Zajti Ferenc: III. FEJEZET BÖKLEN, ERNST: DIE VERWANDTSCHAFT DER

III. FEJEZET BÖKLEN, ERNST: DIE VERWANDTSCHAFT DER
JÜDISCHEN-CHRISTLICHEN MIT DER PARSISCHEN ESCHATALOGIE. GÖTTINGEN.

1902.

- A halál.
A halál a zarathustrai felfogás szerint a lélek elválása a testtől. Analóg a halál Philonál. Pálnál a meghalás aktusával összehasonlítható halál általi elragadtatásra ezen kifejezés áll: "Kimenni a testből". A zsidó-keresztény apokalypsisekben széltében szokásos a "kimenni a testből", vagy megfelelő kifejezés. A meghalás lefolyásáról ugyanaz a fogalma van a Talmudnak is, és ehhez hasonló az iszlámnak. A 22. Yast 2 szerint az elköltözött lelke a halál után még egy ideig a fejnél pihen. Sejthető, hogy ez az elképzelés annak a feltevésén alapszik, hogy a lélek meghaláskor a szájból távozik. Ez van kimondva a Sedrach apokalypsis 10. fejezetében. Sedrach, aki kérdi, hogy Isten az ő testének melyik tagjából akarja lelkét kivenni, azt a feleletet kapja, hogy a test minden részébe szétosztott lelket a nyelőcső és torkon keresztül vezetik ki a szájból. A haláltól borzadó Esranak választást engednek, hogy a lelkét száján, orrán, fején vagy orra hegyén át távoztassék- e stb. - Zarathustra mondja, hogy ő többször folyamodott Ahura-Mazdához a halhatatlanság adományáért s hogy az ennek pótlásául a jövendő tudását adományozta neki. A zsidó legenda szerint Ábrahám is borzad a rámért haláltól s ezért az Isten azt az engedélyt adja meg neki, hogy halála előtt az egész világot megláthassa. Ugyanezt mondják el a manda-hitűek Ádámról. Ádám azt mondja a halál angyalának, hogy még további 1000 évig akar élni, maga helyett elveheti a 8 éves Sitil nevű fiát. Az Aveszta szerint a halottsiratás elvetendő. A Vendidad 1, 19 szerint a könnyek és panaszkodások Ahriman ellenteremtményei. - A halottért való túlzott gyászolást a zsidóknak is eltiltotta már Mózes V. 14, 1. Simák óv tőle. A keresztény Commodianusz Sírokra való hivatkozással nyomatékosan harcol a halotti panasz ellen és száműzetésben élő zsidókról szól ez a két hexameter: "Nec mortuos plangunt, nec lugunt more de nostro, Expectant quoniam resurrectionem (que) futurum" (= "A halottakat nem siratják és nem gyászolnak a mi szokásunk szerint, mert eljövendő feltámadást várnak.") - A Vita Adae et Ewae legalább korlátozza a halottsiratás tartamát és pedig 6 napra. Hasonlóképpen szól Mihály Seth-hez: "6 napon túl ne gyászoljatok". Ide tartozik az a figyelemreméltó egyezés is a párszi és őskeresztény nézet között, amely szerint egyházközségi vétkezése esetében a testi halál a feltétele a lélek megmentésének. A test megbüntetésének a lélek sorsára gyakorolt kedvező befolyásáról ugyanazt a misztikus felfogást találjuk az alexandriai egyházatyáknál is.

- Az egyes lélek; halál, utáni sorsa.
A 19. Vendidad 28 és a 22. Yast szerint az elköltözött lelke 3 napig a test közelében marad. -A Talmud szerint is az elhalt lelke nem jut azonnal a halál után meghatározott helyre, hanem 3 napig körüllebegi a testet. Előre feltételezettnek látszik 3 napi időzése a léleknek a testnél ott, ahol három napig várnak az eltemetéssel. A Midr. Koheleth egy helye szerinti a halál utáni három nap büntetéssel van kitöltve, amelyet az istentelen testén hajtanak végre. Ez emlékeztet a Bundeheshben olvashatóan "három éjszaka büntetésé"-re, valamint arra a (büntetésre), hogy az istentelen lelke a halál utáni három első éjszaka a világ minden szomorúságát lélegzi be, viszont a jámbor lelke a világ minden örömét s ezzel összehasonlítható a "PISTIS SOPHIA"egy helye: "ezután fúriaszerű (lélek) felfogók jönnek, három napig körüljárnak azzal a lélekkel minden vidéken, megmutatván neki a világ minden korszakát". A léleknek a test mellett való háromnapi időzése ott is feltételezve van, ahol harmad- vagy negyednapon való feltámadásról van szó, mint például Krisztusnál.

(Érdekes. hogy a kínai boxereket halálmegvetésükben az a hiedelem erősíti meg, hogy három nap múlva feltámadnak. (Prof. dr. Küttner levele, Schwäb. Merkur. 1900. nov. 12-i, 528. sz.)

Figyelemreméltó Krisztus feltámadásánál a zsidó Márk és egy Vendidad egy helyének az egyezése. Márk: "fel' kelvén a nap, vagy napfelköltekor"; Vend: "quand 1'aurore brille et s'allume, que Mithra le bien armé arrivé aux montagnes de sainte félicité et que le soleil se léve" ("mikor ragyogva kigyulladt a hajnal, hogy Mithra, a jól fegyverzett megérkezett a boldogság hegyeiből és hogy fölkelt a nap"); Yast: 42 "a Taube" (="hajnalhasadáskor"). A léleknek a test közelében való 12 hónapos veszteglését találjuk Sabbath 152a: "Hogyan idézhette fel az endori boszorkány Sámuel próféta lelkét?" A felelet így hangzik: "Még nem múlt el 12 hónap halála után". A lélek útja. A Yast. 22, 15 szerint az igaz ember lelke (a halál után) négy lépést tesz, azaz négy fokon száll fel az égbe. A késői zsidóságban és kereszténységben (I. század) - különösen az apokaliptikus irodalomban - igen sűrűn megtaláljuk e gondolatot, a Gnosisra vonatkozólag pedig ez éppenséggel karakterisztikus ismertetőjellé lett. Például:

1. "Minden, ami földből van, visszatér a földbe és ami a magasságból van, a magasságba",
2. "A lélek mint szűk ketrecben van a testbe rekesztve, mikor aztán a hűs bilincseiből visszaszabadul, mint hosszú szolgaságból szabadulva, akkor örül és föl a magasba száll".

- A pokol hídja. Az az út, melyre a léleknek a halál után lépnie kell, a Cinvat hídján való áthaladással kezdődik. Viszont Midr. Jalkuth Ruben egy helye így szól: "A bálványozók majdan a pokol hídján fognak átmenni, ez azonban számukra oly keskeny fog lenni, mint egy fonál; úgy lezuhannak a pokolba", azonban Izrael fiainak meg van ígérve, hogy Isten megy előttük a hídon át.
- A lélek útjának veszedelmessége. Azt az utat, melyen az embernek a halál után haladnia kell, a Yt. 22, 17 borzasztónak, iszonyatosnak, a félelem és aggodalom útjának mondja. Külön a Cinvat- hídján keresztül vezető utat a Minokh. 41, 19 félelmetesnek állítja. Azonban az ég felé utazó lélekre ellenséges, hatalmas erők is leselkednek; Arnobius szerint: "Magi spondent commendaticias habere se preces, quibus emollitae nescio quae protestates vias faciles praebeant ad caelum contendentibus subvolare". ("A mágusok azt ígérik, hogy vannak nekik ajánló imáik, melyeknek segítségével megszelídítve nem tudom miféle hatalmakat, azok könnyű utat adnak az égbe igyekvőknek fölrepülni."). "Illi sibi volunt secretarum artium ritus, quibus adfamini nescio quas potestates, ut sint vobis placidae neque ad sedes remeantibus patrias obstacula impeditionis opponant". ("Ők birtokukban állítják titkos tudományoknak oly szertartását, hogy azzal kell szólnotok nem tudom milyen hatalmakhoz, hogy legyenek veletek szemben engesztelékenyek S ne gördítsenek elétek akadályt, mikor régi hazátokba visszatértek.") Josephus Flavius jegyzi meg az esszeusokról: "halhatatlannak tartották a lelkeket abban a meggyőződésben, hogy az igaznak útja oda igen küzdelmes". Itt tehát a halhatatlanság útja a lélek számára vitássá van téve, amint Arnobius szerint a mágusok tanították.

- Az Apokalypsis Mos. 13. §-ában azt mondja Mihály arkangyal Sethnek, hogy vissza kell térnie atyjához, Ábrahámhoz, a paradicsomba, mert nemsokára betelik ennek életének mértéke: "Kiszállván annak lelke, készülj meglátni ennek rémítő útját". A lélekről szóló "Gyöngy" c. himnusz a Parthiából Egyiptomba és vissza vezető utat (= az égi otthonból a földi testiségbe), "veszedelmesnek és nehéznek" nevezi.

- A lélek kísérete. A léleknek tehát a másvilágra vezető útján kíséretre van szüksége. A Gathak szerint az igazak részére ez a kíséret az ő erényei, tettei, vagy vallása. Az új Aveszta szerint ez utóbbi szép leány alakjában jön vele szemben elébe. A későbbi parszi iratokban ennek megfelelőleg az istentelen lelkét megszemélyesített rossz vallása vezeti. Parallel helyek e felfogáshoz: Henoch. 91, 4: "Járjatok becsületességben és igazságosságban, fiaim és ez a jó úton fog benneteket vezetni s az igazságosság fog társnőtök lenni." Apoc. 14, 13: "Boldogok az Úrban elhunyt halottak attól fogva. Bizony, mondja a Szentlélek, hogy megnyugodhatnak fáradalmaiktól: mert cselekedeteik kísérve követik őket".
- Esra IV. 7, 35, "a cselekedet nyomon követ s a jutalom kilátásba helyeztetik s őrködik az igazság; de nem alszik az igazságtalanság''. - Ep. Barn. 4, 12: "A részre nem hajló Úr megítéli a világot. Ki ki mint cselekedett, oly elbánásban részesül. Ha igaz volt, igazságossága vezérli; ha gonosz, gonoszságának megtorlása előtte."- Tract. Sota f. 3b: Sámuel bar Nachmani rabbi mondotta Jonathan rabbi nevében: aki jócselekedetet gyakorolt ezen a világon, ez a másvilágon előtte halad, amint meg van írva Jes. 58, 8: "És előtted jár igazságod; aki ellenben bűnt követ el ezen a világon, azt körültekerődzi az és előtte jár az ítélet napján". Commod. Instr. I. 27. 14: " Trade te iam Christo, ut te benefacta sequantur" (-"add át magadat Krisztusnak, hogy jótettek kísérjenek"). - Lactanus VII. 27, 16: "intendamus ergo justitae, qua nos inseparabilis comes ad Deum sola perducet". ( "Fordítsuk tehát figyelmünket az igazságosságra, amely elválaszthatatlan kísérőként egyedül vezet majd el az Istenhez.") -Apoc. Pauli szerint a lélek mellett (úgy az igazé, mint az istentelené mellett) a testből való távozásakor ott állanak összes cselekedetei (éppúgy mint Bundehesh 30, 10 szerint mindenki látja az ítéletkor jó és gonosz cselekedeteit). "Nem tudod, hogy mikor valaki meghal, előtte sietnek tettei; az igazak is előtte, a gonoszok is előtte.." Az avesztai leány helyét a "Test. Abrak"c. munkában az igazaknak és istenteleneknek magát kétféle alakban mutató halálisten, Thanatos tölti be: "és lásd a jó illat szagát, kezdé a szót (Ábrahámhoz Thanatos), és a világosság fényét". Ábrahám kérdi tőle, hogy mindenkinek ily szép külső alakban jelenik-é meg? Az így felel: "Nem, uram, Ábrahám; mert a te igazságod és a te Isten iránti szeretetednek mérhetetlen tengere lett koszorúvá az én fejemen és ifjú erőben, mélységes szelíden és megnyerően az igazakhoz megyek; de a bűnösökhöz igen rút alakban s nagy haraggal, vad és engesztelhetetlen tekintettel". Figyelemre méltó itt azon elképzelésnek a találkozása az Aveszta szavaival, hogy az igazak erénye a halálnak fején koszorúvá lett. Az Aveszta kifejezése ez: "engem, a kellemest, még kellemesebbé tettél, engem, a szépet, még szebbé..." stb. Mani tana a lélek kíséretéről a Fihrist al'ulum szerint a következő: "Ha elérkezik az igaznak halála, az ősember egy fényben sugárzó istent küld hozzá a "vezető bölcs" alakjában s ennek kíséretében három további istent, valamint velük az élet vizeskelyhét, a ruhát, a fejköteléket, a koronát és a fénykoszorút. Egyúttal velük jön az a szűz, aki ezen igaznak lelkéhez hasonló. Azonban megjelenik neki a kapzsiság és a gyönyör ördöge is és más ördögök. Mikor az igaz meglátja őket, akkor azokat az isteneket hívja segítségül, akik a vezető bölcsnek alakját viselik, valamint a többi három istent. Ezek közelednek hozzá és mihelyt az ördögök meglátják őket, menekülve hátat fordítanak. Akkor amazok kezükbe veszik az igazat, felékesítik a koronával, a koszorúval és ruhával, kezébe adják a vizeskelyhet és felszállnak vele a dicsőítés oszlopára, föl a holdégbe, az ősemberhez, Nahnaha-hoz, az élők anyjához, addig a helyig, amelyen kezdetben a fényparadicsomban volt". A parszizmusban mint határozott nevekkel fixirozott lélekvezetőket találjuk főként: Sraosha-t, Mithrat és Vohu Mano-t (azonkívül a tüzet, a levegő géniuszait és a győzelemét) Sraosha vezeti a lelket a Cinvat hídjához. Az igaz halála utáni három éjen át áldozatot mutatnak be neki, hogy a lelket másvilági útján oltalmazza a démonok támadásai ellen. Rashnuval és Mithrával együtt a holtak bírája. Mithra a passzi iratokban nem jelenik meg kifejezetten mint lélekvezető, hanem csak a holtak bírájának természetesen rokon szerepében. Ellenben Cumont idézi Julianus császár egyes nyilatkozatait, melyek szerint Mithrát a későbbi időben mint lélekvezetőt tisztelték. Vohu Mano a harmadik lélekvezetőnek neve a nagy Bundehesban: "az, aki bevezet". Holtak bírájának van nevezve: Dad. 33, I1.

-A három megnevezett parszi lélekvezetőnek a zsidóságban és kereszténységben megfelelnek: Krisztus, Mihály és Gábor. A Messiás már Salamon énekeiben megjelenik, mint lélekvatató. A Csel. 5, 31-bon: "ezt (Jézus) az Isten vezetővé és megváltóvá magasztalta" Különösen a zsidókhoz írt levél beszél szívesen Krisztusról, mint lélekvezetőről. A parszizmus azon nézete, mely szerint a lelket a jó cselekedetek vezetik égi kijelölt helyére, nem volt idegen az Újtestamentum előtt sem és ez a képzet a régebbi zsidó felfogásból nőtt ki. Azonos úgy a parszizmusban, mint a zsidóságban és a kereszténységben az a meggyőződés, hogy a lélekvezetőkre szükség van.

- Küzdelem a lélekért. A parszi források azokról a küzdelmekről is tudósítanak, melyeket a lélekkísérőnek a lélekért vívniok kell. Judás lev. 9-ben Mihály arkangyal vitázik a sátánnal Mózes holttestéért. Ez az adat egy előttünk ismeretlen haggadán alapul, amely az "Assumptio Mosis"-ban volt. Hasonlót találunk a Midr. Rabba Deut.-ban. További érdekes párhuzamokat ad James. Ezenkívül említendő itt a kopt nyelvből fordított "József, az ácsnak élete" c. mű néhány fejezete.

- A léleknek feladott kérdések. A paradicsom bejáratánál kérdéseket intéznek a lélekhez a parszi vallás szerint is, zsidó szerint is. A gnostikusoknál az arkhonok kérdezik a lelket. Részvevő, vagy kíváncsi kérdezésről a rabbik szólnak. A mohamedán eschatologiában Munkar és Nakir angyalok a kérdezők.

- A lélek megmérése. Ez is avesztai gondolata Parallel helyeket ehhez igen számosat találunk úgy az ó-, mint az újtestamentumban valamint a talmudi irodalomban. A manda vallásban a mérleget Abatur kezeli. A mohamedán vallásban sem hiányzik a mérleg képe.

- A Középsők. Akiknek jó és rossz cselekedetei egyensúlyban vannak, azok a parszizmus szerint sem az alvilágba nem hullanak alá, sem a paradicsomba nem jutnak fel, hanem a "középhely"-en maradnak. Párhuzam ehhez is igen számos található.

- A fölös jótettek kincse. Az a felfogás, hogy a fölös jótettek kincséből a jobb lelkek annyit kapnak jócselekedeteikhez, hogy a mennybe juthatnak, megtalálható úgy a későbbi zsidóságnál, mint a kereszténységnél és a parszizmusban is. A könyörületességnek döntő jelentősége. -Amint az Avesztában, úgy a zsidóságnál és kereszténységnél is az ember jövendő sorsa jelentékeny mértékben attól függ, hogy életében gyakorolt-é könyörületességet.

- A végállomások. Helyesen hasonlította Söderblom a Zsolt. 22, 4-et a "dalok, az énekek házához (= Garo-nmana). Itt emlékezhetünk a "Gyöngy" 89. és 103. versének ezen kifejezésére is: "Az üdvözlés és hódolás kapuja". Ezen fogalomra vonatkozó számos kifejezés található különösen az őskeresztény irodalomban.

- Az Istentelenek lelkei megkötözve mennek. Az istentelenek lelkeit Vizareshu dämon megkötözve vezeti, a Fargard 30.§-a szerint a szép leány a sötétségbe vonja be őket. A Talmudban ez áll: "A gonosztevők lelkei megkötözve mennek". Ez a képzet megtalálható az iszlámban is.

- A mennyei ruhák. A jámborok lelkeit a paradicsomba lépésükkor mennyei ruhába öltöztetik.

- A mennyei jóillatok. A jámbor lelke a halál utáni harmadik éjszakán jóillatú növények közé kerül és saját vallását igen jószagú déli szélben jövő szép leány alakjában látja maga felé közeledni. A zsidó és keresztény vallási képes beszédben is szívesen hasonlíttatik az ember jó cselekedete virághoz és jóillathoz.

- A mennyei eledelek. Az Aveszta szerint a boldogok eledelei a haurvatat- és ameratat-on kívül: a zaremaya-vaj, az Azi tehén adományai, `Vohu Mano zsírja, tej és méz. Hasonlítsuk ezzel össze a Slav Henoch tej-, méz-, olaj- és borforrásait, továbbá más helyeket az e tárgyra vonatkoztatható irodalomból.

- A világ végsorsa (vagy a tulajdonképpeni értelemben nett eschatologia) A feltámadást, utolsó ítéletet és a világ végét illető parszi váradalmakra vonatkozólag egyrészről a Bundehesh, az Aveszta és a Gathak adatai állnak rendelkezésünkre, másrészről az említett eschatologiai fogalmakra vonatkozólag a zsidó és keresztény irodalom is bőséges felvilágosítással szolgálnak. Így pl. a világvégének kiszámítására nézve.

- Az előjelek. A világvégi katasztrófa és Soshyans megjelenését mindenféle jel hirdeti a természetben és az emberi világban. Ennek a zsidó apokaliptikusoknál a "dolores Messiae" kifejezéssel jelölt fogalomcsoport felel meg. A bőséges idevonatkozó irodalom számos rokonvonást mutat e tekintetben is az avesztai és zsidó, valamint a keresztény eschatologia között. A Bundehesh egy rövid megjegyzésén kívül adatok találhatók Plutarchosnál és a Bahmari-Yastban. Egyes adatokat vehetünk keresztény íróknak a Pseudohystaspes-féle Apokalypsis tartalmáról szóló célzásaiból. Lactantiusl szerint Hystaspes Apokalypsisében "ezen utolsó korszak bajai" (="iniquitas saeculi huius extremi") voltak megírva. A Bahm.-Yt. II 30 szerint az 1000. tél hamaros bekövetkeztét a családban történő szakadások jelentik be. Ezekhez járulnak véres háborúk. Figyelemreméltó, hogy úgy a Bahm.-Yt., mint a keresztény apokaliptika a hittől való elpártolásra történő csábításról beszél. A Bahm.-Yt. II.42. szerint esőhiány várható. A zsidó-keresztény apokaliptika ideváló párhuzamait Boussetnél találhatjuk meg. Plutarchos szerint a gonosz szellem vesztének oka az önmaga által támasztott pestis és éhség lesz. A nap mindinkább láthatatlan lesz. Hushedar égi előfutár 10 napra megállítja a napot. Hasonlítsuk össze ezzel az Antikrisztus csodáját és különösen Sib III. 64-et: "És (t. i. Beliar) felállítja a hegyek magasságát, megállítja a tengert, a tüzes Helisot( napot) és a nagy fényes holdat".

- Az Üdvözítő.
A parszizmus tana szerint Zarathustra magvából, szűztől születik, mint a Krisztus Dávid magvából és szűztől. Amint azonban Zarathustra magva a Kansu tóból jön találunk zsidó hagyományt is, amely azt jegyzi fel, hogy a Messiás a tengerből merül fel. Mindkét üdvözítő születésére lét alaptétel állapítható meg.

1. Az üdvözítő ősének a múlt legmagasztosabb géniuszának kell lennie (Zarathustra - Dávid);
2. Természetfölötti úton kell származnia.

További analógia az, hogy amint Zarathustra magvát hosszú ideig rejtve tartja Isten, a zsidó apokaliptika szerint ugyanezt cselekszi Isten a Messiással. A Pseudohystaspes-féle apokalipszis bizonyítja, hogy a későbbi időben igenis volt direkt érintkezés a messiási ideák terén a passzizmus és a zsidóság, illetve a kereszténység között. A hystaspesi iratok tendenciáját e kifejezéssel lehet jellemezni: "zsidó propaganda pogány álarcban" mely kísérlet "a mazda vallás és a kereszténység közötti kiengesztelődésre". A Hystaspes- féle jövendölések adatai, Apocryphum Pauli: "Vegyétek elő a hellén könyveket, tanulmányozzátok a Sibyllát, mily világosan szól az egy istenről s az elkövetkező jövendőről s kezetekbe vévén Hystaspest, olvassátok s azt találjátok, hogy istennek fia sokkal messzefénylőbbnek és világosabban van leírva, mint a Krisztussal szemben harcba szállók előtt az őt s az ő nevét hordozókat, az ő benne hívőket, az ő türelmességét, az ő jelenlétét gyűlölő sok-sok király". Lactantius: "Hystaspes, aki a médek régi királya volt, is jegyzett fel az utókor számára jövendőmondó gyermekről szóló magyarázatként egy csodálatos álmot, hogy sokkal előbb megjövendöltetett a római birodalom és névnek a földkerekségéről való eltörlése, mintsem a trójai nemzetet alapították". Továbbá: "Hystaspes ugyanis, akit fentebb megneveztem, miután leírja ennek az utolsó kornak a bajait, azt mondja, hogy igazak és jámborok a gonoszoktól elválasztatván sírás és sóhajtozás között tárják kezeiket az ég felé s könyörögnek Jupiterhez oltalomért; Jupiter letekintve a földre, meghallgatja az emberek kérő szavát s elpusztítja az istenteleneket. Ez mind igaz, kivéve azt az egyet, hogy Jupiterről mondja, hogy megcselekszi azt, amit isten fog megcselekedni. Viszont a démonok csalása folytán oroztatott el az (a helye az iratnak) is, hogy akkor az atya elküldi az Istennek fiát, hogy az megsemmisítvén az összes gonoszokat s eltörölvén minden bajt, az igazakat megszabadítsa". A Kr. u. V század egy névtelen írója azt mondja, hogy a perzsák vagy chaldeusok egyik királya, névszerint Hystaspes, szerfölött való jámborságáért, isteni titkok kinyilatkoztatását nyerte "a megváltó emberré-lételéről". Zarathustra jövendöléseire vonatkozólag a következő helyek hozhatók fel: Pseudochrysostornus, Opus imperfectum in Matthaeum Tartalma a következő: Egy tengerentúli messze keleti népnél elterjedt, Sethről szóló iratban volt szó a (Máté 2. részében említett) csillag megjelenéséről és arról, hogy ajándékokkal kell azt tisztelni. Tizenkét kiválasztott férfi (mágus) várta a csillagot. Minden évben, aratás után felmentek az ő nyelvükön Mons Victorialisnak nevezett hegyre s ott három napon át, megmosakodva imádkoztak és dicsérték az Istent. Így cselekedtek az utánuk helyükbe lépett férfiak is sok nemzedéken át, míg végre megjelent előttük a csillag a hegy fölött, fénykoronás gyermek alakjában. A csillag parancsára Judeába mennek. Visszatérésük után még buzgóbban szolgálják Istent és mikor Jézus mennybemenetele után Tamás apostol országukba ment, csatlakoztak hozzá, megkeresztelkedtek és segítségére voltak igehirdetésében.

Salamon bosrai metropolita "Méh" c. munkájában hasonlóképpen olvashatunk egy Zarathustrának tulajdonított Hystaspes-féle jövendölést, melynek tartalma röviden a következő "A Horin Glosa nevű forrásnál Zarathustra megjövendöli Custasp királynak és két főemberének, hogy az idők végén szűztől fog születni a Megváltó, aki a mindenséget teremtő Ige által fogantatik. Az ő (t. i. Zarathustra) családjából fog származni, csillag jelenik meg az égen születésekor s hódoló követséget küldjenek hozzá áldozatokkal. Ó és a Megváltó egy." Kuhn szerint e két tudósítás csak a Soahyansra vonatkozó iráni hagyomány által magyarázható meg. A Mons Victarialisban azonnal ráismerünk a Távol-keleten, a Kasava tó melletti Usidao hegyre, ahol Eredhat feredhri, a szűz, fürdés közben Zarathustra magvából méhébe fogadja a győzelmes Megváltót. A kisgyermek fénykoronája a Kavem hvareno, a királyi fenség, mely Saoshyans-szal egyesül, mikor ez 6 segítőjével a démonok legyőzésére és a feltámadás megindítására kivonul. A 6-os számnak csupán megkettőzése a tanítványok 12-es száma. Azok az egyéb helyek, ahol a Messiás születésének megjövendölése Zoroaster által van elgondolva, a következő:

1. Evangélium infantiae Salvatoris Arabicum 7. fej.: "Et factum est, cum natus esset dominus Jesus Bethlehemi Judae, tempore Herodis regis, ecce magi venerunt ex oriente Hierosolyman, quemadmodum praedixerat Zeradust." ("És történt, hogy mikor az Ur Jézus Júdea Betlehemében, Herodes király idejében megszületett, íme mágusok érkeztek Keletről Jeruzsálembe, amint megjövendölte vala Zeradust")

2. Gregorius Abu'l-Farag, Historia Compendiosa dynaistiarum: (Zoroaster) "tanítást adott a perzsáknak a Messiás megjelenéséről és megparancsolta nekik, hogy áldozatot; hozzanak neki. Azt is kinyilatkoztatta nekik, hagy az idők folyamán egy szűz egy gyermeket fogad méhébe anélkül, hogy férfi érintette volna. És ennek születésekor egy csillag fog megjelenni, amely nappal is ragyog s a közepében egy szűz képét látják az emberek. Ti azonban, fiaim, minden nemzetet megelőzve fogjátok megjelenését észrevenni. És ha a csillagot látjátok, menjetek oda, ahova vezetni fog benneteket és imádjátok a megszületettet és vigyétek el neki ajándékaitokat, mert ő az az Ige, melyet az ég teremtett meg''. Soshyans előfutárai, illetőleg kísérői: Hushedar és Hushedar-mah. A zsidóságban, illetőleg kereszténységben: Henoch, Mózes, Elias, Jeremias és keresztelő János. Az előfutárok ideájával rokon a kísérőké.

Feltámadás.
Az iráni eschatologiának lényeges részét képezi a feltámadási reménység. Erre bizonyítékok a Yastokban és a Bundeheshben maradtak fenn. Éppúgy megvan ez a reménység a zsidóságban is.' " A parszizmus szerint Soshyans és társai teendője a feltámadást előidézni. Erre több helyen van célzás. A zsidó-keresztény vélemény szerint általában a feltámasztás nem a Messiás dolga, hanem Istené. De nem hiányzanak kivételek sem:

1. Azokban a napokban a föld azokat, akik benne összegyűltek, visszaadja és a Seol is visszaadja, amit befogadott s a pokol kiadja, amivel tartozik.
2. Ő az igazakat és szenteket kiválasztja közölök, mert az ő megváltásuknak napja közel van.
3. A kiválasztott azon a napon az én trónomra ül. Ez utóbbi két mondatban Krisztusról van szó.

A thessalonikabeliekhez írott levélben olvassuk: "ha tehát hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, úgy kelti életre az Isten is vele együtt a Jézus által megholtakat". Hasonlóképpen: "a Krisztusban mindenek megeleveníttetnek". Ellenben a halottak feltámasztását világosan a Messiásnak tulajdonítja a következő hely: "És ekkor a szent fejedelem az egész föld kormánypálcáját, bírni fogja minden időkre, a megsemmisülteket felébresztvén". A parszik azon elképzelésének, hogy a feltámasztásban Soshyans társai is részt vesznek, felel meg, Talmudban az, hogy az igazak ébresztik fel a holtakat, más helyen pedig a felkent. A feltámadás lehetőségét egészen hasonló okokkal bizonyítja a Bundehesh, mint Pál, a rabbik, a feltámadást tagadó gnosztikusokkal szemben a keresztény apologéták és a Korán. Plutarchos (ill. Theopompos) ezen kifejezése: végül Hades (=az alvilág) üres marad, az iráni feltámadás hitről szóló tudósítást tartalmazhatja és akkor ebben a feltámadási gondolatnak egy oly kifejezésmódját bírjuk, melyhez a zsidó irodalom pontos analógiát szolgáltat: "A föld ismét visszaadja akik benne nyugosznak, a por elbocsátja, akik benne alusznak, a kamrák visszaadják a lelkeket, amelyeket rájuk bíztak." Megnyílnak az éléstárak, melyekben az igazak (meghatározott) száma őriztetett és ők ki fognak menni és a sok lélek egyszerre, mint egy csapat, egyértelmű, napvilágra jő"

A Bundehesh szerint az emberi test helyreállításakor ugyanazon elemekből vétetnek, amelyekből eredetileg származtak. Ehhez hasonlít a Slav. Henoch felírása.

Minden ember ott támad fel ahol meghalt. A Bundehesh szerint az emberek meghatározott sorrendben támadnak fel. A feltámadás bizonyos időt vesz igénybe. Megjegyzésre méltó, hogy az irániak váradalmai szerint nem csupán a mazda- hitűek fognak feltámadni, hanem minden ember, az emberiség. A zsidóság nézete e tekintetben nem olyan egységes. Itt van ugyan szó általános feltámadásról, de sok helyen bizonyos korlátozásról van szó A Bund 30, 9 szerint a rokonok felismerik egymást valamint a felnőttek és a fel nem nőttek különböző korúaknak támadnak fel. Hasonlót találunk a zsidóságnál is. A parszizmus szem előtt tartja a halottak sorsát s azokét is, akik megélik a feltámadást. E gondolatot megtaláljuk a kereszténységnél és a rabbik is A halál hatalma megszűnik. A halhatatlanság birtoklása a fehér haoma, s a Hadhayaos tehén zsírjának élvezése által történik Parallel gondolat ezzel igen nagy számmal található úgy a kereszténységnél és zsidóságnál is. A Hadhayaos tehén szerepét a kereszténységnél és zsidóságnál a Behemoth, ill. a Leviathan játssza. A jövendő életben nincs többé sem rothadás, sem romlás. A feltámadás utáni nemi érintkezés a parszizmusban megvan, de gyermeknemzés nélkül A zsidóságnál, ill. kereszténységnél erre nézve megoszlik a felfogás. A feltámadás után az ember legelső teendője az Istent és az angyalokat dicsőíteni.

-Végítélet és világégés. A világítélet ideájával már a Gathakban találkozunk, a későbbi Avesztában ismét felbukkan, a Bundeheshben pedig egészen részletesen van leírva. A Bibliában az ótestamentumi próféciák összes írásain végigvonul az ítéletre vonatkozó jövendölés és különösen a száműzetés után mind nagyobb helyet foglal el. A speciális, csak Izrael fölötti ítélet gondolata régibb, mint az egész világ fölöttié s ez utóbbit csak a száműzetés után lehet kimutatni. " A feltámadott jók és gonoszok külsejének eltérésére vonatkozó felfogás is hasonló az Avesztában, a zsidóknál s a kereszténységnél. Az ítéletkor mindenki látni fogja jó és gonosz tetteit. Az ítéletkor a közeli hozzátartozóknak el kell válniuk egymástól. Az az avesztai gondolat, hogy az a jó, aki az istentelent az életben nem oktatta, ítéletkor megszégyeníttetik, teljesen megfelel a Bibliában több helyen megtalálható nézetnek. A Bundehesh szerint ítéletkor a gonoszok 3 napos pokolbéli testi büntetésben részesülnek. Ezt megtaláljuk az egyházatyáknál és rabbinusnál is. A gonoszok büntetése az által van szigorítva, hogy közben látják a jók boldogságát. Általában elterjedt gondolat az, hogy a jók és gonoszok a másvilágon a másvilágon látják egymást.

A pokolbéli büntetések festésénél sokkal fontosabb a Bundehesh szerzője előtt a hömpölygő tűzár leírása.

A zsidó és keresztény escahatologiában rendkívül számos paralell helyet találni ehhez.

- Küzdelem a szellemvilágban. Az eschatologiai dráma színhelye azonban az ég is. Az apokalyptikának ezen a téren is számos parallel vonása van a parszi és zsidó, ill. keresztény felfogásban.

- Ángra Mainyus és a kígyó legyőzése és megsemmisítése. A szellemek küzdelmének eredménye ez. A gonosz legyőzését kétféleképpen találjuk leírva: vagy eltűnik, vagy megsemmisül A zsidóságnál, ill. kereszténységnél is kétféle a nézet az istenellenes hatalmak végéről

- A világ megújulása. A világdrámának záró cselekményét az ég és föld megújulása képezi. A passzizmus jövendő váradalmainak jellemző vonása, hogy az új földön nem lesz többé hegy. A zsidó-keresztény apokalyptikához tartozik, hogy a föld felületéről el kell tűnnie a hegyeknek, halmoknak.

Más helyeken nem a zsidók speciális visszatérését, hanem általában a közlekedés megkönnyítését az új emberiség számára és egy egységes, szociál-kommunisztikus jövő államnak a helyreállítását tartják szem előtt s úgy tudják, hogy a föld színéről nemcsak a hegyek, halmok, hanem a falak és korlátok is eltávolíttatnak. A Bundehesh és Plutarchos szerint az új világban az embereknek nincs szükségük többé táplálékra. Ehhez parallel Philo nyilatkozata és a nagy Rabnak a jövendő, örök életről való rajza. Speciális iráni gondolat kifejezés az, hogy az embereknek nem lesz árnyékuk. Itt sincs hiány zsidó-keresztény parallelekben A világ megtisztulásánál és megújulásánál közreműködik Ahriman is.

Gondolatpárhuzam található a zsidóságnál, ill. a Talmudban is ehhez.

- Az eschatologiailag feldíszített paradicsom-monda.
A parszizmus, valamint a zsidóság eschatologiai gondolatköre ezen alaptételt követik: "a vég olyan, mint a kezdet". Egyik vallás sincs megelégedve a jövendőnek lehető ideális színekkel való ecsetelésével, hanem szüksége van garanciára is arra nézve, hogy az meg is valósul. Ezt azáltal teremti meg, hogy feltételezi, hogy az emberiség ideális állapota valaha valóság volt, sőt, hogy valahol él egy csoport jámbor, amely csoport az emberiség részére a jövendőtől elvárt életet éli. Ily természetű hagyományok találhatók a parszik Yima mondáiban. Az idevágó zsidó-keresztény parallelek főképpen a Sibyllák II. és III. könyvében, Commodianusnál, a "Narratio Zosimi"-ben és a "Certamen Apostolorum" c. írásokban találhatók. AYima-monda meséli, hogy Yima Khshaeta, a jó pásztor és a valaha is született halandók legdicsőségesebbike, kinek tekintete nap volt, uralkodása alatt nyájat, embert a haláltól, éhségtől és szomjúságtól, a vizeket és növényeket a szárazságtól megszabadította s a táplálékot kimeríthetetlenné tette, úgy, hogy alatta sem hideg, sem forróság, sem öregség, sem halál, sem a daevák által teremtett irigység nem volt. Apa és fiú 15 éves korban jártak büszkén. Ez a boldog állapot 1000 évig tartott. Yima birodalma általában a múlté. Ellenben a következő két monda oly életet fest, amely mindenesetre szintén az ősidőben vette kezdetét, azonban benyúlik a jelenbe s az író elgondolása szerint kapcsolódó pontot képez az emberiség eljövendő, általános megújulásához. Ahura Mazda parancsára Yima egy "Var"-at építtetett, amelyben a növények, állatok és emberek a földre szakadó borzasztó tél és vészes következményei ellen oltalmat találnak. A sokszorosan átdolgozott elbeszélés további menetében a "Var" mégis paradicsommá változik, amelyben Yima uralma alatt az emberek ideális életet élnek. Végül meg van jegyezve, hogy a Karshiptan madár a "Var" lakóinak meghozza a vallást és hogy uruk világi dolgokban Urvatat nara, szellemi dolgokban pedig Zarathustra. Az "Airyanem vaejo" országának megrajzolásából hasonló színek csillannak e két mondához a Minokher. 44, 24 s köv.-ben. A zsidó-keresztény parallelek ezen mondákhoz egész sorozatot. képeznek.

I. Yima birodalmában nincs:
a) halál;
b) éhség és szomjúság;
c) hideg és forróság;
d) kor;
e) apa és fiú 15 éves;
f) Yima birodalma 1000 évig tart.

II. "Var"-ban nincs:
a) testi hiba;
b) erkölcsi hiány;
c) a "Var" maga világítsz
d) a "Var" lakói előtt 1 év annyi, mint egy nap;
e) minden 40 évben minden egyes emberpártól egy új támad

III. "Airyanem vaejo"-ban:
a) az emberek 300 évig élnek;
b) kevés éhség és szomjúság van;
c) nincs mohóság;
d) nincs hazugság;
e) nincs halottsiratás
f) minden 40 évben születik egy gyermek;
g) az emberek teljesen a törvény szerint élnek;
h) végül mégis meghalnak.