2011. november 7., hétfő

Zajti Ferenc: XXXIII. FEJEZET JÉZUS ANYJA, MÁRIA

Mária nemcsak Jézus anyja. Mária ennél többet jelentett mindig. Mint az örökké szolgálatra kész forrás vize, Mária az alázatos és engedelmes lélek örök ideálja.

Keleti legenda az, hogy amikor a Jézus összetörött ábrázattal elhaladt a szellemvilágban a boldog lelkek előtt, mindenki futva menekült a látvány elő, csupán egy valaki maradt mellette vissza, megszánva, ápolva őt, - s ez volt Mária, aki a földre jőve, vállalta, hogy anyja lehessen nagy misszió testöltése idején az Úrnak. Azt. is tudja ez a legenda, hogy Mária a vizek éltető lelkének volt legodaadóbb gondozó szelleme- A szkítaság körében Anahyta, Ardvi-Sura Anahyta volt a neve. Arméniában sok-sok szentély állott tisztelete tartására. Nem egy helyen arany szobra ékeskedett, mint Askalonban, Skythopolisban, a Pontusban s a szobor neve "Arany-szülte istenek anyja" volt. Oltárán úgy dicsőítették, mint "a nagy Úrnőt, aki a mi népünk dicsősége és élet-adója, az egész emberiség jótevője és a nagy és bátor Ahuramazda tisztaságos leánya".

Jeremiás A., Handbuch der altorterentalischen Geisteskultur c. munkájában hivatkozik éppen a kis-ázsiai szkíta betelepülés idejére eső, ekkor előtérbe jutott Madonna-kultuszra: "II. Asurnasirpal alatt géniuszalakok bukkannak fel, mondja Jeremiás, melyek kozmikus csillagerőket személyesítenek. A jóslás Asarhaddontól fogva hirtelen individuális lesz. Egy új jámbor Madonna-kultusz bukkan fel, amely részéről az izraelita próféták bosszúságára hatást gyakorol az izraelita népvallásra. Az arameai-chaldei hullám egy különleges vallásos sajátosságot látszik magával hozni, amely Nabopolassar s különösen II. Nebukadnezar alatt rövid időre uralomra jutott, mígnem Cyrus 539-ben, a Nabonid fölötti győzelem után Babilóniát perzsa birtokba kebelezte be. A chaldeai királyok imái a személyes jámbor-vallásos érzés elmélyülését bizonyítják, ami egészen feltűnő".

Ugyanerre az eseményre hivatkozik Graetz is, Anahyta személyében nevezve meg a természetet odaadó szeretettel gondozó eme Isten-anyát.

"Anahita, vagy Anaitis néven - olvassuk viszont Graetznél - templomot emeltek és áldozatot mutattak be. Sőt II. Artaxerxes hivatalosan is elismerte ez istennőt és képmásait imádás céljából felállította az óriási birodalom három fővárosában: Babilonban, Susában és Egbatanában, továbbá Damaszkuszban és Szardeszben és később csaknem minden perzsa városban. És ha eddig a perzsákat a zsidókkal az a közös vallási kapocs fűzte össze, hogy a perzsák is irtóztak a képimádástól, ez az újabb fordulat megbontotta ezt a kapcsot. Annál inkább, mert a perzsa királyok és szatrapák ezentúl az egész birodalom lakói, tehát a zsidókat is akarták kényszeríteni arra, hogy hódoljanak a gyalázat istennőjének...".

Nem értette meg a sémi lelküket, a por, a kavics, a futóhomok lakója a páfránydúc forrásfejek éltetőjének lelkét, életét, legendáját. Az Oxus, a Kaukázus, az Indus, a Chambal és Sarasvati szent folyók gazdag, istenáldotta növényéletét fejlesztve éltető istennő csak gonosz emberek gonosz indulatán keresztül átszűrődve válhatott a "gyalázatosság" istennőjévé. Miért?

A zsidóság gondolatvilágából hiányzik ugyanis az Isten közelébe helyezett női ideál, aminőt Irán és Irán népe számára Anahyta, és a galileai szkítaságból kinőtt keresztény lelkület számára Mária jelentett.

Az Anahyta nevében később történt visszaélések az eredeti tisztaság elfajulására mutatnak csupán.

Clairvauxi Szent Bernát értékes dolgozatainak Máriáról szóló fejezete a legszebb himnusz, amit valaha Máriáról írtak. A nagy misztikus szerint az angyal szava volt Máriához:

"Annak fogsz anyja lenni, kinek Isten az Atyja. Az Atya fönségének fia lesz a te tisztaságod koronája. Van az angyalokban szeretet, van bennük tisztaság, van bennük alázatosság. De mindebben Mária is tündöklik.

De hol az az angyal, akihez e szavak intéztettek volna:

>A Szentlélek száll terád, és a Magasságbelinek ereje árnyékoz be téged<.

Hol az a törvény, az Ószövetség melyik lapján olvasható az az igazság, mely parancsolja, javasolja, buzdítólag ajánlja, hogy a testben élj, de nem a test szerint, hogy a földön élj, de angyali életet? A kegyelem ihlete sugallta ezt Neked, és az Isten élő és éltető igéje előbb a te mestered lett, mintsem fiad, aki előbb lelkedet ihlette, mielőtt testet öltött volna benned. Mária az alázatosság folytán lett a Megváltó anyja.

>Kin nyugszik - mondja az Írás - az én lelkem, ha nem az alázatos és békességes emberen<."

Aranyozott kötésű, kedves, régi lexikonköteteit lapozgattam, hogy vajon mit tudnak a régiek Krisztus anyjáról, Máriáról. Így jutottam Broughton eme cikkéhez; amely megannyi epizód anyagát tudja Mária köré csoportosítani. Mit is mond Broughton az ő régi, patinás sorai között:

"Mellőzvén, amiket a Szentírás Szűz Máriáról feljegyzett, a régieknél ezeket találjuk felőle:

A keleti régi hagyomány szerint József és Mária, miután az angyal intette őket és Egyiptomba futottak, ott Heliopolisban tartózkodtak, ma is mutogatnak Kairó és Heliopolis kört egy forrást és egy kertet, amelyben Szűz Mária Jézus ruháit szokta mosni. Ezeket az egyiptomi keresztények még ma is nagy tiszteletben tartják.

Azt hiszik, hogy miután Krisztust megfeszítették, Máriát Szent János Ephesusba vitte, hol igen idős korában halt meg. Az ephesusi concilium leveléből az tűnik ki, hogy az V. században Jeruzsálemben halt meg és temettetett el.

Marcianus császár sokat fáradozott azon, hogy Szűz Mária sírját megtalálja. Juvenalis jeruzsálemi püspök azt állította, hogy a Getsemane kertben van és a császár erre Mária hamvait Konstantinápolyba vitette.

A hagyomány szerint Mária halála előtt az egész világon elszéledt apostolok mind megjelentek előtte, testének a Getsemane völgyében történt temetésekor három napon át mennyei zene hangzott.

Nicephorus Callistus Szűz Máriát így írja le: alacsony termetű, fehér bőrű, szép hajú, eleven szemű, fekete, ívelt formájú szemöldökű, hosszúkás arcú, piros ajkú, formás kezű és ujjú, valóságot és erkölcsöt mutató tekintetű, egyszerű, de tiszta ruhájú volt. Azt tartják, hogy Szent Lukács lefestette és sok helyen mutogatják képét, melyeket Szent Lukács eredetijéről készítettek.

A zsidók, mint Krisztusnak esküdt ellenségei, sok minden költött dolgot terjesztettek Szűz Máriáról. Azt mondták, hogy kalmár asszony volt s egy Jonathan nevű emberhez ment férjhez. Azonban egy Panderus nevű ember viselőssé tette s egy Józsua nevű fia született. Panderus Babilonba ment s a gyermeket Mária magánál tartotta. Akiba rabbi Názárethbe ment, hogy Józsua (Jézus) születése felől tudakozódjék.

A római egyház nagy tiszteletet mutat Szűz Mária iránt. A Litániában nevezi őt Isten Anyjának, Angyalok Királynéjának, Mennyország Kapujának, Bűnösök menedékhelyének, Kegyelem Anyjának, Titkos Rózsának stb. Sokan a régebbi egyházi írók közül a maguk Isten Asszonyának nevezik, sőt Frater Salazar a Szent Háromság teljességének. És ezen az alapon gondolják a mohamedánok, amint róluk D' Herbelot megjegyzi, Szűz Máriát a Szent Háromság harmadik személyének. Sőt a római egyház Szűz Máriának a Krisztuson is hatalmat ád, amint ez a következő énekből kitűnik:

"O felix puerpera
Nostra. pians scelera,
Jure matris impera
Redemptori. "

(Oh boldog gyermekszülő,
bűneinket engesztelő,
anyajogon parancsold a
Megváltónak?)

Frater Bary ezt mondja:

"A Paradicsom nyitva áll azoknak, akik a maguk kamarájában a Szűz Mária képét tartják, vagy azt magukkal hordozzák és azt szüntelen szemlélik; akik reggel és este valamely neki szentelt templomban ő tőle áldást kérnek; akik ő iránta való tiszteletből az ő nevét ki nem mondják, hanem ahelyett más nevet említenek; akik s az angyalokat kérik; hogy ő helyettük üdvözöljék Szűz Máriát; akik az ő képének mennél dicsőségesebb elnevezéseket adnak, s akik őrá kedves a tekintettel néznek stb. Aki a Szent Szűz segítségét meg akarja nyerni, az őtet ki- és bemenetelekor tartozik üdvözölni.."

Némely egyházi író azt tartja, hogy Szűz Mária nem halt meg. Erre látszik hajolni Epiphanius, mikor legalábbis bizonytalannak mondja, hogy meghalt-e, vagy nem; és ha meghalt, úgy halt-e meg, mint mártír, vagy más halálnemmel? A római egyház azt tartja, hogy Szűz Mária meghalt, de harmadnapon feltámadt és testestől és lelkestől, úgy ment fel a mennyországba. Ennek a hitnek védelmezője volt Joannes Damascenus a VIII. században. Bizonyít Juvenalis jeruzsálemi püspökkel, ez pedig egy régi és bizonytalan hagyománnyal.

A római egyház ennek emlékére szenteli a Festum Assumtionis Mariae, a Nagy Boldogasszony napját (augusztus I5.). A VI. század előtt ezen ünnepről nincs említés. Nicephorus azt írja, hogy Mauritius császár szerzette. Némely egyházi író azt mondja, hogy az Assumtión a régiek nem értettek egyebet, mint Mária lelkének mennybevitelét.

Mi magunk részéről csak annyit teszünk hozzá mindezekhez, hogy Máriát a szkíta eredetű magyarság országa patrónájává fogadta és Mária vallásának oltalmazója lett maga is.

A legszebb zsoltárok és dicsőítő énekek magyar nyelven, magyar dallal, magyar költő-lelkek alkotásaiként szállnak ég felé. Sehol se énekelnek bensőségesebben Mária-dalokat, mint itthon, Magyarhonban. A hajdan regős énekek ünnepi ódákká magasztosultak a Máriát dicsőítő nép zsolozsmás ajakán.

  • Kinek első szent királyunk
    Felajánlott minket,
    Magyarország Nagyasszonya
    Segítsd ügyeinket.
  • Mert pusztulunk, fogyunk, veszünk;
    Ím, hozzád sóhajtunk:
    Magyarország Nagyasszonya,
    Könyörülj mi rajtunk!

A zsidókkal ellentétben a mohamedánusok is nagy tisztelettel szólnak Szűz Máriáról, azonban sok költött dolgot is beszélnek róla.

- A Korán 19. részének "Mária" a címe. E fejezet Jézus születésére vonatkozólag ezeket írja:

"Emlékezz meg Máriának azon történetéről, melyet a Korán könyv mond róla; mint ment el atyafiai közül napkeletre, hogy ott elrejtőzzék: mi pedig a mi lelkünkben Gábrielt elküldöttük őhozzá egy tökéletes embernek formájában. Mária azt mondotta: én a könyörülő Istenhez folyamodom, hogy engem te ellened oltalmazzon, ha te őtet féled, ne közelíts hozzám. Gábriel így felelt: Bizony én vagyok a te Uradnak követe, aki engem hozzád küldött, hogy neked egy szent fiat adjak. Mária azt mondta: hogy lehetne nekem fiam, holott engem férfi nem illetett és én a tisztátalanságnak ellenese vagyok? Gábriel azt felelte: A dolog úgy lészen, amint mondtam. A te Istened, Urad azt mondja: ezt a dolgot könnyű nekem megcselekedni, hogy azt a fiút jegyesül és kegyelmül rendeljem, mert az már elhatározott dolog. Akkor Mária fogadott bensőjében és így ment el egy távoli magányon helyre, hol a szülés ideje eljött és egy pálmafa nevelkedett. Mária így szólott: Adta volna az Isten, hogy elébb haltam volna meg, minekelőtt ez rám következik, hogy így az örök feledékenységbe mentem volna által! De az, aki ő mellette állott, kiáltott neki: Ne szomorkodj: most fakasztott az Isten néked egy forrásvizet; rázd meg a pálmafát és az néked érett gyümölcsöt hullat; egyél és igyál és csendesítsd meg magadat. Ha pedig valakit látsz, és azt kérdez téged, feleld ezt neki.: Bizony a könyörülőnek fogadással köteleztem magamat a böjtölésre, azért ma senkivel sem akarok beszélni. Azután Mária a maga ölébe vette kisgyermekét és azt a maga atyafiaihoz vitte. Azok pedig így szóltak neki: Óh Mária! Rendkívül való dolgot cselekedtél te. Óh Áron húga! A te atyád nem volt rossz ember, a te anyád sem volt tisztátalan életű asszony. De Mária intett a gyermeknek, hogy feleljen nekik. Ők pedig mondának: hogy beszélhetnénk mi egy bölcsőben fekvő gyermekkel? Mire a gyermek kezdett szólalni és mondani: Bizony, én az Isten szolgája vagyok, ő adta nekem az evangélium könyvét és engem a maga prófétájának rendelt és engem áldásul adott, valamerre megyek és parancsolta nékem az imádságot és alamizsnaosztogatást, mindaddig, míg élek és azt akarja, hogy az én anyámnak engedelmeskedjem, hogy így sem kevély sem boldogtalan ne legyek. Békesség legyen rajtam azon a napon, amelyen születtem, azon a napon, amelyen meghalok, és azon a napon, amelyen az életre ismét feltámadok. Ez a gyermek volt Jézus, a Mária fia."

Ha a kereszténység, ezredéven át irtó csatát folytatva Mohamed népévet, - ha ez irtó csaták előtt elolvashatta, illetve bensőséggel értelmezhette volna a Korán eme Máriáról szóló fejezetét, nem hiszem, hogy egymás ellen emelik kardjukat Jézus és Mohamed népe: hisz tulajdonképpen egyet hittek, "egyet" tiszteltek.

Nem is igen volt lényegbeli különbözés köztük, - inkább egyezés. Egyezése annak a ténynek, hogy úgy a krisztusi hit evangéliumához, valamint Mohammed kijelentéséhez megnevezhetetlen súlyú teherként csatoltatott oda a zsidóság Ótestamentuma. Szabaduláshoz ettől talán nincs kiút.

Egy öntudatosan merész cselekedet segíthet csupán: mindkét hatalmas vallás ajánlja fel az Ótestamentum népének a zsidóság saját Ótestamentumát, önmaguk pedig fogjanak össze az így megtisztult krisztusi hitben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése