Izrael szelleme tétlenül szunnyadt. Abban az időben, mikor a leghatalmasabb volt Babilóniában, minden kívülről, jövő befolyás elől elzárkózott. Számára a chaldeai vallás túlságos alantas, a chaldeai tudomány meg túlságos magas volt.
A zsidóság leginkább Perzsia felől befolyásoltatta magát. Ez a behatás túlélte még a perzsa birodalom megdőltét is. Perzsia az V és VI. században (Kr. e.) élte át történelmének legfontosabb vallási átalakulását. A médiai mágusok alatt már a VI. században egy igen magasztos erkölcsi és nemzeti tan terjedt el. Kyros utóda alatt ez a tan oly irattá sűrűsödik, amelyben minden igazság eredete egy ősrégi tanítómesterrel, Zardusttal kapcsoltatik össze.
Alapjában véve a perzsa erkölcsök, szokások sokkal inkább megfeleltek a zsidókénak, mint ez később volt a görögöknél, rómaiaknál, vagy éppen a nyugatiaknál. A jámbor regény összes hősei: Nehemias, Serabbabel, Dániel, sőt bizonyos fokig Esra is, karrierjüket a perzsa udvarnál kezdik, mint apródok.
A zsidókra a legerősebb benyomást a perzsa kultusz amsaspandjai, izedjei és femverjei tették. A régi héber angyalok-tana rendkívül egyszerű volt. Csak névtelen istenfiakat ismert, akik számtalan rajokban vették körül az örökkévalót, bizonyos mértékben mint állandóan termékeny virágzásai az isteni gondolatnak. Ezen istenfiak egyike az ő hírnöke, vagy futár-ja (Jahve Maleakja, vagy Elohim Maleakja); egy másik az a gúnyolódó, Satan, a teremtés kritizálója, aki az örökkévalót elmésségeivel olykor mulattatja. Az örökkévalóval a legszorosabb kapcsolatban az istenfiak művének csak harmóniáját látják. Ők mindent szépnek és jónak látnak, és hiszen így van igazuk - ezek az első optimisták. A Sátán ellenben olykor-olykor megzavarja ezt a szép boldogságot, mikor nem tagadja meg magától azt az örömet, hogy figyelmeztessen a teremtés gyenge oldalaira s nevezetesen a jámbor emberek erényeit, amelyekre az örökkévaló különösen büszke, lekicsinyelje. Persze az örökkévaló megdönthetetlen érvekkel cáfolja meg őt és mindig igaza lesz kritizálójával szemben. Az égi udvar ezen egyszerű szervezete idővel bonyolultabb lett. Az új angyalok hatalma sokkal nagyobb, mint a régieké. Most már vannak égi lények, akiknek közbenjárása az ember számára Istennél hasznos lehet. A géniuszok közül a hét legszebb az örökkévaló trónusa előtt tartózkodik; más angyalok az emberi imádságot viszik az égbe s koronként a szent őröknek segédkeznek, miként Sanherib angyala cselekedte. Együtt küzdenek a Makkabäusokkal, páni félelmet terjesztenek az ellenséges sereg sorai között és csodát csodára cselekszenek a jámborok javára. Látjuk, hogy az őrangyalban való hit, melyet a kereszténység oly készségesen elterjesztett, már akkor meg volt csírájában. A jó angyalokban való hithez csatlakozott a gonosz démonok létezésében való, akiknek gonosz befolyása a természetben gyakran érvényesült. Ez alatt nyilván a perzsa diveket gondolták. Sivatagokban, romok között s elhagyott házakban laknak.
Aesma-Daewa (Asmodeus) különösen mint sóvár démon volt ismeretes. A Jézus korában oly fontos megszállottakban való hit is már ezen, a viszonyokhoz képest régi időkben látszik felbukkanni, ennek dacára azonban nem látjuk, hogy Jézus előtt valamilyen ördögűzés fellépett volna.
A bukott angyalok mítosziról sem találunk Krisztus kora előtt semmi biztos nyomot. Ezek oly ideák, melyek az első keresztény iratokban (nevezetesen szent Juda valódi zsidó levelében ) oly sok helyet foglalnak majd el, hogy az ember afelé a hit felé hajlik, hogy a zsidó fantázia már Jézus előtt megkísérelte a gonoszt azon angyalok lázadásával megmagyarázni, akik a földre sújtattak le és azt a bűnnel mérgezték meg. Egyike ez ezen régi idők ama mítoszainak, amelyek legközvetlenebbül a perzsák által inspiráltattak. Az értelmesek (a sadduceusok) védekeztek ugyan ezen exotikumok ellen, azonban a nép maradt erősebb s magának az újszülött kereszténység tisztaságának is ezen mesék által kellett beszennyeződnie. Ma bizonyára sajnáljuk ezt, de ki tudja, hogy vajon enélkül egyáltalában megszületett volna-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése