Zajti Ferenc: XXXV. FEJEZET IZENET INDIÁBÓL

Irat, levél, izenet jött Indiából, mely hívta a gyermeket! Hisz onnan való volt a lelke, Kasyapa birodalmából. Zarathustra is Kasyapa leszármazottja. Viasa kolostorai írták. És Jézus nem tudott ellenállni. Az aranyakat, miket napkeleti bölcsei hoztak volt ajándékképpen, már rég elosztogatták. A lopó is segített tőle megszabadulni.

És elindult a gyermek. De nem egyedül. Valószínű, hogy az anya nem hagyta magára, - vele ment Mária is. József itthon maradt és várakozott. Még életben találta a visszatérő fiú és a leghűségesebb anya.

Az őskeresztény irodalom egyik legszebb költői terméke a Tamás Apostolnak tulajdonított "Gyöngy" néven szereplő költemény

A "Tamás-akta" előadása szerint, mikor Tamás apostol Misdai indiai király országában Charisnak, a király közeli rokonának feleségét, Mygdoniát megtéríti és Charis a börtönben az apostolt fenyegeti s ez válaszul Krisztus dicsőítésébe fog s fogolytársai meghatódva kérik, hogy imádkozzon értük is, akkor énekli imája befejeztével e dalt, mely Jézus lelkének Indiához való odatartozásáról beszél. Jézus szerepéről, melyet Palesztinában vállalt. A misszió munka hivatásszerűségének feledésbe menése, Jézusnak ebből való kiszabadítása és hivatására való emlékeztetése a költemény kitűzött célja és fő témája is egyben.

Hennecke, E., Neutestamentiche Apohryphen. Tübingen, Leipzig. 1904. p. 521-525. Thomasakten.

• A "Gyöngy". 
• 
  "Midőn fiatal gyermek voltam
  S atyám palotájában
  Táplálóim, gazdaságán s bőségén örvendeztem,
• Kelet országból, szülőföldünkről
  Útravadót adtak szüleim s elküldöttek engem.
  Kincses kamrájuk gazdagságából
  Útiterhet állítottak össze,
• Nagyot s mégis könnyűt,
  Hogy egymagam vihessem.
  Arany a teher az ecceusok országából
• És ezüst a nagy Gazakból,
  És chalcedonkő Indiából,
  Gyöngy a kusok országából.
  S felvérteztek engem azzal a gyémánttal,
• (Mely szétzúzza a vasat)
  És levetették rólam a drágakővel kirakott aranyszőttes ruhát,
  Melyet szeretetükben csináltak volt,
  S az aranysárga köpenyt,
• Mely termetemre illett.
  És arra a megállapodásra jutottak velem,
  S beírták szívembe, hogy el ne feledjem:
  "Ha lemégy Egyiptomba,
• S onnan elhozod azt az egy-gyöngyöt,
  Mely ott (annak a tengernek közepén) van,
  Melyet a falánk kígyó körít -
  Akkor öltsd újra magadra a drágakővel kirakott ruhát,
• S azt a köpenyt, melyben örömöd találtad,
  És légy testvéreddel (felebarátunkkal) együtt
  Örökös birodalmunkban."
  Én jöttem kelet felől (s ereszkedtem lefelé)
• Nehéz, veszedelmes úton,
  Kísért két vezető,
  Mert tapasztalatlan voltam, hogy azon járhassak.
  Elhaladtam Mesene határa mentén,
• Mely hetet heveskedő népének szállása,
  Elértem a babilóniaiak országába
  (S beléptem Sarburg falai közé).
  Midőn azonban megérkeztem Egyiptomba,
• Ott elhagytak engem vezetőim, útitársaim,
  Én meg a legrövidebb úton neki a kígyónak,
  Barlangja körül szállottam meg,
  És vártam, hogy álomba szundítson,
• Hogy titkon vegyem el gyöngyöm.
  Ámde mikor egyedül voltam
  S külsőmben lakótársaim szemében idegenesnek tűntem fel,
  Törzsbéli társam láttam ott keletről,
• Szabadot, ifjút, bátrat, szépet,
  Előkelők fiát.
  Ő jött, együtt élt velem, s társammá lett,
  S barátommá s működésem, társává tettem őt.
• De óvtam őt az egyiptomiaktól,
  S e tisztátalanok társaságától.
  Viseletüket mégis felvettem,
  Hogy ne tűnjek fel előttük idegen színében,
• Mint olyan, aki kívülről jött oda,
  Hogy ismét visszanyerjem a gyöngyöt,
  És az egyiptomiak felköltötték ellenem a kígyót.
  De valami réven, akármi is volt az,
• Megtudták, hogy nem országukból való voltam
  És csellel, fogással léptek fel ellenem,
  S én ettem ételükből.
  Akkor már nem tudtam többé, hogy királyfi vagyok,
• S szolgáltam királyuknak,
  De elfeledkeztem a gyöngyről is,
  Melyért szüleim küldöttek volt,
  S étkük nehéz volta miatt
• Mély álomba merültem.
  Mikor azonban ezt szenvedtem,
  Észrevették ezt szüleim s szenvedtek érettem.
  És szállt a hirdetés országunkban szerte,
• Hogy mindenki jöjjön kapunk elé.
  És Parthia királyai s méltóságai,
  S kelet minden nagyja
  Értem azt a végzést eszközölték ki,
• Hogy ne maradjak Egyiptomban.
  Írtak is nékem, alá is írták a
  Hatalmasok, így:
  >Atyádtól, a királyok királyától,
• És anyádtól, ki keletet uralja,
  S bátyádtól, ki második utánunk,
  Üdvözlet fiúnknak Egyiptomban!
  Kelj fel s ébredj álmodból
• És halljad a levél szavait
  S gondolj arra, hogy királyfi vagy.
  Ládd, rabszolgaigát vettél magadra!
  Gondolj arra a gyöngyre,
• Melyért Egyiptomba küldöttek volt,
  Gondolj aranyszőttes ruhádra
  S büszke köpenyedre,
  Melyet fel kell öltened s amellyel díszítned kell magad.
• Neved bejegyezve a bátrak életkönyvébe
  S együtt kell bátyáddal, a mi, helytartónkkal
  Királyságunkban lakoznod!
  Levelem oly levél,
• Mit a király lepecsételt
  A gonosz babilóniaiak
  S Sarbug labirintja zsarnok démonai miatt.
  repült, mint a sas,
• Minden madarak királya,
  repült és leereszkedett nálam
  És csupa szó lett.
  Szavára, hallható hangjára
• De felpattantam álmomból,
  Felvettem, megcsókoltam,
  Pecsétjét feltörtem s olvastam.
  Tartalma de megegyezett azzal,
• Mi színembe volt írva.
  Tüstént gondoltam rá, hogy királyok fia vagyok
  S szabad származásom a maga életmódja után vágyott,
  Arra a gyöngyre is rágondoltam,
• Melyért Egyiptomba küldöttek volt
  S kezdettem varázsszavakkal megigézni
  A borzasztó és falánk kígyót.
  Elaltattam mélyen s elszenderítettem,
• Mert atyám nevét ejtettem ki fölötte
  És második fiúnkét
  S anyámét, Kelet királynőjéét.
  És elraboltam a gyöngyöt
• S megfordultam, hogy szüleimhez vigyem azt.
  A szennyruhát levetettem
  S visszahagytam országukban,
  S utamat azonnal
• Hazám fénye felé irányítottam Keleten.
  És az úton előttem találtam levelem,
  Amely felébresztett.
  És amint szavával engem, az alvót felébresztett volt,
• Épp úgy vezetett is a belőle áradó fény által.
  Mert a kínai selyemre írott királyi írás
  Fel-felsugárzott szemeim előtt.
  És szava, vezetése által
• Iparkodásom újra meg újra biztatta.
  S mialatt a szeretet vezetett és vonzott
  Elhaladtam Sarbug labirintja mellett,
  Balra hagytam Babilont
• És elértem a nagy Mesémébe,
  Kereskedők kikötőjébe,
  Mely a tenger partján fekszik.
  És díszruhám, mit levetettem volt
• És köpenyem, melybe öltöztem, volt
  Warkan (Hyrkania) magasáról szüleim odaküldötték
  Kincstárosaikkal,
  Kikre hűségük folytán rájuk bízták.
• De én nem emlékeztem többé pompájukra,
  Mert mint ifjú gyermek hagytam vissza atyám palotájában
  Azonban hirtelen megláttam a ragyogó ruhát
  Mintegy saját tükröződésemben felhasonlani.
• Egészen megpillantottam magamban
  S megismertem s láttam magamat rajta át egészen.
  Kettő voltunk, egymástól elkülönülne,
  És mégis egy ismét, egy alakban.
• Igen, a kincstárosokat is kettősöknek láttam.
  Akik a ruhát hozták volt
  És mégis egy alakjuk volt,
  Egy királyi jelt hordtak mind a ketten.
• Az a kincs és gazdagság volt kezükben
  És azt adták vissza, ami megilletett,
  A pompás ruhát,
  Ragyogó színekben díszítve
• Arannyal és drágakővel
  És gyönggyel szemgyönyörködtető színben -
  Ezek voltak felül ráerősítve,
  És minden varrása gyémánttal volt összefoglalna.
• És a királyok királyának teljes képe
  volt az egész ruhán,
  És felül zafírkövek voltak ráillően odafűzve,
  Zafírkövekként csillámlanak szenei.
• Viszont meg azt láttam,
  Hogy a megismerés gerjedelmei áramlanak teljes egészéből.
  S kész volt arra, hogy megszólaljon.
  Hallottam is, amint azokkal,
• Akik hozták volt, beszélt:
  Én a minden halandók legbátrabbjától származom,
  Én vagyok a tetterős,
  Ezért nevelkedtem én fel magánál az atyánál
• És észrevettem magam, mint nőtt nagyságom
  Az ő erejéhez képest!
  S királyi mozdulataival
  Egészen hozzám omlott,
• Kisietett elhozóinak kezéből,
  Ahhoz igyekezve, akinek fel kellett vennie.
  S engem is el fogott a vágy,
  Hogy elé siessek s magamra öltsem,
• Kinyújtóztam, elvettem
  S színei szépségével díszítém magam
  S köpenyembe, mely királyét felülmúlta,
  Egészen beburkolóztam.
• S mikor magamra öltöttem, felemeltettem
  Az üdvözlés és tisztelet kapujáig
  És meghajtottam fejem és imádtam
  Az atya fényességét, aki küldötte volt nekem,
• Akinek parancsait teljesítettem.
  Hasonlóképpen megcselekedte ő is azt, amit megígért.
  S palotájának kapuiban
  Nagyjai közé vegyültem.
• De ő örvendezett én rajtam s magához vett engem
  És én együtt voltam vele az ő palotájában
  Minden ő alattvalói dicsőítették pedig őt
  Boldog ujjongással.
• És ő mondó nekem, hogy a
  Királyok királyának lapujához kell vele mennem,
  S áldozataimmal és a gyönggyel
  Egyszerre vele a király előtt megjelennem. "

És tovább olvassuk a tudósítást: Hazament azután a gyermek szüleivel együtt Názáreth városába és engedelmes vala nekik, - növekedvén erőben és bölcsességben.

Ebbe az időbe világít be egyik kopt apokrif történet elbeszélése, mely szerint a növekvő korban levő Jézus míg testileg erősödött, lelkileg bölcsességben gyarapodott, hatalmas isteni erejű szellemével átfogta az egész megmunkálandó misszióterületet. Míg a csendes műhely zajában elmélyedő szótlansággal forgatta az esztergakereket, azalatt messze-messze vidéken; távol országokban járt-kelt munkáló szelleme. Talán erre értette a szót, amikor egyszer tanítványainak mondotta: Még más juhaim is vannak én nékem.

Hogy az apokrif irat szavait halljuk:

• Egyszer, amikor József atyával kint dolgozgatott a gyermek Jézus a közeli szőlőskertben - egy, a Kis Jézushoz hasonló angyali lény jött be egyenesen Mária szobájába. Mária nagyon megijedt, mert nem tudta megkülönböztetni gyermekétől, akihez nagyon hasonló volt, de mégse volt ugyanaz.
• Hol van az én Jézusom, kérdezé az angyali lény, - mert találkoznom kell vele. ?
• Nincs idehaza, válaszolta félénken Mária, - de mentem hazahívom. És elfutott a közeli szőlőskertbe. Odaérve, ahogy elmondta a jelenséget József atyának, - a szó eljutott a kis Jézushoz is, aki ujjongó örömmel kérdezé Mária anyát: Hol van ő, hogy viszontláthassam már, akire olyan régóta várakozom?
• József, Mária és a gyermek Jézus sietve indultak a szőlőskertből haza. Ahogy beléptek Mária szobájába, ott várakozott a kis Jézussal megtévesztésig hasonlatos angyali lény Minthogyha ugyanegyek lettek volna. És amikor találkozott a kettő, csak átölelte a gyermeket a ragyogó szellem. És csak csókolta hosszan és a gyermek is őt, - mígnem eggyé olvadónak.

Így teltek, múltak azok a napok, hónapok és évek.

Zajti Ferenc: XXXIV FEJEZET JÉZUS GYERMEKKORA

De mit tudnak Jézusról a Jézus gyermekkorával foglalkozó apokrif evangéliumok? Így különösebben a Jézus testvérének tulajdonított, úgynevezett Jakab-evangéliuma, továbbá a gazdag tartalmú "Arab-evangélium".

A kora első századokban keletkezett eme ősi iratok néhány fejezetét óhajtom e célból bemutatni. dr. Raffay Sándor evangélikus püspök fordításában:

Jakab elbeszélése

a) "József éppen készülődött, hogy kivándorol Judeába, mikor nagy zavar támadt a judeai Betlehemben. Ugyanis mágusok jöttek, mondván:
Hol van a zsidóknak most született királya? Mert láttuk a csillagát keleten és eljöttünk, hogy őt tiszteljük.
Mikor ezt Heródes meghallotta, megijedt és szolgákat küldött a mágusokhoz. Aztán összehívatta a főpapokat és megkérdezte őket, mondván:
Miként van megírva a Krisztusról, hol születik?
A judai Betlehemben, felelték, mert így van megírva.
Aztán elbocsátotta őket és megkérdezte a mágusokat e szavakkal: Miféle jelet láttatok a született királyra vonatkozólag?
A mágusok azt mondták:
Egy óriási csillagot láttunk a többiek között, amely annyira meghaladta azokat a fényével, hogy nem is látszottak. Mi ebből megtudtuk, hogy Izrael számára király született és eljöttünk, hogy neki tisztelegjünk.
Erre a mágusok kimentek és íme az a csillag, amelyet keleten láttak, előttük ment egészen addig, míg a barlanghoz nem értek. A barlang homlokán aztán megállott. És a mágusok a gyermeket anyjával, Máriával meglátván, málháikból ajándékot: aranyat, tömjént és myrrhát szedtek elő. S miután az angyal arra utasította őket, hogy ne menjenek be Jeruzsálembe, más úton tértek vissza hazájukba.

b) Látván Heródes, hogy a mágusok megcsalták, haragjában gyilkosokat küldött ki, mondván:
A kétéves és azon alul levő gyermekeket öljétek le.
Mikor Mária meghallotta, hogy a gyermekeket gyilkolják, megijedt s fogta a gyermeket, bepólyázta és az ökrök jászolába tette. Erzsébet pedig, mikor meghallotta, hogy Jánost keresik, magához vette őt és a hegységbe ment s körülnézett, hol rejthetné el, de nem talált rejteket s nagyon hangosan felsóhajtott és mondá:
Istennek hegye, fogadd be az anyát gyermekestül.
Mert Erzsébet sem bírt felmászni. És azonnal megnyílt a hegy és befogadta őt. S világosság tűnt fel nekik, mert az Úr angyala volt velük, őrizve őket.

c) Herodes pedig kereste Jánost és Zakariáshoz szolgákat küldött, mondván:

Hová rejtetted a fiadat?
Én, felelte az nekik, az Istennek szolgálok és az Úr templomában tartózkodom, nem tudom, hol a fiam.
A szolgák elmentek és mindent elmondtak Heródesnek. Heródes pedig megharagudott és azt mondta:
Az ő fia akar Izraelben uralkodni! És hozzá küldött, azt üzenve neki:
Mondd meg az igazat, hol a fiad? Mert tudod, hogy kezemben a véred. És a szolgák elmentek és mindezt megmondották neki.
Tanúm az Isten, mondá Zakariás, ha kiontod a véremet. Mert lelkemet az Úr veszi fel, mert ártatlan vért ontasz ki az Úr templomának előcsarnokában.
És pitymallatkor megölték Zakariást. Izrael fiai pedig nem tudták, hogy megölték őt."

Arab evangélium

a) "Nagy Sándor időszámításának 309. esztendejében elrendelte Augusztus, hogy ki-ki a maga szülőföldjén írassék be. Fölkerekedett tehát József és jegyesét, Máriát magához véve, Jeruzsálemből Betlehembe ment, hogy családjával együtt szülővárosában beirattassék. Mikor egy barlanghoz értek, azt mondotta Mária Józsefnek, hogy az ő szülésének ideje elérkezett s már nem képes bemenni a városba, hanem, úgy mond, ebbe a barlangba térjünk be. Ez naplementekor történt.

b) Akkor pásztorok jöttek, akik most tüzet gyújtottak és fölötte vigadoztak, égi seregek jelentek meg nekik, dicsőítve és magasztalva a mindenható Istent. Mikor a pásztorok is ugyanezt cselekedték, akkor a barlang a világ legfölségesebb templomához lett hasonlóvá, mivel hogy égieknek és földieknek szája dicsőítette és magasztalta az Istent az Úr Krisztus születéséért. Mikor aztán az a zsidó vénasszony, az oda hívott szülésznő, ezt a kinyilvánult csodát látta, az Istennek hálát adott, mondván: Hálát adok neked, oh Izrael Istene, azért, hogy az én szemeim látták a világ Megváltójának születését.

c) Lőn, hogy amikor az Úr Jézus Judea Betlehemében, Heródes király idejében megszületett, íme, mágusok jöttek Jeruzsálembe, amint azt előre megmondta Zarathustra. Ajándékok voltak velük, arany, tömjén és myrrha és imádván őt, mindegyik előhozta az ő ajándékát. Akkor Mária asszony a gyermek pólyakendői közül egyet elővett és azt viszont ajándékul nekik adta. Ezt azok tőle a legnagyobb tisztelettel átvették. Ugyanezen órában megjelent nekik az angyal ama csillag formájában, amelyik azelőtt az ő útjuknak vezére volt, annak fényétől vezetve elmentek, amíg haza nem értek hazájukba.

d) Hozzájuk gyülekeztek aztán az ő királyaik és fejedelmeik, kérdezgetvén tőlük, hogy vajon mit láttak, vagy tettek, hogy mentek és jöttek vissza, mit hoztak magukkal? Azok pedig megmutatták nekik azt a pólyakendőt, amelyet nekik Mária adott, amiért is nagy ünnepséget rendeztek, szokásuk szerint tüzet gyújtottak és azt imádták.

e) Heródes pedig, mikor látta, hogy a mágusok őt cserbenhagyták és nem tértek vissza hozzá, odahívatta a papokat és a bölcseket, mondván nekik: Világosítsatok fel engemet, hol kell a Krisztusnak születnie? Mikor azok azt felelték, hogy Betlehemben, Judea városában, akkor az Úr Jézus Krisztus megöletéséről kezdett okoskodni. Akkor jelent meg az angyal urunknak, Józsefnek álmában és mondá: Kelj fel, vedd a gyermeket és az ő anyját és eredj el Egyiptomba.

f) A három év leteltével pedig Egyiptomból eltávoztak és visszatértek s mikor Judeát elérték, József nem mert bemenni, de amikor meghallotta, hogy Heródes már meghalt s fia, Arhelaus lépett a helyére, még mindig félt ugyan, de mégis Judeába ment. Akkor Isten angyala jelent meg neki és így szólt: József, eredj Názáreth városába és maradj ott. Nagyon különös, hogy így történt a dolog és a világok ura országokon át hurcoltatott!

g) Mikor tizenkét esztendős lett, elvitték őt Jeruzsálembe az ünnepekre. Az ünnep végeztével azok hazatértek, az Úr Jézus azonban Izrael tanítói, vénei és írástudói között visszamaradt a templomban. Ezeket különböző tudományokból kérdezgette és viszont felelt is nekik. Azt kérdezte ugyanis tőlük: Kinek a fia a Messiás? Dávidnak a fia, felelték azok. Miért nevezi hát akkor őt Lélekben urának, mikor így szólt: >Mondá az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, hogy ellenségeidet zsámolyul tegyem a te lábaid elé?< A tudósok feje azt kérdezte tőle: Olvastad a könyveket? Nemcsak a könyveket, mondá az Úr Jézus, hanem még a tartalmakat is. És magyarázni kezdte nekik a könyveket, a törvényt, a parancsolatokat, a rendeleteket, a titkokat, amik a próféták könyveinek tartalmát képezik s amiket semmiféle teremtett ész felfogni nem képes. Akkor azt mondta az a tudós: Én még ilyen tudást se nem láttam, se nem hallottam soha, mit gondolsz, mi lesz ebből a fiúból?

h) Akkor egy jelenlevő bölcsész, aki a csillagászatban jeleskedett, azt kérdezte az Úr Jézustól, vajon tanulmányozta-e a csillagászatot? Az Úr Jézus felelvén, kifejtette neki az égitestek és égövek számát, azok természetét és munkáját, helyzetét, harmad, negyed, hatod állásait, előre és hátrafutásukat s mindenféle viszonyaikat és sok egyebet, amit emberi ész ki nem nyomozhat.

i) Jelen volt ott egy olyan bölcsész is, aki a természettudományokban volt különösen jártas, aki, amikor azt kérdezte az Úr Jézustól, hogy tanulta-e az orvosi tudományokat is, az feleletül kifejtette neki a fizikát, metafizikát, hüperfizikát, hüpofizikát, a test képességeit és nedveit, valamint azok hatásait, a tagok, csontok, erek, véredények, idegek számát, nemkülönben a meleg és hideg, a nedves és száraz hatásait és ami ezekből származik, továbbá, hogy micsoda munkát végez a lélek a testben s mik az érzései és az erői, a beszédnek, haragnak, kívánságnak képességeit, amit semmiféle teremtmény értelme ki nem nyomozhat. Akkor az a bölcsész fölkelt és imádta az Úr Jézust, mondván: Uram, mostantól fogva tanítványod és szolgád leszek.

j) Míg ezekről és egyebekről is beszélgettek, odaérkezett Mária asszony, miután már harmadnapja járkált Józseffel őt keresve. Mikor meglátta őt, amint ott ült a tudósok között és kölcsönösen kérdezgették egymást és felelgettek egymásnak, így szól neki: Fiam, miért cselekedtél így mivelünk? Íme én és atyád nagy fáradsággal keresünk tégedet. Miért kerestek engemet? - felelé Jézus. Nem tudjátok-e, hogy nekem az én atyám házában kell forgolódnom? Azok azonban nem értették meg, amit nekik mondott. Akkor a tudósok megkérdezték Máriát, hogy az ő fia-e ez s mikor az igenelte, mondták: Oh te boldog Mária, ki ilyen gyermeket hoztál a világra! Azután visszament velük Názárethbe és mindenben engedelmes volt nekik. Anyja pedig minden szót megjegyzett az ő szívében. Az Úr Jézus pedig növekedett testben, értelemben és kedvességben Isten és emberek előtt egyaránt

k) E naptól kezdve nem nyilvánította többé csodatételeit, gyógyításait és titkait, hanem a törvényt kezdette tanulmányozni, amíg a harmincadik évét be nem töltötte, amikor is atya a Jordán mellett nyilván kijelentette őt ezt, az égi szózatatot hallatván:

>Ez az én szerelmes fiam, akiben megnyugszom<. És a szentlélek fehér galamb képében jelen volt. Ez az, akit könyörögve imádunk, aki nekünk lelket és életet adott, s születésünktől kezdve vezetett, aki érettünk

Testet öltött és minket megváltott, hogy felkaroljon minket az örök irgalom és az ő bőkezűségéből és jóakaratából, irántunk való kegyelmességét megmutassa. Övé a dicsőség, jóság, hatalom és ország mostantól fogva, mindörökké, Ámen.