Uram, háborúból jövök én,Mindennek vége, vége:Békíts ki Magaddal s magammal,Hiszen Te vagy a Béke.Nézd: tüzes daganat a szivemS nincs ami nyugtot adjon.Csókolj egy csókot a szivemre,Hogy egy kicsit lohadjon.Lecsukódtak bús, nagy szemeimSzámára a világnak,Nincs már nekik látni valójuk,Csak Téged, Téged látnak.Két rohanó lábam egykoronTérdig gázolt a vérbenS most nézd, Uram, nincs nekem lábam,Csak térdem van, csak térdem.Nem harcolok és nem csókolok,Elszáradt már az ajkam,S száraz karó a két karom már,Uram, nézz végig rajtam.Uram, láss meg Te is engemet,Mindennek vége, vége.Békíts ki Magaddal s magammal,Hiszen Te vagy a Béke.
Hasonló bejegyzések:
- Reményik Sándor: A gondolat szabad
Juhász Gyula: TrianonPapp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna: Magyar hitvallás (“Hiszekegy”)
