Badiny Jós Ferenc: A kald-partus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása

http://www.scribd.com/doc/19343384/Badinyi-Jos-Ferenckaldpartushagyomany

Badinyi Jós Ferenc_kaldpartushagyomany by cezoltan

Zajti Ferenc: XXXIV FEJEZET JÉZUS GYERMEKKORA

De mit tudnak Jézusról a Jézus gyermekkorával foglalkozó apokrif evangéliumok? Így különösebben a Jézus testvérének tulajdonított, úgynevezett Jakab-evangéliuma, továbbá a gazdag tartalmú "Arab-evangélium".

A kora első századokban keletkezett eme ősi iratok néhány fejezetét óhajtom e célból bemutatni. dr. Raffay Sándor evangélikus püspök fordításában:

Jakab elbeszélése

a) "József éppen készülődött, hogy kivándorol Judeába, mikor nagy zavar támadt a judeai Betlehemben. Ugyanis mágusok jöttek, mondván:
Hol van a zsidóknak most született királya? Mert láttuk a csillagát keleten és eljöttünk, hogy őt tiszteljük.
Mikor ezt Heródes meghallotta, megijedt és szolgákat küldött a mágusokhoz. Aztán összehívatta a főpapokat és megkérdezte őket, mondván:
Miként van megírva a Krisztusról, hol születik?
A judai Betlehemben, felelték, mert így van megírva.
Aztán elbocsátotta őket és megkérdezte a mágusokat e szavakkal: Miféle jelet láttatok a született királyra vonatkozólag?
A mágusok azt mondták:
Egy óriási csillagot láttunk a többiek között, amely annyira meghaladta azokat a fényével, hogy nem is látszottak. Mi ebből megtudtuk, hogy Izrael számára király született és eljöttünk, hogy neki tisztelegjünk.
Erre a mágusok kimentek és íme az a csillag, amelyet keleten láttak, előttük ment egészen addig, míg a barlanghoz nem értek. A barlang homlokán aztán megállott. És a mágusok a gyermeket anyjával, Máriával meglátván, málháikból ajándékot: aranyat, tömjént és myrrhát szedtek elő. S miután az angyal arra utasította őket, hogy ne menjenek be Jeruzsálembe, más úton tértek vissza hazájukba.

b) Látván Heródes, hogy a mágusok megcsalták, haragjában gyilkosokat küldött ki, mondván:
A kétéves és azon alul levő gyermekeket öljétek le.
Mikor Mária meghallotta, hogy a gyermekeket gyilkolják, megijedt s fogta a gyermeket, bepólyázta és az ökrök jászolába tette. Erzsébet pedig, mikor meghallotta, hogy Jánost keresik, magához vette őt és a hegységbe ment s körülnézett, hol rejthetné el, de nem talált rejteket s nagyon hangosan felsóhajtott és mondá:
Istennek hegye, fogadd be az anyát gyermekestül.
Mert Erzsébet sem bírt felmászni. És azonnal megnyílt a hegy és befogadta őt. S világosság tűnt fel nekik, mert az Úr angyala volt velük, őrizve őket.

c) Herodes pedig kereste Jánost és Zakariáshoz szolgákat küldött, mondván:

Hová rejtetted a fiadat?
Én, felelte az nekik, az Istennek szolgálok és az Úr templomában tartózkodom, nem tudom, hol a fiam.
A szolgák elmentek és mindent elmondtak Heródesnek. Heródes pedig megharagudott és azt mondta:
Az ő fia akar Izraelben uralkodni! És hozzá küldött, azt üzenve neki:
Mondd meg az igazat, hol a fiad? Mert tudod, hogy kezemben a véred. És a szolgák elmentek és mindezt megmondották neki.
Tanúm az Isten, mondá Zakariás, ha kiontod a véremet. Mert lelkemet az Úr veszi fel, mert ártatlan vért ontasz ki az Úr templomának előcsarnokában.
És pitymallatkor megölték Zakariást. Izrael fiai pedig nem tudták, hogy megölték őt."

Arab evangélium

a) "Nagy Sándor időszámításának 309. esztendejében elrendelte Augusztus, hogy ki-ki a maga szülőföldjén írassék be. Fölkerekedett tehát József és jegyesét, Máriát magához véve, Jeruzsálemből Betlehembe ment, hogy családjával együtt szülővárosában beirattassék. Mikor egy barlanghoz értek, azt mondotta Mária Józsefnek, hogy az ő szülésének ideje elérkezett s már nem képes bemenni a városba, hanem, úgy mond, ebbe a barlangba térjünk be. Ez naplementekor történt.

b) Akkor pásztorok jöttek, akik most tüzet gyújtottak és fölötte vigadoztak, égi seregek jelentek meg nekik, dicsőítve és magasztalva a mindenható Istent. Mikor a pásztorok is ugyanezt cselekedték, akkor a barlang a világ legfölségesebb templomához lett hasonlóvá, mivel hogy égieknek és földieknek szája dicsőítette és magasztalta az Istent az Úr Krisztus születéséért. Mikor aztán az a zsidó vénasszony, az oda hívott szülésznő, ezt a kinyilvánult csodát látta, az Istennek hálát adott, mondván: Hálát adok neked, oh Izrael Istene, azért, hogy az én szemeim látták a világ Megváltójának születését.

c) Lőn, hogy amikor az Úr Jézus Judea Betlehemében, Heródes király idejében megszületett, íme, mágusok jöttek Jeruzsálembe, amint azt előre megmondta Zarathustra. Ajándékok voltak velük, arany, tömjén és myrrha és imádván őt, mindegyik előhozta az ő ajándékát. Akkor Mária asszony a gyermek pólyakendői közül egyet elővett és azt viszont ajándékul nekik adta. Ezt azok tőle a legnagyobb tisztelettel átvették. Ugyanezen órában megjelent nekik az angyal ama csillag formájában, amelyik azelőtt az ő útjuknak vezére volt, annak fényétől vezetve elmentek, amíg haza nem értek hazájukba.

d) Hozzájuk gyülekeztek aztán az ő királyaik és fejedelmeik, kérdezgetvén tőlük, hogy vajon mit láttak, vagy tettek, hogy mentek és jöttek vissza, mit hoztak magukkal? Azok pedig megmutatták nekik azt a pólyakendőt, amelyet nekik Mária adott, amiért is nagy ünnepséget rendeztek, szokásuk szerint tüzet gyújtottak és azt imádták.

e) Heródes pedig, mikor látta, hogy a mágusok őt cserbenhagyták és nem tértek vissza hozzá, odahívatta a papokat és a bölcseket, mondván nekik: Világosítsatok fel engemet, hol kell a Krisztusnak születnie? Mikor azok azt felelték, hogy Betlehemben, Judea városában, akkor az Úr Jézus Krisztus megöletéséről kezdett okoskodni. Akkor jelent meg az angyal urunknak, Józsefnek álmában és mondá: Kelj fel, vedd a gyermeket és az ő anyját és eredj el Egyiptomba.

f) A három év leteltével pedig Egyiptomból eltávoztak és visszatértek s mikor Judeát elérték, József nem mert bemenni, de amikor meghallotta, hogy Heródes már meghalt s fia, Arhelaus lépett a helyére, még mindig félt ugyan, de mégis Judeába ment. Akkor Isten angyala jelent meg neki és így szólt: József, eredj Názáreth városába és maradj ott. Nagyon különös, hogy így történt a dolog és a világok ura országokon át hurcoltatott!

g) Mikor tizenkét esztendős lett, elvitték őt Jeruzsálembe az ünnepekre. Az ünnep végeztével azok hazatértek, az Úr Jézus azonban Izrael tanítói, vénei és írástudói között visszamaradt a templomban. Ezeket különböző tudományokból kérdezgette és viszont felelt is nekik. Azt kérdezte ugyanis tőlük: Kinek a fia a Messiás? Dávidnak a fia, felelték azok. Miért nevezi hát akkor őt Lélekben urának, mikor így szólt: >Mondá az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, hogy ellenségeidet zsámolyul tegyem a te lábaid elé?< A tudósok feje azt kérdezte tőle: Olvastad a könyveket? Nemcsak a könyveket, mondá az Úr Jézus, hanem még a tartalmakat is. És magyarázni kezdte nekik a könyveket, a törvényt, a parancsolatokat, a rendeleteket, a titkokat, amik a próféták könyveinek tartalmát képezik s amiket semmiféle teremtett ész felfogni nem képes. Akkor azt mondta az a tudós: Én még ilyen tudást se nem láttam, se nem hallottam soha, mit gondolsz, mi lesz ebből a fiúból?

h) Akkor egy jelenlevő bölcsész, aki a csillagászatban jeleskedett, azt kérdezte az Úr Jézustól, vajon tanulmányozta-e a csillagászatot? Az Úr Jézus felelvén, kifejtette neki az égitestek és égövek számát, azok természetét és munkáját, helyzetét, harmad, negyed, hatod állásait, előre és hátrafutásukat s mindenféle viszonyaikat és sok egyebet, amit emberi ész ki nem nyomozhat.

i) Jelen volt ott egy olyan bölcsész is, aki a természettudományokban volt különösen jártas, aki, amikor azt kérdezte az Úr Jézustól, hogy tanulta-e az orvosi tudományokat is, az feleletül kifejtette neki a fizikát, metafizikát, hüperfizikát, hüpofizikát, a test képességeit és nedveit, valamint azok hatásait, a tagok, csontok, erek, véredények, idegek számát, nemkülönben a meleg és hideg, a nedves és száraz hatásait és ami ezekből származik, továbbá, hogy micsoda munkát végez a lélek a testben s mik az érzései és az erői, a beszédnek, haragnak, kívánságnak képességeit, amit semmiféle teremtmény értelme ki nem nyomozhat. Akkor az a bölcsész fölkelt és imádta az Úr Jézust, mondván: Uram, mostantól fogva tanítványod és szolgád leszek.

j) Míg ezekről és egyebekről is beszélgettek, odaérkezett Mária asszony, miután már harmadnapja járkált Józseffel őt keresve. Mikor meglátta őt, amint ott ült a tudósok között és kölcsönösen kérdezgették egymást és felelgettek egymásnak, így szól neki: Fiam, miért cselekedtél így mivelünk? Íme én és atyád nagy fáradsággal keresünk tégedet. Miért kerestek engemet? - felelé Jézus. Nem tudjátok-e, hogy nekem az én atyám házában kell forgolódnom? Azok azonban nem értették meg, amit nekik mondott. Akkor a tudósok megkérdezték Máriát, hogy az ő fia-e ez s mikor az igenelte, mondták: Oh te boldog Mária, ki ilyen gyermeket hoztál a világra! Azután visszament velük Názárethbe és mindenben engedelmes volt nekik. Anyja pedig minden szót megjegyzett az ő szívében. Az Úr Jézus pedig növekedett testben, értelemben és kedvességben Isten és emberek előtt egyaránt

k) E naptól kezdve nem nyilvánította többé csodatételeit, gyógyításait és titkait, hanem a törvényt kezdette tanulmányozni, amíg a harmincadik évét be nem töltötte, amikor is atya a Jordán mellett nyilván kijelentette őt ezt, az égi szózatatot hallatván:

>Ez az én szerelmes fiam, akiben megnyugszom<. És a szentlélek fehér galamb képében jelen volt. Ez az, akit könyörögve imádunk, aki nekünk lelket és életet adott, s születésünktől kezdve vezetett, aki érettünk

Testet öltött és minket megváltott, hogy felkaroljon minket az örök irgalom és az ő bőkezűségéből és jóakaratából, irántunk való kegyelmességét megmutassa. Övé a dicsőség, jóság, hatalom és ország mostantól fogva, mindörökké, Ámen.

Zajti Ferenc: XXXIII. FEJEZET JÉZUS ANYJA, MÁRIA

Mária nemcsak Jézus anyja. Mária ennél többet jelentett mindig. Mint az örökké szolgálatra kész forrás vize, Mária az alázatos és engedelmes lélek örök ideálja.

Keleti legenda az, hogy amikor a Jézus összetörött ábrázattal elhaladt a szellemvilágban a boldog lelkek előtt, mindenki futva menekült a látvány elő, csupán egy valaki maradt mellette vissza, megszánva, ápolva őt, - s ez volt Mária, aki a földre jőve, vállalta, hogy anyja lehessen nagy misszió testöltése idején az Úrnak. Azt. is tudja ez a legenda, hogy Mária a vizek éltető lelkének volt legodaadóbb gondozó szelleme- A szkítaság körében Anahyta, Ardvi-Sura Anahyta volt a neve. Arméniában sok-sok szentély állott tisztelete tartására. Nem egy helyen arany szobra ékeskedett, mint Askalonban, Skythopolisban, a Pontusban s a szobor neve "Arany-szülte istenek anyja" volt. Oltárán úgy dicsőítették, mint "a nagy Úrnőt, aki a mi népünk dicsősége és élet-adója, az egész emberiség jótevője és a nagy és bátor Ahuramazda tisztaságos leánya".

Jeremiás A., Handbuch der altorterentalischen Geisteskultur c. munkájában hivatkozik éppen a kis-ázsiai szkíta betelepülés idejére eső, ekkor előtérbe jutott Madonna-kultuszra: "II. Asurnasirpal alatt géniuszalakok bukkannak fel, mondja Jeremiás, melyek kozmikus csillagerőket személyesítenek. A jóslás Asarhaddontól fogva hirtelen individuális lesz. Egy új jámbor Madonna-kultusz bukkan fel, amely részéről az izraelita próféták bosszúságára hatást gyakorol az izraelita népvallásra. Az arameai-chaldei hullám egy különleges vallásos sajátosságot látszik magával hozni, amely Nabopolassar s különösen II. Nebukadnezar alatt rövid időre uralomra jutott, mígnem Cyrus 539-ben, a Nabonid fölötti győzelem után Babilóniát perzsa birtokba kebelezte be. A chaldeai királyok imái a személyes jámbor-vallásos érzés elmélyülését bizonyítják, ami egészen feltűnő".

Ugyanerre az eseményre hivatkozik Graetz is, Anahyta személyében nevezve meg a természetet odaadó szeretettel gondozó eme Isten-anyát.

"Anahita, vagy Anaitis néven - olvassuk viszont Graetznél - templomot emeltek és áldozatot mutattak be. Sőt II. Artaxerxes hivatalosan is elismerte ez istennőt és képmásait imádás céljából felállította az óriási birodalom három fővárosában: Babilonban, Susában és Egbatanában, továbbá Damaszkuszban és Szardeszben és később csaknem minden perzsa városban. És ha eddig a perzsákat a zsidókkal az a közös vallási kapocs fűzte össze, hogy a perzsák is irtóztak a képimádástól, ez az újabb fordulat megbontotta ezt a kapcsot. Annál inkább, mert a perzsa királyok és szatrapák ezentúl az egész birodalom lakói, tehát a zsidókat is akarták kényszeríteni arra, hogy hódoljanak a gyalázat istennőjének...".

Nem értette meg a sémi lelküket, a por, a kavics, a futóhomok lakója a páfránydúc forrásfejek éltetőjének lelkét, életét, legendáját. Az Oxus, a Kaukázus, az Indus, a Chambal és Sarasvati szent folyók gazdag, istenáldotta növényéletét fejlesztve éltető istennő csak gonosz emberek gonosz indulatán keresztül átszűrődve válhatott a "gyalázatosság" istennőjévé. Miért?

A zsidóság gondolatvilágából hiányzik ugyanis az Isten közelébe helyezett női ideál, aminőt Irán és Irán népe számára Anahyta, és a galileai szkítaságból kinőtt keresztény lelkület számára Mária jelentett.

Az Anahyta nevében később történt visszaélések az eredeti tisztaság elfajulására mutatnak csupán.

Clairvauxi Szent Bernát értékes dolgozatainak Máriáról szóló fejezete a legszebb himnusz, amit valaha Máriáról írtak. A nagy misztikus szerint az angyal szava volt Máriához:

"Annak fogsz anyja lenni, kinek Isten az Atyja. Az Atya fönségének fia lesz a te tisztaságod koronája. Van az angyalokban szeretet, van bennük tisztaság, van bennük alázatosság. De mindebben Mária is tündöklik.

De hol az az angyal, akihez e szavak intéztettek volna:

>A Szentlélek száll terád, és a Magasságbelinek ereje árnyékoz be téged<.

Hol az a törvény, az Ószövetség melyik lapján olvasható az az igazság, mely parancsolja, javasolja, buzdítólag ajánlja, hogy a testben élj, de nem a test szerint, hogy a földön élj, de angyali életet? A kegyelem ihlete sugallta ezt Neked, és az Isten élő és éltető igéje előbb a te mestered lett, mintsem fiad, aki előbb lelkedet ihlette, mielőtt testet öltött volna benned. Mária az alázatosság folytán lett a Megváltó anyja.

>Kin nyugszik - mondja az Írás - az én lelkem, ha nem az alázatos és békességes emberen<."

Aranyozott kötésű, kedves, régi lexikonköteteit lapozgattam, hogy vajon mit tudnak a régiek Krisztus anyjáról, Máriáról. Így jutottam Broughton eme cikkéhez; amely megannyi epizód anyagát tudja Mária köré csoportosítani. Mit is mond Broughton az ő régi, patinás sorai között:

"Mellőzvén, amiket a Szentírás Szűz Máriáról feljegyzett, a régieknél ezeket találjuk felőle:

A keleti régi hagyomány szerint József és Mária, miután az angyal intette őket és Egyiptomba futottak, ott Heliopolisban tartózkodtak, ma is mutogatnak Kairó és Heliopolis kört egy forrást és egy kertet, amelyben Szűz Mária Jézus ruháit szokta mosni. Ezeket az egyiptomi keresztények még ma is nagy tiszteletben tartják.

Azt hiszik, hogy miután Krisztust megfeszítették, Máriát Szent János Ephesusba vitte, hol igen idős korában halt meg. Az ephesusi concilium leveléből az tűnik ki, hogy az V. században Jeruzsálemben halt meg és temettetett el.

Marcianus császár sokat fáradozott azon, hogy Szűz Mária sírját megtalálja. Juvenalis jeruzsálemi püspök azt állította, hogy a Getsemane kertben van és a császár erre Mária hamvait Konstantinápolyba vitette.

A hagyomány szerint Mária halála előtt az egész világon elszéledt apostolok mind megjelentek előtte, testének a Getsemane völgyében történt temetésekor három napon át mennyei zene hangzott.

Nicephorus Callistus Szűz Máriát így írja le: alacsony termetű, fehér bőrű, szép hajú, eleven szemű, fekete, ívelt formájú szemöldökű, hosszúkás arcú, piros ajkú, formás kezű és ujjú, valóságot és erkölcsöt mutató tekintetű, egyszerű, de tiszta ruhájú volt. Azt tartják, hogy Szent Lukács lefestette és sok helyen mutogatják képét, melyeket Szent Lukács eredetijéről készítettek.

A zsidók, mint Krisztusnak esküdt ellenségei, sok minden költött dolgot terjesztettek Szűz Máriáról. Azt mondták, hogy kalmár asszony volt s egy Jonathan nevű emberhez ment férjhez. Azonban egy Panderus nevű ember viselőssé tette s egy Józsua nevű fia született. Panderus Babilonba ment s a gyermeket Mária magánál tartotta. Akiba rabbi Názárethbe ment, hogy Józsua (Jézus) születése felől tudakozódjék.

A római egyház nagy tiszteletet mutat Szűz Mária iránt. A Litániában nevezi őt Isten Anyjának, Angyalok Királynéjának, Mennyország Kapujának, Bűnösök menedékhelyének, Kegyelem Anyjának, Titkos Rózsának stb. Sokan a régebbi egyházi írók közül a maguk Isten Asszonyának nevezik, sőt Frater Salazar a Szent Háromság teljességének. És ezen az alapon gondolják a mohamedánok, amint róluk D' Herbelot megjegyzi, Szűz Máriát a Szent Háromság harmadik személyének. Sőt a római egyház Szűz Máriának a Krisztuson is hatalmat ád, amint ez a következő énekből kitűnik:

"O felix puerpera
Nostra. pians scelera,
Jure matris impera
Redemptori. "

(Oh boldog gyermekszülő,
bűneinket engesztelő,
anyajogon parancsold a
Megváltónak?)

Frater Bary ezt mondja:

"A Paradicsom nyitva áll azoknak, akik a maguk kamarájában a Szűz Mária képét tartják, vagy azt magukkal hordozzák és azt szüntelen szemlélik; akik reggel és este valamely neki szentelt templomban ő tőle áldást kérnek; akik ő iránta való tiszteletből az ő nevét ki nem mondják, hanem ahelyett más nevet említenek; akik s az angyalokat kérik; hogy ő helyettük üdvözöljék Szűz Máriát; akik az ő képének mennél dicsőségesebb elnevezéseket adnak, s akik őrá kedves a tekintettel néznek stb. Aki a Szent Szűz segítségét meg akarja nyerni, az őtet ki- és bemenetelekor tartozik üdvözölni.."

Némely egyházi író azt tartja, hogy Szűz Mária nem halt meg. Erre látszik hajolni Epiphanius, mikor legalábbis bizonytalannak mondja, hogy meghalt-e, vagy nem; és ha meghalt, úgy halt-e meg, mint mártír, vagy más halálnemmel? A római egyház azt tartja, hogy Szűz Mária meghalt, de harmadnapon feltámadt és testestől és lelkestől, úgy ment fel a mennyországba. Ennek a hitnek védelmezője volt Joannes Damascenus a VIII. században. Bizonyít Juvenalis jeruzsálemi püspökkel, ez pedig egy régi és bizonytalan hagyománnyal.

A római egyház ennek emlékére szenteli a Festum Assumtionis Mariae, a Nagy Boldogasszony napját (augusztus I5.). A VI. század előtt ezen ünnepről nincs említés. Nicephorus azt írja, hogy Mauritius császár szerzette. Némely egyházi író azt mondja, hogy az Assumtión a régiek nem értettek egyebet, mint Mária lelkének mennybevitelét.

Mi magunk részéről csak annyit teszünk hozzá mindezekhez, hogy Máriát a szkíta eredetű magyarság országa patrónájává fogadta és Mária vallásának oltalmazója lett maga is.

A legszebb zsoltárok és dicsőítő énekek magyar nyelven, magyar dallal, magyar költő-lelkek alkotásaiként szállnak ég felé. Sehol se énekelnek bensőségesebben Mária-dalokat, mint itthon, Magyarhonban. A hajdan regős énekek ünnepi ódákká magasztosultak a Máriát dicsőítő nép zsolozsmás ajakán.

• Kinek első szent királyunk
  Felajánlott minket,
  Magyarország Nagyasszonya
  Segítsd ügyeinket.
• Mert pusztulunk, fogyunk, veszünk;
  Ím, hozzád sóhajtunk:
  Magyarország Nagyasszonya,
  Könyörülj mi rajtunk!

A zsidókkal ellentétben a mohamedánusok is nagy tisztelettel szólnak Szűz Máriáról, azonban sok költött dolgot is beszélnek róla.

- A Korán 19. részének "Mária" a címe. E fejezet Jézus születésére vonatkozólag ezeket írja:

"Emlékezz meg Máriának azon történetéről, melyet a Korán könyv mond róla; mint ment el atyafiai közül napkeletre, hogy ott elrejtőzzék: mi pedig a mi lelkünkben Gábrielt elküldöttük őhozzá egy tökéletes embernek formájában. Mária azt mondotta: én a könyörülő Istenhez folyamodom, hogy engem te ellened oltalmazzon, ha te őtet féled, ne közelíts hozzám. Gábriel így felelt: Bizony én vagyok a te Uradnak követe, aki engem hozzád küldött, hogy neked egy szent fiat adjak. Mária azt mondta: hogy lehetne nekem fiam, holott engem férfi nem illetett és én a tisztátalanságnak ellenese vagyok? Gábriel azt felelte: A dolog úgy lészen, amint mondtam. A te Istened, Urad azt mondja: ezt a dolgot könnyű nekem megcselekedni, hogy azt a fiút jegyesül és kegyelmül rendeljem, mert az már elhatározott dolog. Akkor Mária fogadott bensőjében és így ment el egy távoli magányon helyre, hol a szülés ideje eljött és egy pálmafa nevelkedett. Mária így szólott: Adta volna az Isten, hogy elébb haltam volna meg, minekelőtt ez rám következik, hogy így az örök feledékenységbe mentem volna által! De az, aki ő mellette állott, kiáltott neki: Ne szomorkodj: most fakasztott az Isten néked egy forrásvizet; rázd meg a pálmafát és az néked érett gyümölcsöt hullat; egyél és igyál és csendesítsd meg magadat. Ha pedig valakit látsz, és azt kérdez téged, feleld ezt neki.: Bizony a könyörülőnek fogadással köteleztem magamat a böjtölésre, azért ma senkivel sem akarok beszélni. Azután Mária a maga ölébe vette kisgyermekét és azt a maga atyafiaihoz vitte. Azok pedig így szóltak neki: Óh Mária! Rendkívül való dolgot cselekedtél te. Óh Áron húga! A te atyád nem volt rossz ember, a te anyád sem volt tisztátalan életű asszony. De Mária intett a gyermeknek, hogy feleljen nekik. Ők pedig mondának: hogy beszélhetnénk mi egy bölcsőben fekvő gyermekkel? Mire a gyermek kezdett szólalni és mondani: Bizony, én az Isten szolgája vagyok, ő adta nekem az evangélium könyvét és engem a maga prófétájának rendelt és engem áldásul adott, valamerre megyek és parancsolta nékem az imádságot és alamizsnaosztogatást, mindaddig, míg élek és azt akarja, hogy az én anyámnak engedelmeskedjem, hogy így sem kevély sem boldogtalan ne legyek. Békesség legyen rajtam azon a napon, amelyen születtem, azon a napon, amelyen meghalok, és azon a napon, amelyen az életre ismét feltámadok. Ez a gyermek volt Jézus, a Mária fia."

Ha a kereszténység, ezredéven át irtó csatát folytatva Mohamed népévet, - ha ez irtó csaták előtt elolvashatta, illetve bensőséggel értelmezhette volna a Korán eme Máriáról szóló fejezetét, nem hiszem, hogy egymás ellen emelik kardjukat Jézus és Mohamed népe: hisz tulajdonképpen egyet hittek, "egyet" tiszteltek.

Nem is igen volt lényegbeli különbözés köztük, - inkább egyezés. Egyezése annak a ténynek, hogy úgy a krisztusi hit evangéliumához, valamint Mohammed kijelentéséhez megnevezhetetlen súlyú teherként csatoltatott oda a zsidóság Ótestamentuma. Szabaduláshoz ettől talán nincs kiút.

Egy öntudatosan merész cselekedet segíthet csupán: mindkét hatalmas vallás ajánlja fel az Ótestamentum népének a zsidóság saját Ótestamentumát, önmaguk pedig fogjanak össze az így megtisztult krisztusi hitben.

Szeplőtelen fogantatás = Immaculata Conceptio

Szeplőtelen fogantatás = Immaculata Conceptio (lat. 'szeplőtelen')

http://www.newadvent.org/cathen/07674d.htm

A Szeplőtelen Fogantatás dogmáját ünnepélyesen IX. Pius pápa hirdette ki 1854 december 8-án az alábbi szavakkal:
"Határozzuk, hogy az a tanítás, melynek értelmében a Boldogságos Szűz Mária a mindenható Isten páratlan kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Megváltójának érdemeire való tekintettel, fogantatásának első pillanatában az eredeti bűnnek minden szennyétől ment maradt - Istentől ki van nyilatkoztatva, és ezért minden hívőnek kötelessége azt erősen és állhatatosan vallani."

Szeplőtelen Fogantatás egyik legnagyobb Mária-ünnepünk. Parancsolt ünnep.

AZ ÜNNEP TARTALMA:

1. A Szeplőtelen Fogantatás Szűz Máriának ama kiváltsága, melynél fogva őt Isten különös kegyelme Krisztus érdemeire való tekintettel életének első pillanatától, a fogantatása pillanatától kezdve megőrizte az áteredő bűntől, és megajándékozta a megszentelő kegyelemmel.

2. Fogantatása pillanatától kezdve: attól a pillanattól, ahogy élni kezdett.

3. Isten minden embert öröktől fogva bizonyos természetfölötti hivatás betöltésére szánt, és erre nemcsak kijelöli, hanem alkalmassá is tervezi, és a megfelelő kegyelmi segítséget is biztosítja számára. Az Istennek ezt az örök határozatát predestinációnak nevezzük, mely nem szünteti meg, sőt, szükségessé teszi az ember szabad akarati közreműködését. A Boldogságos Szüzet istenanyai szerepére predestinálta: ennek a szerepnek vállalására és betöltésére alkalmasnak tervezte Mária egyéniségét.  A Szeplőtelen Fogantatás Mária nagy kiváltsága.

Szűz Mária tisztasága a legteljesebb és legtökéletesebb, felülmúlja az angyalok tisztaságát.

AZ ÜNNEP SZENTÍRÁSI ALAPJAI:

A Szentírásban magát a Szeplőtelen Fogantatás tanát nem találjuk, de gyökereiben igen:


"Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé" - mondja a Teremtés könyvében Isten a sátánnak (Ősevangélium).
Mária Jézussal együtt szemben áll a sátánnal, rajta nincs hatalma. Szeplőtelen Fogantatás = Győzelem a Sátán fölött.  Mária élete első pillanatától mentes volt a Sátán uralma alól. Az ő győzelme számunkra is szabadulást hozott

"Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből."

Izajás próféta jövendölése Isten országát, a szeretet világát mutatja be látomásban.
Az eljövendő lesz az egyetemes béke meghozója. A vessző és hajtás kifejezés a Messiásra utal. Bálint Sándor úgy véli, talán ez a kép ihlette a palóc parasztházak tisztaszobáiban a mestergerenda házközépen álló tartóoszlopának boldoganya, vagy Füzesabonyban a Boldogasszony fája nevét.

Az Újszövetségben:
Az angyal Máriát "malaszttal teljes"-nek nevezi, áldottnak az asszonyok között, akivel különös módon van együtt az Úr. Eltelve kegyelemmel = nincs az életében helye a gonosznak. Lelkének tisztasága nem lenne teljesnek mondható, ha akár csak egy pillanatra is beárnyékolta volna az áteredő bűn. Kezdettől fogva mentesnek kellett lennie az Istentől való elfordultságtól, az Isten elleni lázadástól. Már a szentatyák úgy dicsőítik Máriát, hogy benne az Atya méltó hajlékot készített Fiának. Méltó hajlék csak egy egészen bűntelen édesanya lehetett.
János evangélista prófétikus látomása (Jel 12,1): "Nagy jel tűnt fel az égen, egy asszony, akinek öltözete a nap, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagú korona." A Napbaöltözött Asszony, a Szeplőtelen Szűz eltapossa a lábánál heverő bűn, a kígyó fejét.

AZ ÜNNEP HAZAI TÖRTÉNETE:

Hazánk az ünnepet a Bizánccal való szomszédsága révén a legelsők között tartja számon. A XII. század végéről származó Pray-kódex már jeles ünnepként örökíti meg. A Tihanyi-kódexben (1530-32)"Asszonyunk Máriának foganata" elnevezéssel találkozunk, zalai, főleg göcseji neve: Földtiltó Boldogasszony, Eketiltó Boldogasszony.

A magyar egyház a középkorban nagy tisztelettel ünnepelte meg a napot, sőt Mátyás király uralkodása alatt Bécsre is kiterjesztette.

A Szeplőtelen fogantatás magyar kultusza Szent Anna tiszteletéből indul, hiszen Szent Anna áll legközelebb ehhez a hittitokhoz. Szent Anna mint a termékeny anyaság ideálja ismeretes.
Sok szentannás egyházi áldást ismerünk, amelyet az állapotos és szülő anyák kaphattak.
Kultuszában gyakori a kivirágzott fa, virágos koszorú, kert motívuma, mint anyaságának jelképei.

"Pálma szülte pálmáját,
Pálmája meg az ágát.
Ága meg a bimbóját,
Bimbója a virágát.
Virágja meg Szent Annát,
Szent Anna szűz Máriát,
Szűz Mária szent Fiát:
A világ megváltóját."

"Gyökér adja fáját,
fája adja ágát,
ága adja bimbaját,
bimbó adja virágát,
virág adja almáját,
köszöntsük a Boldogságos Szűz Máriát."
(zalai pásztorköszöntő)

Középkori eredetűek a szentannás Üdvözlégy-ek, amely a Szeplőtelen Fogantatás dicsőségéből Szent Annára is fényt akarnak sugározni.

Idvezlégy, Mária,
malasztval teljes,
Úr vagyon teveled,
te malasztod legyen énvelem.
Te vagy áldott az asszonyok között,
és áldott legyen szentséges anyád, Szent Anna asszony,
kitől születék a te szentséges és istenes tested
minden szeplő nélkül és fertelmesség nélkül nekünk.
Ó, édes szűz Mária,
tetőled kegyég születék az áldott Jézus Krisztus,
Atyaistennek Fia.
Ámen.

A NÉPI TISZTELET FŐBB VONÁSAI:

• Az erkölcsi tisztaság gondolata
• A szeplőtelen fogantatás (Immaculata) tisztelete: amely népies imádságainkban és énekeinkben megjelenik.
• A lourdes-i jelenés magyar kultusza
• A Napba öltözött Asszony régi magyar tisztelete

Az erkölcsi tisztaság gondolata

Követni és tökéletesen leutánozni nem tudjuk Mária eredeti bűntől való mentességét, csak törekedni tudunk lelkünk tisztaságának megőrzésére és visszaszerzésére. Kivált a magzatos asszonyok ülték meg a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét - elsősorban bűnbánattal, igaz gyónással, szentáldozással (amint a Debreceni-kódexben - 1519 - olvashatjuk). A 18. század második felében Telek József ferences buzdítja híveit ugyanerre: a Boldogasszony tiszta fogantatását tisztelő asszonyok boldog szülést remélhetnek.

A lourdes-i jelenés magyar kultusza

A 19. század legnagyobb katolikus élményei közé tartozott a lourdes-i jelenés. A népi lelkület, amely oly sokat megőrzött a középkor szakrális szelleméből és lelki fogékonyságából, a lourdes-i kultuszt nagyon gyorsan elfogadta, beledolgozta a népi kultúrába, és jeles napként megülte.

A népi lourdes-i ájtatosság megjelenési formája a hetenként megismétlődő "lurdi búcsú" (pl. a Karancs-hegyen tavasztól őszig szombat este lányok vitték körmenetben a Szeplőtelen Fogantatás szobrát, a nép meg égő gyertyával kísérte); valamint a "lurdi kilenced": "Imádkozó házak"-nál gyűlik össze a rokonság vagy a szomszédság, díszes helyre teszik a feldíszített Mária szobrot, és imádkoznak, énekelnek.

Templomokba, az otthonokba és a búcsúshelyekre lurdi Mária szobrot helyeztek. Ismeretes a lurdi litánia, lurdi olvasó, a Ludri szűz népies zsolozsmája.

A Napba öltözött Asszony régi magyar tisztelete

Ábrázolása a Jelenések könyvének 12,1 leírásán alapul. Ez a jelkép és az általa képviselt eszme minálunk a török elleni küzdelem szimbólumává is vált. Mária diadalmasan lába alá veti a félholdat, és a keresztény nép megmenekül a pusztító sárkánytól.
A "Patrona Hungariae" ábrázolása is innen merít.
(IV. Sixtus pápa - ur. 1471-84 - a Szeplőtelen Fogantatás nagy tisztelője volt. Búcsút engedélyezett azok számára, akik egy ilyen típusú Szűz Mária ábrázolás előtt a kegyelem állapotában rövid imát végeznek és a kereszténység fenyegetett ügyéért a szokott feltételek mellett imádkoznak.)

A "Napba öltözött Asszony" elnevezés biztos, hogy legalább 250 éves múltra tekint vissza, hiszen már Telek József ferences barát 1765-ös prédikációjában használja a "Napba öltözött Asszony" kifejezést. Legtöbbször az alábbi formulát használja: "egy Asszony állat a napba öltözve".

Forrás:
Előd István: Katolikus dogmatika
Badalik Bertalan: Istennek Szent Anyja
Hetény János: A Mária-ünnepek népi megülésének teológiai vizsgálata
Katolikus lexikon
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I. kötet

Video: Csíksomlyói Mária-siralom

Az alábbi Mária-éneket Bartók Béla jegyezte le a Csíki-medencében. Dallama hasonlít a Bartók Béla által írt "Egy este a székelyeknél" c. zenemű nyitányához. Mivel a nem-katolikus székelyek himnuszukként nem énekelték ezt a Mária-dalt, így vált a székelyek himnuszává a XX. században az 1921-ben Csanády György által írt és Mihalik Kálmán által megzenésített Ki tudja merre kezdetű dal. Ezt a Mária-éneket a katolikus székelyek éneklik a csíksomlyói Mária búcsúk alkalmával.

Hej, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben légy kenyerem.
Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét.
Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária."