| Zivatar figyelmeztetés: Radar | SMS viharriasztás | Info |
| Zivatar jelenleg (22:45-kor) - Balatonalmádi, Balatonfűzfő, Balatonkenese, Berhida, Enying, Ercsi, Gárdony, Hévíz, Keszthely, Pacsa, Polgárdi, Pusztaszabolcs, Sárbogárd, Simontornya, Siófok, Vasvár, Velence, Zalaegerszeg, Zalakaros, Zalalövő, Zalaszentgrót |
| Zivatar lehet hamarosan - Adony, Badacsonytomaj, Balatonföldvár, Dunaföldvár, Dunaharaszti, Dunaújváros, Dunavarsány, Dunavecse, Fonyód, Gyönk, Körmend, Lenti, Marcali, Martonvásár, Nagybajom, Nagykanizsa, Paks, Rácalmás, Ráckeve, Százhalombatta, Székesfehérvár, Szigethalom, Szigetszentmiklós, Szombathely, Tamási, Tapolca, Tököl, Várpalota, Vép, Veszprém, Zamárdi |
"Mentés másként" a Multiply.com weboldalamról.
2009. augusztus 22., szombat
Elázhat a Madonna-koncert? Elsőfokú riasztás a Dunántúlon
2009. augusztus 12., szerda
Dr Csath Magdolna: A luganoi tanulmány
Halj meg időben, ne okozz másoknak gondot: A luganoi tanulmány
Megjelentette: johannes
Dátum: 2007 már 23 - 06:12
[0]
A globalizációt sokszor azzal támadják, hogy benne csak az összeesküvés elméletek fantomját kergetik az emberek.. Pedig vannak dolgok, amelyek időnként kibuknak. Ilyen az ugynevezett Luganói tanulmány, amely a közeljövö folyamatait elemzi: Lényege: az ember felesleges. Minél elöbb, minél problemamentesebben meghal, annál jobb azoknak, akik erre építenek. A Zöldpók publikálta Dr Csath Magdolna egyetemi tanár tollából e tanulmány összefoglalóját bemutató Susan George: A luganói tanulmány című művének részletes elemzését , amelyet ismertetünk olvasóinkkal. Kérem olvassák véres komolyan.
"A luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen.
"A luganói tanulmány " című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: "Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században".
A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.
A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a "titkos megbízói kör", amelyről csupán annyit sejtet, hogy a "globalizáció irányítóit és menedzserei"-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók:
rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Erre a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyonis valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a "titkos megbízói kör" számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.
A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták "a luganói jelentést". Ilyen vélemények hangzottak el róla:
"Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció 22-es csapdáját."
"Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a "globalizálódó világgazdaság" előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia."
A továbbiakban három részben foglaljuk össze a 213 oldalas könyv legfontosabb megállapításait, és Susan George javaslatait. A sorozatot a tanulságok saját helyzetükre való alkalmazásával zárjuk.
"A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások "kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a "grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a "titkos megbízók" asztalára letesz.
A tervet a "titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A "szűk szakértői csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a "grandiózus népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakertői kör.
Az ökológiai katasztrófák lehetősége
A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az ő meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.
Veszedelmes növekedés
Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet "veszélyes" a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A "több" és a "nagyobb" ugyanis nem feltétlenül "jobb". Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége?
Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számbavennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.
A társadalmi problémák is egyre nagyobbak.
A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.
A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak "izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.
Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.
Gengszterkapitalizmus
Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószerkereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.
Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.
Pénzügyi krízisek
Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.
Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.
A veszélyelhárító mechanizmusok
Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!
A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)
A két intézmény - amelyeket "Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Középeurópai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.
Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt "struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az ő segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.
Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a "struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt "szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.
Az ENSZ
Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszertermelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.
Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)
A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az "új világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem "akadályozhatják" a szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: "mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát".
A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Únió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.
Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.
A globális cégek
A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati "karcsúsítások" miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.
A pénzpiacok szabályozása
Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.
A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban - éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből követketik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.
Szabadság és korlátozás
A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen "túlzott sikere" jelenti: vagyis a "liberalizált piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.
A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.
A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni:
- a világ népessének növekedése,
- a fogyasztás mennyisége és minősége és
- azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.
A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a "morális kérdésnek" hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát.
A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.
Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.
Következtetések:
A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet:
"minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek."
Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?
Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!
Az alkalmazandó módszereknek:
- olcsónak kell lenniük,
- nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá
- az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni,
az államoknak nem kell közvetlenül résztvenni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.
Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.
Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?
A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő:
Nézzük röviden ezek lényegét!
Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.
A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már "teszi a dolgát". Segít kiépíteni a "helyi elitet", amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt.
A "gazdasági pillér" segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában.
A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a "gazdasági pillér" Világbank és IMF általi működtetésének, mégis - a biztonság kedvéért - folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI - a többoldalú beruházási megegyezés - aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO.
A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a "grandiózus népességcsökkentő terv" konkrét elemeinek bevezetéséhez.
A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg.
Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.
Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet vezetni ?
Az elhalálozások számát növelő módszerek:
kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;
a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;
esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;
magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;
elszegényítés, éhínség,
a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;
olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;
környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;
a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;
a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,
élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,
egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;
differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;
a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;
az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;
közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,
a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,
az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.
az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre),
a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);
a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.
A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre.
További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.
Ahogy az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, "a luganói tanulmány" elkészítésének története kitalált történet : Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok, hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra következtetett, hogy egy "titkos megbízói kör" illetve egy "grandiózus népességcsökkentő terv" léte nem is lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a "kör" tagjai, és hol és mikor született meg a terv.
Susan George úgy gondolja, hogy a "luganói tanulmány", vagyis könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból:
- elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír le, amelyek teljeséggel lehetetlenek;
- elgondolkodnak a felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a "grandiózus népesség-csökkentő terv" kidolgozása és megvalósítása következhet;
- ráébrednek arra, hogy az egy bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes feltételezésekből és az elemzésekből. Vagyis a vélt veszély nagyonis valóságos.
Ez utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a neoliberális rend mennyire hazug: hiszen - ígéretei ellenére - egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk, környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek "kiküszöbölése" a rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban megoldás lehet egy "grandiózus népességcsökkentő terv".
Hacsak, azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik, hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák.
A könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a "kitervelt vég ellen".
De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek összefoglalásával zárja a könyvet Susan George.
A másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell tenni két egyszerű kérdést:
- Kik felelősek a jelenlegi ill. a jövőben is várható válságokért?
- Hogyan akadályozható meg további károkozásuk?
A globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére, hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk, aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták a "titkos megbízóknak", hogy bátorítani kell a széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem lesztek!
A legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét, amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket.
Növelni kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi kisbankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől, elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is.
Ezekkel és az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói tanulmány "végső megoldása".
A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a "titkos megbízói kör" által kiadott feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a "tervet", ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.
Susan George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk teljesen elfogadni.
Dr.Csath Magdolna, egyetemi tanár
(Repost az elveszett Euroastra adatbázisból : az eredeti 2006. január 22. 0:00 rovat: Imperium America Unus rovatban jelent meg)
Forrás URL:
http://www.euroastra.hu/node/248
Megjelentette: johannes
Dátum: 2007 már 23 - 06:12
[0]
A globalizációt sokszor azzal támadják, hogy benne csak az összeesküvés elméletek fantomját kergetik az emberek.. Pedig vannak dolgok, amelyek időnként kibuknak. Ilyen az ugynevezett Luganói tanulmány, amely a közeljövö folyamatait elemzi: Lényege: az ember felesleges. Minél elöbb, minél problemamentesebben meghal, annál jobb azoknak, akik erre építenek. A Zöldpók publikálta Dr Csath Magdolna egyetemi tanár tollából e tanulmány összefoglalóját bemutató Susan George: A luganói tanulmány című művének részletes elemzését , amelyet ismertetünk olvasóinkkal. Kérem olvassák véres komolyan.
A lugano-i tanulmány
"A luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen.
"A luganói tanulmány " című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: "Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században".
A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.
A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a "titkos megbízói kör", amelyről csupán annyit sejtet, hogy a "globalizáció irányítóit és menedzserei"-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók:
rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Erre a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyonis valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a "titkos megbízói kör" számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.
A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták "a luganói jelentést". Ilyen vélemények hangzottak el róla:
"Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció 22-es csapdáját."
"Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a "globalizálódó világgazdaság" előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia."
A továbbiakban három részben foglaljuk össze a 213 oldalas könyv legfontosabb megállapításait, és Susan George javaslatait. A sorozatot a tanulságok saját helyzetükre való alkalmazásával zárjuk.
Csak az a vég, csak azt tudnám feledni.
"A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások "kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a "grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a "titkos megbízók" asztalára letesz.
A tervet a "titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A "szűk szakértői csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a "grandiózus népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakertői kör.
- 1. A leselkedő veszélyek
Az ökológiai katasztrófák lehetősége
A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az ő meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.
Veszedelmes növekedés
Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet "veszélyes" a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A "több" és a "nagyobb" ugyanis nem feltétlenül "jobb". Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége?
Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számbavennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.
A társadalmi problémák is egyre nagyobbak.
A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.
A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak "izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.
Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.
Gengszterkapitalizmus
Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószerkereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.
Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.
Pénzügyi krízisek
Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.
Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.
A veszélyelhárító mechanizmusok
Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!
A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)
A két intézmény - amelyeket "Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Középeurópai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.
Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt "struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az ő segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.
Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a "struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt "szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.
Az ENSZ
Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszertermelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.
Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)
A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az "új világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem "akadályozhatják" a szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: "mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát".
A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Únió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.
Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.
A globális cégek
A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati "karcsúsítások" miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.
A pénzpiacok szabályozása
Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.
A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban - éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből követketik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.
Szabadság és korlátozás
A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen "túlzott sikere" jelenti: vagyis a "liberalizált piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.
A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.
- 2. Mi befolyásolja a jövőt?
A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni:
- a világ népessének növekedése,
- a fogyasztás mennyisége és minősége és
- azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.
A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a "morális kérdésnek" hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát.
A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.
Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.
Következtetések:
A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet:
"minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek."
Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?
Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!
Az alkalmazandó módszereknek:
- olcsónak kell lenniük,
- nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá
- az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni,
az államoknak nem kell közvetlenül résztvenni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.
Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.
Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?
A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő:
- ideológiai-etikai,
- gazdasági,
- politikai és
- pszichológiai.
Nézzük röviden ezek lényegét!
Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.
A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már "teszi a dolgát". Segít kiépíteni a "helyi elitet", amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt.
A "gazdasági pillér" segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában.
A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a "gazdasági pillér" Világbank és IMF általi működtetésének, mégis - a biztonság kedvéért - folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI - a többoldalú beruházási megegyezés - aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO.
A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a "grandiózus népességcsökkentő terv" konkrét elemeinek bevezetéséhez.
- 3. A "grandiózus népességcsökkentő terv" elemei
A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg.
Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.
Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet vezetni ?
Az elhalálozások számát növelő módszerek:
kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;
a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;
esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;
magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;
elszegényítés, éhínség,
a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;
olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;
környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;
a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;
a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,
élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,
egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;
differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;
a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;
az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;
közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,
a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,
az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.
az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre),
a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);
a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.
A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre.
- abortusz és sterilizáció bátorítása;
- a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése;
- a gyermekek számának csökkentését a "struktúra-átalakítási programok"-ba is bele kell foglalni;
- anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket;
- a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.
További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.
- 4. Zárógondolatok
Ahogy az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, "a luganói tanulmány" elkészítésének története kitalált történet : Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok, hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra következtetett, hogy egy "titkos megbízói kör" illetve egy "grandiózus népességcsökkentő terv" léte nem is lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a "kör" tagjai, és hol és mikor született meg a terv.
Susan George úgy gondolja, hogy a "luganói tanulmány", vagyis könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból:
- elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír le, amelyek teljeséggel lehetetlenek;
- elgondolkodnak a felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a "grandiózus népesség-csökkentő terv" kidolgozása és megvalósítása következhet;
- ráébrednek arra, hogy az egy bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes feltételezésekből és az elemzésekből. Vagyis a vélt veszély nagyonis valóságos.
Ez utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a neoliberális rend mennyire hazug: hiszen - ígéretei ellenére - egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk, környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek "kiküszöbölése" a rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban megoldás lehet egy "grandiózus népességcsökkentő terv".
Hacsak, azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik, hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák.
A könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a "kitervelt vég ellen".
De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek összefoglalásával zárja a könyvet Susan George.
A vég másféle is lehet
A másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell tenni két egyszerű kérdést:
- Kik felelősek a jelenlegi ill. a jövőben is várható válságokért?
- Hogyan akadályozható meg további károkozásuk?
A globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére, hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk, aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták a "titkos megbízóknak", hogy bátorítani kell a széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem lesztek!
A legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét, amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket.
Növelni kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi kisbankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől, elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is.
Ezekkel és az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói tanulmány "végső megoldása".
- 5. Utószó.
A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a "titkos megbízói kör" által kiadott feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a "tervet", ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.
Susan George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk teljesen elfogadni.
Dr.Csath Magdolna, egyetemi tanár
(Repost az elveszett Euroastra adatbázisból : az eredeti 2006. január 22. 0:00 rovat: Imperium America Unus rovatban jelent meg)
Forrás URL:
http://www.euroastra.hu/node/248
2009. augusztus 4., kedd
Időkép.hu - zivatarjelentések
| Zivatar figyelmeztetés: Radar | Észlelések | Automaták | Info |
| Zivatar jelenleg (00:30-kor) - Dabas, Gyöngyös, Hatvan, Izsák, Jászárokszállás, Jászberény, Jászfényszaru, Kecskemét, Kerekegyháza, Kiskőrös, Kiskunfélegyháza, Kistelek, Lajosmizse, Lőrinci, Mindszent, Ócsa, Örkény, Pilis, Sándorfalva, Soltvadkert, Tiszakécske |
| Zivatar lehet hamarosan - Abony, Albertirsa, Aszód, Budaörs, Cegléd, Csongrád, Dunaharaszti, Dunavarsány, Gyál, Gyömrő, Hajós, Halásztelek, Jászapáti, Kalocsa, Kecel, Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Kunszentmárton, Kunszentmiklós, Maglód, Martfű, Monor, Nagykáta, Nagykőrös, Pásztó, Rákóczifalva, Solt, Szabadszállás, Szeged, Szentes, Szigethalom, Szigetszentmiklós, Szolnok, Tiszaföldvár, Tököl, Tura, Üllő, Vecsés |
Tomory Zsuzsa: A MAGYARSÁG SORSA
Népünk ősidőktől kezdve hitt Isten igazságában, s a jót jóval viszonozó emberi magatartásban. Ez volt örököletes egységeibe építve a teremtés hajnalától kezdve. Ezt a hitet, ezt a kincset hordozza önmagában napjainkig is népünk, ezt adja át utolsó lehelletével utódjainak, hogy legyen a jóságnak hangadója, képviselője ebben a megveszett, veszni készülő világban.
Kolozsvári Grandpierre Endre említette egy írásában, hogy mint félelmes fekete lepel borul hazánk fölé a világ pusztító szándéka, s ugyanazon erők játszották ugyanazt a szerepet ezredéveken át: a magyarok pusztítását. Kétségbeesve kerestük ennek okát, önvádolón, önmagunk felelősségre vonásával: "Turáni átok..." volt a leggyakoribb magyarázat egy időben. "Idegen jöttmentek vagyunk, barbárok egy művelt Nyugat kebelében, nem csoda, ha nem fogadnak be minket" hangzott az ítélet másutt, s máig.
Tárgyilagosan nézve nemzeti összeomlások idején egyé forrott magyarságban turáni átoknak nyoma sem volt, ennek napjaink eseménye, 1956 a legragyogóbb tanúja. S hogy barbárokként érkeztünk volna? Csekély körültekintéssel is láthatjuk, hogy az utolsó ezer évben bekövetkezett nemzeti összeomlásunk az önző, működésképtelen nyugateurópai társadalmi rendszer átvételének következménye.
Európa műveltségi szintjét vizsgálva: minden magyar írástudó volt, amíg rá nem kényszerítették a pogány latin írást, mely őseink rovásírásának hiányosan átvett változata, mely semmi képpen nem tudta hiányos volta miatt nyelvünk szükségleteit szolgálni. Nyugaton a IX. században rovásunk még "rébusznak" számított a nyugaton, a királyok sem tudtak írni ebben az időben, s később is még sokáig. Példa erre a hazánkban nevelkedett Erzsébet skót királynő esete, kit írástudatlan királyi férje oly nagyon tisztelt, hogy az olvasni való könyvet sajátkezüleg vitte mindig felesége után.
Tőlünk tanultak meg földet művelni, főzni, öltözködni, fürdeni: Szent Erzsébet Tűringiai rokonai nem ismerték a fürdőkádat, s az angol társadalom évente egyszer fürdött: innen a júniusi esküvők szokása. A székelyek ősei már tornácos házakban laktak[1], mikor a mai nyugati népek még nem érkeztek Európába.
Boszorkányokat égettek - itt Amerikában még a XVII. században is, mikor Könyves Kálmán (1095-1116) királyunk már a XI. század fordulóján törvénybe foglalta, hogy boszorkányok nincsenek, s ilyen okon senkit sem háborgattak.
A franciák Szent Bertalan éji szörnyű mészárlását állítják a szabadság eszméjének példájaként, mikor az ősmagyar társadalom teljes egyenlőségnek örvendett ezredeken át, a "Minden székely nemes" törvénycikkbe foglaltak őshagyományai mintájára.
Teljes vallásszabadság uralkodott, a Tordai Országgyűlés 1557-ben a vallásszabadság elvét hivatalosan is megfogalmazta, de gyakorlati szinten ősidők ilyen hagyományait követték. 1568-ban törvénybe is iktatták, ezzel megelőzve minden nyugati társadalmat.[2]
Ezer éves gondolkodás után talán felfedezzük, miért nem tudtak megtűrni bennünket az u.n. európai népek, de még egyházuk sem: Nem mi magyarok, de ők az európaidegenek! A magyarság őseurópai nép, ősi műveltségével segítette a bejövőket, kik később Nyugateurópában telepedtek le. S ezt a tudatot, történelmünk halovány emlékét is ki kellett irtani a magyarságból. Hogy miért gyűlölnek bennünket? - Mindig az gyűlöl, akinek a legtöbb veszteni valója van.
Addig, amíg őstársadalmunk nem vetélkedésre épült, hanem a jó diadalát egyengette a kezdet kezdetétől, a nyugati társadalmak éltető eleme az önzés és vetélkedés. Ennek ékes példája, hogy világpusztító fegyverek gyártásában is az elsőséget keresik nem a világ békés jövőjét. Ősmúlttal, s a vele járó gazdagabb műveltségi értékekkel nem tudnak versenyre szállni, ezek átvételének beismerése szemükben gyengeség, így legegyszerűbb megszabadulni azon társadalom embereitől, akik ezt képviselik: a magyarságtól.
Minderre leggyönyörűbb példa IV. Béla királyunk levelezése: mongol-dúlás[3] előestéjén irt levelében elmondja, hogy Isten kegyelméből mindenünk megvan, másét soha nem kívántuk. Ugyanakkor a művelt nyugat egymással versenyezve hajtotta szolgaságba a nálánál gyengébb, jóhiszeműbb népeket: az angolok Indiát, Délafrikát, Írország egy darabját, mely napjainkban érlelte keserű gyümölcsét, Kanadát, Ausztráliát is befolyásuk alatt szeretnék tartani, a németek nyugat és kelet Afrikát, a franciák Afrika nagy részét, még a kicsi hollandok is gyarmatosítottak, sőt a Habsburgok is nagy fába vágták fejszéjüket akkor, amikor Mexico felé kacsintgattak. A legnagyobb csúfolódás az Egyesült Nemzetek megalkotásánál az volt, hogy a történelmileg hadakozó népeket emelték a "béke őreiként" vezető szerepre, s a nem gyarmatosító népeket mellőzték e téren. Még a milliókat kiirtó szovjetek is alkalmasnak látszottak e szerepre rövid gondolkodás után.
Az indiánok kiirtásánál elkövetett rémtettek egyik képviselőjének szavaiból - itt Cotton Mather[4]-re gondolok - közvetetten azt is megtudjuk, hogy a nyugat hogyan gondolkodik népünkről. E nemes boszorkány és indián üldöző hittérítő kijelentette, hogy az indiánok pusztítása, emberszámba nem vevése megengedett, mivel azok szittyák. Ha egy egyszerű hittérítő előtt tisztán kirajzolódott a pusztítandó népek képe, akkor a népünket pusztító indulat nemcsak a kárpátmedencei gyönyörű hon megszerzésére irányult, de népünk, rokonnépeink jót képviselő lelkülete ellen, s ez alól a szittyák sem kivételek.
Kinek mi veszíteni valója volt?
A nyugati társadalmak elsőbbsége volt veszélyben, s ezt a hibát minden körülmények között ki kellett küszöbölniük. Amit nem vettek figyelembe az az, hogy az elsőbbséget nem anyagi javak tömege, hanem ezek bölcs, az emberiséget szolgáló használata biztosíthatja csak.
Még nagyobb veszélyt jelentett népünk jelenéte a Római Katolikus egyház és ótestamentumi társa számára. Ez utóbbinak - meg akarván vetni lábát az emberiség művelődéstörténetében - el kellett tüntetni azokat a nyomokat, melyek bizonyítják, hogy hirdetett egyistenhitük ősnépeink ősvallásából vett kép torz mása, az első pedig ősvallásunk pusztuló romjaiból épített magának világot máig nyomorító hatalmat. Egyik sem fogta fel a teremtő szeretet képviselte hit lényegét, s így a megkaparintott hatalomhoz egy ősnép kipusztítása árán is ragaszkodnak.
Ez a két erőszak feszült népünk ellen mindenkoron: a világi, országnyi hatalom, s az egyházinak álcázott, de ugyancsak világi, egyetemességet követelő hatalomrendszer. A római egyház ellenünk elkövetett bűnei - melyek a mában is folytatódnak - köteteket töltenének meg, így néhány jellegzetes példát hozok csak fel:
Vallásos erényekben bővelkedő István királyunk a pápa szellemi vezetésének alávetve magát népünk műveltségét képviselő rovásírásunkat a történelem szemétdombjára igyekezett küldeni pápai sugallatra, ezzel ősmúltunk nagy része pusztult el. Idegen hittérítőket hívott hazánkba, s idegen inkvizítorok működését pártolta, noha ezen jegyzőkönyvek szerint a perbe fogott Táltosaink ellen hitbéli kifogást nem tudtak emelni. Ugyanakkor II. András királyunkat, fiait, az ország főnemeseit és az egész országot is IX. Gergely interdictum alá helyezte 1234. tavaszán[5] .
Félelmes korkép rajzolódik ki IV. Béla (1235-1270) levelei nyomán:
"Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobb részében pusztasággá változtatta és mint a juhaklot a kerítés, úgy veszik körül a hitetlen népek, mármint a rutének, brodnikok keletről, a bolgár és bosnyák eretnekek délről, akik ellen jelenleg is harcolunk seregünkkel, egyedül nyugatról és északról a németektől, mint azonos hitet vallóktól kellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie, de innen is nem gyümölcsöt, hanem a villongás töviseit kell éreznünk, mikor az ország javait váratlan rablótámadásokkal ragadozzák el.
Főleg két dolog miatt írunk, hogy ne vádoltassunk se lustasággal, se hanyagsággal.... De hanyagsággal nem vádolhatnak, mert mikor a tatárok országunkban harcoltak ellenünk, a szóban forgó ügyben megkerestük az egész kereszténység három legfőbb udvarát, tudniillik a Tieteket, mint amelyet a keresztények minden udvar urának és mesterének hisznek és vallanak, a császárét, amelynek szándékunkban volt magunkat is alávetni, ha az említett pestis idején nekünk hathatós segítséget és támogatást nyújt; megkerestük a franciák udvarát is, de mindezektől semmiféle vigaszt, vagy segítséget nem kaptunk, csak szavakat."[6]
Gondoljunk itt csak Trianonra, s látnunk kell, hogy ugyanezen erők feszültek ellenünk ott is. Mindezek az ismeretek az u.n. egyházi vonal követése nyomán tárulnak elénk. Egy-két szó a nyugatiak politikai rendszeréről, mely számunkra Trianonban csúcsosodott ki:
Árpád honszervező harcával kapcsolatban a következőkre kell döbbennünk:
"A pozsonyi csata emléke még nagyon újkeletű volt, és jól tudták, hogy a nemzet jövője függ a német egység megbontásának sikerétől. A német cél világos és félremagyarázhatatlan volt. A németek elfogadták a Gyermek Lajos király jelmondatát: "a magyarokat ki kell irtani." ("Ugros boiariae regno eliminades esse.")[7] Ugyanezt imádkozták a templomaikban is" mondja Botos László Hazatérés című művében, s amint láttuk ugyanez visszhangzik a XVII. században, egy fél világgal odébb egy anglikán hittérítő szavaiban.
Ugyanezen ármánynak és indulatnak esett áldozatául korábban Atilla Nagykirályunk. Ezen magyarirtó tevékenység felkent harcosai emlékezetünk határain belül a Habsburgok voltak. Addig, amíg ma a gyönyörű bécsi palotákat csodálgatja a világ nem szabad elfelednünk, hogy "Az osztrák császár mindenkor hadat viselt a magyar király ellen." A bécsi paloták magyar vérrel és izzadtsággal épültek, s palotáikba magyar életet vakoltak. Mielőtt a szép bécsi keringők dallamára elandalodnánk, erre is gondolnunk kell. Itt is csak néhány példát hozok fel. A török háborúk és uralom idején elpusztult várak száma meg sem közelíti a Habsburg magyarnak csúfolt királyok erőszakos, békében történő várpusztítását. Szülővárosom Dombóvár várát is Habsburg rendeletre robbantották fel, csak egy árva fala állt még, melyet a dombóvári gólya tüntetett ki fészkével jelezve, hogy él még a magyar élet. Tinódi Lantos Sebestyén itt irta 1537-ben Jáson és Medea cimű művét. "1702-ben I. Lipót (1664-1705) uralkodása alatt történt a legtöbb (várrombolás), miután a török kivonult (a Temesség kivételével; Karlócai Béke 1699). A probléma összetett, már előtte is voltak, s a Rákóczi felkelés után is..." Majd: "A béke oka egyszerűen az volt, hogy I. Lipót galád jelszavát teljesítendő: "Magyarországot rabbá és koldussá tenni", hátunk mögött megegyezett a törökkel, hogy ők ketten békésen osztozkodnak az országon. Minek harcolnának egymással tovább? Mikor a zsákmány úgyis Magyarország! Az osztrák ház halálos döfése volt ez, hogy így rémuralomba kergessék az országot, leigázzák, koldussá tegyék és amidőn teljesen elpusztult, kedvező szerencsével, alkalmas pillanatban bekebelezzék az osztrák birodalomba! (A török remélhetőleg úgyse marad itt örökké.)"[8] A törökkel Velence és a pápaság is egyezkedett haláltusánk napjaiban, s vagyonuk így sokszorozódott. Nehéz az ellenünk elkövetett Habsburg bűnök rangsorolása, mert valamennyit nemzetpusztulásunk eszközeiként alkalmazták: történelmünket meghamisították, nyelvünket elorozták hamis elméletekkel, még a táncainkat is tiltották, s gróf Széchenyi István részéről már az is merészségnek számított, hogy egy bált felesége közreműködésével magyar tánccal nyitották. Talán a leghatalmasabb bűnük a jósággal álcázott lélekgyilkolás volt. Magyarországi nemztiségeink mindig valamely veszedelem elől kértek segítséget és letelepedést hazánkban, amit meg is kaptak. Ilyen betelepedőket hivatalosan tisztelt vendégeinknek tartottuk, s úgy is kezeltük. Iskolákat építettünk számukra, irodalmukat megalapítottuk: a román irodalom első gyöngyszemeit erdélyi fejedelmeink ideje alatt Budapesten nyomtatták. Adót nem fizettek, nem voltak hadkötelesek sem, s így békében, biztonságban szaporodhattak. A szlovákok a török ellen menekülő szlovén rétegekből fejlődtek, szaporodtak a Felvidék ritkábban lakott területein. Habsburg hataloméhség - az életünkkel és vérünkkel védelmezett Mária Terézia idejétől - ezen nemzetiségeket tervszerűen ellenünk lázították, kedvezményekkel csalogatták, s az ellenünk való gyűlölet magvait hintették el. A Nemzeti Hirháló 2006. november 18.-i számában közölt cikk Ferenc Ferdinánd következő szavait idézi: "E célból Magyarországot négy részre bontom fel, nyelve kizárólag német lesz. Ha szükséges Magyarországot eggyel többször a kard élével kell meghódítani. Nem látom, hogyan tudnánk ezt a szükségszerűséget elkerülni. Meg fogom találni a módot arra, hogy Magyarországot letöröljem a térképről. Erdélyt át kell engedni Romániának azzal a feltétellel, hogy a kialakult Nagy Románia a Habsburg hatalomhoz csatlakozzék, mint a federáció tagja." Ugyanekkor a német nemzetiségű erdélyi polgárok is a román csoporthoz szegődtek. A Római Egyház eddig soha nem tapasztalt engedékenységgel a Román Orthodox egyháznak adott elsőbbséget, ezzel is gyengítve a magyar egységet. Ugyanakkor az évszázadokon át magyar papot kérő csángó magyarok csak elutasításban részesültek napjainkig. Sokan irigyelik Magyarország magas szellemi színvonalát, amit tudósaik, intézményeik munkái árulnak el leginkább. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy művelt társadalom kialakulásának előfeltétele a békés, letelepedett élet. Gyakorlati síkon: nehéz lenne örök vándorlás közben egy igazságos társadalom megalapítása, történelmi szemlélet kialakítása, ősgyökökre töretlenül épülő, ezredeken át változatlan nyelv megtartása. Nézzük meg tehát e letelepedett műveltség néhány elemét, a "The Hungarian Genius" - a Magyar lángelme című könyv nyomán: A Honszervezés utáni első egyetemet Pécsett alapították a XIV. században.[9] Nagy Lajos alapította a Budapesti Egyetemet, s innen küldött egy bizottságot a Constanci Zsinatra 1414-1418-ig. Vitéz János esztergomi érsek 1467-ben egy négy karral működő egyetemet alapított Pozsonyban. A Trianon békeparancs idején ezt a várost is - sok mindennel együtt - elvették a magyarságtól, s most idegen tollakkal ékeskedve Bratislava néven került a világ köztudatába. Vitéz János különben kora egyik legnagyobb tudású csillagtudósa is volt, s ezen ismereteket az Esztergomi Székesegyház hupolagjának (kupolájának) részévé is tette. Pázmány Péter esztergomi érsek alapította a Nagyszombati egyetemet 1777-ben, mely később Budára költözött 1784-ben, s azóta is ott teljesíti feladatát. Teljesség igénye nélkül sorolom fel a következő híres egyetemeket: Kolozsvár, Debrecen, Szeged, s ismét Pécs. (31. old.) Kolozsvár Trianon következtében ugyancsak elszakított országrészhez tartozik, mint Pozsony. Az egyikkel a románok, a másikkal a csehek büszkélkednek. Magyarország első nyilvános könyvtárát Bártfán alapították a XV. században, minden ott élő honpolgár használatára. 1916 óta a Magyar Nemzeti Múzeum része Budapesten. (43. old.) Ez nyilvánvalóan elárulja, hogy írástudatlanság a polgárok körében ekkor nem volt, különben kölcsönkönyvtár iránti igény nem jelentkezett volna. Nyugaton a teljes írásbeliség máig is várat magára némely gazdag, befolyásos országban is. Ennek magyarázata szerintem az, hogy az ősidők óta rovásíró őseinknek volt idejük megérni az írás alapeszméjének teljes megértésére, s ezt - bár a latin irásra való áttérés igen zavaró körülmény volt - ezen készségüket többé elveszteni nem tudták. Nyugaton ez az ősi alap hiánya, s nyelvük teljes meg-nem-értése okozza az írásbeliség nehézségeit, ami az angol "betűzés" mellett is nehezen sajátítható el, s tulajdonképpen nem is olvasnak, hanem a latin betűkkel leírt szó alakja nyomán képírást gyakorolnak. Ugyanakkor a magyar nyelv és tudomány művelődésének előmozdítására gróf Széchenyi István által alapított Magyar Tudományos Akadémia Habsburg kinevezésű elnöke hihetetlen értékű történelmi ősiratokat égettetett el ez intézet pincéjében. Ugyanekkor Széchenyi alapítását megvonó végrendeletét máig sem foganatosították, s hogy a Divina Comedia teljes legyen: kommunista meghívásra egy Habsburg csemete esküvőjének fogadását itt rendezték meg. Mátyás király gyönyörű Corvináinak nagy része idegen kézben, ismeretlen helyen van. A jelenlegi tulajdonosban annyi becsület nincsen, hogy az általános műveltség nevében ezeket nyilvánosságra hozza: az eredetiket egy tárlat keretén belül, másolataikat pedig közforgalom számára. Igen sok, ma homályos történelmi eset tisztázódhatna általuk. Talán éppen ez akadályozza meg jelenlegi tulajdonosokat ezek másolatainak forgalomba hozásában. Teljes írás: http://www.magtudin.org/A%20magyarsag%20sorsa.htm
[1] Toronyi Etelka A Kárpáti medence a kultúrák bölcsője és a magyarok őshazája, A magyar irodalmi és kulturtársaság kiadása Buenos Aires Argentina
[2] The Hungarian Genius, p.63 The Turán Printing and Bindery, Garfield NJ, 1975
[3] Mongol dúlást említek tatár-járás helyett, mivel ez a fogalom egy pusztitó, ismeretlen népre akasztott név, mely a latin tartarus, pokol szó alkalmazása. E gyűjtőfogalommá vált név körébe beletartoznak a Dzsingisz kán hadseregébe tartozó mongol, tatár, török népek, az American College Dictionary Tartar cimszava szerint.
[4] Dee Brown Bury My Heart At Wounded Knee
[5] Árpád-kori és Anjou-kori levelek, XI-XIV. század, Gondolat kiadó Budapest, 1960, 330. old.
[6] u.o. IV. Béla király IV. Ince pápához 1250. november 14. (Kelt Sárospatakon.), 156. old. [7] Botos, László: Hazatérés, Budapest 1997 p. 29. Padányi Viktor: Történelmi Tanulmányok. München, 1959. 168-169 old.
[8] Gelsei Bíró Zoltán: A Habsburg Ház Bűnei. Budapest, 68. old.
[9] Radisics Elemér The Hungarian Genius - Pictorial Record of a Thousand Years, Budapest 1944 , reprint ba Turán Printing and Bindery Garfield, N.J. USA
Kolozsvári Grandpierre Endre említette egy írásában, hogy mint félelmes fekete lepel borul hazánk fölé a világ pusztító szándéka, s ugyanazon erők játszották ugyanazt a szerepet ezredéveken át: a magyarok pusztítását. Kétségbeesve kerestük ennek okát, önvádolón, önmagunk felelősségre vonásával: "Turáni átok..." volt a leggyakoribb magyarázat egy időben. "Idegen jöttmentek vagyunk, barbárok egy művelt Nyugat kebelében, nem csoda, ha nem fogadnak be minket" hangzott az ítélet másutt, s máig.
Tárgyilagosan nézve nemzeti összeomlások idején egyé forrott magyarságban turáni átoknak nyoma sem volt, ennek napjaink eseménye, 1956 a legragyogóbb tanúja. S hogy barbárokként érkeztünk volna? Csekély körültekintéssel is láthatjuk, hogy az utolsó ezer évben bekövetkezett nemzeti összeomlásunk az önző, működésképtelen nyugateurópai társadalmi rendszer átvételének következménye.
Európa műveltségi szintjét vizsgálva: minden magyar írástudó volt, amíg rá nem kényszerítették a pogány latin írást, mely őseink rovásírásának hiányosan átvett változata, mely semmi képpen nem tudta hiányos volta miatt nyelvünk szükségleteit szolgálni. Nyugaton a IX. században rovásunk még "rébusznak" számított a nyugaton, a királyok sem tudtak írni ebben az időben, s később is még sokáig. Példa erre a hazánkban nevelkedett Erzsébet skót királynő esete, kit írástudatlan királyi férje oly nagyon tisztelt, hogy az olvasni való könyvet sajátkezüleg vitte mindig felesége után.
Tőlünk tanultak meg földet művelni, főzni, öltözködni, fürdeni: Szent Erzsébet Tűringiai rokonai nem ismerték a fürdőkádat, s az angol társadalom évente egyszer fürdött: innen a júniusi esküvők szokása. A székelyek ősei már tornácos házakban laktak[1], mikor a mai nyugati népek még nem érkeztek Európába.
Boszorkányokat égettek - itt Amerikában még a XVII. században is, mikor Könyves Kálmán (1095-1116) királyunk már a XI. század fordulóján törvénybe foglalta, hogy boszorkányok nincsenek, s ilyen okon senkit sem háborgattak.
A franciák Szent Bertalan éji szörnyű mészárlását állítják a szabadság eszméjének példájaként, mikor az ősmagyar társadalom teljes egyenlőségnek örvendett ezredeken át, a "Minden székely nemes" törvénycikkbe foglaltak őshagyományai mintájára.
Teljes vallásszabadság uralkodott, a Tordai Országgyűlés 1557-ben a vallásszabadság elvét hivatalosan is megfogalmazta, de gyakorlati szinten ősidők ilyen hagyományait követték. 1568-ban törvénybe is iktatták, ezzel megelőzve minden nyugati társadalmat.[2]
Ezer éves gondolkodás után talán felfedezzük, miért nem tudtak megtűrni bennünket az u.n. európai népek, de még egyházuk sem: Nem mi magyarok, de ők az európaidegenek! A magyarság őseurópai nép, ősi műveltségével segítette a bejövőket, kik később Nyugateurópában telepedtek le. S ezt a tudatot, történelmünk halovány emlékét is ki kellett irtani a magyarságból. Hogy miért gyűlölnek bennünket? - Mindig az gyűlöl, akinek a legtöbb veszteni valója van.
Addig, amíg őstársadalmunk nem vetélkedésre épült, hanem a jó diadalát egyengette a kezdet kezdetétől, a nyugati társadalmak éltető eleme az önzés és vetélkedés. Ennek ékes példája, hogy világpusztító fegyverek gyártásában is az elsőséget keresik nem a világ békés jövőjét. Ősmúlttal, s a vele járó gazdagabb műveltségi értékekkel nem tudnak versenyre szállni, ezek átvételének beismerése szemükben gyengeség, így legegyszerűbb megszabadulni azon társadalom embereitől, akik ezt képviselik: a magyarságtól.
Minderre leggyönyörűbb példa IV. Béla királyunk levelezése: mongol-dúlás[3] előestéjén irt levelében elmondja, hogy Isten kegyelméből mindenünk megvan, másét soha nem kívántuk. Ugyanakkor a művelt nyugat egymással versenyezve hajtotta szolgaságba a nálánál gyengébb, jóhiszeműbb népeket: az angolok Indiát, Délafrikát, Írország egy darabját, mely napjainkban érlelte keserű gyümölcsét, Kanadát, Ausztráliát is befolyásuk alatt szeretnék tartani, a németek nyugat és kelet Afrikát, a franciák Afrika nagy részét, még a kicsi hollandok is gyarmatosítottak, sőt a Habsburgok is nagy fába vágták fejszéjüket akkor, amikor Mexico felé kacsintgattak. A legnagyobb csúfolódás az Egyesült Nemzetek megalkotásánál az volt, hogy a történelmileg hadakozó népeket emelték a "béke őreiként" vezető szerepre, s a nem gyarmatosító népeket mellőzték e téren. Még a milliókat kiirtó szovjetek is alkalmasnak látszottak e szerepre rövid gondolkodás után.
Az indiánok kiirtásánál elkövetett rémtettek egyik képviselőjének szavaiból - itt Cotton Mather[4]-re gondolok - közvetetten azt is megtudjuk, hogy a nyugat hogyan gondolkodik népünkről. E nemes boszorkány és indián üldöző hittérítő kijelentette, hogy az indiánok pusztítása, emberszámba nem vevése megengedett, mivel azok szittyák. Ha egy egyszerű hittérítő előtt tisztán kirajzolódott a pusztítandó népek képe, akkor a népünket pusztító indulat nemcsak a kárpátmedencei gyönyörű hon megszerzésére irányult, de népünk, rokonnépeink jót képviselő lelkülete ellen, s ez alól a szittyák sem kivételek.
Kinek mi veszíteni valója volt?
A nyugati társadalmak elsőbbsége volt veszélyben, s ezt a hibát minden körülmények között ki kellett küszöbölniük. Amit nem vettek figyelembe az az, hogy az elsőbbséget nem anyagi javak tömege, hanem ezek bölcs, az emberiséget szolgáló használata biztosíthatja csak.
Még nagyobb veszélyt jelentett népünk jelenéte a Római Katolikus egyház és ótestamentumi társa számára. Ez utóbbinak - meg akarván vetni lábát az emberiség művelődéstörténetében - el kellett tüntetni azokat a nyomokat, melyek bizonyítják, hogy hirdetett egyistenhitük ősnépeink ősvallásából vett kép torz mása, az első pedig ősvallásunk pusztuló romjaiból épített magának világot máig nyomorító hatalmat. Egyik sem fogta fel a teremtő szeretet képviselte hit lényegét, s így a megkaparintott hatalomhoz egy ősnép kipusztítása árán is ragaszkodnak.
Ez a két erőszak feszült népünk ellen mindenkoron: a világi, országnyi hatalom, s az egyházinak álcázott, de ugyancsak világi, egyetemességet követelő hatalomrendszer. A római egyház ellenünk elkövetett bűnei - melyek a mában is folytatódnak - köteteket töltenének meg, így néhány jellegzetes példát hozok csak fel:
Vallásos erényekben bővelkedő István királyunk a pápa szellemi vezetésének alávetve magát népünk műveltségét képviselő rovásírásunkat a történelem szemétdombjára igyekezett küldeni pápai sugallatra, ezzel ősmúltunk nagy része pusztult el. Idegen hittérítőket hívott hazánkba, s idegen inkvizítorok működését pártolta, noha ezen jegyzőkönyvek szerint a perbe fogott Táltosaink ellen hitbéli kifogást nem tudtak emelni. Ugyanakkor II. András királyunkat, fiait, az ország főnemeseit és az egész országot is IX. Gergely interdictum alá helyezte 1234. tavaszán[5] .
Félelmes korkép rajzolódik ki IV. Béla (1235-1270) levelei nyomán:
"Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobb részében pusztasággá változtatta és mint a juhaklot a kerítés, úgy veszik körül a hitetlen népek, mármint a rutének, brodnikok keletről, a bolgár és bosnyák eretnekek délről, akik ellen jelenleg is harcolunk seregünkkel, egyedül nyugatról és északról a németektől, mint azonos hitet vallóktól kellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie, de innen is nem gyümölcsöt, hanem a villongás töviseit kell éreznünk, mikor az ország javait váratlan rablótámadásokkal ragadozzák el.
Főleg két dolog miatt írunk, hogy ne vádoltassunk se lustasággal, se hanyagsággal.... De hanyagsággal nem vádolhatnak, mert mikor a tatárok országunkban harcoltak ellenünk, a szóban forgó ügyben megkerestük az egész kereszténység három legfőbb udvarát, tudniillik a Tieteket, mint amelyet a keresztények minden udvar urának és mesterének hisznek és vallanak, a császárét, amelynek szándékunkban volt magunkat is alávetni, ha az említett pestis idején nekünk hathatós segítséget és támogatást nyújt; megkerestük a franciák udvarát is, de mindezektől semmiféle vigaszt, vagy segítséget nem kaptunk, csak szavakat."[6]
Gondoljunk itt csak Trianonra, s látnunk kell, hogy ugyanezen erők feszültek ellenünk ott is. Mindezek az ismeretek az u.n. egyházi vonal követése nyomán tárulnak elénk. Egy-két szó a nyugatiak politikai rendszeréről, mely számunkra Trianonban csúcsosodott ki:
Árpád honszervező harcával kapcsolatban a következőkre kell döbbennünk:
"A pozsonyi csata emléke még nagyon újkeletű volt, és jól tudták, hogy a nemzet jövője függ a német egység megbontásának sikerétől. A német cél világos és félremagyarázhatatlan volt. A németek elfogadták a Gyermek Lajos király jelmondatát: "a magyarokat ki kell irtani." ("Ugros boiariae regno eliminades esse.")[7] Ugyanezt imádkozták a templomaikban is" mondja Botos László Hazatérés című művében, s amint láttuk ugyanez visszhangzik a XVII. században, egy fél világgal odébb egy anglikán hittérítő szavaiban.
Ugyanezen ármánynak és indulatnak esett áldozatául korábban Atilla Nagykirályunk. Ezen magyarirtó tevékenység felkent harcosai emlékezetünk határain belül a Habsburgok voltak. Addig, amíg ma a gyönyörű bécsi palotákat csodálgatja a világ nem szabad elfelednünk, hogy "Az osztrák császár mindenkor hadat viselt a magyar király ellen." A bécsi paloták magyar vérrel és izzadtsággal épültek, s palotáikba magyar életet vakoltak. Mielőtt a szép bécsi keringők dallamára elandalodnánk, erre is gondolnunk kell. Itt is csak néhány példát hozok fel. A török háborúk és uralom idején elpusztult várak száma meg sem közelíti a Habsburg magyarnak csúfolt királyok erőszakos, békében történő várpusztítását. Szülővárosom Dombóvár várát is Habsburg rendeletre robbantották fel, csak egy árva fala állt még, melyet a dombóvári gólya tüntetett ki fészkével jelezve, hogy él még a magyar élet. Tinódi Lantos Sebestyén itt irta 1537-ben Jáson és Medea cimű művét. "1702-ben I. Lipót (1664-1705) uralkodása alatt történt a legtöbb (várrombolás), miután a török kivonult (a Temesség kivételével; Karlócai Béke 1699). A probléma összetett, már előtte is voltak, s a Rákóczi felkelés után is..." Majd: "A béke oka egyszerűen az volt, hogy I. Lipót galád jelszavát teljesítendő: "Magyarországot rabbá és koldussá tenni", hátunk mögött megegyezett a törökkel, hogy ők ketten békésen osztozkodnak az országon. Minek harcolnának egymással tovább? Mikor a zsákmány úgyis Magyarország! Az osztrák ház halálos döfése volt ez, hogy így rémuralomba kergessék az országot, leigázzák, koldussá tegyék és amidőn teljesen elpusztult, kedvező szerencsével, alkalmas pillanatban bekebelezzék az osztrák birodalomba! (A török remélhetőleg úgyse marad itt örökké.)"[8] A törökkel Velence és a pápaság is egyezkedett haláltusánk napjaiban, s vagyonuk így sokszorozódott. Nehéz az ellenünk elkövetett Habsburg bűnök rangsorolása, mert valamennyit nemzetpusztulásunk eszközeiként alkalmazták: történelmünket meghamisították, nyelvünket elorozták hamis elméletekkel, még a táncainkat is tiltották, s gróf Széchenyi István részéről már az is merészségnek számított, hogy egy bált felesége közreműködésével magyar tánccal nyitották. Talán a leghatalmasabb bűnük a jósággal álcázott lélekgyilkolás volt. Magyarországi nemztiségeink mindig valamely veszedelem elől kértek segítséget és letelepedést hazánkban, amit meg is kaptak. Ilyen betelepedőket hivatalosan tisztelt vendégeinknek tartottuk, s úgy is kezeltük. Iskolákat építettünk számukra, irodalmukat megalapítottuk: a román irodalom első gyöngyszemeit erdélyi fejedelmeink ideje alatt Budapesten nyomtatták. Adót nem fizettek, nem voltak hadkötelesek sem, s így békében, biztonságban szaporodhattak. A szlovákok a török ellen menekülő szlovén rétegekből fejlődtek, szaporodtak a Felvidék ritkábban lakott területein. Habsburg hataloméhség - az életünkkel és vérünkkel védelmezett Mária Terézia idejétől - ezen nemzetiségeket tervszerűen ellenünk lázították, kedvezményekkel csalogatták, s az ellenünk való gyűlölet magvait hintették el. A Nemzeti Hirháló 2006. november 18.-i számában közölt cikk Ferenc Ferdinánd következő szavait idézi: "E célból Magyarországot négy részre bontom fel, nyelve kizárólag német lesz. Ha szükséges Magyarországot eggyel többször a kard élével kell meghódítani. Nem látom, hogyan tudnánk ezt a szükségszerűséget elkerülni. Meg fogom találni a módot arra, hogy Magyarországot letöröljem a térképről. Erdélyt át kell engedni Romániának azzal a feltétellel, hogy a kialakult Nagy Románia a Habsburg hatalomhoz csatlakozzék, mint a federáció tagja." Ugyanekkor a német nemzetiségű erdélyi polgárok is a román csoporthoz szegődtek. A Római Egyház eddig soha nem tapasztalt engedékenységgel a Román Orthodox egyháznak adott elsőbbséget, ezzel is gyengítve a magyar egységet. Ugyanakkor az évszázadokon át magyar papot kérő csángó magyarok csak elutasításban részesültek napjainkig. Sokan irigyelik Magyarország magas szellemi színvonalát, amit tudósaik, intézményeik munkái árulnak el leginkább. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy művelt társadalom kialakulásának előfeltétele a békés, letelepedett élet. Gyakorlati síkon: nehéz lenne örök vándorlás közben egy igazságos társadalom megalapítása, történelmi szemlélet kialakítása, ősgyökökre töretlenül épülő, ezredeken át változatlan nyelv megtartása. Nézzük meg tehát e letelepedett műveltség néhány elemét, a "The Hungarian Genius" - a Magyar lángelme című könyv nyomán: A Honszervezés utáni első egyetemet Pécsett alapították a XIV. században.[9] Nagy Lajos alapította a Budapesti Egyetemet, s innen küldött egy bizottságot a Constanci Zsinatra 1414-1418-ig. Vitéz János esztergomi érsek 1467-ben egy négy karral működő egyetemet alapított Pozsonyban. A Trianon békeparancs idején ezt a várost is - sok mindennel együtt - elvették a magyarságtól, s most idegen tollakkal ékeskedve Bratislava néven került a világ köztudatába. Vitéz János különben kora egyik legnagyobb tudású csillagtudósa is volt, s ezen ismereteket az Esztergomi Székesegyház hupolagjának (kupolájának) részévé is tette. Pázmány Péter esztergomi érsek alapította a Nagyszombati egyetemet 1777-ben, mely később Budára költözött 1784-ben, s azóta is ott teljesíti feladatát. Teljesség igénye nélkül sorolom fel a következő híres egyetemeket: Kolozsvár, Debrecen, Szeged, s ismét Pécs. (31. old.) Kolozsvár Trianon következtében ugyancsak elszakított országrészhez tartozik, mint Pozsony. Az egyikkel a románok, a másikkal a csehek büszkélkednek. Magyarország első nyilvános könyvtárát Bártfán alapították a XV. században, minden ott élő honpolgár használatára. 1916 óta a Magyar Nemzeti Múzeum része Budapesten. (43. old.) Ez nyilvánvalóan elárulja, hogy írástudatlanság a polgárok körében ekkor nem volt, különben kölcsönkönyvtár iránti igény nem jelentkezett volna. Nyugaton a teljes írásbeliség máig is várat magára némely gazdag, befolyásos országban is. Ennek magyarázata szerintem az, hogy az ősidők óta rovásíró őseinknek volt idejük megérni az írás alapeszméjének teljes megértésére, s ezt - bár a latin irásra való áttérés igen zavaró körülmény volt - ezen készségüket többé elveszteni nem tudták. Nyugaton ez az ősi alap hiánya, s nyelvük teljes meg-nem-értése okozza az írásbeliség nehézségeit, ami az angol "betűzés" mellett is nehezen sajátítható el, s tulajdonképpen nem is olvasnak, hanem a latin betűkkel leírt szó alakja nyomán képírást gyakorolnak. Ugyanakkor a magyar nyelv és tudomány művelődésének előmozdítására gróf Széchenyi István által alapított Magyar Tudományos Akadémia Habsburg kinevezésű elnöke hihetetlen értékű történelmi ősiratokat égettetett el ez intézet pincéjében. Ugyanekkor Széchenyi alapítását megvonó végrendeletét máig sem foganatosították, s hogy a Divina Comedia teljes legyen: kommunista meghívásra egy Habsburg csemete esküvőjének fogadását itt rendezték meg. Mátyás király gyönyörű Corvináinak nagy része idegen kézben, ismeretlen helyen van. A jelenlegi tulajdonosban annyi becsület nincsen, hogy az általános műveltség nevében ezeket nyilvánosságra hozza: az eredetiket egy tárlat keretén belül, másolataikat pedig közforgalom számára. Igen sok, ma homályos történelmi eset tisztázódhatna általuk. Talán éppen ez akadályozza meg jelenlegi tulajdonosokat ezek másolatainak forgalomba hozásában. Teljes írás: http://www.magtudin.org/A%20magyarsag%20sorsa.htm
[1] Toronyi Etelka A Kárpáti medence a kultúrák bölcsője és a magyarok őshazája, A magyar irodalmi és kulturtársaság kiadása Buenos Aires Argentina
[2] The Hungarian Genius, p.63 The Turán Printing and Bindery, Garfield NJ, 1975
[3] Mongol dúlást említek tatár-járás helyett, mivel ez a fogalom egy pusztitó, ismeretlen népre akasztott név, mely a latin tartarus, pokol szó alkalmazása. E gyűjtőfogalommá vált név körébe beletartoznak a Dzsingisz kán hadseregébe tartozó mongol, tatár, török népek, az American College Dictionary Tartar cimszava szerint.
[4] Dee Brown Bury My Heart At Wounded Knee
[5] Árpád-kori és Anjou-kori levelek, XI-XIV. század, Gondolat kiadó Budapest, 1960, 330. old.
[6] u.o. IV. Béla király IV. Ince pápához 1250. november 14. (Kelt Sárospatakon.), 156. old. [7] Botos, László: Hazatérés, Budapest 1997 p. 29. Padányi Viktor: Történelmi Tanulmányok. München, 1959. 168-169 old.
[8] Gelsei Bíró Zoltán: A Habsburg Ház Bűnei. Budapest, 68. old.
[9] Radisics Elemér The Hungarian Genius - Pictorial Record of a Thousand Years, Budapest 1944 , reprint ba Turán Printing and Bindery Garfield, N.J. USA
2009. augusztus 3., hétfő
MSZ - hírlevél
Alakul a Forduló Színpad műsora
A Forduló színpadon sok előadó műsorában gyönyörködhetnek a
rendezvényre látogatók...Bartók Béla szavaival: "Csak tiszta
forrásból..." Ízelítőül közlünk néhány információt, de a
"műsorváltoztatás jogát fenntartjuk" a műsoridők és a fellépők
tekintetében is.
Tovább:
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/alakul-fordulo-szinpad-musora
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/alakul-fordulo-szinpad-musora
A mai magyar építési vállalkozók sorsa...
Tisztelt Szövetség!
A segítségüket kérem, mert életem teljesen ellehetetlenült! Igaz Magyar
Vállalkozóként sajnos szembesülnöm kellett azzal a Magyarországon
elterjedt bűnözési formával, melyet a tőkeerős magyar cégek végeznek
manapság. Tönkretettek, és elvesztettem minden vagyonomat.
Tovább:
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/mai-magyar-epitesi-vallalkozok-...
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/mai-magyar-epitesi-vallalkozok-sorsa
A hagyomány az élet tudása
Markáns arc, erőt, tekintélyt sugárzó külső, tiszta, világítóan
kék szemek. A nézése átható, mintha azonnal megragadná a dolgok
lényegét. A gyökereket keresi. Ez volt az első benyomásom, amikor
először találkoztunk. Nem tévedtem sokat.
Tovább: http://www.magyarokszovetsege.hu/content/hagyomany-az-elet-tudasa
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/hagyomany-az-elet-tudasa
A Zalai Ragyogó beköszöntője
Újkenyér havának első napjaiban szeretettel köszöntjük a kedves
Olvasót, aki megtisztelt minket figyelmével és azzal, hogy ezekben a
pillanatokban épp e sorokat olvassa.
Tovább:
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/zalai-ragyogo-bekoeszoentoje
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/zalai-ragyogo-bekoeszoentoje
Mi történt a Rákóczi Kertben?
A Magyarok Szövetségének Csepeli Közössége ingyenes Családi és
Hagyományőrző Napot rendezett július 25-én, szombaton a Rákóczi
Kertben.
Tovább: http://www.magyarokszovetsege.hu/content/mi-toertent-rakoczi-kertben
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/mi-toertent-rakoczi-kertben
Támogassa a Magyarok Szövetségét!
Elkészült a csekk, amelyen Magyarok Szövetségét támogathatják
mindazok, akik velünk együtt szükségesnek látják, hogy megszervezzük a
magyarság pártoktól független önvédelmét, a nemzeti összefogást, a
valódi rendszerváltást.
Tovább:
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/tamogassa-magyarok-szoevetseget
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/tamogassa-magyarok-szoevetseget
Ki vagy Vukics?
Tovább: http://www.magyarokszovetsege.hu/content/ki-vagy-vukics
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/ki-vagy-vukics
Irodai és szervezési feladatokra további segítők kerestetnek
A Magyarok Országos Gyűlése szervezőbizottsága mellé augusztus 3-17.
között olyan segítőket keresünk, akik napközben is ráérnek. Feladatuk
az lenne, hogy a szervezőbizottság munkáját támogassák telefonos,
e-mailes és egyéb támogató feladatok elvégzésével, helyszíni
jelenléttel és rendelkezésre állással.
Tovább:
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/irodai-es-szervezesi-feladatokr...
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/irodai-es-szervezesi-feladatokra-tovabbi-segitok-kerestetnek
Műsorvezetők kerestetnek
A Magyarok Szövetsége, a 2009. aug. 21-23 között megrendezésre kerülő
nagyszabású rendezvényére, a Magyarok Országos Gyűlésére várja azok
jelentkezését, akik műsorvezetői feladatot vállalnának.
Tovább: http://www.magyarokszovetsege.hu/content/musorvezetok-kerestetnek
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/musorvezetok-kerestetnek
Táborok Magfalván
Géczi Gábor, a Magyarok Szövetsége Bárka programjának vezetője
augusztusban több tábort is szervez Magfalván, ahol a túléléshez
szükséges tudás megszerezhető.
Tovább: http://www.magyarokszovetsege.hu/content/taborok-magfalvan
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/taborok-magfalvan
A Forduló színpadon sok előadó műsorában gyönyörködhetnek a
rendezvényre látogatók...Bartók Béla szavaival: "Csak tiszta
forrásból..." Ízelítőül közlünk néhány információt, de a
"műsorváltoztatás jogát fenntartjuk" a műsoridők és a fellépők
tekintetében is.
Tovább:
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/alakul-fordulo-szinpad-musora
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/alakul-fordulo-szinpad-musora
A mai magyar építési vállalkozók sorsa...
Tisztelt Szövetség!
A segítségüket kérem, mert életem teljesen ellehetetlenült! Igaz Magyar
Vállalkozóként sajnos szembesülnöm kellett azzal a Magyarországon
elterjedt bűnözési formával, melyet a tőkeerős magyar cégek végeznek
manapság. Tönkretettek, és elvesztettem minden vagyonomat.
Tovább:
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/mai-magyar-epitesi-vallalkozok-...
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/mai-magyar-epitesi-vallalkozok-sorsa
A hagyomány az élet tudása
Markáns arc, erőt, tekintélyt sugárzó külső, tiszta, világítóan
kék szemek. A nézése átható, mintha azonnal megragadná a dolgok
lényegét. A gyökereket keresi. Ez volt az első benyomásom, amikor
először találkoztunk. Nem tévedtem sokat.
Tovább: http://www.magyarokszovetsege.hu/content/hagyomany-az-elet-tudasa
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/hagyomany-az-elet-tudasa
A Zalai Ragyogó beköszöntője
Újkenyér havának első napjaiban szeretettel köszöntjük a kedves
Olvasót, aki megtisztelt minket figyelmével és azzal, hogy ezekben a
pillanatokban épp e sorokat olvassa.
Tovább:
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/zalai-ragyogo-bekoeszoentoje
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/zalai-ragyogo-bekoeszoentoje
Mi történt a Rákóczi Kertben?
A Magyarok Szövetségének Csepeli Közössége ingyenes Családi és
Hagyományőrző Napot rendezett július 25-én, szombaton a Rákóczi
Kertben.
Tovább: http://www.magyarokszovetsege.hu/content/mi-toertent-rakoczi-kertben
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/mi-toertent-rakoczi-kertben
Támogassa a Magyarok Szövetségét!
Elkészült a csekk, amelyen Magyarok Szövetségét támogathatják
mindazok, akik velünk együtt szükségesnek látják, hogy megszervezzük a
magyarság pártoktól független önvédelmét, a nemzeti összefogást, a
valódi rendszerváltást.
Tovább:
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/tamogassa-magyarok-szoevetseget
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/tamogassa-magyarok-szoevetseget
Ki vagy Vukics?
Tovább: http://www.magyarokszovetsege.hu/content/ki-vagy-vukics
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/ki-vagy-vukics
Irodai és szervezési feladatokra további segítők kerestetnek
A Magyarok Országos Gyűlése szervezőbizottsága mellé augusztus 3-17.
között olyan segítőket keresünk, akik napközben is ráérnek. Feladatuk
az lenne, hogy a szervezőbizottság munkáját támogassák telefonos,
e-mailes és egyéb támogató feladatok elvégzésével, helyszíni
jelenléttel és rendelkezésre állással.
Tovább:
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/irodai-es-szervezesi-feladatokr...
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/irodai-es-szervezesi-feladatokra-tovabbi-segitok-kerestetnek
Műsorvezetők kerestetnek
A Magyarok Szövetsége, a 2009. aug. 21-23 között megrendezésre kerülő
nagyszabású rendezvényére, a Magyarok Országos Gyűlésére várja azok
jelentkezését, akik műsorvezetői feladatot vállalnának.
Tovább: http://www.magyarokszovetsege.hu/content/musorvezetok-kerestetnek
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/musorvezetok-kerestetnek
Táborok Magfalván
Géczi Gábor, a Magyarok Szövetsége Bárka programjának vezetője
augusztusban több tábort is szervez Magfalván, ahol a túléléshez
szükséges tudás megszerezhető.
Tovább: http://www.magyarokszovetsege.hu/content/taborok-magfalvan
http://www.magyarokszovetsege.hu/content/taborok-magfalvan
Érkező front: 3 zivatarhullám tart a Balaton felé
Ahogy közép-európai kompozit radarképünkön is jól látszik, 3 zivatar-rendszer is elérheti legnagyobb tavunkat. Nagy Márk | 2009. augusztus 3. 19:40 | Frissítve: 2009. augusztus 3. 20:01
A kompozit radarképnek ezen része a Szlovén, a Horvát, az Olasz és természetesen a magya publikus radarképekből áll össze, és jól megfigyelhető rajta, hogy az intenzív zivatarhullám akár még 3-szor is megismétlődhet ma este.Ez már a negyedik nagy vihar egy hónapon belül, ami legkedveltebb nyári üdülőhelyünket érinti, természetesen mindenhol a legmagasabb fokú viharjelzés van érvényben. A zivatarok a Szárszói ill a Siófoki kamerán élőben is nyomon követhetőek.
Radar videó | Kompozit radar | Képtár | Kamerák
Időkép.hu:Zivatar figyelmeztetés
| Zivatar figyelmeztetés: Radar | Észlelések | Automaták | Info |
| Zivatar jelenleg (20:30-kor) - Ajka, Badacsonytomaj, Balatonboglár, Balatonlelle, Beled, Celldömölk, Devecser, Fonyód, Igal, Kadarkút, Kaposvár, Lengyeltóti, Marcali, Nagyatád, Nagybajom, Répcelak, Sárvár, Szentgotthárd, Tapolca |
| Zivatar lehet hamarosan - Balatonalmádi, Balatonföldvár, Balatonfüred, Balatonfűzfő, Csorna, Dombóvár, Enying, Herend, Kapuvár, Körmend, Mágocs, Pápa, Sásd, Siófok, Sümeg, Szombathely, Tab, Tamási, Tét, Vasvár, Vép, Veszprém, Zalalövő, Zamárdi |
Látványos naplementék
Vulkánkitörés
A Szaricsev tűzhányó kitörésekor légkörbe jutó vulkanikus por hatására színes naplementékben gyönyörködhetünk. Kurunczi Rita (Meteorológus) | 2009. július 14. 13:31 | Frissítve: 3 hete
Színes alkonyat
Talán a naplementében gyönyörködőknek feltűnt, hogy az elmúlt időszakban a tavaly augusztushoz hasonlóan újra színpompás égboltra tekinthetünk fel.
A Magyar Csillagászati Egyesület hivatalosan is alátámasztja, hogy az említett jelenség a légkörben lebegő vulkanikus por okozza, mely a Szaricsev-vulkán 2009. június 12-én kezdődött kitörése során jutott a sztratoszférába. Az eseményről korábbi cikkünkben bővebben is olvashatnak.
A színes naplementékről szóló első észlelések június utolsó napjaiban érkeztek az USA és Kanada területéről, majd a műholdas megfigyelések sejtetni engedték, hogy hamarosan Európába is eljut a kén-dioxidos vulkáni anyag.
Honnan is tudhatjuk, hogy éppen a vulkanikus eredetű kéndioxid okoz felettünk valamely jelenséget?
"Mintegy egy órával napnyugta előtt a nyugati égrészen fehéres (szürkés fehér, sárgás fehér), némiképpen cirruszokra hasonlító felhőzet jelenik meg.
Ahogy közeledik a Nap a horizonthoz, egyre sárgásabb árnyalatot öltenek a sávok, majd lassanként vörös színek is keverednek bele, a normál napnyugtához hasonlóan. Amikor a Nap már lenyugodott, elkezdődik a sztratoszférában található anyag igazi színesedése. A vulkáni felhőzetet magas elhelyezkedése miatt később érik el az alkonyi fények, mint a troposzférában lévő felhőket, így kb. 15 perccel napnyugta után kezd a kéndioxidfelhő aranysárga színben izzani.
Amint egyre mélyebbre jut anyacsillagunk, a felhő színei is percről percre mélyülnek: narancsvörös, rózsás narancs, mély piros árnyalatokat ölt, legtöbb esetben csak a horizont feletti néhány fok magasságáig. Ez a színes sáv mindig jól elkülöníthető az égbolt többi részétől, szinte neonosan világít, a sáv feletti terület pedig rózsaszínes-lilás színeket vesz fel. Időnként e színes sávból magasabbra törő, rendkívül látványos, rózsaszínű krepuszkuláris sugarak is megjelennek.
A nyugati égboltot betöltheti a lilás fény, ami néha csak egészen halványan látható, olykor viszont igen élénk színben tündökölhet. A jelenség mintegy 30-40 perccel napnyugta után ér véget, ekkor a sávozott felhők még látszanak, de már nincs jellegzetes színük. Hajnalban a látványosság - természetesen - fordított sorrendben játszódik le." - olvashatjuk a Magyar Csillagászati Egyesület közleményében.
Köszönjük a képeket Posza és JK.71 észlelőinknek, akik mellesleg amatőr csillagászokként kémlelik az eget!
Forrás: Magyar Csillagászati Egyesület
| Dávod | Gyönyörű | Naplemente | Budapest |
 |  |  |  |
Harapós hétpettyesek
Milliószám gyülekeznek a katicabogarak a Balti-tenger partjainál, a helyi lakosok és nyaralók szerint a rovarok még csípnek is.
Kurunczi Rita (Meteorológus h.) | 2009. július 31. 22:29 | Frissítve: 2009. július 31. 22:33
Meglepő dolognak lehettek szemtanúi a németországi Mecklenburg-Vorpommern tartomány tengerpartjainak lakosai: a partmenti területeket ugyanis elárasztották a katicabogarak. Az apró kis rovarok milliószám gyülekeznek járdákon, házak homlokzatán és a Balti-tenger strandjain; a legfurcsább pedig, hogy bizonyos egyedek még harapnak is!
"A rovarok tömeges megjelenése a lárvák idei táplálékbőségére vezethető vissza" - magyarázta Jan-Peter Hildebrandt zoológusprofesszor. "Ilyen regionális tömeges elszaporodást pár évente meg lehet figyelni. Semmi köze az éghajlatváltozáshoz".
A nyolcvanas években a Balti-tenger partján már megfigyeltek ehhez hasonló esetet. A jelenség ugyanis akkor lép fel, amikor különösen jók a szaporodási körülmények: az enyhe időjárás és a nedves levegő gondoskodik arról, hogy a vegetáció és vele a levéltetvek is feldúsuljanak. "A katicabogarak ragadozó lárvái ezekkel a levéltetvekkel táplálkoznak" - mondta a greifswaldi egyetem professzora.
Az, hogy pont a partokon hemzsegnek a rovarok, a zoológus szerint a szélviszonyokkal függ össze. Az ún. parti szél jelensége miatt - napközben a tenger felől, éjszaka a szárazföld felől fúj szél, mely napközben a markánsabb hőmérsékletkülönbség miatt erősebb - ugyanis a partmenti területeken gyűltek össze. A jelenség azonban nem tart sokáig, a katicák élettartama általában legfeljebb egy év.
A csípések, amelyekről a nyaralók beszámolnak, a zoológus elmondása szerint teljesen ártalmatlanok és felületesek.
Forrás: MTI
Kialakulóban az El Nino, a Karácsonyi kisded
A Nemzeti Óceán és Légkör Megfigyelő Intézet (NOAA) közleménye szerint a globális hatásokkal bíró El Nino jelenség van kialakulóban. Tüskés Boglárka (Meteorológus h.) | 2009. július 13. 14:54 | Frissítve: 2009. augusztus 1. 11:28
A NOAA előrejelzése szerint a 2009/10 telén heves esőzéseket okoz majd Peru és Equador térségében. A havi, kifejezetten El Nino jelenség diagnosztizálására vonatkozó megfigyelések szerint a Csendes-óceán felszíni hőmérséklete júniusban már 1°C-kal melegebb volt az átlagosnál.
A jelenség nemcsak bőséges csapadékhozamával okoz károkat az említett térségben. A hideg tengeráramlat elmaradása miatt nem keveredik fel a felszínek közelébe a planktonokban gazdag víz, így károkat okoz a halászati iparágban, illetve mivel a halak planktonban gazdag élőhely után néznek, a táplálékláncban soron következő madarak és tengeri emlősök sokasága pusztulhat el.
Regionális hatásain kívül képes gyengíteni az Atlanti-óceáni hurrikántevékenységet, jótékony téli csapadékkal szolgálhat Észak-Amerika száraz délnyugati területeinek, csökkenheti a floridai futótüzek kialakulását. A pozitív hatások mellett negatív globális hatásai is vannak, ugyanis heves téli viharokat okozhat Kalifornia térségében, illetve aszályt Indonéziában.
Jane Lubchenco szerint a fejlett éghajlattudománynak köszönhetően a NOAA időben tájékoztatni tudja majd az érintett országok kormányait, iparágait, katasztrófa-elhárítási szervezetek vezetőit a várható veszélyekről.
Maga a jelenség neve, az El Nino, egy spanyol szó, mely fiúgyermeket, kisdedet jelent, pont a téli, pontosabban karácsonyi megjelenése miatt. 2-5 éves periódusonként jelentkezik, a legutóbbi 2006 telén volt. Az El Ninon kívüli időszakokat La Ninanak keresztelték.
Forrás: NOAA
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)