Acta et martyryrium Andreae.
"Krisztus mennybemenetele után Péter és András, Mátyás és néhány tanítvány kíséretében útrakel a szíriai Antiochiáha, ott prédikálnak s azután tovább vándorolnak a kappadociai Tyana-ba, azután a galatai Ankyra-ba. Itt prédikálnak és csodákat cselekszenek. Azután a pontusi Sinope-be jutnak. Ott sok zsidó lakik, akiknek vad és barbár erkölcseik miatt emberevők a nevük. Midőn az apostol testvérpár a város közelében egy hegyen letelepedett, a környék démonai nagy lármát csaptak, a város lakosai azonban kimentek hozzájuk, ördöngős és gyógyíthatatlan betegeket; vittek oda és hallgatták prédikációjukat. Sok zsidó és görög megtért, sok beteg meggyógyult. Amikor azonban Mátyás a városba ment a zsidók megfogják, 3 napig fogva tartják s negyednap ki kellene végezni. Éjjel azonban András benyomul a börtönbe, melynek ajtajai önként megnyílnak, kivezeti Mátyást és fogolytársait s elrejti őket 7 napon át egy mérföldre a tengerparton. Ott oktatja és megkereszteli s jámbor intelmekkel bocsátja el őket. Ő maga Mátyással tovább vonul kelet télé, míg Péter Gaius-szal nyugat felé."
Mátyással és egyéb kísérőivel András egy Amisos nevű tengerparti városba érkezik s ott prédikál s ördöngősőket gyógyít. Itt kapjuk meg az apostolnak külső leírását: magas volt, kissé meghajolva járt, nagy orra s kidülledő szemei voltak. Amisosból Trapezunt-ba jut, ahonnan, mivel az ottani lakosok nem voltak fogékonyak prédikálása iránt, Ibériába jut, ahol sokakat megtérített. Onnan hajón utazik Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre. A 12 tanítvány ugyanis évenként mindig össze szokott gyűlni Isten anyjánál, Jeruzsálemben és közösen megülni húsvétot és pünkösdöt. A pünkösdi ünnepeket Péter és András, János és Fülöp, az apostol Bertalan és Fülöp a diakónus együtt utaznak Antiochiába. Péter ott marad, Fülöp, az apostol és Bertalan elmennek Felső-Phrygiába, Lykiába és Pisidiába, András és János Efézusba. Ott kapja András az Úr parancsát, hogy menjen Bitlyniába, "ahol övéinek szkítái várják". Tanítványaival együtt a phrygiai Laodiceán keresztül a mysiai Odyssopolisba utazik, áthalad az Olymposon s a bithyniai Niceába érkezik. Prédikálva és gyógyítva 2 évet tölt Niceában, szétrombolja az ottani bálvány-templomot, a zsinagógát templomnak rendezi be s Isten anyjának szenteli azt. Azután Nikomédiába, Chalcedonba, Kromnába vonul, ahol mindenütt, mint Niceában, püspököket helyez tisztükbe. Innen az Iris melletti Eupatoriába megy, hol templomot épít, azután ismét Sinopéba. Itt megfogják a zsidók, mivel hallják, hogy ő az, aki a börtönt megnyitotta, megverik, megkövezik, keresztülvonszolják a városon és megharapdálják. Egyik leharapja jobb kezének egy ujját s innen viselik Sinope lakosai a "mai napig" az "emberevő" nevet. Utoljára kiverik a városból s félholtan hagyják ott feküdni. Az Úr azonban megjelenik neki, megerősíti, helyreállítja ujját, s András visszatér a városba. A város lakosai csodálkozva csudatételén és friss, bátorságán, egy most már szívesen hallgatják prédikálását. Betegeket gyógyít, feltámaszt egy halottat s sokakat térit a hitre. Miután itt is beiktat egy püspököt, tovább vándorol Zaliskos, Amisos és Trapezunt felé, ahol kevés fogékonyságra talál, azután Neocesareába és Amysatosba (talán Amasia) Itteni hosszabb tartózkodás után ismét Jeruzsálembe megy húsvétra. Pünkösd után Mátyással együtt Ibériába megy a Phasis mellé, később Susiánába, egy olyan országba, melynek férfiain az asszonyok uralkodnak. Mátyás itt visszamarad tanítványaival, András azonban a kanaanita Simonnal elmegy az alánok országába és Phusta városába, onnan Abasgiába, Sebastopolis nagy városába. Ott visszahagyja Simont s a zekchek vad törzséhez megy; a "felső sugdaiak"-hoz és Bosporos városába, a Pontus túlsó oldalán.
Onnan Theudesiába (Theodosia) megy, mely egy sarmata király uralma alatt állott, azután Chersonba s onnan vissza Bosporosba és Sinopeba. Mikor azután átvonul Macedónia városain, Peloponnesusban, Patre városában találjuk őt. Itt véghezvitt csodatételei által megtéríti a proconsult is. Mikor azonban ezt hírül viszik a római császárnak, ez leteszi azt és utódot küld. Amidőn András azonban tovább is sok csodát tesz, sőt a proconsul feleségét is meggyógyítja és megtéríti, ez Rómába utazik, hogy a császárnak bepanaszolja. Visszatérve, az apostolt börtönbe vetteti, kiadja a parancsot, hogy feszítsék keresztre, de ne szegezzék rá, csak kössék rá, hogy a kínokkal puhítsák meg. Azonban az apostol a kereszten 3 nap és 8 éjjel hosszat lankadatlan erővel prédikál az elősiető népnek, amely a proconsulhoz hömpölyög s tőle a megkínzott szabadon bocsátását követeli. Ez eleinte vonakodik, azután azonban lázadástól való félelmében enged és maga jelenik meg a vesztőhelyen. András azonban visszautasítja a szabadonbocsátást, a proconsul ellen büntetőbeszédet tart és meghal.
A legrégibb hagyomány csak egy működéséről tud az apostolnak éspedig Szkítiában, tehát a Fekete-tengertől északra eső országokban. Erre mutatnak az "emberevők" is, mert a szkíták a taurisiak mellett az ókorban mint tengeri kalózok voltak hírhedettek. Az "András és Máté akta" emberevői az "András aktá"-bar a sinopei zsidókká vannak enyhítve. Ebben kiegyenlítési kísérlet fekszik előttünk két különböző hagyomány között, melyeknek eredetileg semmi közük nem volt egymáshoz. Csak az biztos, hogy az apostol mindkét várost meglátogatta. Végül András a legnagyobb valószínűség szerint egyáltalában nem volt Achaiában - hiszen az Úr kifejezetten az emberevők országába küldte! -, hanem itt az észak-peloponnesosi achaiok s a Fekete-tenger északi partjain lakó taurisi achai törzs összetévesztése forog fenn.
Úgy az "Acta Arcdreae" mint az "Acta Andreae et Matthaei" a legrégibb keresztény korba tartoznak, mert már a korai egyházatyák említik, hogy a manicheusoknál és más eretnekeknél használatban voltak. Megírásuk ideje a lI. század első fele.
A kopt nyelvű "András akta" az apostol tevékenységét a kurdok és gordyeusok országába, Arméniától dél-keletre helyezi"
András-legenda. "Andrásról két különböző legenda maradt fenn, melyek közül az első (1.) a Fekete-tenger melléki országokba és a második (2.) Görögországba helyezi az apostol működési terét.
Az 1. "András és Máté az emberevők városában."c. aktában található, a 2. pedig az "Acta et martyrium Andreae" c, iratban.
1. Máté az emberevők városában van, akik a kezük közé került idegeneket megvakítják, varázsitallal eszét veszik és 30 nap múlva megeszik. Máté is így jár, azonban esze megmarad, Krisztushoz könyörög, visszakapja szemevilágát és megígértetik neki, hogy András meg fogja menteni. Huszonhét nap múlva érkezik ehhez abba az országba, ahol éppen prédikál, az isteni megbízás, hogy azonnal menjen az emberevők országába és 3 napon belül szabadítsa meg Mátét. Mikor az apostol (András) másnap tanítványaival a tengerpartra megy egy kis hajót talál ott amelyben emberi alakban maga Jézus ül, mint kormányos 2 angyallal. András nem ismeri meg az Urat, de megtudja, hogy a hajó az emberevők országába megy; felvételét kéri, amit szívesen teljesítenek. Mikor a hajó az emberevők országához közeledik, András és tanítványai mély álomba merülnek s az angyalok így viszik őket szárazra. Csak másnap tudja meg az apostol, hogy maga az Úr hozta oda, mikor ez fiú alakjában jelent meg és megbízta, hogy Mátét szabadítsa meg s előre megmondja neki, milyen mártírság várja az emberevők városában. Az apostol azonnal a városba megy s a börtönhöz. A kereszt jelére ennek ajtajai megnyílnak, a 7 őr holtan esik a földre és Máté fogolytársaival, 27 férfivel és 49 nővel együtt megszabadul Az apostol imájára az utóbbiak visszakapják látásukat és emberi értelmüket, mire megparancsolja nekik, hogy várjanak rá a városon kívül egy fügefa alatt, amely csodálatosan táplálni fogja őket. Mátét egy felhő Péter közelébe viszi, András azonban a városban marad egy ércoszlop mögött elrejtőzve. Mialatt az emberevők megrémülve és tanácstalanul állnak ott, az ördög felhívja őket, hogy Andrást öljék meg, aki minden bajért bűnös, azonban sem ők, sem az ördög nem képes meglátni az apostolt. Mikor Jézus parancsára ez megismerteti magát, azonnal megragadják, 3 napig egymás után a város utcáin át vonszolják, hogy vére folyik, húsa cafatokban lóg, éjjelre viszont börtönbe vetik. Később kiszabadítják az apostolt a börtönből, s könyörületért könyörögnek hozzá. Miután még egy templom alapkövét teszi le András és megkereszteli a népet, elválik, dacára a lakosok unszoló kérésének, hogy maradjon még tovább náluk, Útközben azonban ismét: megjelenik neki az Úr fiú alakjában és megparancsolja neki, hogy még 7 napig időzzön a városban, hogy a polgárokat a hitben megerősítse s azután utazzon tovább tanítványaival a barbárok országába. András azt cselekszi, amit parancsolnak neki s a 7 nap eltelte után a város lakosai elkísérik még egy darabon.
Ezen "András és Máté akta" folytatása az "András és Péter akta", amely görög nyelven csak töredékesen maradt fenn.
Eszerint, amikor András az emberevők városát elhagyja, fényes felhő ragadja meg s arra a hegyre viszi, ahol Péter, Máté és Sándor (a kopt nyelvű András és Bertalan, aktában, megnevezett Rufus mellett (v ö. Márk, 15, 21.( András egy tanítványa) vannak. Most a két apostol tanítványaitól kísérve, együtt meg a barbárok városába, ahol eleinte a lakosok megakadályozzák bemenetelüket, azonban néhány általuk véghezvitt csoda után mégis megengedik. Ekkor prédikálnak benne, minden polgárát megtérítik, papokat, püspököket helyeznek tisztükbe és sok jeleket tesznek. Azután, kísérve a megtérítettek áldó kívánságaitól, tovább utaznak.
A latin "virtutes Andreae" itt lezárulnak. Megtudjuk belőle pontosan az apostol útját. A Fekete-tenger déli partján vonul a Hellespontusig, eljut Bizáncba s onnan Philippin és Thessalonikén át Achaiaba, Patréba.
A"virtules" szerint András mártírhalála a következő: A proconsul a felesége megtérítése fölötti bosszúságában ítélőszéke elé idézi és megparancsolja neki, hogy hagyja abba tanítását. Mikor ez ezt megtagadja, 3 x 7 korbácsütést adat neki, hóhér kezére adatja, hogy kezét, lábát összekötve, feszítsék keresztre. A nép ezért felizgul. András azonban a keresztet mint vágyai célját üdvözli, levetkőzik és keresztre feszítik. (Megjegyzendő, hogy az összes András-akták egyenes keresztet írnak le s a hagyomány az úgynevezett "András-kereszt"-ről mit sem tud.)
TAMÁS, AZ INDOSZKÍTÁK ÉS PÁRTHUSOK APOSTOLA A VI. században élt tuursi Gergely (Gregorius Turonensis) "Gloria Martyrum"c. művében hivatkozik egy Theodorus nevű zarándokra, aki annak idején meglátogatta Tamás apostol indiai sírját, majd az edessait is, ahova a holttestet szállították. Ez adatra Dahlmann hivatkozik a már megnevezett munkájában, ugyanúgy Philippsre is, "aki összeállította az ókeresztény irodalom összes bizonyítékait Tamás apostol indiai missziói körére vonatkozólag. Ezek alapján kétségtelen, hogy úgy a nyugati, mint a keleti egyházban volt oly hagyomány, amely Tamás apostolnak Indiában, éspedig a gangesvidéki Indiában apostoli működést tulajdonított". Hivatkozik továbbá Karl Heck-re, "aki különösen a zsidó irodalom kiadós felhasználásával amellett dönt, hogy Tamás apostol működésének színhelye Dél-India volt''. Ugyancsak figyelemreméltó Medlycott püspök munkája: India and the Apostle Thomas. A "Passio S Thomae"-ban - Tamás apostollegendájának egyik latin feldolgozásában arról van szó, hogy "a szíriaiak Alexander római császártól, mikor győztesen jött Persis mellett vívott csatájából, miután Xerxest legyőzte, azt kérték, hogy küldjön el az indusuk kiskirályaihoz, hogy adják ki a polgároknak az elhunytat,; és így történt, hogy Indiából átszállították az apostol testét és elhelyezték Edissa városában ezüstkoporsóba, amely ezüst láncon függ". Ugyancsak így nyilatkozik Alfred Gutschmid is, aki "Királynevek az apokrif apostoltörténetekberr" c. fejezetében a Tamás-legenda anyagának belső kritikai vizsgálatát adja. Összehasonlításai oly feltűnő egyezéseket eredményeztek egyes, a legendában fennmaradt személy- és hely nevek és az indiai és a perzsa földrajz és történet bizonyos adatai között, hol a legenda történeti kapcsolatait Indiával letagadni nem lehetett. A szerző ezért az indiai reminiscentiákat egy buddhista missziós történetből vezeti le. Vezérgondolata, hogy a Tamás-legenda buddhista forrásra megy vissza, és eredetileg az elbeszélés egy buddhista missziós történetet tárgyalt, amelyet később keresztény értelemben átdolgoztak. A Tamás apostol indiai útjáról szóló elbeszélésbe szőtt dalok szerzőjének Bardesanest tartja. Hogy ne magam mondjam ki ama fontos megállapítást, amely arra vonatkozik, hogy éppen Jézus működése és tanítványainak szétszéledése idejére esik India észak-nyugati részében a szkítizmus indiai virágkora, ami megnyilvánult a szkíta-saka vallásos lelkületnek szánt buddhizmus felvirágoztatásában és ugyanígy az ekkor már jelentős előképekre támaszkodó római szobrászatnak az indiai márványszobrászattal való szorosabb egybekapcsolása által, ami az úgynevezett gandharai (buddhista) művészetben jutott kifejezésre, - hivatkozom mindezekért Dahlmann értékes munkájára, ahol is ezeket mondja: 1. Tamás apostol India ugyanazon részével van összekapcsolva, amelyen a buddhizmuson belül rendkívüli átváltozás ment végbe, mégpedig olyan, amely idegen befolyásokban gyökerezik. Legvilágosabban jelentkezik ez a klasszikus befolyások által uralt művészetben. Tamás-akta II. E Tamás-akta tartalma a következő: "Tamás apostolnak az Indiába vivő út jutott osztályrészül. Ezt megtagadja még akkor is, mikor álmában Krisztus ismét felszólítja erre. Engedetlenségének büntetéséül rabszolgának adják el egy Abbanes nevű indiai kereskedőnek, akit királya, Gundaphoros azért küldött, hogy egy ügyes építőmestert szerezzen neki. Hajón hihetetlen gyorsan Andrapolis városába érkeznek, ahol a király éppen leánya lakodalmát tartja. Abbanes felszólítására Tamás részt vesz a menyegzőn, de nem eszik, nem iszik, hanem szemlesütve ül. Egy italhordozó megüti. Az apostol erre azt jövendöli, hogy azt a kezet, amely őt megütötte, nemsokára egy kutya fogja odahozni. Az italhordozót, mialatt vízért jár egy forrásnál, oroszlán tépi szét s egy fekete kutya jobbjával a lakodalmas házba szalad. Erre sokan Istenként, vagy legalábbis isteni küldöttként magasztalják Tamást s a király felszólítja, hogy imádkozzék leányáért, amit az meg is tesz. Megérkezve Gundaphoros birodalmába, a király számonkéri, milyen művészetekhez ért s mivel vállalkozik a király számára palotát építeni, ez ellátja őt gazdagon arannyal és minden szükségessel; azonban amit kapott, mind kiosztja a szegényeknek. Mikor a király később tudakozódik az építkezés haladásáról, arra a feleletre, hogy a palota már a tetőig kész, ismét küld bőven aranyat és ezüstöt, amit azonban Tamás ismét kioszt a szegényeknek. Mikor Gundaphoros végül megtudja, hol Tamás még kezét sem tette a palotára, hanem országa városaiban és falvaiban jár körül, alamizsnát oszt, új Istent prédikál, betegeket gyógyít, ördögöt űz, és más csodákat művel, heves haragjában maga elé vezetteti Tamást és Abbanest. Kérdésére az apostol azt feleli, hogy a palota kész, de a király csak a halála után fogja meglátni. Ekkor a király mind a kettőt fogságra vetteti s maga gondolkozik valami különösen borzasztó halálbüntetésen. Végül arra határozza el magát, hogy először megnyúzatja, azután megégetteti őket. Ugyanazon éjjel azonban a király testvére, Gad meghal, miután előzőleg megerősíti Gundaphorost azon elhatározásában, hogy Tamáson bosszút álljon. Az elhunyt lelkét angyalok viszik az égbe, megmutatják neki az öröklakásokat s kérdezik, melyiket választaná magának. Mikor Gad a Tamás által fivérének épített palotát választja és megtudja, kié, arra kér és kap engedélyt, hogy visszatérhessen a földi életbe, hogy megvásárolhassa fivérétől a palotát. Már el akarják temetni testét, mikor a lélek visszatér belé és így szerez Gundaphoros tudomást a számára Tamás által épített palotáról. Testvérének azt a kérését, hogy a palotát eladja neki, teljesíthetetlennek jelenti ki, azonban azt mondja, hogy az építőmester még él és még építhet neki egy másikat és szebbet. Tamást kihozzák a fogságból és Gundaphoros közbenjárását kéri, hogy őt egykor a mennyei palotában való lakásra méltónak találják. Ugyanerre kéri Gad is, hogy neki az égben látott rendeltessék. Tamás erre könyörög az Úrnak, hogy a királyt és testvérét vegye fel nyájába s a következő reggel részesíti mindkettőt az úrvacsorában. Azután akadálytalanul működik tovább és sokakat megtérít. Nemsokára megjelenik neki éjjel az Úr és azt az utasítást adja neki, hogy két mérföldre vándoroljon kelet felé és ott fogja látni az ő dicsőségét. Tamás azonnal elválik a testvérektől és útnak indul. A jelzett helyen egy halott ifjút lát az úton feküdni. A feltámasztott ifjú beismeri bűneit és Tamás vele tért vissza a várasba. A városban azután Tamás megszabadít egy szép asszonyt egy rakoncátlan ördögtől, amely 5 éven át kellemetlenkedett neki és feltámaszt egy leánykát, akit kedvese féltékenységből megölt, ennek kérésére, mire az életre keltett elbeszéli kérdésére alvilági élményeit. Egy utálatos termetű szennyes ruhájú fekete ember vezette sokszakadékú vidékre, melyekből borzasztó bűz szállt fel; minden ilyen szakadékba le kellett tekintenie és ott lobogó tüzet és forgó kerekeket, amelyekre az emberek lelkei voltak feltűzve és más dolgokat látott. Mialatt Tamás egész Indiában ily hatásosan működik, Mazdai király hadvezére azzal a kéréssel jő hozzá, hogy kísérje el őt és feleségét s leányát, akiket két ördög megalázott, gyógyítsa meg. Az apostol azonnal útra kél vele. Tamás Mazdai országabeli ez utáni tevékenysége lesz aztán halála oka. Prédikációi, nevezetesen az asszonyok kedvéért való azon intelmei miatt, hogy a házastársi érintkezéstől tartózkodjanak, amelyek sokaknál, mindenekelőtt Mygdoniánál, Charis herceg feleségénél és Tertiánál, magának a királynak feleségénél termékeny talajba hullanak, a király parancsára megfogják, a király elé vezetik s mivel megtagadja a feleletet, megkorbácsolják, megkötözik és börtönbe vetik. Éjjel csoda módon kiszabadul a börtönből, azonban önként visszatér oda. Mikor újból a király elé vezetik, annak arra a fenyegetésére, hogy halálra kínoztatja, kijelenti, hogy nincs hatalma fölötte. Mikor erre az azt a parancsot adja, hogy két vaslapot hevítsenek izzóra s arra állítsák az apostolt, ez kimeríti őt, s mikor az izzó lapokat hozzák, oly sok víz tör elő a földből, hogy a lapok elsüllyednek s a szolgák megrémülve eresztik el az apostolt s elmenekülnek. A király maga is fél az elmerüléstől, azonban Tamás könyörgésére tovafut a víz. Visszavitetve a fogságba, éjjel csoda módon ismét elhagyhatja azt, prédikál, sokakat megkeresztel s a megkereszteltekkel üli a szent úrvacsorát. Mikor azután az egybegyűlt hívőkkel közli, hogy eljött utolsó napja és most Urához megy; hogy jutalmát vegye, visszatér fogságába. Következő reggelen a király ítélőszéke elé viteti. Néhány származására és ottlétére vonatkozó kérdésre tudomására hozta, hol régen elnézéssel bánt vele, mivel azonban varázsló mesterségével nem hagyott fel, most meg kell halnia, hogy így az ország végre megszabaduljon varázslatától. Követői nagy számától való félelemből fegyveres katonák által kivezetteti a város mellé, ahol lándzsával kell őt átszúrni. A vesztőhelyre érkezve, még inti a katonákat a megtérésre s azután, mikor utolsó imáját elmondta, lándzsáktól keresztüldöfve hanyatlik a földre. A hívők drága gyolcsba burkolják holttestét és az öreg király sírboltjába temetik el, éjjel azonban megjelenik nekik és közli velük, hogy a mennybe szállt s mindent elért, amit remélt s megígéri, hogy rövid időn belül egyesülnek vele." Újabb tudósok azt mondották ki, hogy a Tamás-legenda eredetileg buddhista térítési történet, amelynek Arachosia a színtere, mert, hogy más okokról ne szóljunk, a Tamás-legendában előre feltételezett korban tért át tényleg Fehér-India, vagyis Arachosia a buddhizmusra. (L. Gutschmid: Die Königsnamen in den Apostelgeschichten.) A Tamás-akta írásbafoglalási idejéül elfogadhatjuk a III. század első felét. Görögül beszélő vidéken kellett megíródnia, azonban olyanon amely számára a szír valami úton-módon hozzáférhető volt. Tamás-akta III "Az etiópiai átdolgozás eltér a szírtől. Például Gundaphoros, mikor Tamásra a reábízott palotaépítés véghez nem vitele miatt megharagszik, kerékre kötteti és parancsot ad megnyúzására. Mikor a borzasztó parancsot végre akarják hajtani, az apostol az Urat hívja segítségül. Mégis megtörténik a borzasztóság, sőt lenyúzott húsát sóval és borral dörzsölik be azonfelül. A megkínzott hangosan felkiált s ismét az Urat hívja segítségül. Ez fényfelhőben jelenik meg előtte, állhatatosságra inti s kinyilatkoztatja előtte, hogy lehúzott bőre sok csodát fog művelni s parancsot ad neki, hogy menjen keletre, Quantaria városába, kezét húsára teszi, meggyógyítja sebeit s ismét eltűnik. Tamás erre elmegy Quantariába és állandóan vállán hordott bőre erejével sok csodát visz véghez. Ez a megnyúzási monda a perzsa Bertalan-mondára emlékeztet s valószínű, hogy itt összecserélésről van szó."
2. Tamás akkor éri el az új buddhizmus hazájává lett területet, mikor a változás a művészetben ment végbe.
3. Tamást ugyanazon területtel és idővel, melyek geográfiailag és kronológiailag ezen változás históriai tényét fixírozzák, ugyanazon király neve köti össze, aki a művészet, területén való mozgalomhoz való közeli viszonyában a római művészetnek tárt, kaput nyitott.
4. Ebből következik, hogy a peshawari iskola azon uralkodók alatt fejlődött, akik az I. és II. század folyamán uralkodtak Gandhara fölött. Nos hát a pénzleletek azt bizonyítják, hogy Peshawar ezen idők folyamán a párthus-indiai és szkíta-indiai uralom fővárosa volt. Ezzel meg van állapítva, hogy az az iskola, amely a római művészettel oly szoros kapcsolatban alkotta szoborműveit, kapcsolatban áll ezzel a két dinasztiával, Sénart ezt így fejezi ki: >Gundaphar és Kanishka az a két név, amelyek körül a legfontosabb peshawari emlékek csoportosulnak<. Ez azt jelenti, hogy a gandharai iskola a római művészet befolyása alatt és akkor fejlődött ki, mikor Peshawar egymás után volt fővárosa a legkimagaslóbb és legnagyobb súlyú szkíta fejedelmeknek. Afelől, hogy ennek az iskolának virágkora az észak-indiai szkíta-indiai uralom delelőpontjával esik össze, sohasem állt fent kétség. Régesrégen ismert tény, hogy a buddhizmus abban az új formájában, amelyet a gandharai művészet mutat, Kanishka király részéről rendkívüli előmozdításnak örvendett. Erre az archeológiai kutatások új fényt vetettek. (L. Smith, V A., Early History of India.) Azonban az a tény, hogy a római birodalom művészete a gandharai uralkodók szolgálatában állott, a legmeglepőbb megerősítését abban a nagy értékű leletben találta meg, amely Kanishka király nevét egy görög művész nevével kapcsolatban mutatja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése