Ha végigtekintünk az apostolok működése terén, amely akár azért alakult így, mert talán még életében maga az Úr Jézus akarta, avagy halála után, lelki sugallat módján indította őket el térítői munkaterületükre, az eredmény ugyanaz marad: a tanítványok legnagyobb része a szkíták (szkíták, indoszkíták és párthusok) területe félé törekedett, ahonnan népük, fajuk, az övéik eredettek.
Péter egy ideig testvérével, Andrással járja a pontusi szkíták területeit, térítve, gyógyítva. Ennek volt egyik eredménye; az oly igen értékes gondolkodású egyházatya, a pontusi Sinopéból való Marcion atyjának megtérítése még Sinopéban.
Lipsius igen becses nagy munkájában közli is a Péter apostollal kapcsolatos pontusi mondát, mely a következő:
A pontusi Péter monda; A legendának ilyen eredetét ajánlják mindenesetre Origenes szavai: "Úgy látszik, hogy Péter a Pontusban, Galatiában, Bithyniáhan, Kappadóciában és Ázsiában prédikált a diaszpórából való zsidóknak. Hasonlóképpen hangzik minden bizonnyal Epiphanus idevonatkozó adata is. Ezzel szemben ellenkezőleg "Péter és András aktái" az apostol testvérpárnak abban a barbár országban való találkozásáról tudósítanak, ahova András az emberevők városából jut el és ahol mindenféle csodajelekkel térítik a főváros lakóit a hitre. A katolikus "András cselekedetei" amely ránk Epiphanius Monachusnaíl, a meg nem nevezett Enkomiastánál és a görög menäusok "Emlékirat"-ában maradt fenn, a két testvér-t Krisztus mennybemenetele után Jeruzsálemből a szíriai Antiochiába, onnan a kappadociai Tyanába, azután a galatiai Ancyrába, ahol 0nesimust térítik meg, végül a pontusi Sinopeba utaztatja. A pontusi sinopei helyi hagyomány a testvéreknek hosszabb ottani tevékenykedéséről tud és egy; a várostól hat mérföldre fekvő puszta szigeten levő hegyet mutat, ahol szállást fogtak, sőt a két apostol fehér kő szószékét is. A mondának a katolikus "András cselekedetei"-ről szóló iratába átment alakja szól az apostoloknak heves küzdelméről az ottani zsidókkal, akiket az emberevőkkel azonosít s azután a két testvért Sinopéban válatja el, miután Péter nyugatot, András keletet nyeri tevékenységi körül."
András apostol Origenes és Hieronymus szerint az "Alsó-Duna menti országokban", a szkítaság főfészkében hirdette az igét. Így lett András apostol az orosz nép védszentjévé. De tovább is jutott térítői munkájában, így Epirus és Thráciába, míg az achajai Patrasban kereszthalált halt.
Eusebius szerint Szkítiában, itt egészen a Volgáig hirdette az evangéliumot.
Fülöp apostol viszont Samáriában, Phrygiában, Kis-Ázsiában és Szkítiában végzett térítői munkát.
Máté apostol Etiópia mellett még Parthiában, a szkíta-utód párthusoknál végzett térítői munkásságot.
Tamás apostol munkaköre főként, a párthusoknál és az indoszkítáknak ekkor hatalmuk teljében levő népénél volt. Az indoszkíták birodalma, amint már tudjuk, az Indiába települt szkíta népek törzscsoportjaiból alakult hatalmas állammá éspedig a keresztény időszámítás első százada első felében, amikor a názáreti és skythopolisi maréknyi szkítaság éppen a közülük, a párthus és indiai szkíta mágusok közül tisztelgésre indult, napkeleti bölcsek révén szerzett róluk igaz tudomást.
Úgy András, valamint Tamás missziós munkássága történetével igen behatóan foglalkozott a régi egyházi irodalom, miután nem egy ősirat maradt, fenn e korból, amelyek közül az András és Tamásra vonatkozó iratokat hívebben is szándékoztam ezen dolgozatom keretében bemutatni. Bertalan apostol munkásságára vonatkozóan ugyancsak Eusebius egyházatya tudósít bennünket (5, 10), mely szerint az apostol Kelet-lndiában hirdette az evangéliumot. Ugyancsak térített Arméniában is és itt szenvedett volt, mártírhalált.
Judás apostol, nem az iskariothi, Szíriában, Palesztinában és Perzsiában térített.
Simon Babilonban, Perzsiában és a régi sumér területen munkálkodott.
Mátyás apostol Etiópiában hirdette az igét.
János apostol Efézusban térített, míg Jakab a régi területen, Palesztinában maradt.
A kappadóciai Tarsusból való Pál apostol viszont a régi kis-ázsiai hettita és szkíta területeket választotta fő működése területéül.
Még a kivételesen nem szkíta, hanem judeabeli Judásról kell néhány szót szólanunk.
Judás Iskariotes, azaz Karioth-beli Judás Judeának ilyen nevű városából való volt. Tehát az egyetlen a tanítványok között, aki nem galileai. Ha feltételeznénk Judásról annyi nemességet, hogy hazája és vallásának féltése miatt lett volna Jézus árulója, úgy ebből a szempontból, t. i. hogy nem galileai, de judeabeli volt, magyarázhatnánk ki mentségére valamit. Az elhatározó lépést Jézusnak valamilyen Judás anyagiasságát dorgáló szava érlelhette meg benne. A János evangéliumában leírt úrvacsorai jelenetből látjuk, hogy Judás már azelőtt is tárgyalt a zsidó papokkal. A díj 30 ezüst pénz volt. Jézus átadva a bemártott falatot Dudásnak, a Simon fiának, a falat vevése után a Sátán elfoglalja Judást és az Úr útjára engedi, mondván: amit cselekszel, hamar cselekedjed. A tanítványok azt hiszik, hogy az ünnepre való dolgokat megy megvásárolni, - merthogy az erszény Judásnál volt. Tehát nemcsak szívesen kezelte a pénzt, de ördögi cselekedetre is kapható volt pénzért.
A gecsemáné kertben, látjuk, hogy a tanítványok között szokásban volt csókolással árulja el Jézust a főpapság embereinek. Ő volt a felbérelt nép vezetője. Úgy látszik, Judást bizonyos politikai reménykedések fűzhették Jézushoz - ahol talán a pénzkezelések főhatalmát remélte megkapni- és amikor az Úr határozott kijelentése szerint ez a reménykedése rombadőlt, - minden további gondolkodás nélkül adta át magát a gonosznak, hogy az ábrándozó tanítványok esetleges bajba jutása esetén a bajtól ő ilyen módon meneküljön. Azonban a dolgok komoly irányba fejlődésével lelkiismerete által mardostatva, megbánta tettét, elszórja a pénzt, miután a papság nem veszi vissza tőle és még mielőtt; tanúja lehetne Jézus kereszthalálának, felakasztotta magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése