Zajti Ferenc: XXV. FEJEZET A SZKITÁK PALESZTINAI /SKYTHOPOLISI/ MEGTELEPÜLÉSE

A SZKÍTÁK ÁZSIAI URALMA
A SZKÍTÁK EGYIPTOM ELLEN VONULNAK
(Herodotos, Justinus és mások nyomán.)

Iustinus

"A szkíták Ázsia uralmát háromszor szerezték meg, míg ők maguk érintetlenül és legyőzetlenül maradtak örökösen idegen uralomtól."

"A szkítáknak először Sesostris egyiptomi király üzent hadat, előbb rábeszélő, csábító követeket küldvén oda, hogy azok az ellenségnek az engedelmesség törvényét hirdessék. Azonban a szkíták, akik már előbb értesültek szomszédaiktól a király jöveteléről, a követeknek ezt felelték: oly gazdag nép vezére botorul foglalja el idejét szegények elleni háborúval, mert inkább otthon kellene félnie. A szkíták tehát nem szándékoznak bevárni, míg hozzájuk érkezik, mivel annál több megkívánni valójuk van az ellenséges földön és önként elébe szándékoznak menni a zsákmánynak. A szó után nem késett a tett. Mikor a király megtudta, hogy oly nagy gyorsasággal érkeznek, megfutamodik és seregének egész hadifelszerelésestől való hátrahagyásával, remegve húzódott vissza országába. A szkítákat a mocsarak tartóztatták vissza Egyiptomtól."

Egyiptom ugyanis azon részről, amerre beékelhették volna magukat a szkíták, áthatolhatatlan mocsarakkal van körülvéve.

Diodorus így írja le fekvésüket:

"Delet felé eső részének (amerre a szkítáknak kellett közeledniük) részben a folyó (a Nílus) szolgál erődítésül, részben sivatag pusztaság és mocsaras sík zárja el, amelyeket feneketleneknek hívnak. A középen ugyanis Coelae-Szíriának és Egyiptomnak tava van, szélességre igen keskeny, azonban csodálatos mélységű. Hossza 200 stadiumra (cca 40 km) felrúg, neve Serborus. Ha valaki a vidéken való járatlansága folytán kelleténél jobban megközelíti, mit sem sejtve, veszedelembe bonyolódik. Míg ugyanis keskeny meder, addig fövenyes partkarima omolja mindenfelől körül s a folytonos déli szél nagy tömeg homokot hord belé, ami a víz felületét elhomályosítja és annyira hasonlóvá teszi a mocsárföld kinézéséhez, hogy egyáltalában nem lehet megkülönböztetni. Ennélfogva sokan, akik a hely természetét nem ismerik előre, egész seregestül ottvesztek, ha a helyes útról letévedtek.

Mert a kitaposott homok lassanként alulról visszafolyik és mintegy valami rossz akaratú igyekezettel azt, aki rálépett, elülteti, mígnem megsejtve, hogy mi lesz következendő, kölcsönösen támogatják egymást, mégis el van zárva a megmentő menekülés útja. Mert elnyeletve az örvény által, mivel a habarék akadályozza a testmozgást, sem kiúszni, sem kimászni nem képes (az ember, vagy állat), minthogy semmi sincs, ami a kilábalásra támasztékot adjon. Ugyanis a homok a nedvességgel vegyül. s ezen vegyülés következtében mind a kettőnek megváltozik a természete, ezért van az, hogy azon a helyen sem átgázolni, sem hajón átkelni nem lehet. Akik tehát idejutnak, mivel semmi segítségük nincs, hogy kiszabadítsák magukat, a velük együtt felülről, a partszélről lefolyó homokkal együtt a mélybe vesznek."

Ázsia leigázását így folytatja Justinus: "innen visszafordulva, a meghódított Ázsiát tették adófizetőjükké, szerény adót róva ki rá, inkább az uralom címéül, mintsem a győzelem jutalmául. Tizenöt évet Ázsia lecsendesítése körül tartózkodva, feleségeik sürgető követelései visszahívják őket, mert követek útján azt adták tudomásukra, hogy ha nem térnek vissza, a szomszédoktól tesznek szert sarjadékra és nem hajlandók eltűrni, hogy a jövendőben a szkíta fajnak az asszonyok révén szakadjon magva."

A szkítáknak az uralmi adó tekintetében való önmérsékletét Strabon is dicséri: "A nomádok inkább a háborúért, mint a rabló életért vannak odaadásig. Háborút adó miatt viselnek. Földjeiket ugyanis átengedik művelésre azoknak, akiknek tetszik, megelégedve bérül bizonyos bérösszeggel, amely nem bővelkedéshez, hanem a mindennapi életszükséglethez szabott és mérsékelt s a nem fizetőt támadják meg haddal. Így nevezte el a költő egyszerre őket igazságszeretőnek is, meg kevésből megélőknek is."

Herodotos így szól:

"Járja más beszéd is a szkíták eredetéről és gyarapodásáról, amellyel magam is kiváltképpen egyetértek. Azok a nomád szkíták, akik Ázsiában laknak, mivel a massagéták haddal háborgatták őket, átkelvén az Araxesen, Kimmériába mentek át. Arról a vidékről ugyanis, amelyen most (Herodotos idejében) a szkíták laknak, az a beszéd járja, hogy hajdan a kimmereké volt. Azonban, mikor a szkíták megrohanták a kimmereket, ezek tanácskozás közben, bár nagy hadsereg rontott be, véleményben megoszlottak, királyaik erre, a nép amarra (hajolt) s mindkét párt hajthatatlan volt, a királyoké azonban jobb nézeten. A nép ugyanis azon a véleményen volt, hogy tartózkodni kell a harctól és oly sokaság ellen nem kell azt megkockáztatni, ellenben a királyok meg azon, hogy az országért meg kell harcolni a berontókkal. Így, miután egyik párt sem akart hozzáigazodni a másikhoz s a nép véleménye az volt, hogy küzdelem nélkül ki kell vándorolni, átadták az országot a berontóknak.

A királyok pedig azon a véleményen voltak, hogy inkább saját hazájukban essenek el, mégse meneküljenek a néppel együtt, mert meggondolták, mily számos javaik vannak és mennyi rosszra van kilátásuk, ha hazájukból elmenekülnek. Ily vélekedések közepette megharcoltak egymással s számban egyenlő erősek voltak. És valahányan elestek az egymás közötti csatában, azokat a kimmerek népe eltemette a Tyras folyó mellé (s még most is megvan sírjuk) és ezeknek eltemetése után a nép az országból kivándorolt s az elhagyott földet a szkíták ellepve, elfoglalták. Még most is megvannak Szkítiában úgy a kimmer-falak, mint a kimmer kikötőhelyek, valamint egy bizonyos helynek Kimmeria a neve s van Boszporusz, melyet kimmeriainak hívnak. Megvan pedig állapítva, hogy a kimmerek Ázsiába jöttek akkor, mikor a szkíták elől menekültek és Khersonesust alapították ott, ahol most Synope görög város fekszik. Az is kiviláglik, hogy a szkíták az ő üldözésük közben, mivel letévedtek az útról, hatoltak Médiába. A kimmerek ugyanis, bár menekültek, útirányukat mindig betartották a tenger mentén, a szkíták pedig jobb felől hagyva a Kaukázust üldözték őket, mígnem útjukat a szárazföld felé kanyarítva, Médiába jutottak."

Strabon is írja, hogy a szkíták legyőzték a kimmereket: "Egy időben nagy hatalmuk volt a kimmereknek a Boszporusznál, melyet ezért is hívtak kimmeriai Boszporusznak. Ezek azok, akik a tenger jobbfelőli részein a szárazföldi lakókat Joniáig beütéseikkel háborgatni szokták. De ezeket a szkíták elűzték ezekről a vidékeikről; a szkítákat meg a görögök, Panticapeumot és más városokat alapították a Boszporusznál.

Mialatt a szkíták így üldözik a kimmereket, Médiába ereszkednek alá s nem is haboznak ezzel az igen hatalmas néppel döntő csatát vívni. Cyaxares volt akkor a Médek feje."

Herodotos így beszéli el a dolgot: "Cyaxares maga részére nyervén a Halys folyón felüli egész Ázsiát, összegyűjtvén minden népét, csapatait Ninus ellen vezette, meg akarván egyúttal atyját bosszulni (ebben a hadjáratban veszett el ugyanis seregestől) s a várost személyesen feldúlni. És ~ mikor ő maga legyőzte csatában az asszírokat s Ninust ostromolta, rászakadt a szkíták roppant hada a szkíták Madyes nevű királyának, Protothyas fiának vezérlete alatt. Ezek a kimmereknek Európából való kivetése után rontottak ki Ázsiába és mialatt azokat a menekülőket üldözték, így jutottak be Médiába. A médek megütközve ezekkel a szkítákkal s vereséget szenvedve a csatában, uralmukat vesztették, a szkíták pedig egész Ázsiát hatalmukba kerítették. Mostantól fogva pedig 28 évig uralkodtak Ázsia felett. Innen Egyiptomra tartottak, és mikor már a szír Palesztinában voltak, Psammetich, az egyiptomiak királya elibük menve, ajándékokkal és könyörgéssel elfordította őket, hogy tovább ne menjenek. Mikor pedig a szkíták visszatérőben Palesztina Askalon nevű városához érkeztek és legtöbbjük minden kártétel nélkül elhaladt mellette, kevés néhányan hátramaradva, Venus Urania szentélyét, ezen istennő összes templomai közül, amennyire én tudom, a legrégebbit kifosztották."