A Skythopolisszal kapcsolatos régi hagyomány azt is tudja, hogy Skythopolis városát a régi Beth-Shan neve mellett azért hívják Nyssá-nak is, mivelhogy itt nevelték föl annak idején a nymphák a gyermek Dionysust, azaz Bacchust.
Dionysus, más szóval Bacchus a régi írások szerint nem más, mint Bar-Chus, azaz Chus fia, Nimród, a "Barchus" szóban az "r" hangzása és alakra átalakulván. Viszont a görögök Bacchust Dionysos-nak nevezik, ami a Septuaginta görög fordításban maga Nimród lefordított neve. Márpedig Nimród, vagyis Bacchus Arábiában gyakorolta ez első főhatalmat, ezért mondják a költők ott születettnek; elég Dionysius Periegetesre hivatkozni, aki azért mondja, hogy myrrhától, illatos fűtől, szagos fűszertől és tisztes tömjéntől illatozik, mivel Jupiter azon a földön szülte meg Bacchust magát.
Nimród (= Bar-Chus) a maga arabjaival a babilóniai birodalom megalapításához jelentős segítséget nyújtott. Ezt bizonyítja Diodorus Siculus (II. k.), aki azt írja, hogy Nimródnak, akit Ninus fia néven ír le, "Ariaeus, Arábia királya" volt a vezére és istápolója és végül, hogy ezt az "arab uralkodót" szövetségesül véve, nagy erővel hadakozott a babilóniaiak ellen, azokat leigázta és birodalma határait nagy területre terjesztette ki Ázsiaszerte.
Akkor Havila néven nevezték egész Arábiát.
A Panopolisból való egyiptomi Nonnus görög epikus költő, még Priscos előtt, az V. század elején, vagy a IV. század végén írt, "Dionysica" c. művében, mely Dionysus istennek Indiába való utazását tárgyalja, India népei között rettenthetetlen bátorságú fölfegyverkezett törzseket említ, így a savirokat.
A költemény szerint Bacchus nagyatyja Kadmus volt, viszont Semele Dionysusnak volt az anyja, miután Zagreus szívét megétette vele Zeus.
Ugyanis Persephone, akit anyja, Demeter elrejtett Szicília egy barlangjában, miután hozzá Zeus kígyó alakjában eljutott, szülte a szarvas gyermeket, Zagreust, aki egyedül ülhetett Zeus trónjára s a villámokat hordozta.
De Héra unszolására a titánok széttépték Zagreust. Emiatt Zeus a titánokat a Tartarusba dobta s tűzzel pusztította el a földet, de Okeanus kérésére a tüzet vízözönnel oltá el. Csak Deukalion marad meg az emberek közül. Ezután a bor-teremtése végett másodszor született meg Bacchus.
Zeus sas alakjában szemléli a fürdő Semelét, ekkor Eros nyilával megsebzi. Semele rövidesen gyermeket vár.
Hera elkéri Apates kötényét s így rászedi Kronost. Héra tarácsot ad Semele dajkájának, mire Semele Zeust villámaival óhajtja szobájában látni, de a villámhoz nyúlva meghal, azonban előbb megszüli a koraszülött Bacchust. Az újszülött szarvakkal ellátott istengyermek, akit a hórák borostyánnal koszorúznak és kígyókkal öveznek, elneveztetve Dionysosnak.
Bacchust Rhea neveli fel Lídiában korybantok, párok és satyrok társaságában. Bacchus beleszeret a szép Ampelosba, aki szőlőtővé változik. Bacchus szőlőt szüretel, bort készít s iszik társaival; ezek megrészegednek, de Bacchus józan marad az ametiszt védelme alatt, amit Rheától kapott.
A XIII. könyvtől kezdődik a Dionysus indiai hadjáratáról szóló elbeszélés. Zeus elküldte Irist, hogy szólítsa fel Dionysust az indek meghódítására s ezáltal egyengesse útját az Olympushoz. Rhea elküldte Pyrrhichust, hogy az isteni s emberi seregeket, melyek pontosan előszámláltatnak, összegyűjtse. (XIV) Bacchus a sereg élére állva elhagyta Mäoniát s Phrygián át vonul Ascaniába. E vidéken az indek királyának satrapái, Asträis és Kalemäus az astaki tónál ellenállnak. A XIV. könyv első fele felsorolja még Bacchus seregének isteni résztvevőit is. A (XVI.) könyv felsorolja a vezéreket és népeket. Többek között Patasabirokat, valamint derbikek, etiópok, sakak, baktrok stb. népét. (XVII.) Majd Bacchus győzelmét bejelenti Asträis Orontesnek, az ind király unokaöccsének, aki aztán Taurus közelében Bacchust megtámadja, de meghátrál, amint látja, hogy páncélja meghasadt, mikor a thyrsus hozzáért; aztán az Orontes folyóba ugrott. Az indek közül sok elesik, sok megmenekül, vagy Blemysszel, az erythräai indek vezérével megadja magát. (XVIII.) A győzelem híre gyorsan eljutott Asszíriába s ennek királya, Staphylos sietve meghívja Bacchust az ő országába. (XX.) Iris biztatja Dionysust álmában a hadjárat folytatására. (XXI.)
Eközben Dionysus küldöttje átlépte a Kaukázust és Deriades ind király városához ért. Ez a békeajánló követet fenyegetve, gyalázva bocsátja el. Dionysus Arábiából seregével Indiába vonul. Az ind sereg egy része Thureos vezérlete alatt a Hydaspes folyón innen a másik része, Deriades vezérlete alatt túl áll. (XXII.) Bacchusnak elárulta egy harmadryas az indek tervét, hogy lakomázás közben fogják seregét megtámadni. Másnap a Hydaspes folyónál csatára kerül a dolog, melyben Oeagrus, Aeacus, Erechteus meg Bacchus vitézül küzdenek s amelyben az indek valamennyien elesnek Thureos kivételével. (XXV.) Deriades értesülve Thureos által a legyőzetésről, az átkelt sereg elől az indek visszavonulnak a városba. Rhea pajzsot küld Bacchusnak s a győzelmet a hetedik évre jósolja. Athéne harcra buzdítja Deriades indiai királyt álmában, aki seregét összegyűjtve, csatára készül. (XXVII.) Az indek csatarendje az Indus torkolatánál áll. Bacchus serege 4 részre van állítva: egyik északon a Kaukázusnál (Paropamisusnál), ahol a Hydaspes forrása van; a másik nyugaton, az Indusnál, Patalene a szkíták fővárosa mellett; a harmadik délen, a Vörös-tengernél; az negyedik keleten, a Gangesnél. A trójai sík nagyságú területen folyik a harc. (XXIX.) Zeus Dionysus erélyesebb segítésére inti Athénét, Apollót és Hephaistost; az indek pártján van Héra, Ares, Phoebus, Deimos, Demeter és Hydaspes. A küzdelem emlékeztet az Iliasra. Bacchus harcol Deriadeszszel, az indek királyával, de az éjjel elválasztja őket. Másnap Hephaistos harcol, kinek fiát Morrheus megsebesítette. Bacchus egy időre elmenekül az erdőbe Deriades elől, kit Héra nagy erővel ruházott fel. (XXXI. és XXXII) Aphrodité kötényével és Hypnos segítségével Héra elaltatja a Kaukázuson Zeust: ezalatt Megaera Bacchust őrjöngővé teszi és Deríades Morrheusszal meg Aresszel eredményesen küzdhetnek. Bacchus seregéből sokan elesnek, sokan megfutamodnak, csak Aeacus áll ellent vitézül. (XXIII) Amint Charis, Pasithea, akik a Vörös-tengernél virágot tépnek, atyjukat megőrülve látják és sok Bacchus hívőt megölve, sírva panaszolják Aphroditének, aki Erost hívja, hogy Morrheusban szerelmet gerjesszen Chalkomede bacchansnő iránt. (XXXIV-XXXV) Morrheus többé nem törődik a háborúval, csak üldözi a szép bacchansnőt, míg végre az megadja magát. De amint át akarja ölelni, megijeszti őt egy kígyó, mely Chalkomedet körülfonja. Hermes pedig Bacchus alakjában a városba bezárt bacchansnőket megszabadítja azzal, hogy az indekre sötétséget bocsát. (XXXV) Zeus fölébred a Kaukázuson s megparancsolja Hérának, hogy az őrjöngő Bacchust azonnal gyógyítsa meg. Ezután Bacchus a harcba siet; az istenek is egy ideig egymás ellen harcolnak; Bacchus az indekre és elefántjaikra kígyókat, párducokat, oroszlánokat, medvéket, bikákat és kutyákat bocsát rá, újra harcol Deriades indiai királlyal, de az éj elválasztja őket. (XXXVI) Így harcolnak éveken át eldöntetlenül. Ekkor Bacchus a döntést a hajóhadra bízza, fegyverszünetre lépnek a halottak eltakarítása végett. (XXXVII) Fegyverszünet után Zeus sötétséget és záporesőt bocsát és látható, mint sas, szájában kígyóval. (XXXVIII) Megjelenik Hermes istenhírnök s jelenti, hogy a sötétség, melyhez Phaäton zuhanása óta nem volt hasonló, Bacchusnak szerencsét jelent. Megjelennek a rhadamanok a flottával s a tengeri csatában Aeacus meg Erechtheus tűnnek ki. Bacchus megsebzi Morrheust s kényszeríti a csata elhagyására. Mikor Eurymedon kabír saját hajóját felgyújtja s ezzel az ind hajóhadat lángba borítja, az indek menekülnek a szárazföldre. Ott küzd még egyszer Deriadesz indiai király Bacchusszal, aki őt legyőzvén, lebukik a Hydaspesbe. Ezzel az indek feletti győzelem eldőlt. Az istenek visszatérnek az Olympusra. Bacchus serege zsákmányol és örül a győzelemnek; a segédcsapatok hazatérnek. Asterios azonban Kolchisban gyarmatot alapít, Bacchus a kíséretével Kaukázián át Arábiába vonul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése