2011. november 7., hétfő

Zajti Ferenc: XIII. fejezet A PRÓFÉCIÁK

(A SZEMITIZMUS ÉS SZKÍTIZMUS NAGY HARCA AZ ÓTESTAMENTUMI PRÓFÉCIÁK TÜKRÉBEN

Csak ezek után az ellentétek ilyetén szembeállítása és kifejtése után lesz lehetséges, hogy megértsük azokat az ótestamentumi próféciákat, amelyek a zsidó nép jellemét a legsötétebb színekkel rajzolva meg, Isten büntetéseképpen elvétetik a zsidóságtól a maguk fajtája részére önmaguk által vindikált és szinte szerződés alapján üzletileg maguknak lekötött isteni elhivatottság szerepét, amely szerződés betartásánál azonban csak az Istent gondolták kötelezve, maguk pedig az, elígérés nyújtotta szabadságuknál fogva, gonoszságot gonoszságra halmozva cselekedhetnek, mígnem azután kiérlelődött amaz isteni elhatározás, amely a zsidóságot megfosztva hiú reménykedésétől, az elkötelező isteni ígéretet, ahogy a sors iránya ezt már jó előre meg is mutatta és amint a közreadott írásokból hallottuk és láttuk, - a megvetett, jámbor életű, veszélyben harcedzett, az igazságos, a jellemes, a hűséges, a felebaráti szeretetet szentségként betartó szkíta nemzet alig számottevő galileai kis csoportja részére tartotta fenn.

Fárasztónak ígérkezik majd a most következő lapok átolvasása. Ennek dacára azt ajánlom, hogy nagy figyelemmel tegyük ezt mégis. Ugyanis azokról a próféciákról van szó, amelyek szerint az engedetlen, gonoszságaiban megrögződött zsidóságtól elvétetik az ígéret és Góg szkíta népére ruháztatik át, ahogyan Ezékiel próféta XXVIII. fejezete 14-17. verssoraiból ez teljes bizonyossággal elénk tűnik. A hivatkozott szöveg az Ótestamentum legfontosabb helye. Itt dől el Ezekiel súlyos szavain a "messiásság" kérdése. Az az Ezékiel mondja, írja itt ezeket a profetikus szavakat, akit túlságosan igazmondása és rettentő erejű korholó szavai miatt ló farkához kötve hurcoltak meg és végeztek volt ki a zsidók.

Úgy az indiai puránák, valamint az iráni régi avesztai iratok próféciái szerint a messiásság, a megváltás, a szellemi vezetés Turán "turuska" népének, illetve a nagy szkítaság kebelében szereplő hun-fajta népnek a kezébe kerül. Úgy az indiai, továbbá az iráni, valamint az ótestamentumi prófécia ugyanegyet mondanak:

"Elvezetlek Téged (Góg szkíta népe) az én földemre, hogy minden népek ismerjenek meg engem az én velük (a zsidósággal) szemben való, te benned (Góg) történő megszenteltetésemben, óh Góg!"

Ezékiel XXXVIII. 14-17.
Éppen e hely fontossága miatt lássuk néhány átültetésben is a szóbanforgó szövegrészt. Ezékiel próféta döntő jelentőségű eredeti héber szövegének fordítása a következő:

"Azért prófétálj, ember fia és mondd Gógnak: Így szól az Úr, az Örökkévaló: bizony azon a napon, midőn biztonságból fog lakni Izrael, az én népem, tudd meg. És te eljössz helyedről, észak legvégéről, te és sok nép veled, lovon nyargalók valamennyien, egy nagy gyülekezet és számos sereg. És felvonulsz az én népem, Izrael ellen, mint a felhő, beborítva a földet; a napok végén lesz az, amikor ráhozlak országomra, hogy megismerjenek engem a nemzetek, amidőn szentnek bizonyulok általad, Góg, szemeik láttára. Így szól az Úr, az örökkévaló: Te vagy az, kiről régi napokban beszéltem szolgáim, Izrael prófétái által, akik ama napokban prófétáltak azokról az évekről, amikor elhozlak téged rájuk".

Emellett lássuk a görög és latin értelmezés külön-külön magyar átültetését is, hogy semmiképpen ne tévedjünk abban, amikor az Úr a leghatározottabb formában közli Izrael népével: hogy betelt minden mérték és elvétetett a zsidóságtól, amit maga önígéretének, egyoldalú szerződésének lehetett tartani csupán: a messiási kor megszületése mint váradalom és a szent elígérés Turán Góg-Szkíta népére ruháztatott át. Ezért prófétálj, embernek fia és mondd Gógnak: Ezeket mondja az Úristen Úr: Nemde azon a napon, míg az én népem, Izrael letelepítve lakozik, nem háborgatottan, nem ébredsz-é fölkelve, s nem jössz é majd szélső északi tartományodból meg te, és sok nép nyomodban veled, lovat megülő mind, nagy sereg nép és temérdek haderő? És nem jössz-é rá Izraelra, az én népemre, mint felhő elborítani az országot? A végső napokban lészen ez meg, s akkor majd elvezetlek téged az én földemre, hogy minden népek ismerjenek meg engem az én velük szemben való, tebenned történő megszenteltetésemben.

Ezt mondja az Úristen Gógnak: Te vagy az, akiről gyakorta szólottam a hajdani napok óta szolgáim, Izrael prófétáinak hatalma által azokban a te rájuk történt vezettetésednek napjaiban és éveiben."

"Propterea vaticinare, fili hominis, et dices ad Gog. Haec dicit Dominus Deus: Numquid non in die illo, cum habitaverit popilus meus Israel confidenter, scies? Et, venies de loco tuo a lateribus aquilonis, tu et populi multi tecum, ascensores equorum universi, coetus magnus et exercitus vehemens, et ascendes super populum meum Israel quasi nubes, ut operias terram. In novissimis diebus eris, et adducam te super terram meam, ut sciant gentes me, cum sanctificatus fuero in te in oculis eorum, o Gog! Haec dicit Dominus Deus: Tu ergo ille es, de quo locutus sum in diebus antiquis in manu servorum meorum prophetarum Israel, qui prophetaverunt in diebus illorum temporum, ut adducerem te super eos."

"Azért prófétálj embernek fia és mondjad Gógnak: Ezt mondja az Úristen: Nemde nem tudsz-é majd erről ama napon, hogy az én népem, Izrael elbizakodva lakozik? És eljössz a te helyedről, az északi oldalról, te és sok nép veled együtt, lóra szálló mindannyi, nagy gyűlt nép és nagy erős hadsereg, és feltámadsz az én népemre, Izraelre, mint felhő, hogy el-elborítsd a földet. A végső napokban leszesz és rávezetlek az én földemre, hogy ismerjenek meg engem a népek, mikor megszenteltetem te benned szemeik előtt, óh Góg! Ezt mondja az Úristen. Te vagy tehát az, akiről szólottam rég napokban szolgáim, Izrael prófétáinak működésében, akik prófétáltak azon idők napjaiban, hogy rájuk vezetlek téged." (Luther fordítása)

"Darum so weissage, du Menschenkind, und sprich zu Gog: So spricht der Herr: Ist nicht also, dass du wirst merken, wenn mein Volk Israel sicher wohnen wird? So wirst du kommen aus deinem Ort, nehmlich von den Enden gegen Mitternacht, du und grosses Volk mit dir, alle zu Ross, eingrosser Haufe und ein mächtiges. Heer, und wirst herauf ziehen über mein Volk Israel, wie eine Wolke, das Land zu bedecken. Solches wird zur letzten Zeit geschehen. Ich will dich aber darum in mein Land kommen lassen, auf dass die Heiden mich erkennen, wie ich an dir, o Gog, geheiliget werde vor ihren Augen. So spricht der Herr: Du bist es, von dem ich vor Zeiten gesagt habe durch meine diener, die Propheten in Israel, die zu derselben Zeite weissagten, dass ich dich über sie kommen lassen wollte."

"Azért így prófétálj, embernek fia, és szólj Góghoz: Így szól az Úristen: Nem így van- é, hogy észreveszed majd, ha az én népem, Izrael biztonságban lakozik? Akkor előjössz majd a te helyedről, ugyanazon éjfélnek eső végekről, te és nagy tömeg nép veled, mindnyájan paripán, nagy csoport és hatalmas hadsereg és felvonulsz az én népemre, Izraelre, mint felhő, hogy elborítsd az országot. Ez történik a végső időkben. Azért akarom pedig, hogy országomba jöjj, hogy a pogányok erre megismerjenek engem, miképpen szenteltetem én meg rajtad, óh Góg, az ő szemük előtt. Így szól az Úristen: Te vagy az, akiről én hajdan szólottam szolgáim, az Izrael prófétái által, kik abban az időben jövendöltek, hogy te az én akarom szerint jöttél rájuk."

De lássuk tovább a bemutatandó próféciai helyeket. Hoseas, IV. 1-3; 6-15.
"Halljátok meg az Úrnak beszédét Izrael fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazán és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön. Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri. Azért búsul a föld és elerőtlenül minden, ami azon lakik, a mező vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek. Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról. Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; de gyalázatra fordítom dicsőségüket! Népem vétkéből élősködnek ők és bűneik után áhítozik lelkük. De úgy jár a pap is, mint a nép, megbüntetem őket az utaikért, és megfizetek néki cselekedeteiért. Esznek majd, de meg nem elégszenek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, ment megszűntek az Úrra vigyázni. Paráznaság, bor és must elveszi az észt! Népem az ő bálványát kérdezi, és az ő pálcája mond néki jövendőt, mert a fajtalanság lelke megtéveszt és paráználkodnak az ő Istenük megett. A hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek: a cserfa, a nyárfa és a tölgyfa alatt, mert kedves annak az árnyéka. Ezért paráználkodnak a ti leányaitok és házasságtörők a ti menyeitek. Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörők, mert ők magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a parázna nőkkel. De az értelmetlen nép elbukik. Ha te paráználkodol is, Izrael, csak Juda ne vétkezzék.

Jeremiás, 5. 1-4. 7 8. Il-31.
"Járjátok el Jeruzsálem utcáit és nézzétek csak és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piacain, ha találtok-é egy embert, ha van-é valaki, aki cselekszik, hűségre törekszik, és én megbocsátok néki! Még ha azt mondják is: Él az Úr! bizony hamisan esküsznek! Uram! a te szemeid avagy nem a hűségre néznek-é? Megverted őket, de nem bánkódtak; tönkretetted őket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orcáik keményebbek lettek a kősziklánál; nem akartak megtérni. Én pedig ezt mondom vala: Bizony szerencsétlenek ezek, bolondok, mert nem ismerik az Úrnak útját, Istenüknek ítéletét! Ó, miért bocsátanék meg néked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek; akik nem istenek; noha jól tartottam őket, mégis paráználkodtak és tolongtak a parázna házába. Mint a hizlalt lovak, fickándozókká lettek; ki-ki az ő felebarátjának feleségére nyerít. Mert igen hűtlenné lett hozzám az Izráel háza és a Júda háza, azt mondja az Úr! Megtagadták az Urat, és azt mondták: Nincsen ő, és nem jöhet reánk veszedelem: sem fegyvert, sem éhséget nem látunk! A próféták is széllé lesznek és nem lesz, aki beszéljen bennük; így esik az ő dolguk! Azért ezt mondja az Úr, a Seregeknek Istene: Miután ti ily szóval szóltatok: íme tűzzé teszem az én igémet a te szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megeméssze őket! Ímé, én hozok reátok messzünnen való nemzetet, oh Izráel háza! ezt mondja az Úr. Kemény nemzet ez, ős időből való nemzet ez; nemzet, amelynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél! Tegze olyan, mint a nyitott sír; mindnyájan vitézek. És megemészti aratásodat és kenyeredet; megemészti fiaidat és leányaidat; megemészti juhaidat és ökreidet; megemészti szőlődet és fügédet; erősített városaidat, amelyekben te bizakodol fegyverrel rontja le. De még ezekben a napokban sem teszlek benneteket egészen semmivé, azt mondja az Úr. Ha pedig az lenne, hogy kérdeznétek: Miért cselekedte mindezt velünk az Úr, a mi Istenünk? akkor azt mondjad nékik: Amiképpen elhagytatok engem és idegen isteneknek szolgáltatok a ti földeteken: azonképpen idegeneknek fogtok szolgálni olyan földön, amely nem a tiétek. Hirdessétek ezt a Jákób házában, és hallassátok Júdában, mondván: Halljátok csak te bolond és esztelen nép, akiknek szemeik vannak, de nem látnak; füleik vannak, de nem hallanak! Nem féltek-é engem? ezt mondja az Úr. Az én orcám előtt nem remegtek-é? Hiszen én rendeltem a fövenyet a tenger határának örök korlátul, amelyet át nem hághat, és ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele, és ha megháborodnak, sem hághatnak át rajta. De ennek a népnek szilaj és dacos szíve van; elhajlottak és elmentek. És még szívökben sem mondják: Oh, csak félnék az Urat, a mi Istenünket, aki esőt, korai és késői záport ad annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megőrzi számunkra! A ti bűneitek fordították el ezeket tőletek, és a ti vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól! Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok; tőrt hánynak, embereket fogdosnak. Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az ő házaik álnoksággal; ezért lettek nagyokká és gazdagokká! Meghíztak, megfényesedtek; eláradtak a gonosz beszédben; az árvának ügyét nem ítélik igaz ítélettel, hogy boldoguljanak; sem a szegényeknek nem szolgáltatnak igazságot. Hát ezeket ne büntessem-é meg, ezt mondja az Úr, az ilyen nemzeten, mint ez, avagy ne álljon-é bosszút az én lelkem? Borzalmas és rettenetes dolgok történnek e földön: A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekszenek majd utoljára?!"

Hornyánsky: Jesájás. Az isteni harag csapásai
"... Jaj azoknak, akik vészes szabványt szabnak
s folyton róva terhet rónak,
hogy a jogtól leszorítsák az erőtlent
és hogy népem szegényeinek igazságát elrabolják,
kifosszanak özvegyeket
és árvákat zsaroljanak.

Mit tesztek majd a megtorlás órájában,
a romláskor, mely távolból közeledik?
Kihez futtok segítségért
s hol hagyjátok gazdagságtok?
Foglyok közé ha nem bújnak,
agyonvertek közé hullnak. "

Jerermiás, I. 14-15.
"És monda nékem az Úr: Észak felől támad a veszedelem a földnek minden lakosára. Mert ímé, előhívom én az északi országok minden nemzetségét, mondja az Úr, és eljönnek és ki-ki felállítja az ő királyi székét Jeruzsálem kapui előtt, és köröskörül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen."

Jeremiás, 50, 41-43.
"Ímé, nép jön északról, és nagy nemzet és sok király támad fel a föld határaiból. Ívet és pajzsot ragadnak, kegyetlenek azok és semmi irgalmasság nem lesz bennök, szavok mint a tenger zúgása, és lovakon jönnek, mind viadalra készek te ellened, te Babilon leánya! Hallja a babiloni király az ő híröket, és kezei elesnek, szorongás fogja el őt, fájdalom, mint a gyermek-szülőt."

Jeremiás, VI. 22-23.
"Így szól az Úr: Ímé, nép jön el az északi földről, és nagy nemzet serken föl a földnek végéről! Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az és nem könyörül; szavok zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen te ellened, óh Sion leánya!"

Ezékiel, V.5-17.
"Így szól az Úristen: Ez Jeruzsálem, a pogányok közibe helyeztettem őt, és körülte a tartományokat. De pártos volt törvényeim iránt, gonoszabbul, mint a pogányok, és rendeléseim iránt inkább, mint a tartományok, amelyek körülte vannak, mert törvényeimet megutálták, és rendeléseimben nem jártak. Azért így szól az Úristen: Amiért ti pártosabbak valátok, mint a pogányok, akik körültetek vannak, rendeléseimben nem jártatok, és törvényeimet nem cselekedtétek, sőt csak a pogányok törvényei szerint is, akik körülteteti vannak, nem cselekedtetek: Ez okért így szól az Úristen: Ímé én is ellened leszek, és teszek közötted ítéletet a pogányok szeme láttára; és cselekszem rajtad, mit soha nem cselekedtem, és minéműt nem cselekszem többé, - minden te utálatosságaidért. Azért az apák egyék meg fiaikat te közötted, és a fiak egyék meg apáikat, és cselekszem rajtad ítéletet, és szétszórom minden maradékodat a szél minden irányában. Ezért, élek én! szól az Úristen, bizonyára, mivelhogy szenthelyemet megfertőztetted minden undokságaiddal és minden utálatosságaiddal, azért én is elfordítom rólad irgalom nélkül szememet, s én sem könyörülök rajtad. Harmadrészed döghalállal hal meg és éhség miatt pusztul el közötted, és harmadrészed fegyver miatt hull el körülötted, és harmadrészedet szétszórom a szél minden irányában, és kardot vonok utánok. És teljessé lesz haragom s nyugtatom rajtok búsulásomat s vigasztalást veszek; és megértik, hogy én, az Úr szóltam buzgó szerelmemben, mikor betöltöm búsulásomat rajtok. És teszlek pusztasággá és gyalázattá a pogányok között, akik körülted vannak, minden melletted elmenő szeme láttára. És leszel gyalázat és csúfság, példa és eliszonyodás a pogányoknak, akik körülted vannak, mikor ítéletet akarok fölötted haraggal és búsulással és búsult feddésekkel, én, Úr mondottam: Mikor bocsátom az éhség gonosz nyilait rátok, hogy pusztítsanak, amelyeket a ti pusztítástokra fogok bocsátani; és éhséget halmozok fölétek, és eltöröm köztetek a kenyér botját. És bocsátok reátok éhséget és gonosz vadállatokat, hogy gyermektelenné tegyenek, és döghalál és vérontás megy át rajtad, és fegyvert hozok reád én, Úr mondottam."

Ezékiel, VII. 1-11.
"(Isten rettenetes büntetései Izráelen.)
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Én te embernek fia, így szól az Úristen Izráel földjének: Vége! Eljött a vég a föld négy szárnyára! Immár itt a vég rajtad, s bocsátom haragomat reád, és megítéllek utaid szerint, és vetem reád minden utálatosságodat. És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem szánlak; hanem a te utaidat vetem reád, és utálatosságaid közötted lesznek és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! Így szól az Úristen: Ímé veszedelem, egyetlen veszedelem; ímé eljött! Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, ímé eljött! Eljött a végzet reád, földnek lakosa! Eljött az idő, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken. Most rövid időn kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek utaid szerint, és rád vetem minden utálatosságodat. És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; utaid szerint fizetek tenéked, és a te utálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki ver. Ímé a nap, ímé eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység. Az erőszakosság a gonoszság vesszőjévé nőtt fel, nincs semmi meg felőlük, sem sokaságukból, sem tömegükből, s nincs egy jaj is miattok!"

Ezékiel, II 1-7.
"És monda nékem az Úr: Embernek fia! Állj lábaidra és szólok veled. És lélek jőve én belém, amint szóla és állíta engem lábaimra, és hallám azt, aki szól vala nékem. És mondá nékem: Embernek fia! Küldetek én téged Izráel fiaihoz, a pártos nemzetségekhez, akik pártot ütöttek ellenem; ők és atyáik vétkeztek ellenem mind e mai napig. A kemény orcájú fiakhoz és makacs szívűekhez küldelek téged, és ezt mondjad nékik: így szól az Úristen! ők pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt közöttük. Te pedig, embernek fia, ne félj tőlük, és az ő beszédüktől se félj; ha bogáncsok és tövisek is vannak veled, és ha skorpiókkal lakol is együtt; beszédüktől ne félj, orcájoktól ne rettegj, mert ők pártos ház. És szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem, mert pártos ház."

Ezékiel, XXXVIII. 1-17.
"És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! Vesd tekintetedet Góg ellen, és Magóg földjén, Rós Mések, és Tubál fejedelem ellen, és prófétálj felőle. És mondjad: Ezt mondja az Úristen: Imé, én ellened megyek Góg, Rós, Mések és Tubál fejedelme. És elcsalogatlak, és horgokat vetek szádba, és kivezetlek téged és egész seregedet, lovakat és lovagokat, kik mindnyájan teljes fegyverzetbe öltözének, nagy sokaságot, nagy és kis pajzzsal, fegyvert viselő mindnyájan. Perzsák, szerecsenek, líbiaiak vannak velük, mindnyájan pajzzsal és sisakkal: Továbbá Gómer és minden serege, Togarma háza messze északról minden seregével, sok nép van veled. Készülj hozzá és készítsd el magadat te és minden sokaságod, kik tehozzád gyűltek, és légy nékik vezérök. Sok idő múlva kirendeltetel: esztendők végével bejössz a földre, mely a fegyvertől már megnyugodott, melynek lakói sok nép közül gyűjtettek (Samária) egybe Izráel hegyeire, melynek szüntelen való pusztulásban voltak; és e nemzetség a népek közül hozatott ki, s aztán lakozék bátorságosan mindnyájan: És feljössz, bémégy, mint a szélvész, és leszel, mint a felleg, hogy beborítsd a földet, te és minden sereged s a sok nép veled. Így szól az Úristen: És lészen abban az időben, hogy tanácsok támadnak szívedben és gondolsz gondolatot. És mondasz: felmegyek a nyílt földre, jövök azokra, kik nyugalomban vannak s bátorságosan laknak; kik laknak mindnyájan kőkerítés nélkül, sem zárjok, sem kapujok nincs nékik, hogy zsákmányt vess és prédát prédálj, hogy fordítsd kezedet a már népes pusztaságok ellen s a nép ellen, amely a pogányok közül gyűjtetett egybe (Somária), mely jószágot s gazdagságot szerez s lakozik a földnek köldökén (Galilea). Séba és Dedán és Társis kalmárai és minden fiatal oroszlánja ezt mondják néked: Nemde te zsákmányt vetni jöttél? Nemde prédát prédálni gyűjtötted egybe sokaságodat?, hogy elvigy ezüstöt és aranyat, magadhoz végy jószágot s gazdagságot, hogy nagy zsákmányt vess. Annak okáért prófétálj, embernek fia, és mondd ezt Gógnak: Így szól az Úristen: Avagy abban az időben, mikor az én népem Izrael bátorságosan lakik, nem tudnod-é meg? És eljössz helyedről, a messze északról te és sok néped veled, lovon ülők mindnyájan? Nagy sokaság és hatalmas sereg. És feljössz az én népem, Izrael ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a földet, az utolsó időkben lészen ez, és hozlak téged az én földemre, hogy a pogányok megismerjenek engem, mikor megszentelem magamat rajtad az ő szemök láttára, Góg! Így szól az Úristen: Nemde te vagy-é az, akiről szólottam a régi napokban az én szolgáim, Izráel prófétái által, kik prófétáltak azokban a napokban, esztendőkön át, hogy téged őreájok hozlak".

Ezékiel, XXXIX: 21-24.
"És megmutatom az én dicsőségemet a pogányok között és meglátják mindazok a pogányok az én ítéletemet, melyet cselekedtem, és az én kezemet, melyet rátok vetettem. És megtudja Izráel háza, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenök, attól a naptól fogva és azután. És megtudják a pogányok, hogy az ő vétke miatt vitetett fogságra Izráel háza, mivelhogy elpártolt tőlem, s én elrejtettem orcámat tőle; azért adtam őt ellenségei kezébe, és hullottak el fegyver miatt mindnyájan. Az ő tisztátalanságuk és bűneik szerint cselekedtem velők, és elrejtettem orcámat tőlük."

Ezékiel, XVII. 22-24.
"Így szól az Úristen: És veszek én ama magas (északi) cédrus tetejéből, és elültetem; felső ágaiból egy gyönge ágat szegek le, s elplántálom én magas és fölemelt hegyen. Izráel magasságos hegyén plántálom őt és ágat nevel és gyümölcsöt terem s nagyságos cédrussá nevekedik, hogy lakjanak alatta, mindenféle szárnyas madarak ágainak árnyékában fognak lakozni. És megismeri a mező minden fája, hogy én, az Úr tettem a magas fát alacsonnyá, az alacsony fát magassá, megszáraztottam a zöldellő fát, és zölddé tettem az asszú fát. Én, Úr szólottam és megcselekedtem."

Hornyánszky Aladár, Jesájás.
A próféta meghívatása
"... Erre hozzám repült egyike a Szeráfoknak, fezében izzó kővel, melyet fogóval vett az oltárról, megérintette szájamat és szólt: Íme, hogy ez megérinté ajakadat, eltávozott bűnöd s vétked megbocsátva. Egyszerre csak hallottam az Úr hangját, amint megszólalt: Kit küldjek el s ki megy el nekünk? S szóltam: Itt vagyok én, küldj el engem. Ő pedig válaszolt: Menj és mondd ennek a népnek: folyton csak halljatok, de meg ne értsetek, folyton csak lássatok, de be ne lássatok! Tedd konokká e nép szívét, füleiket süketekké s elvakulttá szemeiket, hogy ne lásson szemeivel és ne halljon füleivel és a szíve ne okuljon s meg ne térjen s meg ne gyógyuljon. És szóltam: Meddig? Óh Uram! Mire ő így válaszolt: Mígnem a városok romok lesznek lakó nélkül és a házak ember nélkül és az ország visszamarad pusztaságként s Jahve innen tovaűzi majd az embert s nagy lészen az elhagyottság az országban. S ha egy tized van még benne, az is ismét tűzre kerül, mint a tölgy- és terebintfa, melyekből a levágáskor a tönk marad."

Hornyánszky: Jesájás. A Messiás

"A nép, amely jár sötétben,
nagy fényt fog majd látni,
kik a "homály földjén" laknak,
fény gyúl ki felettök.

Sokká teszed az ujjongást,
naggyá a vígságot,
vigadoznak előtted, mint vígak aratáskor,
mint ujjongnak zsákmányosztozáskor.

Mivel az ő terhes jármát
és a botot a vállán,
vesszejét a hajszolónak
széttöröd, mint Midján napján.

Mivel minden dübörgéssel járó csizma
s vérben hempergett köpeny
égéssé lesz,
tűznek életévé.

Mert születik gyermek nékünk,
fiú lesz a részünk,
s vállaira száll a fenség. "

Hornyánszky: Jesájás A messiási idő
"Jisaj törzsökéből hajtás fog fakadni,
ág fog előtörni az ő törzsökéből.
És leszáll reája Jahvénak szelleme,
a józan belátás s erőnek szelleme,
a tanácsadásnak s erőnek szelleme,

A Jahvét ismerés s félésnek szelleme;
(és tetszése leszen Jahve félésében)
s nem aszerint ítél, mit szemei látnak
s nem aszerint dönt majd, mit fülei hallanak,

igazsággal ítél a nyomorultaknak
s jogossággal dönt az ország szegényeinek;
a zsarnokot sújtja szája vesszejével
s ajkának szelével megöli a gonoszt.

Az igazság lészen öve csípőinek
s a megbízhatóság öve ágyékának..."

Esaiás, LXI. 1-2.
"Az Úristen lelke van én rajtam, azért, mert fölkent engemet az Úr, hogy a szegényeknek örömet mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívüket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást és a megkötözötteknek megoldást. Hogy hirdessen az Úr jó kedvének esztendejét..."

Pál, Kolossébelekhez, III. 11.
"... ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, szkíta, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus."

Esaiás, LIII. 1-12.
"Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál ő előtte, s mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos! Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője, mint aki előtt orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útjára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt; és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése