Sebes víz a Garam, siet a Dunába -
Kuruczok tábora épen ott megszálla.
Rákóczi tábort üt a Garam-torokban,
Persia-szőnyegen pihen szép sátorban.
Persia-szőnyegen, fényes tigrisbőrön...
Sátor előtt állnak palotások bővön.
Verik az rézbotot, fújják a trombitát -
Az sok nyalka kurucz üli azt paripát.
Rákóczi tábora torpad az sikságon:
Rákóczi sátora dombon áll magában.
Friss, kerek dombon áll tegnapi nap ólta
Nem az sátor, a domb is csak azólta!
Jó kurucz vitézek csak tegnap dombolták,
A földjét kezekben süveggel hordották.
"Urunknak sátora magas helyen legyen;
Szép tábora fölött végig tekinthessen!"
"Aranyos zászlója lobogjon magasra!
Messzéről mindenki mindjárt megláthassa!"
Süveggel hordották, a dombot ugy rakták,
Rákóczi patyolat sátorát rávonták.
Nagy Rákóczi jár az gyönyörű mezőben,
Rettenetes kardja villog a kezében.
Kardjával fölmutat Esztergom várára,
Vár tornyán lobogó császár zászlajára:
"Mire a fényes nap háromszor felsütne -
Hejh! magyar lobogó lesz oda feltűzve!"
Szóljatok ágyúim, szörnyen ropogjatok
Dunának két partja rengjen alattatok!"
Hejh! s megbődülének Rákóczi álgyúi,
Hejh: s megrendülének Esztergom tornyai.
Amott az vár alatt - törik már a falat;
Vég-Esztergom vára jobb lesz, add meg magad!
Odafent az tokos csak elhivé magát.
Nem adja a várat, berdót igen kajált.
Éjten éjjel, mikor a lövés elhallgat;
Fényes tigrisbőrén Rákóczi nem nyughat.
Készíti híveit, hires vitézeit:
Fodor és Révay hajdu ezereit.
Az palotás-ezret, az Esze Tamásét,
Csajági Jánosét, Lócziét, sok másét.
Éjten éjjel egyszer az álgyú hármat szól:
Hát az sok kurucz az várra csak úgy nyomól...
Tüzes garanáttul világos az éjjel, -
Hajh, sok anya fia borul ott bé vérrel!
Hasad a szép hajnal, piros az hegyoldal...
Esztergom várában Rákóczi felnyargal.
Esztergom utcáin szikrát hány patkója,
Esztgergom bástyáin lobog az zászlója...
Mikor Esztergomban örömet lőttenek:
Ez versek kevesség azután költenek.
Ha kérded: ki irta? - egy igaz magyar fi,
Igaz örömében, - elhigyje akárki.
Forrás:(Thaly Kálmán )A régi magyar költészet remekei * A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig * Az általános és iskolai irodalmi műveltség előmozditása czéljából * Szerkesztette – a régi magyar irodalom történetével ellátta - Endrei Zalán * Budapest,1903. Beer E. és Társa ezelőtt „Kosmos” Műintézet VI. Aradi-utcza 8.
Kuruczok tábora épen ott megszálla.
Rákóczi tábort üt a Garam-torokban,
Persia-szőnyegen pihen szép sátorban.
Persia-szőnyegen, fényes tigrisbőrön...
Sátor előtt állnak palotások bővön.
Verik az rézbotot, fújják a trombitát -
Az sok nyalka kurucz üli azt paripát.
Rákóczi tábora torpad az sikságon:
Rákóczi sátora dombon áll magában.
Friss, kerek dombon áll tegnapi nap ólta
Nem az sátor, a domb is csak azólta!
Jó kurucz vitézek csak tegnap dombolták,
A földjét kezekben süveggel hordották.
"Urunknak sátora magas helyen legyen;
Szép tábora fölött végig tekinthessen!"
"Aranyos zászlója lobogjon magasra!
Messzéről mindenki mindjárt megláthassa!"
Süveggel hordották, a dombot ugy rakták,
Rákóczi patyolat sátorát rávonták.
Nagy Rákóczi jár az gyönyörű mezőben,
Rettenetes kardja villog a kezében.
Kardjával fölmutat Esztergom várára,
Vár tornyán lobogó császár zászlajára:
"Mire a fényes nap háromszor felsütne -
Hejh! magyar lobogó lesz oda feltűzve!"
Szóljatok ágyúim, szörnyen ropogjatok
Dunának két partja rengjen alattatok!"
Hejh! s megbődülének Rákóczi álgyúi,
Hejh: s megrendülének Esztergom tornyai.
Amott az vár alatt - törik már a falat;
Vég-Esztergom vára jobb lesz, add meg magad!
Odafent az tokos csak elhivé magát.
Nem adja a várat, berdót igen kajált.
Éjten éjjel, mikor a lövés elhallgat;
Fényes tigrisbőrén Rákóczi nem nyughat.
Készíti híveit, hires vitézeit:
Fodor és Révay hajdu ezereit.
Az palotás-ezret, az Esze Tamásét,
Csajági Jánosét, Lócziét, sok másét.
Éjten éjjel egyszer az álgyú hármat szól:
Hát az sok kurucz az várra csak úgy nyomól...
Tüzes garanáttul világos az éjjel, -
Hajh, sok anya fia borul ott bé vérrel!
Hasad a szép hajnal, piros az hegyoldal...
Esztergom várában Rákóczi felnyargal.
Esztergom utcáin szikrát hány patkója,
Esztgergom bástyáin lobog az zászlója...
Mikor Esztergomban örömet lőttenek:
Ez versek kevesség azután költenek.
Ha kérded: ki irta? - egy igaz magyar fi,
Igaz örömében, - elhigyje akárki.
Forrás:(Thaly Kálmán )A régi magyar költészet remekei * A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig * Az általános és iskolai irodalmi műveltség előmozditása czéljából * Szerkesztette – a régi magyar irodalom történetével ellátta - Endrei Zalán * Budapest,1903. Beer E. és Társa ezelőtt „Kosmos” Műintézet VI. Aradi-utcza 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése