Ramesszida-kori sírt, Pi-Ájnak, I. Amenhotep csordái írnokának végső nyughelyét tárták fel magyar régészek Vanek Zsuzsanna egyiptológus vezetésével Thébában, a Nílus nyugati partján, a Királyok Völgyébe vezető út közelében.
Vanek Zsuzsanna az MTI-nek azt mondta, a TT 344-es számú sír gazdája a XX. (Kr.e. XII-XI. század) dinasztia idején élt, az akkor már istenként tisztelt I. Amenhotep (Kr.e. XVI. század.), a XVIII. dinasztia egyik legjelentősebb fáraója nyájainak felügyelője volt, valamint a királyi írnok szerepét is betöltötte.
"I. Amenhotep isten nyájainak felügyelője volt, amelyek valószínűleg a templomgazdasághoz tartoztak. Az isten tiszteletére szánt áldozati ajándékokat valamiből elő kellett teremteni, ez egy gazdasági központ lehetett" - magyarázta Vanek Zsuzsanna.
A sírt még sohasem tárták fel, a benne lévő ábrázolásokat William Matthew Flinders Petrie brit és Henri Gauthier francia egyiptológus írta le 1906-ban és 1908-ban, majd a sírt lezárták, az évtizedek során felhalmozódott benne a törmelék.
"Olyannyira elfeledkeztek róla, hogy a sírudvarban, ahol még két másik sír is volt, Pi-Áj végső nyughelyének a bejárata fölötti törmeléken jártak le. Nekünk sikerült megtalálnunk a sírt, kibontottuk a hozzá vezető lépcsőket, és megtaláltuk a sírudvar keletre néző kapuját is. A sír állapota az elmúlt több mint száz év alatt nem romlott, mivel senki nem háborgatta. A freskók ugyanabban az állapotban vannak, ahogy azt a két tudós leírta" - jegyezte meg a magyar expedíció vezetője.
Pi-Áj váratlanul halhatott meg, a sírt gyorsan be kellett fejezni, így a kivésett sziklafalat szalmával kevert agyaggal tapasztották be, hogy eltűntessék annak egyenetlenségeit. Erre vékony fehér stukkóréteg került, majd ezután vitték fel a különböző vallási jeleneteket.
"A kiszáradt agyag elválik a sziklától, így ahol sürgős volt, lefixáltuk, nehogy lepotyogjon. Főként vallási jeleneteket ábrázoltak a falakon, például az elhunyt túlvilági megmérettetését Ozirisz bírósága előtt, de megjelenítették a Halottak Könyvének különböző más fejezeteit is. Látható a sírban az istenné vált I. Amenhotep fáraó anyjával, Jahmesz Nefertari királynővel, a déli falon pedig Pi-Áj családtagjait is felsorolják" - fogalmazott az egyiptológus.
A magyar expedíció az ásatások során felfedezett egy elfeledett sírt is, amelyhez egy eddig teljesen ismeretlen sírrendszer tarozik, és kapcsolódik Pi-Áj sírjához is.
"A befejezetlen sír Uszi írnoké volt, aki a XVIII. dinasztia idején élt, vagyis jóval korábban, mint Pi-Áj. Végső nyughelyeik egy sírudvarról nyílnak, és az a kapubejáró, amelyet mi a sírudvarhoz megtaláltunk, valószínűleg eredetileg Uszi sírjához készült. A sírt már a XIX. század végén ismerték, de nem volt számozása. Kibontottuk a sírt, de sajnos nagyon roncsolt állapotban vannak a falak. A fennmaradt ábrázolások befejezetlenek, például az, ahol a halott és felesége előtt áldoz a szem-pap párducbőrös öltözékben. Egyes szövegeknél a szokásos egyiptomi előrajzolt négyzetrácsos háló is megmaradt a falakon. A sírkamra keleti falán találtunk egy bejáratot, amely egy eddig teljesen ismeretlen sírrendszerbe vezet át. Úgy tűnik, hogy még 4-5, de lehetséges, hogy akár 6 sír kapcsolódik így egymásba" - hangsúlyozta Vanek Zsuzsanna.
Rengeteg lelet került elő mind az udvar, mind a TT 344 törmelékéből: múmiapólyák, mumifikált testrészek a későbbi betemetkezésekből, festett újbirodalmi kerámiák, halotti szobrocskák (usébtik), sztélétöredékek.
A magyar régészek folytatták az ásatásokat a Nílus nyugati deltájában is, az Alexandriától 60 kilométerre lévő Kom Trugában, ahol immár harmadik ásatási szezonban végzik egy Ptolemaiosz-kori mezőgazdasági központ, Psenemphaia feltárását.
"Egy hónapig ástunk a kis szentély, a Kleopatreion északi, keleti és déli oldalán. Előkerültek a raktárhelyiségek rengeteg kerámiával, főként amforával, amelyekben olajt, bort és sózott halat tartottak. Többségük égeikumi importból származik. Egyes falak egy korábbi földrengés során ledőltek, más falakat szándékosan eltávolítottak, hogy a kisméretű helyiségeket tágítsák. Előkerültek a IV. és VI. Ptolemaiosz korából (Kr.e. III-II. század), valamint a korai császárság korából (I-III. század) származó pénzérmék. Az épületet és a melléképületeket valószínűleg ekkor alakították át. Több égésréteg utal arra, hogy a földrengések során tűz is pusztított, de nem kizárt a külső támadás sem. Ennek bizonyítására tovább kell folytatnunk az ásatást" - emelte ki az egyiptológus.
