta, amelyekről a "hajdani eszelősök" táltos ivadéka maga sem tudta, mikor kuszán papírra vetette őket, hogy ezek a szabirból-magyarba forduló történelem bevezető sorai

Sok-sok meghajszolt szabir szegénylegényt nyelt el kimerült gebéjével együtt a csalóka semlyékek mélye, amíg a Meotisz mocsárbirodalmának kacskaringós útjait menekülő vadat követve kitapasztalták ezek a bujdosók, amíg egymásután felfedezték a száraz, lakható földhátakat, szilárd bozótosokat, a topolyaerdők között elterülő réteket, legelőket, apró tavakat, patakokat, buja füvű tocsogókat, ahova vezető nélkül nem juthatott be ember. De ahogyan nőtt az első keveseknek a helyismerete és ahogy teltek a hónapok és az évek, úgy nőtt, szaporodott és alakult az a tragikus múltakat hordozó csupa-férfi társadalom a mocsarak mélyén. Előbb csak kisebb rablóbandákban, félig betyár-, félig katonakötelékekben küzdöttek a fennmaradásért. Lovat, marhát a don-vidéki kazár csordákból, ménesekből csaptak ki egy-egy hirtelen támadással maguknak, egyéb szükségleteiket a Krímbe eszközölt rablókirándulásokon görög, örmény, gót, meg zsidó kereskedők portékáiból rabolták össze, asszonyokat meg a kiterjedt mocsárvilág környékén visszamaradt kisebb-nagyobb alán maradványok telepeiről, meg, mikor már tekintélyes létszámú csapatok szervezésére is képesek voltak és bemerészkedtek egykori hazájuk területére egy-egy villámgyors huszár-rajtaütés formájában Szabirföldről szereztek maguknak.

Létezésük híre hamar szétfutott az arab elnyomatás sóvárgó világában, romantikus regék, dalok szövődtek köréjük és számuk újabb és újabb bujdosókkal, magános, vagy csapatos menekülőkkel rohamosan nőtt, úgy, hogy létezésükről rövidesen tudomást kellett a szomszéd népeknek is szerezniök.

Kilétükkel a környező világ nincs tisztában. A nyelvük ugyanaz, mint amit a Kaukázustól és a Fekete-tengertől délre eső területek népei beszélnek s mivel ezeket "úz", "as" "chús", "ghúz" nevekkel összevissza jelölik, a bontakozó új képletet is egyrészt ezzel a névvel határozza meg az első olyan bizánci feljegyzés, amely már rájuk vonatkozik (739), másrészt a területről, amelyen megjelennek, s amely valaha, évszázadokkal előbb Alániához tartozott, jelölik őket alánoknak is, majd mikor a különbség nyilvánvalóvá válik, nevezik őket turkoknak is. A málladozó és leválóban levő krimi görög közigazgatásnak és a krimi görög püspökségnek komoly problémát jelentenek, hiszen hovatovább krimi területeket szállnak meg és krimi városokat, falvakat vesznek birtokukba, de foglalkoztatják a kazár és az arab közigazgatást is, hisz az arab birodalom észak-nyugati, kaukázusi és Kur-vidéki tartományaiban állandóak a zavarok, amiket a helyi lakossággal egyetértve okoznak. Figyelemreméltó, hogy az arab feljegyzések pontosan ugyanarra az időre vonatkoznak, amikor a bizánci feljegyzések elkezdődnek velük kapcsolatban.

Mivel ezek az arab feljegyzések nagyon érdekesek, sőt esetleg döntő fontosságú magyar őstörténeti adalékot jelenthetnek, az általános előadásmodortól eltérően, némileg analitikus formában kell velük foglalkoznom.

1. A haldokló nyugatrómai birodalom germánokkal feltöltött légióinak és a germánokkal betöltött katonai pozíciónak történelmi megfelelője a keletrómai birodalomban az a szerep, amit a hun, trák-türk, úz, alán katonaság és vezéreik visznek, akik azonban nem szétrombolják, hanem asszimilálják a birodalmat.

2. Az egykori görög és kisázsiai magas fokú civilizációk, kultúrák ókori színhelyei ebben a korszakban züllenek oly mélyre le, hogy az utolsó százötven esztendő ásatásai nyomán kezdjük csak megismerni őket. Athén pl., a hellén kultúra egykori fellegvára nyomorúságos balkáni faluvá zsugorodik össze, de ez a sorsa az egykor oly fényes kisázsiai kultúrközpontoknak is.

3. "Kha" szumirul annyit jelent, mint "nagy" A szó pontos szumir megfelelője "kha-kun": Az összes káspi-népeknél ez volt a "főkirály" neve.

A Meotiszban elszaporodó szabir politikai menekülteket szervezett társadalommá emelő történelmi momentumnak igen fontos az időpontja, mert ez az időpont rögzíti Dentu-Magyaria megalakulását. Ennek az időpontnak megállapításához az első bizánci adat időpontja - Kr. u. 739 - önmagában nem elég, hisz ez az adat önmagában nem jelenti azt, hogy ebben az időpontban Dentu-Magyaria már létezett. Ennek az adatnak azonban roppant erejű alátámasztást ad három különböző, és magyar történeti vonatkozásban teljesen egybehangzó arab feljegyzés. Ezek, ismétlem teljesen egybehangzóan, Bal'ami krónikájában (kiadta az Orosz Akadémia 1844-ben), Baladhuri 1866-ban, Leidenben kiadott "Futuh al-Buldan" c. művében és a Kairóban, 1921-ben kiadott Ibn-al-Athir krónikában - mind a három koraközépkori arab munka találhatók.

Ezekben a művekben a földrajzi nevek, folyók, helységek, tartományok, középkori arab elnevezésekkel szerepelnek és ezeket, sajnos, nehéz azonosítani azon a tényen kívül, hogy Kaukázusvidéki területről van szó. A magyar történelmi szempontból legfontosabb terület azonban ezekben a krónikákban "al-Lakz" - csaknem teljesen kétségtelenül meghatározható. Ennek az "al-Lakz" területnek, amely a Kaukázustól délre terült el és körülbelül az egykori "Örményország" nyugati felének felelt meg Azerbajdzsán és Kisázsia között, a szövegek szerint van "alföldje", van "hegyvidéke" és van "két folyó között" elterülő része (a két folyó nevét ezek a krónikák "Samur" és "Shabiran" szavakkal adják és ezeknek megállapítása ez ideig még vitás). Mivel ilyen "két folyó közötti" síkság Elő-Ázsiának Kaukázus-vidéki régiójában csak kettő lehet, (az egyik a Tigris és Eufrát forrásvidéke a Van tótól nyugatra, a másik a Kur és a Ruzsa (Aras, Araxes) forrásvidéke az előbbitől mintegy 300 km-re északra), akármelyik folyópart jelöli is a "Samur" és "Shabiran", a terület, amit "Laki területének" neveznek ezek a források, nagyjából ugyanaz, hisz a két forrásvidék síkságainak középpontjai (a távolság a Budapest-Debrecen közti távolságnak felel meg) egy egységen belül terülnek el. A kettőt egy az Erzerum és Pejbárt vidékét borító "hegyvidék" választja el. Ezzel a területtel kapcsolatban, amely a Kaukázus hegység Fekete-tenger felé eső szakaszától délre terül el, két dolgot is meg kell jegyeznem. Az egyik az, hogy ennek a területnek északnyugati közvetlen szomszédja a Kubán-vidék és Meotisz, a másik az, hogy a Theophylactus Simokatta és Procopius által említett magyar erőd (I. o.) Pejbárt közelében volt.

Mielőtt a szóban forgó arab feljegyzésekre áttérnék, még fel kell vázolnom az adott történelmi helyzetet is. Kr. u. 735-től 743-ig az arab birodalom északi tartományainak kormányzója a damaszkuszi kalifa megbízásából az uralkodó családnak egy Marwan nevű tagja, aki főleg az északi határt jelentő Kaukázus-vonal védelmével van elfoglalva és több hadjáratot vezet Kazária ellen is. Amint említett arab források közlik, Marwant és hadseregét 737-től 740-ig egy makacs és nagyarányú felkelés katonai vérbefojtása foglalja le.

Az arab hódítás óta különböző lázadások úgyszólván napirenden vannak ebben az északi térségben, a szóbanforgó felkelés azonban igen nagy arányú és központilag irányított, nagy területet magába foglaló felkelés, amelynek színhelye al-Lakz s amelynek élén a lakosság egykori urának leszármazottja áll, akinek a neve arab írásban "Upas ibn Madar".

Az "ibn" arab nevek után a nemzetséget megjelölő nevet vezeti be, szószerinti fordítása "fia". Árpádkori magyarban szokásos névmegjelölési gyakorlat szerint annyit jelent: "-nembeli", vagyis a név ómagyarban így adható vissza : "Madar nembeli Upas", vagy "Upas a Madar nemből" (V. ö. a Huba nembeli Szömöre, később "Szömöre de genere Huba").

Semmi, de semmi kétség nem lehet az iránt, hogy a szóban forgó "Madar", vagy a bizánci forrásokban található "Mazar, Matzar" név ugyanerről a területről, azonos a néhány évtizeddel később Meotiszban felbukkanó "Magyar" törzsnévvel, de afelől sem lehet kétség, hogy amint ezt már más helyen kifejtettük, a "d", "z", "tz" különböző volta arra mutat, hogy a hangzó, amit a bizánciak "z"-vel s "tz"-vel, az arabok meg "d"-vet próbáltak visszaadni, sem nem "z", sem nem "d".

A szóban forgó név minden kétség és merészség nélkül a "Magyar" szóval adható vissza. A szóban forgó terület szabir terület és hemzseg a "magyar" név különböző változataitól babiloni, asszír, perzsa, görög, örmény és bizánci forrásokban egyaránt.

Az "Upas" névre Árpádkori neveink sorában nem találtam példát, az "Opos" névre azonban több példa van, a legismertebb a szerencsétlen emlékezetű Salamon hűséges vitéze, a "Ják-nembeli Opos", akit krónikáink "Bátor" Opos néven említenek (11. szd.), de van Opos név több is. Az arabból átírt s "Upas"-nak írt név talán az Opos név mása torzult formában (de lehet esetleg "Aba" is, sőt Huba is).
Ha ez így van, megtaláltuk Kézai Simon magister

• "Chabá"-jának az apját,
• Edemen nagyapját,
• Ügek dédapját,
• Álmos ükapját
• és ez a Magyar-nembeli Opos, az árpád-ház eddigelé ismert legrégibb név szerint is megállapítható őse, akinek, amint majd a későbbiekben látni fogjuk, valamikor a 690-es évek végén, vagy a 700-as évek elején, a századforduló körül kellett születnie.

A Magyar-nembeli Opossal kapcsolatos feltevést teljesen alátámasztja az, amit az arab forráshelyek (4) közölnek róla.

Ezek a források elmondják, hogy miután Marwan hadserege, egy hosszú háború eredményeképpen megszállta al-Lakz egész területét, a Magyar-nembeli Opos seregének maradványával bevette magát 739-ben a várába, amelyet Marwan körülzárt s ostrom alá fogott. Mikor aztán a vár helyzete tarthatatlanná vált, Opos még megmaradt maroknyi emberével egy éjjel egy kirohanást rendezett, áttörte az ostromgyűrűt és "észak felé", "a kazárok királyához" menekült. (5)

Észak felé Meotisz terült el. A "Magyar-nembeli Opos" tépett kis csapatával megérkezett és személyében megjelent az egyetlen dolog, ami a bujdosók világából még hiányzott, a széles látókörű, előkelő, tekintélyes vezér, a sok kisebb-nagyobb köteléket egy kézbe összemarkoló szervező. Ezzel a bujdosók tömege társadalommá, az általuk megszállt mocsárbirodalom egy ideig talán kazár keretben, támogatással, szövetségben, vagy fennhatóság alatt, országgá vált. Dentu-Magyaria megszületett.

Az egykorú és későbbi bizánci közlések hol úzoknak, hol alánoknak gondolják őket, az ószláv emlékezet szabirokat, (6) szavardokat
emleget és határozottan megkülönbözteti őket az általuk "kazároknak" nevezett, északabbra lakó onoguroktól. (7)
Mind a kazár, mind a bizánci köztudatban önálló népegyéniségként élnek saját politikai kontúrokkal, csupán a nem egészen jól tájékozott arabok keverik őket össze következetesen a tőlük északabbra lakó onogurokkal.

Az egykorú arab és kazárokra vonatkozó egyéb kútfőkből tisztán kivehetően a 751-iki kazár-arab háborúban már említésre érdemes kötelékekkel, önállóan vettek részt, sőt, a háborút egy időben a kazárok nélkül, teljesen függetlenül, folytatták Szabiria felszabadítására.

Ennek a háborúnak, amelyben a részvétel a Meotiszban alakulóban levő új ország első "politikai" ténykedése, világtörténelmi méretezésű háttere van, amiről az eseményeknek kellő megvilágításához nyújtanunk kell egy elnagyoltan felvázolt képet.

Évtizedek óta bontakozó belső nehézségek után ebben az esztendőben robbant ki a válság az arab birodalom életében, amely kettészakadáshoz s egy új dinasztia megalapításához vezetett. Az afrikai s az időközben Tarik által meghódított pireneusi területek, mint nyugati birodalom, Kordova székhellyel önállósultak, a keleti rész pedig, egy új dinasztiával, Abul Abbasszal és utódaival, és egy új fővárossal a régi Damaszkusz központ helyett, Bagdaddal alakul ki "Bagdadi Kalifátussá". Mindez súlyos belső zavarokkal, az arab erőt paralizáló belső ellentétek küzdelmeivel jár és a birodalom katonai erejét ez jó időre teljesen megbénítja.

A belső ellentétek jeleire megmozdulnak a leigázott népek és emigrációik s talán ezek veszik rá az arab imperializmust egyébként is aggodalommal figyelő, sőt bizonyos értelemben arab nyomás alatt álló kazár kormányzatot egy háború indítására a saját belső zavaraival elfoglalt arab birodalom ellen.

A kazár erők három ponton lépik át a Kaukázus-vonalat. A meotiszi szabir erők a nyugati, Fekete-tengeri kazár seregrészhez csatlakoznak, amely valószínűleg Don-vidéki onogur kötelékekből áll. Ez a seregrész gyorsan nyomul a Kaukázus és a vele párhuzamosan futó Rion-Kur vonal közötti térben kelet felé előre és előnyomulása során a csatlakozó férfilakossággal rohamosan növekedve egészen az egykori szabir fővárosig, a görög és római források által Gudeának nevezett Kúr-parti erősségig jut el, ami mintegy 1000 km-es előnyomulást jelent.

Az arab kormányzó, aki ez időben Mansur, igen nehéz helyzetben van. Omajida-ember, aki a rohamosan tért nyerő ellenkalifa, Abul Abbasz és pártja részéről katonai támogatásra nem számíthat, az egyre kisebb térre szoruló régi rezsimet meg teljes mértékben igénybe veszi az ellenkalifa elleni egyre reménytelenebb küzdelem. Mansur így elveszti a döntő csatát s a harcban maga is elesik. Az Omajida udvar által kinevezett utód helyzete ugyanez s mikor Abbaszida oldalról szorongatni kezdik, átáll a kazárokhoz, akik így elfogadják kormányzónak s az a helyzet alakul ki, hogy a dél-kaukázusi tartományok, kazár jóváhagyással névlegesen megmaradnak a régi dinasztia kezén, kazár szövetségben és ezzel a háború kazár részről véget is ér egy tisztázatlanul maradt státus quo-val. Nem ér véget azonban szabir részről s a szabir csapatok által felszabadított területek továbbra is szabir kézen maradnak néhány éven keresztül.

Mikor azonban az. arab belpolitikai helyzet Abul Abbasz végleges győzelmével teljesen tisztázódik és az Abbaszida főváros, Bagdad végleg elnyomja Damaszkuszt, az Abul Abbasz után következő új Abbaszida kalifa az északi tartományok ügyét is rendezi, amennyiben új, Abbaszida kormányzót nevez ki Yazid ibn-Usayd al-Sulami személyében, aki megfelelő katonai erővel megkezdi az északi területeken az arab szuverenitás helyreállítását. A 755-ben vagy 756-ban meginduló visszacsatolási hadjárat során a szabirok fokozatosan veszítenek tért. Az előnyomuló arab haderő megtorlásától nem ok nélkül tartó lakosság, különösen azok a kategóriák, amelyek tevékenyen vették ki részüket a felszabadításban, menekülnek. Egy részük kelet felé a Káspi irányába, más csoportok, tömegesen csatlakoznak a visszavonuló meotiszi csapatokhoz, amelyek védelme alatt egész karavánok indulnak nyugatnak, biztonságosabb terület (8) felé.
 Elpusztításnak elébe néző vidékek egész lakossága, a Kúr- vidéki állattenyésztők egész törzsei állatállományukkal és minden tartozékukkal együtt indulnak el a véres utóvédharcok fedezete alatt, úgy, hogy a visszavonulás valóságos exodussá vált, különösen a Kubánhoz közelebb eső nyugatibb területekről. Az elmenekülők számát bizonyos források (al-Tabari) 50.000 lélekre teszik. Ez a tömeg Meotiszban keletkező szabir államba érkező második hullám.

Az északi tartományok újra birtokbavétele után az arab kormányzót Bagdadból arra utasítják, hogy teremtsen békés viszonyt a kazárokkal, amit 758-ban egy házassággal pecsételnek meg. Egy kazár hercegnő és a kormányzó közötti házasság pompázó külsőségek között megy végbe. A következő, 759-ik évben azonban a kazár feleség gyermekszülésben elhal és rövidesen utána hal a csecsemő is. A halálesetekről gyanús suttogások kelnek szárnyra Kazáriában, amelyekben talán az ez időben igen nagy számú, főleg kovarezmi emigránsoknak része lehet, és a rohamosan konszolidálódó arab erőnek amúgy sem örülő kazár kormány háborúra szánja el magát.

Ebben a háborúban a meotiszi szabirság már mint szövetséges, külön katonai főparancsnok parancsnoksága alatt álló önálló hadsereggel vesz részt. Ennek a főparancsnoknak a nevét "Astarchán"-ként adják a források, (9)
ez azonban nem személynév, hanem katonai rang és beosztás, "Uz-tarchán". A szó az "úz-parancsnok" kifejezésnek felel meg. (10)
Ez a személy a Magyar-nembeli Opos már nem lehet, hiszen az ő romantikus menekülése óta ekkor már húsz év telt el. Ez az "Úz-tarchán" Oposnak minden valószínűség szerint a fia, az akit Kézai Simon "Chabának" nevez Gestájában, s a parancsnoksága alatt álló hadsereg, tekintettel arra, hogy a meotiszi szabirság lélekszáma ekkor már 100.000 körül lehet, valóban "hadsereg", legalább 10.000 fő.

A háború nagy arányokban indul. A kazár haderő mellett pl. a kovarezmi emigránsok maguk is kiállítanak egy említésre méltó hadosztályt, amely aztán állandó is marad.

A szabir haderő villámgyors előnyomulással birtokba veszi al-Lakzt, a kazár haderő meg a kovarezmi kontingens a két kaukázusi átjárón keresztül északról hatol be arab tartományokba, ahova a kalifa gyorsan 20.000 embert küld a kormányzó haderejének támogatására, amely el is éri a kormányzó hadcsoportját, egyesül is vele, de súlyos vereséget szenved. Az arab katonai helyzet olyan súlyossá válik, hogy a kalifa rendeletére 7000 embert bocsátanak ki a börtönökből és ezekből formálnak egy újabb hadsereget és erődöket emelnek mindenfelé.

A háború végső kimenetelére vonatkozóan nem állnak értesítések rendelkezésre, néhány évvel később azonban az arabok már a bizánci határt nyugtalanítják és az északi területek újra arab kézben vannak. Az arab foglalás ezúttal végleges s a visszavonult meotiszi szabir erők minden valószínűség szerint egy újabb hullámot hoztak Meotiszba az elveszett hazából magukkal.

Bár a háború időtartamáról, befejezéséről konkrét adat nem áll rendelkezésre, más adatokból következtetve a visszavonulás 764-765 körül (11)
ment végbe s ezután az újabb és utolsó felszabadítási erőfeszítés után a meotiszi szabirság államalapítása véglegessé vált.

A komplexumban van egy figyelemreméltó elem s ez a háborúban résztvevő kovarezmi hadosztály. Ennek az adatnak a fényénél teljesen új megvilágításba kerül a Kézai- Gestának az a meglepő állítása, - amit történettudományunk, mint olyat, ami földrajzilag, történelmileg és "finn-ugorilag" lehetetlen, elvetett - hogy Csaba kovarezmi perzsa nőt vett feleségül, - "nam mater ejus de Chorasminis orta erat" írja Kézai Edemennel, Chaba fiával kapcsolatban.

Csaba a hadjáratból egy kovarezmi származású feleséggel tért haza s ez a feleség a Kazáriában élő kovarezmi emigráció egyik tagja lehetett. Csaba fiának, és utódának, neve - Edemen - tiszta perzsa név.

Ezzel a Csabával egyébként, akinek létezését a "finnugor" elméletbe be nem erőszakolható minden elemmel szemben elutasítóan viselkedő magyar történettudomány egyszerűen kétségbe vonja, foglalkoznunk kell.

Arra a genealógiára, amit gestáink és krónikáink Árpád fejedelem származásáról adnak, a magyar történettudomány, mint komolytalan, hitelt nem érdemlő, középkori dicsekvésre nem sok ügyet vetett. Árpád nagyapjának, Ügeknek a létezését a mondák világába utalták, akit a Hóman-Szekfü "Magyar Történet", amely a frank határőrvidék Pribina nevű alkalmazottjának egy teljes oldalt szentel, egyetlen mellékmondatra sem tart érdemesnek.
Ügek kagán nagyapjára, Csabára azonban csak legyinteni szoktak, mint afféle naiv "krónikás" közlésre, hiszen Attila fia, hősmondáink "Csaba-királyfia", évszázadokkal korábban élt, mint Ügek nagyapja.

Pedig talán érdemes lett volna ezzel a névvel egy kissé tüzetesebben foglalkozni, egy ilyen vizsgálódás ugyanis meglepő eredményekkel gazdagította volna őstörténeti adatainkat.

Feltűnő mindenekelőtt az a tény, hogy helységneveink sorában olyan sok "Csaba" fordul elő (Békéscsaba, Rákoscsaba, Hejőcsaba, Csabacsüd, stb., stb.) annak ellenére, hogy honfoglalás kori és honfoglalás utáni történetünknek egyetlen ily nevű szereplője nincs, ellentétben más árpádkori helyiségneveinkkel, amelyek mind tényleges személyek neveit viselik, mint pl. Solt, Kál, Bogát, Bulcsú, Jutas, Üllő, Keve, Szemere, Doboka, Szolnok, Miskolc, Kalota, Tétény, Szalók, Taksony, stb., akik mind valóságos személyek voltak.

Feltűnő az is, hogy egyetlen "Attila" helységnevünk sem volt a múltban sem, "csaba" helységneveink tehát nem utalhatnak Attila legkisebb fiára a három közül s az is megjegyzésre méltó, hogy "csaba" helységneveink nem Erdélyben, a Csaba-kultusz földjén vannak, hanem mindenfele, ugyanúgy, ahogy pl. a Kál helységnév is az ország legkülönbözőbb részein megtalálható.

László Gyula kitűnő könyvében (12)
egy rendkívül érdekes fejtegetés van a "legkisebb fiú" különleges státusáról az ősi magyar családban. Ő örökli a szülői házat, ő folytatja a szülők életét és viszi tovább a szülök gazdaságát és már gyermekkorától kezdve bizonyos jogok illetik meg a család szervezetén belül. Előkelő helye van az ültetésrendben az asztalnál, halála esetén a családi temetkezési helyen. Még a legújabb időkben is neki jár sok vidéken az utcai szoba, a "nagy ház", ha megnősül, amit neki kell átengedni, akármelyik bátyja lakik is benne előzőleg. Népmeséinkben mindig a harmadik fiú oldja meg a feladatokat, amikbe az első kettőnek beletörött a bicskája, neki segít a táltos paripa, ő öli meg a sárkányt, ő menti meg a királyleányt. A harmadik fiúnak táltos-ereje van.

Ezeknek a feltűnő találkozásoknak az alapján már évek óta foglalkoztatott a gondolat, hogy Gyula, Béla, Zsolt szavaink módjára, vajon nem valami különleges fogalmat jelölő szó volt-e eredetileg a Csaba, tehát nem "csaba" volt-e ennek a névnek is az őse, mint ahogyan a "gyula", a "béla", a "zsolt" pl. azok voltak.

Mikor aztán szumirban megtaláltam a "kál" szót, amely "ver" és "erős" fogalomcsoporton kívül "elöljárót", "elsőt", "elsőszülöttet" jelent - (vagyis Kál helységneveinknek a valószínű magyarázata az, hogy azokat egy bizonyos nemzetség elsőszülöttje házasodáskor alapította) továbbá ugyancsak szumirban megtaláltam az "ucc" (öccs) és az "aba" (hiány, kevés, rövid, kicsi, elfogy, apad) szavakat is, felvetődött a lehetőség, hogy a "csaba" családtag-név, olyan, mint az "öccs", "báty", "húg", "nén" és társaik, és "legkisebb fiút", "legkisebb fiútestvért" jelent, vagyis azt a fiút, akivel lezárul a gyermekáldás, aki az utolsó a gyermekek között, vagyis "ucc-aba", "öccscsaba" ugyanúgy, mint ahogy a "kál" az első a fiúk között (13).
A "Csaba" helységnevek magyarázata eszerint az volna, hogy azok bizonyos családok legkisebb fiainak alapításai.

A "Csaba" az utolsó fiúgyermek és talán csak akkor és olyan családokban van csak, ahol éppen három fiú van, és ahol fiú az utolsó gyermek. Ennek éppen ezért, talán valamilyen különös képességet, valami babonás erőt tulajdoníthattak, hiszen harmadik volt és az utolsó a családban. Az ilyen, a gyermekek sorát lezáró "harmadik fiú" lehetett az ősi nomenklatúrában a- Csaba, az "örökös"

Márpedig ha ez így van, akkor krónikánk állítása Ügek nagyapját illetően nem krónikás naivság. Őstörténetünkben ugyanis nem kevesebb, mint három Csaba fordul elő és a fenti szófejtés szerint ezek nem mások (s így kell őket szemügyre venni), mint három fiútestvér legfiatalabbjai.

Az első Attila legkisebb fia, akinek tulajdonneve Irnik (csak mondáink nevezik "Csabának", mert Attila harmadik fia volt) s aki hozzávetőleges időbecslés szerint Kr. u. 453-514 között élt. Valóságos személy volt, aki bátyja halála után (491) átvette és újraszervezte azt, ami nagynevű apjuk örökségéből megmaradt. Bizánci krónikák "Chabad"-nak is említik.

A második Csaba Kurt onogur fejedelem, valószínűleg legkisebbik fia, aki a kazárokkal vívott sikertelen háború vége felé, 679-ben, a bátyjának, Iszperiknek vezetése alatt a Balkánra vándorolt "bolgárok" elvonulása után (678) egy évvel, néhány törzzsel szintén cserben hagyja legidősebb bátyjukat, Bat-Bajánt, és logikus, de vitatott feltevés szerint a Kárpát-térbe költözik; ahol a medence keleti részén - Erdélyben - az avar birodalom keretében helyezkedik el. Ez a Csaba. a székelyek Csabája, akinek alakját a népemlékezet talán Attila fiával cserélte össze. Ennek a Csabának, akire, mint Kurt (Kuvrat) király legkisebb fiára az óbolgár hagyományok is emlékeznek, bizánci kútfő őrizte meg - szörnyen eltorzítva - a valódi nevét (Kotragos). Kr. u. 660 körül születhetett és fiatalon tűnt el serégével együtt, valami balsikerű hadivállalkozás során.

A harmadik csaba Ügek dentu-magyariai fejedelem nagyapja a mi Csabánk, aki az eddigiek logikája szerint szintén a "harmadik" fia lehetett apjának, akinek valóságos nevét azonban nem ismerjük. Ennek a Csabának Kr. u. 739 előtt kellett születnie (14- 15).

Nemzeti dinasztiánk perzsa ősanyjának nevét éppúgy nem tudjuk, mint ahogy nem tudjuk Csaba személynevét sem. Ha azonban a rendelkezésre álló sovány adatmennyiségből levont következtetéseim nemcsak merészek, hanem helyesek is (s ezt későbbi kutatások és felfedezések el fogják dönteni) , akkor a Magyar-nembeli Oposnak három fia volt, akik közül a két idősebbik meghalt - talán az első felszabadító háború folyamán (751-755) s ezért lett Csaba az utód. Ha házasságának idejét helyesen tesszük a 759-765 évi háború befejezése utánra, fiának, Edemennek valószínű születési ideje 768-769 körüli idő. S ez az idő Dentu-Magyaria teljes önállósulásának időpontja, a kazároktól való teljes elszakadás ideje. Innentől kezdve, együttműködésre valló adatok nincsenek. Innentől kezdve ellenségeskedésre valló adatok következnek (16).

4. Bal'ami 545. Ibn al-Athir két helyen is.

5. A vár neve sajnos nincs megemlítve a szövegben, a színhely azonban igen meggyőző erővel sugalmazza, hogy a fennebb már említett "oppidulum Mazarorumról", phrourton Mazarón-ról lehet szó, amit még Heraklius császár állíttatott a megelőző században helyre.

6. Konst. Proph. i. m. 10. 11. és 37. fejezeteiben található megjegyzések valószínűleg rájuk vonatkoznak. Vernadsky szerint (Ancient Russia) svédek(!) voltak és "szabir" (szavard) nevük a svéd "svert" (kard) szóból származik, mert kardgyártásuk híres volt.

7. Az ószláv feljegyzések "Levedet" és népét "kazár" adószedéssel hozzák viszonosságba, ami az onogur határőrvidék katonasága által nyújtott karhatalom aspektusában, érthető.

8. "Turcarum exercitus devictus fuit atque in partes duas divisus, et earum una quidem oriertem versus partem Persidis incoluit" (Konst. Porph. i. m. 38, fej.). Ennek a résznek csoportjai kerülhettek a Káspi- Kaukázus folyosón át a Jajk-vidékre is.

9. Ya'qubi (Historiae, Leiden, 1883), II. 446, Tabari, IIL, 328 Ibn Fadlan (Rihlah) 218. etc.

10. Az "as-tarchan" kifejezés jelenthet esetleg "lovasságai parancsnokot" is (assa - ló), azonban az egész hadsereg lovasság volt, ennek a kifejezésnek tehát nincs értelme. Az "úzok tarchánja" értelmezés (így nevezik a meotisziakat) az egyetlen ésszerű értelmezés.

11. Baladhuri közli, hogy 765-ben a "Sawardiyah"-k kifosztották Shamkur-t a Kaukázustól délre, (Futuh al-Buldan, 203. 1.) de említi őket egy másik arab kútfő, Hudud al' Alam is (22).

12. László Gy.: A honfoglaló magyar nép élete, Bp. 1944.

13. A fenti okfejtésnek van egy figyelemreméltó negatív alátámasztása is, amely tüzetesebb vizsgálatot érdemelne. Kútfőinkben Bulcsú egyszer mint Bogát fia, másszor viszont mint Kál fia van említve. Mivel a "kál" lehet Bogát megjelölése is - a két név árpádkori helységneveink sorában egyébként is egymás mellett fordul elő - a fenti szófejtés megadja a magyarázatot arra, hogy Bulcsú úgy is van említve, mint "Bogát fia", meg úgy is, mint "a kál fia" (latinban nincs névelő), vagyis a két megjelölés ugyanazt a személyt jelenti, csak történészeink ezt nem tudták. Viszont ez egyszerre tiszta és logikus rendet teremt egy csomó, eddigelé meglehetősen konfúzus forrásadatunkban. Ha ugyanis

• a kál "elsőszülöttet", "elöljárót" jelent, akkor Bogát Leventének elsőszülöttje,
• a Nyék törzs Levente után következő feje és Levente után következő horka volt.
• Bulcsú tehát Árpádnak dédunokája.

Mivel pedig Bulcsú fia az apja kivégzése utáni felháborodásában pogány hitre visszatért "Szár", Szerénd a keresztény egyházi személy által írt István-legenda szerint
"somogyi vajdának" írt Koppány apja, aki "István nagybátyja", vagyis Árpád-utód, a "kálok" leszármazási sora így alakul:

• Árpád - Lád (Levente) - Bogát - Bulcsú - Szerénd - Koppány.

14. Neve első középkori gestánkban, a Szt. László-korabeli "ősgestában", amely mindössze mintegy 275 évvel "Csaba" élete után készült (1075-1080 táján), még valószínűen benne volt, csak a későbbi kompilátorok (Anonymus, Kézai, Kálti és Thúróczi) hagyták ki, mert a tulajdonnévnek tekintett "Csaba" szó előtt értelmetlennek találhatták. Anonymusnak nem ez volna az egyetlen "forráskritikai" tette. Ő, mint "csacska meséket" kihagyta kompilációjából pl. őstörténetünk mondai jellegű anyagát, '' ami így az elveszett ősgestával együtt elveszett, s ő "igazította ki" az ősgesta helyesen felsorolt vérszerződő vezéreit is kihagyva Árpádot, aki Álmossal egy listára téve szerinte logikátlan és téves volt és tulajdonnévnek téve meg a "kende" szót (Kundu), hogy a hét név kijöjjön. A "Kende" ugyanis az ő korában már tulajdonnév volt, mint a Kál, Csaba, Gyula is. Erre egyébként még visszatérünk.

15. Fia az arab forrásadatok "Upas ibn Madar"-ja, "al Lakz ura" valóban azonos a dentu-magyariai "Magyar" törzs vezetőjével, akkor gyermekeinek drámai menekülése előtt kellett születniök s ha a "csaba" szófejtés helyes, ez a fiú a legfiatalabb a három közül. Mindez a születési időt meglehetős pontossággal határolja körül, sőt "Upas ibn Madar" születési idejét is erős valószínűséggel teszi a 7. és 8. század fordulójára: Bár mindez tiszta dedukció eredménye csupán, ez az eredmény és a következtetés összehasonlíthatatlanul szilárdabb és komolyabb bázison nyugszik, mint a "finn-ugor" történetmagyarázat merész "man-s-í" elmélete, nyakatekert szófejtései, lovasnéppé átvedlett erdőlakói. és egy olyan , "finn-ugor" nyelv, amelyben csak annyi a "finn ugor", amennyit ebből a nyelvből a "finn-ugor" nyelvek hiányosan és tökéletlenül átvettek.

16. Egyáltalán nincs kizárva, hogy a Konstantinos által említett kazár házasság (Lebedias) ennek a Csaba-féle házasságnak homályos emlékével keveredett össze a 10. század derekán, a szabir-onogur egyesülés után.