2011. november 7., hétfő

Zajti Ferenc: XXI. fejezet A CHANTI HETTITA NÉP SZEREPE A "HYKSOS" CSOPORTBAN

Olvastunk a suméroknak India felől való nyugatra húzódásáról. Tudomást szereztünk arról, hogy fajta szerint, az indiai Mohenjo-daro-i kultúrával együtt, igen közel állnak az Elámból ismert népkultúrához, amely elámi terület, mint Nimród egykori birodalma, ősi kultúrák letéteményese volt. Ehhez kapcsolódik azután egyrészről Kína ősi kultúrája - másrészről észak-nyugat felől a kaukázusi ősi iber- és ararat-vidéki urartu-i kultúra. Mindenik egyugyanazon kultúrát rejteget és ami jelen értekezésünk szempontjából fontos, ez a kultúra nem sémi jellegű volt.

A sumérokkal közvetlenül nem lesz dolgunk, hisz Kr. e. 2200 körül már csak papi nyelv a sumér azon az ősi sumér területen, ahol ez időben az emoreus néppel átitatott Babilon birodalom kezdett jelentős szerepet játszani. Az akkádban jelentkező elnyomó sémi nép törekvéseinek ellensúlyozásául sumér és elami népelemek egyesültek, az eddigi kereskedelmi csomópontokat erősítő várak és városok helyett katonai szövetséget hozva létre, aminek egységes hadi megszervezését Nimródnak tulajdonította a történelmi hagyomány.

(Maspero: L'invasion conanéenne et les pasteurs en Egypte: Az elamitak inváziójával inváziójával egyidejűleg a szkíták Indanthyrsos alatt győzelmesen vonultuk át Ázsián Egyiptomig. A Perzsa- öböl környéki sémi népeknek működési területe a Vörös-tenger környéke volt. Innen jutott a ponaniti-pnenipuni törzs Egyiptom északi részéhe a Kush, a Nílus völgyébe. A hagyomány szerint az elamitak földrengés miatt az Euphrates mentén haladtak Babylon felé s így Szíriába jutottak. Egyiptom gazdag híre a Nílus-völgy elözönlésére késztette őket. A Delta közepén a 14. dinasztia kihalóban volt akkor. (Timaeus királyunk alatt a keleti barbárok hirtelen, harc nélkül hódították meg országunkat.) Ezek egyik főnöke Shalati néven király lett. Székhelye Memphis. Az új foglalók uralmát Théba hercegei, Szíriában a kánaánita törzsek. Keletebbre a chaldeai elamiták veszélyeztették. Erődítésekkel és állandó hadsereggel védekeztek a Delta vidékére folyton újabb bevándorlások történtek Ázsiából s a Delta közepén feltárt Avaris romjai helyén 140 ezer harcosra való állandó táborhelyet ástak ki. Ezek fejezték be Egyiptom meghódítását és Theba hercegeinek letörésére 5 király szentelte életét. Végre Asses megdöntötte a 15. dinasztiát s egész Egyiptom ura lett. A szíriai normád törzsek egyiptomi elnevezése: shous, shasu, királyuké: Hiqsation, görögösen Hlykoussos - Hyksos ez az ő kiejtésükben Shasu, Hiqshasu. A nép így hívta őket: Menation (= a pásztorok), vagy Sution ( = a nyilasok) Még 2000 év múlva is ráemlékezik Menetha történész vérengzéseikre. Katonai és politikai téren ők uralkodtak. Erkölcsi és értelmi téren alattvalóik mögött maradtak. Azonban mikor kezdték átvenni az egyiptomi kultúrát, a pásztor királyok körül ismét csakhamar felragyogott a fáraók udvartartásának fénye.)

Amennyiben a persis- és elam-vidéki nép képviselve volt ebben a katonai népkonglomerátumban, úgy mondható az is, hogy az így keletkezett asszír birodalom megalapításában Nimródnak, illetve Nimród népének szerepe lehetett. Amennyiben ez Kr. e. 2000 körül kezd jelentősen megmutatkozni, úgy értelme lehet az Ábrahámmal kapcsolatos Nimród-legendáknak is.

A továbbiak során Asszíria mellett, de lehetséges, hogy ennek is ellensúlyozásául alakult meg a chatti-hettita nép vezető szerepével az az erős népösszetevődés, amely a Fekete-tengertől Egyiptom határáig szerepelve, útját állta Asszíria további terjeszkedésének a Földközi-tenger felé, esetleg azon túl is. Ez a chatti-hettita népkonglomerátum a chattiban olyan népet szívott fel, amely már régebben települt meg (legdélebben) Palesztina, illetve Kánaán vidékén. Nyelvanyaga, szokása, karaktere módosulva tért el északibb, kappadóciai rokoncsoportjától, míg a legfrissebb és legértékesebb elemet ebben a csoportosulásban az urartui, illetve észak felől Urartuba szakadt különféle szkíta nemzetségek alkották.

A chatti-hettitában a hettita nép típusát altajinak, nyelvét iráninak tartja a legújabb megállapítás, viszont a chatti bőven volt szaturálva a maga fajtájától idegen sémi elegyüléssel.

A chatti-hettita nép szerepelt az Egyiptomot a 18. századtól uraló hyksos népcsoportban is éspedig mint a hyksosok vezető népe. Ha pásztorkirályokat jelentene is a nevük, akkor is helyes az elgondolásunk. Ezeknek a hyksosoknak voltak kiegészítő hadcsoportjai is, hogy csak egyet említsek, a később sokat szereplő, Palesztina észak-keleti vidékét betöltő emoreus nép: És ez a nép viszont második főeleme lehetett a chatti-hettita, illetve hyksos szövetségnek is, amely emoreus (amorita) nép már jelentősen képviselte közöttük a jellegzetes sémi karaktert, ugyanúgy mint a babilóniak között, ami a reánk maradt chatti kőemlékekről elénk is tűnik. Ez a feltételezésünk, hogy az iráni hettita vitte a főszerepet a hyksosban, sok minden eddig érthetetlen dolgot érthetővé tesz. Ugyanis, ha Arábiából való lovasok lettek volna a hyksosok vezetői, akkor az egyiptomi fejedelmeknek a hyksosok ellen irányuló üldöző és büntetni akaró expedíciójának is Arábia felé kellett volna terjeszkednie és nem észak felé, Kappadócia és Asszíria irányában.

Viszont meg kell említenünk, hogy Arábiában ekkor még a Nimród- féle népcsoport volt uralmon, úgy, hogy ez esetben se sémi volna a hyksos népcsoport vezető eleme.

Amikor a hyksosok 1700-1580-ig uralták Egyiptomot, a katonai és politikai központjuk nem itt volt Egyiptomban, hanem Kappadóciában, Tarsus vidékén, ahol Pál apostol született volt és föntebb, a Fekete-tenger felé terült el, amely terület viszont ekkor az asszírral szemben erős hettita központ volt Bogház-kevi fővárossal.

A hyksos uralom megdőlte után a hyksosok nagy része a Palesztina déli részéhez csatlakozó területen, a Nílus-delta vidékén sáncolta el magát Avaris nevű földgyűrű várrendszerükben, ahol a sáncolást nagyban elősegítette a rendkívül vizenyős terület. Innen, Avaris nevű helyükről, ahogy Josephus Flavius továbbadja az egyik régi, a hyksosokra vonatkozó történelmi hagyományt, elvonultak északabbra, a tulajdonképpeni régi tartományuk legdélibb részeibe és itt, mintegy 240 ezer emberükkel megalapították Jeruzsálemet. Dávid ezt a várost tőlük foglalta csak el. Jeruzsálem így nem zsidó alapítás volt. Népe és ennek lelkülete a zsidóétól teljesen idegen volt. Ezt igazolja Ezékiel is, amikor azt mondja Jeruzsálemről, hogy lakosai atyai ágon emoreus, anyai ágon hettita szülőktől, illetve néptől származtak.

Nem alkalomra összeverődött csapat volt a hyksos- uralom néven ismert egyiptomi hódoltság uralkodó katonai hadereje. Eltekintve attól, hogy hadilag jobban felszerelt nép volt, mint az egyiptomi, kulturnép is volt, hiszen zökkenést nem észlelünk a nem jelentéktelen időre nyúló egyiptomi hyksos uralom alatt, A hyksos elnevezés megszűnt egyiptomi uralmukkal, ugyanis nevet nem ők adták maguknak, hanem az egyiptomiak nevezték őket "pásztor-királyok"-nak, úgy, ahogyan ez tulajdonképpen volt: a hettiták fő vezető törzse az "iráninak" ismert, szkíta nyelvet beszélő királyi szkíták voltak, akik a kaukázusi Kur és Araxes vidékéről húzódtak le az Urartu-i tartományba és innen Kis-Ázsiába, amikor ott megalkották a hettita birodalom szervezetét.

Amíg a hettita birodalom egy vállalkozó csapata hyksos néven Egyiptomot uralta, éppen az ismerős palesztinai hettita, illetve chatti uralom révén volt könnyen lehetséges, hogy a zsidók szíves befogadásra találnak Egyiptomban az Egyiptomot akkor uraló hettita-hyksos fejedelmeknél.

Hogy alaposan kihasználhatták a zsidók ezt a könnyebb érvényesülési lehetőséget; Egyiptomban, mutatja az a visszahatás, amely később a hyksos uralom után a már nem hyksos, hanem egyiptomi uralkodók részéről őket ért elnyomásban és gyermeküldözésben jutott kifejezésre.

Hogy mennyire voltak kapcsolódásban a zsidók a chatti-hettitákkal már azelőtt is, mielőtt Egyiptomba jutottak, mutatja az a néhány tény, amelyekre már hivatkoztam írásom elején. Ábrahám felesége, Sára részére a hettitáktól vásárol sírhelyet és földet. Ézsau hettita leányokat vett feleségül és majdnem ezer évvel ezek után azt olvassuk a Bibliában, hogy Dávid hettita katonaságot fogadott zsoldjába s ezekkel érte el azokat a katonai eredményeket, amelyeknek következménye volt, hogy az idegen fajú, lantjával kitűnt pásztorfiú, Dávid, hadi erényei révén Saul örökében a zsidóság királyi székébe juthatott.

Jeruzsálem is, amely eddig ellen tudott állam mindenféle zsidó haditaktikának, ennek a Dávid kötelékében szereplő hettita zsoldos seregnek hódol csak meg s jut Dávid birtokába.

Nem akartam ismételni a hagyományos esemény részleteit, engem most csak az érdekel, hogy ennek a zsoldos katonaságnak volt az egyik hadvezére a hettita Urias, akinek hettita származású felesége később Dávid felesége lett, akinek gyermeke volt aztán Salamon király.

Mialatt a chatti-hettita-emoreus és más népekből összetevődött, úgynevezett hyksos csoport Egyiptomban szerepelt, addig a kis-ázsiai-palesztinai hettita törzsbirodalomban is történtek változások. A chatti elkülönült palesztinai néppé. Ilyen kitelepülés volt a hyksos-hettita uralomból a spanyolországi "bask" nép elhelyezkedése a félszigeten, éspedig úgy gondolom, hogy az egyiptomi hyksos uralom felbomlása után Afrika északi partjai mentén vonultak mai hazájukba. Észak felől pedig, különösen a hyksos uralom megszűnte után, amikor a déli erőcentrum értéke kezdett elhalványulni, a két folyamköz felső folyásánál, ahol Ábrahám Harranban tartózkodott annak idején átmeneti időre, az úgynevezett Mitanni állam, a hettitának ez a fajta-szerinti csoportelkülönülése igyekezett menteni a faji értékeket. Olyasvalami volt ez, mint az évek terheit sínylő trópikus fák további életfenntartását célzó, segítő gyökérhajtások.

Ugyanezt a célt szolgálta a Mitanni állam mellett a "kassu" csoport is, ha ugyan nem a hyksos csoportnak éppen a hiq-sasa, "kassu" eleme volt.'' "Minden bizonnyal összefüggésben áll e hyksos-betörés azzal a nagy népáradattal, mely az elami hegyek felől előretörő kassiták és hittita-mitanni népek képében egész Elő-Ázsiát elöntötte és Babilon trónját is a kassita-dinasztia kezébe kerítette. Az időpont t. i. nagyon egyezni látszik s nyelvi bizonyítékok is erősen szólnak a kassita-hittita-hyksos népelem egysége mellett. Hogy a vezető hyksos törzs soraiba aztán sémita nomádok is keveredtek, mint eleitől fogva általánosan elismertetett, az nem szenved kétséget, de e körülmény nem befolyásolja a hyksosok nem sémita eredetéről a konkrét bizonyító argumentumokból levonható következtetést.

A hittita-kaukázusi népréteg legnyugatabbra előretolt ága, a kicsiny baszk nép már ősidők óta ott él a pyrenei hegység északi oldalán, a francia Gascogne vidékén. Sok viharral-vésszel s a francia kultúra beolvasztó hatásával küzdve, ma is szívósan ragaszkodik nyelvéhez s hirdeti egy, a Földközi-tenger egész medencéjét ellepő nagy népvándorlás emlékezetét. De a szorosabb értelemben vett kaukázusi népeken kívül feltűnnek keleten az asszír történelem utolsó szakában oly népek is, akikről az Ótestamentum többször megemlékezik s mi úgy nyilatkoztunk volt, hogy átmeneti törzseknek tekinthetők az ural-altai és kaukázusi nyelvcsalád között. E népek az ó-örmény (arimi), gimirri (a bibliai gomer), mannai (Ótest. minni) és az askuzai, iskuzai (bibliai askenaz ), perzsa (saka) néven említett néptörzsnek. Történetükről egészen az asszír-babilóni feliratok megfejtéséig csak nagyon homályos képet lehetett alkotni, ma sokkal tisztábban látjuk viselt dolgaikat s megítélhetjük világtörténeti szerepük fontosságát. T. i. e népekre nem kisebb hivatás várt, mint az, hogy előkészítsék az asszír világbirodalom bukását. És e hivatásukat, mint az ékiratos feljegyzések mutatják, fényesen meg is oldották.

A "hyksos" kérdés az ókori keleti történetírásnak úgyszólván legnehezebb problémája volt eddig. Kellő adatok hiányában egyes szakírók úgy intézték el a dolgot, hogy miután a zsidóság történetesen egy időben szerepelt Egyiptomban a hyksos néppel, ez alapon a hyksosokat is sémi népnek nyilvánították, bár ily beállításban semmiféle históriai adatuk nem egyezett, mégis igyekeztek ezen álláspont további fenntartását lehetővé tenni. Azonban az utolsó néhány esztendő gazdag és váratlanul értékes régészeti feltárásai egészen új világot vetettek ezekre a szinte már megoldatlanul maradó problémákra.

Ennek az új megvilágításnak értékes összefoglalását nyújtja az 1931. évi kiadású "Biblisches Reallexicon"következő cikke:

"Hyksos volt a neve Manetho és Josephus szerint azon Egyiptom fölött uralkodó idegeneknek, akik a Kr. e. 17. század vége felé törtek be Ázsiából a delta területre és ott 1580-ig tartották magukat. Mindkét történetíró >pásztor-királyok<-nak magyarázza a hyksos nevet; ezen magyarázat mellett csak népetimológiáról lehet szó. Egyiptológusok (W M. Müller, Sethe) a hyksos szót az egyiptomi >hqa chasut< ( idegenek uralkodója) kifejezéssel hozzák kapcsolatba, ez egy olyan cím, amely Chianra, a hyksos-dinasztia egyik legjelentősebb királyára vonatkoztatva be van igazolva. Az ezen dinasztia történetére vonatkozó források igen szegényesek, mert csak kevés emléket hagyott maga után. A hyksosoknak már a népvándorlási hovatartozandóságuk is vitás; bizonyos, hogy ázsiaiak voltak és Kánaánból törtek be a Nílus-deltába. Ezen Egyiptomra mért csapás szükségképpen előfeltételezi, hogy a hódítók nemcsak egész Kánaán, hanem Szíria és Elő-Ázsia nagy része fölött is uralkodtak. Sem beütő nomádok, sem palesztinai kiskirályok nem lettek volna abban a helyzetben, hogy egy teljes századig egész Egyiptom fölé kiterjesszék karhatalmukat és egyúttal messze ezen túl, valószínűleg el Babilóniáig érvényesítsék befolyásukat. Mivel a 2. évezred kezdetén a hethiták törtek előre kappadóciai hazájukból Babilónia felé, döntötték meg ott 1750 körül az első babilóniai (amorita) dinasztiát és onnan nyomultak előre tovább dél felé, nincs kizárva, hogy Egyiptomnak a hyksosok által történt meghódítása a hethiták ezen előnyomulásával van okozati összefüggésben s maguk a hódítók, legalább részben, ezen néphez tartoztak. Azonban erős sémita elemeknek is részt kellett abban venniük, mert a hyksos királyok nevei között sok semita név találkozik. Piper (Zum Hyksos-Problem: O. L. Z. 1925, p. 418.) ezért azt sejti, hogy a chabirok (L. >héberek<), akikről be van bizonyítva, hogy a 2. évezredben több ízben voltak zsoldosai a hethitáknak, ezekkel együtt vállalkoztak arra az elő nyomulásra, mely a hyksos birodalomra vezetett. Meyer (G. A. Il, 42.) a hyksosokat áriáknak tartja, míg korábban (G. A. I, 315.) hasonlóképpen a hethitákkal hozta őket kapcsolatba. A fáraók 13. dinasztiájának (1788-1660) viszonyai, mikor palotaforradalmak és bitorlások voltak napirenden és ezek polgárháborúkat és teljes fejetlenséget vontak maguk után, kedveztek az Egyiptomba való betörésnek. Ennek már ezen dinasztia vége felé (úgy Kr. e. 1710 körül, v ö. G. A. l, 317) meg kellett történnie, mert utolsó királyai éppenséggel vazallusai voltak az Avarisban (a nyugati Nílus-deltában) székelő hyksosoknak. Manetho és Josephus szerint (c. Apion. 1, 14) a hyksosok Tutimaios király, - az elgörögösitett név talán az egyiptomi Tetumesu király névvel hozható kapcsolatba (V ö. G. A. I, 307.), - a 13. dinasztia utolsó uralkodói egyikének idejében vetették meg lábukat Avarisban. Ennek az észak-nyugati Egyiptom legszélső határán fekvő helynek székhelyül kiválasztása bizonyítja, hogy hatalmuknak messze Kánaánba be kellett nyúlnia. Bár birtokukban volt az egész Egyiptom fölötti főhatalom, amint ezt a kevésszámú emlék bizonyítja, mindazonáltal délen meghagytak a bennszülött fejedelmecskék birtokában hatalmukat. 1680 körül Nubti király egy Seth-templomot, emelt Tanisban; ez az év saját éra kiinduló pontjává lett (v. ő . Nm. 13, Z2.). Nubti talán azonos a Josephusnál Salitisnak nevezett első hyksos királlyal, akinek 19 uralkodási évét jegyzi fel. Ebbe az időbe eshetett Jákób patriarchának Egyiptomba történt bevándorlása (L. Chronologia). Bibliai szempontból érdekes az a tény, hogy utódainak egyike skarabeusokon a Jaqob-her (= Jákob meg van elégedve) uralkodói nevet viselte. Chian (Manethonál) Jannas király alatt érte el a hyksos uralom tetőpontját, de ettől fogva gyors hanyatlásnak indult, míg a thebai vazallusok hatalma folytonosan növekedőben volt. Amosisnak, Kamosis thebai fejedelem fiának sikerült 1580-ban, valószínűleg Kréta támogatásával Avaris erődjeit bevenni s az idegen elemeket az országból elűzni. Avaris teljességgel a földdel tétetett egyenlővé, úgy, hogy minden nyoma eltűnt, helyét csak sejteni lehet még. A hyksosok Egyiptomból való elvonulásuk után legközelebb Dél-Palesztinában vetették meg lábukat, azonban Amosis három évi szívós ellenállásuk megtörése után innen is tovább szorította őket vissza, észak felé. V ö. G. A. I. 305-327; II. 42-53; Breasted, Geschichte Aegyptens (ford. Ranke) 1911, p. 193-204."

A hettiták szerepére vonatkozóan a következő fontos adatokat közli ugyancsak a Biblisches Reallexicon: "Hethiták (héber Cheth vagy Chitti, asszír. Chatti, egypt. Cheta), egy nép, melyet a néptáblázat (Gn. 10, 15) a chamiták közé számít és Kanaán >fiáaz ország fiai< a nevük és még Jozsue idejéig Kanaán népei között számláltatnak elő (Ex. 3, 8. 17; 23, 23. 28; 33, 2; Dt. 7, 1; Jos. 3, 10; 9, 1; 11, 3.). Jos. I. 4. Palesztina neve a hethiták országa, úgy látszik tehát, hol akkor egész Palesztina fölött uralkodtak, mert Bir. I. 26. Palesztina északját is Hethitaországhoz számítja. Palesztinának az izraeliták által történt meghódítása kellett, hogy megtörje hatalmukat Kanaánban. Hethiták szolgáltak Dávid seregében (Sm. I. 22, 6; Sm. II. 11, 3.); Salamon e nép maradványát adófizetővé tette (Kir. I. 9, 20; Krón. II. 8, 7.).

A 2. évezred derekán, különösen a hatalmas hethita király, Suppiluliuma alatt (1400-1350 körül Kr. e.) hatalmas birodalmat alkottak Kis-Ázsiában és Szíriában, Boghazkevi fővárossal, amely azonban, úgy látszik, sohasem terjedt Palesztináig. Az izraelitáknak ezen északi hethitákkal való összeütközéséről nincs tudósítás; csak Kir. II, 7, 6. említik őket a szírek, mint Izrael birodalmának vélt szövetségeseit. Izraelnek Kanaánba történt benyomulása előtt és a Bírák korában, III.Thutmosis idejében (1500 körül) II. Ramsesig (1300 körül) az egyiptomiak küzdötték le őket saját országukban, mígnem Ramses békére kényszerítene őket és a két hatalom befolyási sphérájának határául az Orontes folyót állapította meg. A Karkemis melletti (717 győzelemmel Sargon király véget vetett a hethita birodalomnak és azt országába kebelezte. Azt a bibliai tudósítást, hogy a kis-ázsiai és szíriai hethita nagyhatalom fellendülése előtt már századokkal hethiták nyomultak elé Palesztina déli részéig, többé nem lehet komolyan kétségbe vonni. (V.ö. Kittel G. V J. I. 70.)

Még Ezekiel próféta (16, 3) korában is élt Izraelben az a históriai emlékezés, hogy Jeruzsálemet amoriták (= emoreusok) és hethiták alapították. Feltehető, hogy azoknak a hethitáknak egyes részei, akik Kittel szerint (id. helyen) visszanyílhatnak mélyen a harmadik ezredévbe és már a 2. évezred elején Kappadóciából, eredeti hazájukból Babilónia felé nyomultak előre és 1750-ben Kr. e. megdöntötték az első babilóniai (amorita) dinasztiát, messze előrenyomultak délre, sőt Egyiptomig. Nincs kizárva, hogy a hyksos dinasztia ezekkel a hethitákkal van összefüggésben (Fittel G. V J. 569; Pieger O. L. Z. 1925, 417. s köv ; Hommel G. Ea. O. 452). Feltűnő, hogy Hebron alapítása, ahol hethiták laktak, a Nm. 13, 23-ban a tanisi hyksos éra szerint van számítva s hogy a hethita Sutech (=Tesub) istent a hyksos királyok különösen tisztelték (G. A. J. 315.).

A palesztinai hethitákról szóló bibliai feljegyzések hihetőségéről Jirku (A. K. A. T 167) így ítél: >Ha a hethiták történelmének ezen (általa kifejtett) folyását szem előtt tartjuk, akkor azt látjuk, hogy az ezen népről szóló ótestamentumi tudósítás a történeti tényekkel jó összhangzásba hozható. Ha a patriarchák elbeszéléseiben (v ö. Gn. 25, 9; 26, 34; stb.) előfeltételezve van, hogy a hethíták Palesztinában laknak, vagy ha az van megparancsolva, hogy el kell őket űzni az országból (v ö. Ex. 23, 28; Jos. 1, 4. stb.), úgy ma tudjuk, hogy ebben helyes történeti emlékezések keresendők". (A hettiták képírása még nincs megfejtve)

Viszont az Encycl. Brit. ezt mondja:
"Hittite is one of the oldest Indo-European language. All these strange facts are best explained by the supposition that Hittite was largely influenced by other, non Indo-European, languages. It is even possible that Hittite derives a not unimportant part of its foreign words from non Indo-European tribes with whom the nation was in contact when it occupied its earliest Indo-European home. As the Hittites belong to the oldest Indo-European peoples, those who first left their earliest Indo-European home in the north, it must be supposed that they belonged to the borderland tribes of the earliest Indo-European home and, therefore had already there come into contact with foreign peoples. Later, probably in the second half ot the third millenium B. C., when the Hittites, as a conquering apparently not very numerous people, forced their way over the Caucasus, or (less probably) across the Bosporus, into Asia Minor, and overthrew the native inhabitants, also, the languages of the latter exercised considreable influence on the language of the Indo-European conquerors. At the same time the Hittites came into contact with the Assyro-Babylonian colonies in Asia Minor, from whom they took over cuneiform writing, many religious and cultural goods, and, naturaly; many words of their language...".

A Kr. e. XI. században kelet felé tolódó khatti (chatti) nép részben Kína hatása alá került, viszont a délibb településű csoportjuk Indiába, ahol Kasyapa egykori népe a Mahabharátában szereplő Kauravák tömegét adták. Nagy Sándor indiai hadjárata idején ezek az indiai településű khati törzsek más indiai fejedelmekkel egyesülve, mint főtényezők harcoltak Porul hadseregében Nagy Sándor daha-szkítáival szemben; akiket - kb. 30 ezret - Nagy Sándor a dákok közül hozott volt magával keleti nagy hadműveleteihez.

A kathi (= khati) népnek Nepálban való szereplésével is foglalkozik az indiai história. Nepálban Kath-mandu főbb városuk őrizte meg nevüket és hogy innen kerültek volna le a mai Kathiawárba, mely területnek ők adták a nevét, illetve róluk nevezték el. Egy XIV századból való adat szerint a kathi nép 30 törzse Khorassanból Sinden keresztül jött és települt át a mai helyükre: Kathiawárba. Más indiai források az indiai kathi népet, egyenesen megnevezve, mint szkíta népet tárgyalják.

Az indiai kathiawári kathi népre vonatkozó indiai legelfogadhatóbb adatok szerint: a kathi nép Kis-Ázsiából jött Indiába, ahol Kurdistan volt a fő települési helyük, ahonnan Asszíria királya, Tiglath Pilesar, aki Kr. e. 1130 körül került trónra, űzte ki őket. Az asszíriai ékiratokban khatti s az Ótestamentumban hittita néven említtetnek. Az említett időben szereplő khatti nép egyik főtörzse a komani (khuman) volt és fővárosuk Karchemis és harcba vonulva a kománok 20 ezer lovast tudtak kiállítani.

Az indiai híres lovas és pásztor kathi nép ma is ugyanazokkal a tulajdonokkal rendelkezik, mint ős vitéz elődje, a kis-ázsiai kathi (khatti) nép. Indiában a kathiawári harcedzett kathi nép legderekabb katonai törzse "khuman" néven ismeretes. Indiában a gujárok közt elvegyülve a kathi néptöredék ma is szerepel.

Ezek a kathi népek a Kr. u. VI. és VII. század folyamán hun- és turk-fajú népek vezetése mellett az arab hódítókkal szemben védelmezték nyugat felől Indiát. Hogy viszont idők folyamán északról érkezett rokon népek közül magában a kathi népben hány és miféle népek társultak, megvilágíthatjuk ezt a kathi nép alosztályai nevéből, illetve a nevek alatt szereplő törzsek fajiságából. Ilyen kathi alosztályok: a babriák, chohánok, chavadák, hunák, jobalják, vagyis jauvalják, khacherek, makvanák, rahtorok, vadelek és válák. Ezekről a törzsekről viszont a szakirodalom jól tudja, hogy mindannyian a szkíta, hun és turk-fajú közép-ázsiai törzsek színe-javát képviseli. A malkvana név például a hunok egyik törzsének neveként ismeretes Indiaiban és egy jelentésű az indiai Puránalkban a hunok neveként szereplő "mauna" szóval. Ajauvala név Kr. u. V században szerepelt fehér-hunok vezető törzsének, illetve a Toramána és Mihiragula fehér-hun fejedelmeknek volt a családi neve. A babriák vagy barbarok a kathi nép avarita törzsének az alosztálya, összevegyült törzs a turk fajú kathi és a szkíta avartia népekből.

A chohan nép eredeti települési helye Cahánia lehet, amely szóval Hiuen Tsiang (Kr.u.630), az Oxus északi részén fekvő területet jelölte meg. Az indiai chohánok egyik legjelentősebb törzse viszont a hara-huna, amely név törzsi elnevezése a kótai és bundi-i legnevezetesebb fejedelmi családoknak.

A chalvada (chapadia, chapa, chaura, chavda) törzsnév Indiában a hun fajú gujárok vezető törzselemeként szerepel. A gujárok csapa törzse vezető uralkodó szerepet töltött be Kathiawárban a Kr.u. VII. és VIII. században. A chavadák vagy chápák vezető törzsét képezték India legszebb (anahilvadai Ahanlesvár) fellegvára, illetve Anahilvada állam lakosságának és a hun fajta fő települési helyének.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése